Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-15 / 12. szám

MAGYARORSZÁG PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 15.. PENTEK Zimányi Tibor nyilatkozata lapunknak Bémosz-közlemény Hallgat-e Göncz a Az ellenzéki és a koalíciós frakcióvezetők látogatásait követően tegnap nyolc társadalmi szervezet — Törté­nelmi Igazságtétel Bizottság, POFOSZ, Recski Szövet­ség, ’56-os Szövetség, ’56-os FNSZ, Politikai Elítéltek Közössége '45—56, Magyar Nemzeti Ellenállási Szövet­ség, Nemzetőrök Szövetsége — képviselői, Zimányi Ti­bor vezetésével a köztársasági elnökkel találkozott. A TIB elnökét ebből az alkalomból beszélgetésre kértük. — Mi annak a közös állás­pontnak a lényege, amellyel most Göncz Árpádot felkeres­ték? — Az utóbbi idők belpoli­tikai fejleményei, különösen a médiaügy nyomán tagsá­gunk körében az a nézet erő­södött fel, mintha a köztársa­sági elnök úr nem mindnyá­junk köztársasági elnöke len­ne, és többször tanújelét adta annak, hogy nem képes a pár­tok fölé emelkedni. Úgy vél­jük, hogy Göncz Árpád kö­zénk tartozik. Valamikor ő is ki volt téve a politikai üldöz­tetésnek, ezért különösen fáj­laljuk, hogy nem volt képes megfelelni tiszteletre méltó megbízatásának. Tagságunk' nem ért egyet azzal a véleke­déssel, hogy az október 23-i ünnepségen történtek a szél­sőjobb számlájára írhatók, hi­szen az elégedetlenség hang­jaiban a mi tagságunk moraj­lása is benne volt. Kétségkí­vül nem szerencsés az, ami a nemzeti ünnepen történt, de a tömeghangulatot szabályoz­ni nem lehet. Ez volt az az al­kalom, ahol a tömeg hangot adhatott az érzelmeinek. A tömeg Göncz Árpádban ak­kor nem egy mindenek fölött álló köztársasági elnököt, ha­nem egy napi politikával is foglalkozó politikust látott. — Az ellenzék és a köztár­sasági elnök a médiaüggyel kapcsolatban egyaránt azt az álláspontot képviseli, hogy a sajtó függetlensége veszély­ben forog, és ők ezt a függet­lenséget védelmezik a kor­mányzati beavatkozással szemben. Egyetért ön ezzel az állásponttal? — Mi nem akarunk bele­szólni a napi politikába, azon­ban éppen a korábbi megpró­báltatásaink miatt másoknál érzékenyebbek vagyunk, emi­att az igazságtalanságokra is érzékenyebben reagálunk. Úgy gondoljuk, hogy ami a sajtó körül történik, az túlmu­tat a napi politikán, és nemze­ti ügynek tekinthető. A nem­zethez való kötődésünk alap­ján pedig jogunk van véle­ményt mondani. A sajtó ko­moly közvélemény-formáló erő és számunkra egyértel­mű, hogy eddig főként az el­lenzék véleményét visszhan­gozta. Ennek nem örülünk, mert az ellenzék számos dön­tő kérdésben nemzetietlen ál­láspontra helyezkedett. Ezt a mi tagságunk nehezen viseli el. A tüntetésektől távol tart­juk magunkat, mert az a véle­ményünk, hogy a demokrá­cia szempontjából fontos vi­tákat a parlamentben, a de­mokratikus intézményekben kell eldönteni és nem az ut­cán. A kormányzatnak a mé­diával kapcsolatos jogkörét az Alkotmánybíróság értel­mezte. E jogokat a köztársa­sági elnöknek nem szabadna kétségbe vonnia és kihasznál­nia azt a helyzetet, hogy őt kétharmados törvények vé­dik. — Kormánypárti politiku­soktól is hallani azt a véle­ményt, amely szerint a sajtó­ban végbement a rendszervál­tozás, tekintettel arra, hogy megváltoztak a tulajdonviszo­nyok. Ön szerint is beszélhe­tünk rendszerváltozásról? — Az írott sajtó jelentős része valóban magánkézre került, nemegyszer külföldi tulajdonosok kezére, ami az­zal járt, hogy a régi vezető­ket a helyükön hagyták. Né­metországban az egyesülés után a sajtó és az oktatás terü­letén dolgozó vezetőket erre a célra alakult bizottságok vizsgálták meg, és menesztet­ték azokat, akik a korábbi rendszerben túlságosan elkö­telezték magukat. Nálunk ilyesmire Tiem került sor. Ke­zemben van a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium igazgatójának a levele, aki a TIB korábbi elnökéhez for­dult védelemért. Ez az igaz­gató Vásárhelyi Miklóstól kért segítséget ahhoz, hogy az iskola neve továbbra is megmaradjon. Nem nehéz rá­jönni, milyen szellemiséget képvisel ez az igazgató, illet­ve az a személy, akitől e tá­mogatást remélte. Szerencsé­re a TIB ma senkinek nem nyújt ilyen támogatást. — Milyen eredményre ve­zettek a köztársasági elnök­kel folytatott tárgyalások? — Kifogásainkkal szem­ben igen hosszasan védeke­zett. Nézeteink nem közeled­tek egymáshoz, mégis annyi­ban hasznos volt a párbe­széd, hogy közvetlenül el­mondhattuk a véleményün­ket. Az elnök úr többek kö­zött azt mondta, hogy ha a mi oldalunkon állna, valószí­nűleg a miénkhez hasonló né­zeteket képviselne. Jelenlegi helyzetében azonban a jogál­lamiságot kell képviselnie. — Önök szemben állnak a jogállamisággal? — Mi is a jogállamiság mellett vagyunk. Úgy gon­doljuk, hogy az igazságtétel vagy a média kérdését az ál­talunk támasztott igények szerint, a jogállamiság alap­ján meg lehet oldani. Soha semmilyen szélsőséges köve­teléssel nem álltunk elő. Csu­pán annyit szeretnénk elérni, hogy ne védelmezzék a bűnö­söket. A jelenlegi igazságté- teli törvények olyannyira szo- lidak, hogy a főbenjáró bű­nök elkövetőit még csak megnevezni se lehet. — Az önök közös állás­pontjában szerepel, hogy a köztársaság elnöke akadá­TIB-re? lyozza a felelős kormány munkáját. Hogyan vélekedett erről Göncz Árpád?-— Konkrét választ erre nem adott, csupán a már em­lített általánosságokat saját szerepéről és jogköréről. Né­zetünk szerint a probléma az, hogy ha megtagad valamit, il­letve ha nem járul hozzá vala­milyen, a kormányzat által fontosnak tartott döntéshez, akkor alkotmányos eszközök­kel nem lehet arra kényszerí­teni, hogy másként tegyen. — Egyes politikusok úgy gondolják, hogy fel kellene adni a sajtón belüli rendszer- változással kapcsolatos el­képzeléseket. Tudomásul kel­lene venni az adott állapoto­kat és kiegyezést kell keresni azokkal az erőkkel, amelyek a sajtót uralják. Egyetért ön ezzel? — Nehéz dolog bármilyen kiegyezésről beszélni. Azt tar­tanám igazságosnak, ha a poli­tikában kialakult többségi-ki­sebbségi arányok nagyjából a sajtón belül is kialakulnának. Ez nem azt jelenti, hogy a kor­mányzat uralja a sajtót, hanem azt, hogy ne álljon elő egy for­dított helyzet, amelyben a kor­mányzat alapvető hátrányt szenved. Ne álljon elő az, hogy a múltbéli örökség követ­keztében az ellenzék hengerel­jen le mindent. — Lát-e biztató jeleket a változásra? — Bízom abban, hogy láto­gatásunk és tárgyalásunk nem volt hiábavaló, és fűzi még a köztársasági elnököt annyi szál hozzánk, hogy az általunk kifejtett vélemény befolyásolni tudja a döntései­ben. Bánó Attila Szervezetünk, a Bémosz olyan döntést hozott, hogy ezután nem tiltakozik. Az elmúlt időszakban megta­nultuk, hogy tiltakozni le­het, de minek? Ezért módo­sítunk fellépésünkön, és ez­után csak kérünk, de ezt is szerényen. Az elmúlt napon a tömeg­kommunikációban újra sze­repelt a Héra Alapítvány, amelyik hetek óta nem tud a nagycsaládosok részére 300 000 forintot a lakhatás­gátló költség kiegészítése céljából szétosztani. Szervezetünk több eset­ben tapasztalja, hogy a 60-as évek végén megszün­tetett lakónyilvántartó könyvet újra be kell vezet­Az Országos Takarékpénz­tár és a Kereskedelmi Bank Rt. a piacvesztés miatt ne­héz helyzetbe került biohu- musz-termelők részére 1992- ben 100 millió forintos ala­pítványt hozott létre, ame­lyet idén további 100 millió forinttal támogat — mondta Bársony István, a. Biohu­musz Alapítvány kuratóriu­mának titkára. Az alapítvány célja, hogy azok a biohumusz-kisterme- lők, akik hiteltartozásukat szociális okokból részben vagy egészben nem tudják visszafizetni, támogatást kap­janak a hitel összegének, il­ni ahhoz, hogy akár az ál­lam, akár egy alapítvány, akár az önkormányzatok tisztában legyenek azzal, hogy kis országunkban ki hol lakik. Meggyőződé­sünk szerint a lakónyilván­tartó könyvek vezetése csak segítséget jelentene mindenkinek, akinek vala­miféle kapcsolata van az ál­lampolgárokkal. Tehát szerény kérésünk az illetékesekhez, hogy újra vezessük be a lakónyil­vántartó könyvet attól füg­getlenül, hogy az épületnek ki a tulajdonosa. Langer Iván Bérlakásukat Megvásárlók Országos Szövetsége letve a kamattartozás mérté­kének csökkentésére. Az ala­pítványi juttatásból pályázat útján lehet részesülni. A tá­mogatás megítélésének felté­tele, hogy a kistermelők iga­zolni tudják szociális rászo­rultságukat. A támogatás odaítélésében az alapítvány kuratóriuma dönt. A pályáza­tok beküldési határideje: 1993. március 31. Azok elbí­rálása folyamatos. A biotermelők érdekvé­delmi szervezete kéri az ön- kormányzatokat, hogy a szükséges igazolásokat bo­csássák az érintettek rendel­kezésére. Biohumusz Alapítvány Segítség a kistermelőknek Uj vasúti kocsik Budapest és más vidéki nagyvárosok kör­nyékén a napi munkába járással kapcso­latban 350-450 ezer fó' szállításáról kell gondoskodni. A kapcsolódó forgalom lebo­nyolítására a MÁV hosszabb ideje villa­mos mozdonnyal vontatott ingavonati sze­relvényt használ. Ezek elhasználódtak, ezért lecserélésük már időszerű volt. Ezért a MÁV korszerű villamos motorvo­natok beszerzéséről döntött a Ganz-Huns- let Rt.-től. A döntés alapján a Ganz-Huns- let által elővárosi forgalomba gyártott 30 vasúti kocsi átadási ünnepségét január 12-én a két igazgató jelenlétében, Csárádi János (MÁV) és Stephen F. Kostyal (Ganz) tartotta a Nyugati pályaudvaron. * Esztergom aggódik Felröppent a hír Esztergomban, hogy évszázados hagyományt megszakítva Budapestre helye­zik az érsekség főegyházme­gyei székhelyét. A hír hallatára máris tiltakozik a lakosság. Paskai László bíboros, prí­más, esztergomi érseknek állás- foglalást juttattak el, ebben a képviselő-testület kinyilvánítja, hogy a lakosság többsége lelki birtokhoz tartozónak tekinti az 1000 éves Esztergomi Erseksé- gi Székhelyet, fontosnak tartja, hogy az még elnevezésében sem változzék meg. Rímfaragáshoz nem kell ész A rímfaragót megérin­tette a múzsa. A bájos hölgy neki valószínű­leg munkásőr-egyenru- hában jelent meg, sap­káján vörös csillaggal, s a Szabad Föld című lap e találkozásából lett remekműért való­színűleg fizet is. íme a mű: Egy pillanatra Támogasd a magyar ipart! Vegyél hazai terméket! E hirdetést elolvasva Az olvasó biz elképed. Hurráoptimista lehet E hirdetés feladója! (De tán nyugati sok cucca, És japán a rádiója...) Vajh, az ipartámogatás Milyen alapokra épül? Azokra a százezrekre, Kik sétálnak munka nélkül!? Opauszky László Ha egy ilyen vers meg­jelenhet hazánkban, akkor nem nagyon pa­naszkodhatnak a „köl­tők”. Esetleg csak ar­ra, hogy az Isten nem áldotta meg őket olyan képességekkel, amely- lyel fölfoghatnák — észnek hívják —, hogy bizony a magyar áruk támogatása munka­helyteremtést jelent. Opauszky, a „lírikus” erről jnég nem hallott, hol is hallott volna? De kérem, vegye tudomá­sul: ahhoz, hogy százez­rek ne sétáljanak mun­ka nélkül, ahhoz ne­künk, munkában lévők­nek magyar terméke­ket kell vásárolnunk, ami nem nacionalista kitörés részünkről, ha­nem normális cseleke­det. Ezt költemények­ben is tanácsos lenne támogatni. De erre Opauszky László kép­telen. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom