Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-12 / 9. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 12.. KEDD Kis előrehaladás Genfben A három boszniai fél között csökkentek a nézetkülönbsé­gek, de még mindig vannak lényeges eltérések — így összegezte Lord Owen, a genfi Jugoszlávia-konferen- cia társelnöke egy vasárna­pi sajtóértekezleten a svájci városban felújított tárgyalá­sok aznapi eredményeit. Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője vasárnap ismertetett egy nyolcpontos tervezetet, amely — mint leszögezte — a szerbek részéről a vég­ső szót jelenti a boszniai rendezéssel kapcsolatban. Diplomaták szerint a szerb tervezet közvetve beleegye­zik Bosznia 10 autonóm tar­tományra való felosztásába, ugyanakkor továbbra is ki­tart amellett, hogy a saját tartományaikat egységes egészként fogják irányítani, s — ellentmondva a Van- ca^Owen tervezetnek — a boszniai szerbeknek joguk lesz az idegen államokkal való független kapcsolattar­tásra. Azaz — mint Vance is elismerte a sajtóértekezle­ten — a szerbek a jelek sze­rint továbbra is saját álla­mot akarnak az államon be­lül. Ugyanakkor a szerb fél beleegyezett Bosznia — nemzetközi ellenőrzés alatt történő — demilitarizálásá- ba és állítólag abba is, hogy muzulmánok, horvátok, il­letve szerbek egyenlő rész­vétele alapján a köztársaság­ban létrejöjjön majd egy központi kormányzat. Ami a tartományok, határaival kapcsolatos nézeteltérése­ket illeti, Karadzic népsza­vazást javasolt: Owen vi­szont úgy vélte, hogy ezzel az elképzeléssel szemben „jelentős ellenvetések” le­hetnek, mert Bosznia etni­kai összetételét a tisztogatá­sok erőszakkal megváltoz­tatták. A vasárnapi tárgyalások során egyébként a boszniai szerb ^küldöttség bocsánatot kért Hakija Turajlic boszniai miniszterelnök-helyettes pén­teki meggyilkolása miatt. Iraki behatolás kuvaiti területre Villámlátogatás teherautókkal Mintegy 200 iraki vasár­nap reggel behatolt Kuva- it területére, s ott fegyvere­ket — többek között föld­föld rakétákat — zsákmá­nyolt. Ezt a Kuna kuvaiti hírügynökség jelentette a két ország határát megfi­gyelő' ENSZ-misszó, az UNIKOM szóvivőjére hi­vatkozva. Az illető — Abdellatif Kabbaj — elmondta a hír- ügynökségnek, hogy az ira­kiak nagy teherbírású teher­autókkal lépték át a határt, s a megfigyelő misszió tag­jai hiába tiltakoztak a cso­port parancsnokánál. Az ira­kiak másfél óra alatt felrak­ták teherautóikra a helyi fegyverraktárak készleteit —közöttük 4 Silkworm ra­kétát — s visszatértek Irak­ba. Kabbaj szerint az UNI­KOM bagdadi összekötő tisztje parancsot kapott, hogy tiltakozzon az ügy mi­att az iraki külügyminiszté­riumnál, s kérje az elvitt fegyverek visszaszolgáltatá­sát. Tisztelt Szerkesztőség! — így kezdi sorait Mucsányi János (2700 Cegléd) olvasónk; bátran mondhatom tehát, hogy megtisztelte lapunkat Mucsányi úr. S bár a „vezérkarnak”, Vödrös­nek, Deregánnak, Bánónak, Győri­nek (?), Hardinak, Paizsnak szólnak a gondolatok, magam vállalkoztam rá, hogy kibetűzöm és közzéteszem — némi tűnődésfélével — a nehezen ol­vasható sorokat. Igaz, mindjárt az ele­jén tanácstalan vagyok, mert a gya­korlatlan vonalvezetésből nem író em­berre következtetek, a levél tartalma viszont arra utal, hogy nem rögtönzöttek a gondolatai. „Megbotránkozásomnak adok kifejezést e levél megírásával” — kezdi sorait, majd keresetlen szavakkal minősíti a Pest Me­gyei Hírlapot. Mocskolódók, rágalmazók a cikkeink, hangvéte­lükhöz képest még a „cigány stílus” is fennkölt valami. A lap, mint írja „lassan fasiszta” lesz, pedig a „magyar érzést”, az „iga­zi magyarságot” hirdeti. Ezt tartalmazza a levél első harmada. A továbbiakból megtudhatjuk, hogy rendkívül háládatlanok vagyunk; mégpedig az elmúlt évtizedekkel, mondjuk ki bátran: a Kádár-rendszerrel szemben. „Hányszor írtak már arról, hogy a kommunisták hány tízezer lakást építettek, üzemet, gyárat, me­zőgazdasági termelőüzemet, amiket most vagy eladtak vagy tönkretettek... Közöltek már háború utáni képet az országról vagy 56 utánról, hogy milyen romokban hevert az ország, hogy nézett ki az??... Ez nem nemzeti érték?” A levélben van egy mondat, ami arról szól, hogy a volt Né- meth-kormány ideje alatt még csak 14 milliárd (?) dollár volt az ország adóssága, s most 22 milliárd, hová lett a különbözet...” Hadgyakorlat Szerbiában Szerb tiltakozás Karadzic köszönetét mondott Radovan Karadzic, a bosz­niai szerbek vezetője levél­ben köszönte meg Roland Dumas francia külügymi­niszternek, hogy „katonai erővel akarja kiszabadítani a boszniai börtöntáborok­ban lévő foglyokat”. Arra célozva, hogy az egykori jugoszláv köztársa­ság területén őrzött hadifog­lyok túlnyomó többsége szerb nemzetiségű, a szerb vezér közölte: — örömmel tölt el, hogy a francia kor­mány megváltoztatta a szer- bekkel kapcsolatos politiká­ját. Midazonáltal ha nem ter­vezik meg kellőképpen az egyoldalú katonai beavatko­zást, akkor veszélybe kerül­het a foglyok élete és a gen­fi béketárgyalások jövője — olvasható a levélben. * A boszniai szerb kor­mány szerint Hakija Turaj­lic boszniai miniszterelnök­helyettes meggyilkolásáért azok a személyek felelősek, akik visszaélve a boszniai ENSZ-békefenntartók man­dátumával, embereket és fegyvereket csempésznek Szarajevóba — olvasható a békefenntartó erők parancs­nokának címzett szerb tilta­kozójegyzékben. A nyilatkozat szerint a szerb hadsereg parancsnok­sága már több alkalommal is figyelmeztette a kéksisa­kosok vezetőit, hogy szigo­rúan tartsák magukat a man­dátumokhoz és vegyék ele­jét, hogy humanitárius segé­lyek címén fegyvereket és embereket szállítsanak a szerb vonalakon keresztül. A jugoszláv szövetségi had­sereg képes arra, hogy szembeszálljon bármilyen esetleges külföldi interven­cióval — jelentette ki Zivo- ta Panic tábornok, a jugo­szláv haderő vezérkari főnö­ke. Panic egy szerbiai had­gyakorlaton vett részt, s eb­ből az alkalomból nyilatko­zott az őt elkísérő újság­íróknak. Mint elmondta: ő maga nem hisz abban, hogy külföldi intervenció érné Ju­goszláviát, vagy Boszniát. Mindenesetre a mostani hadgyakorlat megmutatta, hogy a jugoszláv hadsereg kész válaszolni minden ag­resszióra — hagoztatta, hoz­zátéve: összes légvédelmi rendszerük teljes harci ké­szültségben van, s a jugo­szláv hadsereg már a had­műveletek első szakaszá­ban olyan veszteséget mér­ne az ellenségre, hogy az le­mondana a szárazföldi ak­cióról. Panic tábornok nem adott egyenes választ arra, hogy a jugoszláv hadsereg beavat­kozna-e Bosznia—Hercego­vinában. Ez a Legfőbb Vé­delmi Tanács határozatától függ majd — közölte. Ugyanakkor szerinte a bosz­niai szerb haderő maga is ren­delkezik minden szükséges fegyverrel, hiszen — mint mondta — az általuk Horvát­országból és Szlovéniából ki­vont összes fegyver Bosznia- Hercegovinában maradt. Közös vizsgálat a puccsról Orosz képviselők Lettországban Orosz parlamenti küldöttség tárgyal a lett fővárosban a két ország közötti, meglehe­tősen feszültté vált kapcsolatok javítása érdekében. Az orosz képviselőket — az első ilyen jellegű moszkvai delegáció tag­jait — a hétvégén fogadta Anatolij Gorbu­novs, a lett Legfelsőbb Tanács elnöke is, és a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélés hozzájárult a két ország vi­szonyának javításához. A küldöttség átnyújtotta a rigai vezetők­nek az orosz parlament kérését, hogy bo­csássák haza Oroszországba Szergej Parf- jonovot, az egykori szovjet belügyi alaku­latok, az Ómon rigai parancsnokának he­lyettesét. A nemrég Rigában két év bör­tönbüntetésre ítélt Parfjonov ügye is a lett—orosz viszonyt terhelő tényezők közé tartozik. Az alezredest máig tisztá­zatlan körülmények között Oroszország­ban tartóztatták és Lettországba vitték, ami Oroszországban széles körű felhábo­rodást váltott ki. A katonatiszt kiadatását az orosz főügyészség is kérte. A lett fő­ügyészség hajlik is erre, külnösen azok után, hogy siekrült megállapodni a moszk­vai kollégákkal: közösen fogják kivizsgál­ni az Ómon tagjainak az 1991-es moszk­vai puccs idején Rigában végzett tevé­kenységét. Nem kell a szocializmus Folytatódó reformok Litvániában Litvánia új kormánya folytatni akarja a gaz­dasági reformokat és nem kíván visszatérni a szocializmushoz — jelentette ki Bronislo- vas Lubys miniszterelnök. A litván kor­mányfő a hétvégén Vilniusban fogadta Darryl Johnsont, az Egyesült Államok nagykövetét és tájékoztatta kabinetje szán­dékairól. A Nyugattal fenntartott kapcsolatokról szólva Lubys kijelentette, hogy Litvánia nyitva áll a külföldi befektetők előtt. Kor­mánya egyik legfontosabb céljának nevez­te, hogy kedvező feltételeket teremtsen a külföldi tőke beáramlása számára. Lubys kifejtette, hogy jó kapcsolatokat kíván ápol­ni Oroszországgal is. Ennek érdekében ja­nuár végén találkozni kíván az orosz kor­mányfővel, hogy megbeszéléseket folytas­son vele a két ország gazdasági együttmű­ködéséről. / Észak-koreai javaslat Szöulnak Észak-Korea hétfőn tárgyalásokat javasolt a jövő hétre Szöulnak a nukleáris létesítmé­nyek ellenőrzéséről. Az ellenőrzés kérdése már régóta éles vita tárgyát képezi a két Ko­rea között. VÁLASZ Várom azt a programot de ezzel, azt hiszem a továbbiakban végképp nem érdemes fog­lalkozni. A levél harmadik harmadában a választási plakátokon hirde­tett „sok jót” kéri számon olvasónk. „Igaz, önök — s itt jön a lap vezérkarának a felsorolása — nem 5—8 ezer forint nyugdí­jat, vagy ennyi fizetést kapnak...” Végül: „...Gondolom, na­gyon elcsodálkoznánk, ha az elmúlt negyven évet vissza lehetne pergetni, az ilyen igazi magyar érzésű urak hogy és hol szívták a kommunizmus emlőit, és most átvették a kabátjukat a másik színre...” Talán ezek bizonyos Mucsányi János olvasónk levelének leg­fontosabb gondolatai. Mit is lehetne válaszolni rájuk? Talán azt, hogy érzésem szerint ezek a gondolatok nem Cegléden, a ki tud­ja milyen utcában születtek meg. Az utóbbi egy-két évben mint­ha már bőséggel hallottam, hallottunk volna hasonlókat a rádió­ban, a tv-ben, s olvashattunk az ellenzéki lapokban. Sajnálom, hogy Mucsányi úr (elvtárs?) levelének eme részében tehát sem­mi újat nem rögzített. Érdekesebb talán, ami az elmúlt negyven év értékeire, a szo­cializmus vívmányaira vonatkozik. A levélből joggal következ­tethető, hogy olvasónk mindig is kisjövedelmű volt, (a Kádár rendszerben is!), így azután az ország határain egyszer is aligha juthatott tovább. így nyilván nem láthatta, hogy arra, Nyugat felé ugyan nélkülözni voltak kénytelenek a szocializmust, de azért mégis épül ott is egy és más, gyár, üzem, gazdaság. Lehet azonban: ami ott van, az semmire sem bizonyíték. Talán mond viszont valamit a minapi rádiós jegyzet, amelynek magam saj­nos csak a végét kaptam el. Nyilatkozott egy tudós ember, aki — nagy bátorságot véve —emlékeztetni próbálta a hallgatót. (Tévedésből is került be a Kossuth reggeli krónikájába!) Emlé­keztetett arra, hogy dicsőséges felszabadulásunk előtt, tehát a negyvenes években hat európai ország a fejlődésben még mö­göttünk volt. De olyanok, mint Görögország, Portugália, Spa­nyolország, Finnország (!). Az elmúlt negyven évben viszont nekünk sikerült alulmúlni azokat. Hogy is van ez tisztelt Mucsá­nyi úr (elvtárs)? Épült itt persze, sok minden, az elmúlt negyven évben, hisz élt és dolgozott itt a nép, benne Ön is és — talán — mi is... Még jó, hogy csordogált az életünk! Bár — nem tudom, közben-közben, leginkább családi, baráti körben miként kereke­dett a szó! A szocialista iskoláról, a kórházi ellátottságról, a mun­kaerkölcsről, az elvtársak érvényesüléséről és fizetéséről, és sok más egyébről. És, hogy hol voltunk mi? Valószínűleg ugyanazon a vonaton, amelyen On is utazott. Igaz, bevallom, nem robbantgattuk a síne­ket Éltünk és együtt utaztunk a — fapadoson. Két év alatt, valóban, a személyből nem lett gyorsvonat. De ki ígérte ezt? Ha Önnek megvan, küldje már el nekem azt a programot. Viszont valami más van, valami új. Szerényebben: megvan az esély, megadatott, hogy az életünk más, emberibb le­gyen. Ha ebben hinni mocskolódás, akkor Ön a levelére minden bizonnyal nem is várt választ senkitől. Tisztelettel: (Deregán Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom