Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
MAGYARORSZAG 1993. JANUAR 2. SZOMBAT Parlamenti napló Médiumok: se kép, se hang A parlamentben szerdán az esti szünetig az ellenzék valamennyi kétharmados passzust kiszavazott a törvényből, utána azonban néhány alkalommal sikerült minősített többségi határozatot hozni. A 8 órás szavazás végeztével ennek ellenére szinte darabjaira hullott az eredeti előteijesztés, egész összefüggő paragrafus-sorok tűntek el, egymásra utaló cikkelyek egyik fele megmaradt, másik fele kiesett a szövegből. így sikerült törvényt alkotni azokról a feladatokról, amelyeket a megyei, illetve fővárosi földművelésügyi hivatalok látnak el a szövetkezetek átalakulásának ellenőrzésével kapcsolatban. A mindössze három paragrafusból álló jogszabály célja, hogy az átalakuló szövetkezetek maradéktalanul betartsák az átmenetre vonatkozó rendelkezéseket. A hivatal a jövő év szeptember végéig gyakorolhatja a január 1-jén hatályba lépő törvényben biztosított hatáskörét. Az Országgyűlés éjfélkor határozatot fogadott el a Magyar Televízió zárolt költségvetési támogatásának feloldásáról, s egyúttal ilyen értelemben módosította a költségvetési törvényt. A határozat alapján a zárolt összegből legkésőbb február 28-ig 889,6 millió forintot megkap az intézmény, azzal a megkötéssel, hogy abból kiegyenlítse különböző tartozásait. A fennmaradó 110,4 millió forintot pedig átmenetileg — az Állami Számvevőszék utó- vizsgálatát követő kormány- döntésig — letéti számlán helyezik el. Ezután a T. Ház megkezdte a földművelésügyi alapokról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Ami a napirenden szerepelt témát illeti: jórészt a vadászati és az erdőgazdálkodási ágazat ellentéte nyomta rá a bélyegét a vitára. Többen is személyes érdekeltséggel vádolták meg a másik felet, adatokkal bizonyítva, hogy a vadászat jelentősége a lobbyzok szándéka ellenére jóval csekélyebb a bemutatottnál. A vitát megszakítva tértek vissza a médiatörvény szövegét vizsgáló képviselők, s egyikük sem látta akadályát a végszavazás megejtésének. Ugyanakkor mind Salamon László (MDF), az alkotmányügyi, mind Kulin Ferenc (MDF), a kulturális bizottság elnöke, valamint Balsai István elismerte, hogy a 8 órás szavazással kialakított „torzó” alkalmatlan arra, hogy törvényként szabályozza a rádió és a televízió működését. Ennek megfelelő volt a szavazás eredménye: a képviselők 0 igen, 122 nem szavazattal, 170 tartózkodás mellett elvetették a törvényjavaslatot. Ezt követően megkezdődött a földművelésügyi alapokról szóló törvény határozathozatala. A képviselők 134 igen, 25 nem szavazattal, 75 tartózkodás mellett fogadták el a hajnali órákban a jogszabályt. A legvitatottabb pontot — miszerint az Erdészeti és a Vadgazdálkodási Alap kapcsolódjon egybe — elvetették a képviselők, így a két alap külön működik majd. Ugyanakkor megszavazNagyon aktuális a kérdése, kedves Ottilia, és bár tudok rá válaszolni, alig merem remélni, hogy a válaszom kielégíti a falujabélie- ket vagy bárki mást. Kérdésének lényegét idézem: „Ma, amikor a kárpótlás folyamatban van, rosz- szabb kedvűek az emberek, mint akkor voltak, amikor tudván-tud- juk kifosztották őket, elvették lovaikat, gépeiket, hogy a földjükről ne is beszéljünk...” Valóban azt hihetné az ember, hogy a „veszett fejsze nyele” is jobb a semminél, tehát örülnie illenék annak, aki a kifosztottságából valamit visszakap. És tulajdonképpen örül is, csakhogy örömét elfedi a bosszúsága. Ennek a bosszúságnak sok lélektani és ugyanannyi gazdasági oka van. Itt van mindjárt az igazság kérdése. Illetve az igazságtalanságé. Igazságtalanságra nem jó flastrom egy másik igazságtalanság. Mit vettek el annak idején az emberektől? Amit lehetett. Volt, akitől az életét, másiktól az egészségét, harmadiktól a gyermekét, a férjét, a feleségét, az otthonát, mindenét. Olyan dolgok ezek, amiket kárpótolni nem lehet, és ha ma e veszteségek fejében valamiféle kárpótlási jegyet kínálnának fel nekem, szemenköpném azt, aki kínálja. Hát akitől a szabadságát vették el? Aki ártatlanul börtönben ült évekig, vagy hadifogságban, szenvedéseiért és elveszített éveiért mivel kárpótolható? Felesége és gyermekei, akik utcára kerültek, mivel kárpótolhatok? Aki munkaszolgálatot, Recsket, haláltábort, Andrássy út 60-at megjárta, mivel kárpótolható? Aki túlélte a frontot, mivel kárpótolható? És aki nem élte túl, annak maradékai mivel kárpótolhatok? Aki származása, politikai nézetei, egyszerűen osztályhelyzete miatt néni tanulhatott, nem érvényesülhetett, nem szerepelhetett, nem kapott méltó kinevezést, mivel kárpótolható? Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy ha a háborúban elrekvirálták két lovamat, most ugyanolyan két lovat kapjak vissza. ták azt a módosító indítványt, amelynek értelmében a két alap egymással összhangban működik. Az elfogadott törvény szerint a már meglévő agrár alapok mellé társul az Állattenyésztési, valamint a Mezőgazdasági fejlesztési Alap. Az alapokból meghatározott célokra gazdasági társaságok, valamint egyéni vállalkozók és más magánszemélyek részére nyújtható majd támogatás. A hatályba lépést követően a Földművelésügyi Alapokat a földművelési tárca kezeli, felhasználásáról pedig a miniszter rendelkezik. Ezt követően a T. Ház folytatta a Cséfalvay Gyula (KDNP) által beterjesztett, a szövetkezeti átalakulási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját, amelyben a felszólalók megismételték korábbi álláspontjukat. Ezután lezárták a részletes vitát, és megkezdték volna a törvényjavaslat határozathozatalát, azonban a T. Ház ekkor már határozatképtelennek bizonyult. Szabad György újévi jókívánságait fejezte ki a jelenlevőknek és berekesztette az ülést. A koalíciós képviselőcsoportok vezetőinek nyilatkozta — A kormánykoalíció képviselő- csoportjainak vezetői, Kónya Imre, Szabó János és Csépa Béla csütörtökre virradó éjjel a következő, általuk aláírt közleményt juttatták el a Magyar Távirati Irodához: A koalíció képviselői nem vállalhatták annak az önellentmondásoktól terhes jogi torzónak a megszavazását, amely az ellenzék magatartásának következtében létrejöhetett volna. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az ellenzéki képviselők — demokratákhoz méltatlan módon — szűk csoportérdekeket leplezetlenül érvényesítve, megakadályozták a demokratikus általakulás egyik igen fontos törvényének a megszületését. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai befolyástól mentes, közszolgálati feladatainak megfelelő működését biztosító törvény kétharmados többséget igénylő rendelkezéseinek elfogadását az ellenzék megakadályozta. Azokat a javaslatokat — köztük saját indítványaikat — szavazták le az ellenzéki képviselők, amelyekről a két évig tartott egyeztetés eredményeként az Országgyűlés Kulturális Bizottságában végre teljes egyetértés alakult ki. Önleleplező az a magatartásuk, amellyel a pártatlan tájékoztatás garanciáik biztosító és az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére irányuló törvény megszavazását a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vezető pozícióinak megszervezésétől tették függővé. — A három ellenzéki frakcióvezető közös nyilatkozatot juttatott el az MTI parlamenti szerkesztőségéhez. „A december 31-éré virradó éjszakán a Parlament határozathozatalt kísérelt meg a Rádióról és a Televízióról szóló törvényjavaslatról. A határozathozatal során, minthogy 2/3-os többséget igénylő rendelkezések egész sora nem született meg, torz, ezért alkalmazhatatlan törvényszöveg alakult ki. így a törvény éppen arra alkalmatlan, ami miatt az alkotmány „megrendelte”, hogy a mindenkori hatalomtól független legyen a NEPSZERUTLENÜL Két ló helyett még esetleg lehetne másik kettőt adni, de elveszített évek, családtagok, élet helyett ugyan mit? A személyiség és erkölcsiség (igazságosság) ellen elkövetett vétség anyagi jóvátétele erkölcsi képtelenség. Soha a történelem során nem volt példa erre. A vesztes hadisarcot fizetett, a győztes államnak — de nem az egyes személyeknek — a rombolásaiért jóvátételt fizetett, egyéni kártérítést a II. világháború előtt soha, senkinek. Ezeregyszáz éve védjük testünkkel, vérünkkel, szívünkkel, vagyonúnkkal ezt az árva hazát, soha nem jutott eszébe senkinek kárpótlást kérni tatárdúlásért, mohácsi vészért, Rákóczi szabadságharcáért, 48-ért, de még az első világháborúért sem. Védtük a hazát, elvéreztünk érte, punktum. A II. világháború után állt elő az a különös helyzet, hogy a nyugat-német állam elkezdte az általa elkövetett fajellenes (rasszista) bűntetteket anyagi juttatásokkal jóvátenni. Ezt a gyakorlatot utánozza most a magyar kormány, amikor a hitleristák és a kommunisták által évtizedekkel ezelőtt elkövetett jogfosztások ellentételezésére bevezeti a kártalanítás intézményét. Az eszmei kártalanítás erkölcsi képtelenségét fentebb kimutattam. A jogtalanul elvett anyagi javak (ház, föld, üzlet, műhely stb.) igazságos visszaszolgáltatását is gyakorlatilag kivihetetlennek tartom, és valamennyi pótmegoldást reménytelen kísérletnek arra, hogy a károsultak elégedettek legyenek. A „visszaadás” szóhasználat eleve elhibázott, mert nálunk nem az ad vissza, aki elvett, hanem az adózók zsebéből kivett pénzzel fogja az amúgy is tönk szélén álló költségvetés betömni azoknak a száját, akik a leghangosabban követelőznek. Könnyen lehet, hogy ezek a követelőzők éppen azok lesznek, akik annak idején rátették kezüket a magánvagyonokra és „kollektivizálás” címén elsinkófálták. így állunk, kedes Ottilia, ez a véleményem — megírtam már akkor, amikor elkezdtek beszélni róla, hogy a kárpótlás újabb nemzeti rablás —, most pedig kezdjem biztatni az embereket, hogy ha már elszedik az állam pénzét, legrádiózás és a televíziózás. Ennek a sajnálatos eredménynek az volt az oka, hogy a kormánykoalíció most első ízben terjesztett be a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amelynek 2/3-os részeire nézve nem alakult ki konszenzus a szavazás megkezdése előtt. Az ellenzéki pártok mindent megtettek a megállapodás érdekében. A kialakault helyzetért a kormányt és a kormánykoalíció pártjait terheli a felelősség. A médiatörvény kérdését erőből megoldani nem lehetséges, csak a tárgyalás útja járható. Az elenzéki pártok erre továbbra is készen állnak. Ma mind a választók, mind a sajtó munkatársai, mind az ellenzék megállapodást akar, és a megállapodás útjában csak a kormány és a kormánypártok állnak... — olvashatjuk a nyilatkozatban. Hiszünk és bizakodunk Ebben az újságban a megszokottnál jóval több fényképet találnak kedves olvasóink. Nem véletlenül. Ez a nyomda- technika már megengedi, hogy fotóriporter kollégáink — kik az összes magyarországi napilap közül a leghálátlanabb körülmények között dolgoztak — megmutassák, értik hivatásukat. Mi, az újságírók nem állunk ilyen változás előtt, hiszen ólomban vagy fényszedve, szinte mindegy, mondtuk és mondjuk a magunkét, írjuk 1993-ban is azt, mi határozott meggyőződésünk: sokmil- lióan vagyunk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk, hisszük, hogy Magyarország a szocializmus embertelen évtizedei után a felemelkedés elején van, de azt is tudjuk: e felemelkedés nem egy-két ember, nem a kormány munkáján múlik csak. Mindnyájunkra feladatok sokasága hárul. Miránk az, hogy tudassuk nap mint nap: kudarcaink mellett igenis vannak eredményeink, olyanok méghozzá, amelyeket a fejlett országokban is nagy elismeréssel vesznek tudomásul. Az újságírónak ma biztatást kell nyújtaniuk a csüggedőknek, hitet adni azoknak, kik egy- egy komolyabb elvégzendő feladathoz eleve úgy kezdenek hozzá: „Nem fog sikerülni”. Rendszeresen mondanunk kell: igenis, sikerülnie kell. Foggal, körömmel, de hozzá kell fogni. Bízunk benne, hogy sokan úgy vették eddig is kezükbe lapunkat, hogy abban meglelik e biztató szavakat. Ők 1993-ban sem fognak bennünk csatlakozni. Nekünk — szerkesztőknek — az a tervünk, hogy a nyomdai átállás után, amikor már minden most elsajátított új fogás a kisujjunkban lesz, akkor fölkerekedtünk, s a január végi, februári hosszú téli estéken közvetlen kapcsolatba kerülhetünk. Vágyunk a személyes találkozásra, a jó beszélgetésre avagy —- miért is ne? — hasznos vitára. Addig is megismétlem december 31-én már kinyomtatott jókívánságaimat — melyekből sosem lehet elég — egészséget, boldogságot minden Pest megyeinek. Vödrös Attila A KÁRPÓTLÁSRÓL alább vágjanak jó képet hozzá? Az emberiség alaptulajdonsága az irigység. Amikor (hogy a maga szavát használjam) „kifosztották” a falu népét, nem örültek neki, de tudván tudták, hogy mindenkitől elszedtek, amit csak tudtak, s ez megnyugtatta őket. Ősi ravaszságukat abban élték ki, hogy ott jártak túl a hatóság eszén, ahol tudtak. És jól tudtak: tessék megnézni a „kifosztott” falvakat, a hajdani putrik helyén ma mindenütt emeletes kőház áll. Nem irigylem tőlük, de megkérdeném tisztelettel: ugyan mire kell a kártérítés, hiszen az autója meg a sky-antennája már megvan...? Nos, kedves Ottilia, akik maga körül most olyan rossz kedvűek, oly elszántan szidják a kormányt, és óbégatva emlegetik a régi szép időket, amikor bezzeg nekik mennyivel jobb volt, mint ma, s amikor átkozódnak az igazságtalan és kevés kártalanítás miatt: egy percig se fájjon a feje miattuk. Ezek az istenká- romlók sokkal jobban élnek annál, mint amit megérdemelnek, és még mindig sokkal többet szednek ki a zsebünkből, mint amennyit beleraktak. Ez a nagy kesergés, ez a folytonos panaszkodás, ez a szűnni nem akaró átkozódás nem más, mint közönséges pártpolitikai maszlagolás. Népszerű szóhasználattal szólva: bevették a süket dumát. A kormány balfogásai közt díszhelyen áll a kárpótlási törvény, amelyet mindenki csak szidni fog, és majd jól figyeljen oda, kik lesznek azok, akik lógó orral a legnagyobb summákat markolják fel: a gazdagok. Mert hiszen a szegény embertől a múltban is csak keveset vehettek el, kárpótlásul se követelhet sokat... És akiknek sikerül sokat összeharácsolni, azok se lesznek elégedettek. A szomszédaira fog pislogni valamennyi: hátha a másik többet kapott... Ne sajnálja őket, Ottilia. Szervezzen Nemzeti Önfenntartó Kört azokból, akik nem kémek senkitől könyöradományt, hanem a kezük munkájával építik az országot és önmagukat. _ (Benedek István)
