Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 2. SZOMBAT A láncházsoron még hiányos az infrastruktúra 1993. január elsejétől Abony város Öröm és bizakodás kíséri Városköszöntő „...nem sokaság, hanem Lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat” (Berzsenyi Dániel) A várossá nyilvánítás minden nagyobb lélekszámú településünk törekvése, esélyeinek arányában távoli, vagy közelebbi titkos vágya. Nyilvánvaló, hogy a városi rang nem elsősorban lélekszám, hanem az ott lakók életformájának, civilizációja mértékének függvénye is. A civilizáció alatt itt most elsősorban az életformát is meghatározó technikai-infrastrukturális adottságok meglétét, fejlettségi fokát értem, amely lehetővé teszi, hogy a lakosság a vidéki-falusi életet meghatározó gazdálkodó életformából a társadalmi munkamegosztás magasabb fokára: a polgári életformába léphessen. Abony megérett e feltételekre. A település népe helyben teremtette és teremti meg azokat a feltételeket, hogy lakói városi lakosokká, polgárokká váljanak. Ez a városiasodás egészséges, szerves módja. Ez a felemelkedés a polgárrá válás, a sokoldalúan kiteljesedő személyiség megteremtésének esélyét és lehetőségét hordja magában. A nagyvárosba áramló beilleszkedik, meghúzza magát, a városivá válás abonyi módját járók maguk alakítják környezetüket és határozzák meg a feltételeket. Ezért köszöntöm nagy örömmel ezt az ünnepnapot, Abony várossá nyilvánításának napját. Ez kereteket, lehetőséget ad Abony szorgalmas polgárainak, hogy adottságaikat, lehetőségeiket megragadva és fejlesztve teljesen egyenrangú társává váljanak a megye többi 15 városának. Gratulálok a város vezetésének és dinamikus önkormányzatának, hogy a lakosság törekvését magáévá téve megtett minden tőle telhetőt e sorsdöntő lépés megtételéhez. Bizonyos vagyok abban is, hogy államunk is megad minden lehetséges segítséget, mint ahogy a normatíván felüli állami segítség tette lehetővé azt a rohamos fejlődést eddig is, amit ezen évek során a város megél, s melyhez hasonlót évtizedek óta álmodni sem mert. A szerény lehetőségeim között magam is örömmel megteszek ezért minden tőlem telhetőt. További szorgalmas munkával elért sok sikert és boldogulást kívánok Abony város minden polgárának az új esztendőben. Dr. Kulin Sándor a város országgyűlési képviselője Az abonyiak eddig is azt mondták: bemegyek a városba — mondja az ügyeletes körzetiorvos-asszony, Gyuris Mária Valéria miközben fejével int a központ felé. — Ez ugyanis amolyan tipikus alföldi magyar város: egy kis centrummal, s a körülötte, messzire szétterülő nagy külvárossal. Aki tehát mesz- sze lakik a központtól, annak az előbbi eddig is a várost jelentette... — Annál azért sokkal többet ad az abonyiaknak a várossá nyilvánítás, mintsem korábbi kijelentésük helytállóvá válása — vélekedik a nagyközség jegyzőasszonya, Varga Sándorné, akinek elmeséltük az „út szélén” hallottakat. — Ahogyan mi, az önkormányzat dolgozói tapasztaljuk az itteni emberek örömmel és bizakodással kísérik az újat, szeretett településük rangjának, s tegyük hozzá az ezzel járó anyagi, erkölcsi előnyöknek a megszerzését, melyre most, két évvel a rendszerváltás után valós lehetősége van e nagyközségnek. Abony nem először dicsekedhet a történelemben azzal. hogy városnak neveztetik. Még Mária Terézia adományozta ezt a címet, a vásártartás jogával együtt, 1748-ban a településnek. Ma sem tudni pontosan miért, de csak 1881-ig viselhette Abony ezt a rangot. — Valószínűleg a későbbi megjelölés, mely szerint járási székhely lett, s ily módon hat település tartozott hozzá, változtatott a korábbi státusán — idézi fel olvasmányélményeit a jegyzőasszony, aki — a polgármesterrel karöltve — éppen a várossá nyilvánítás megpályázása érdekében, megszámlálhatatlanul sok órát töltött Abony régmúltjának tanulmányozásával. — Az azonban vitathatatlan, s erről valamennyi forrás megemlékezik, tanúskodik, hogy az eredeti várossá nyilvánítástól számítható Abony felfejlődése. Az éppen 245 éve történt eseményt követően városunk Cegléd és Nagykőrös után a térség harmadik legjelentősebb településévé vált. Még ma is látható a nyoma ennek a gazdagodásnak: földbirtokos családok telepedtek meg városunkban, kúriák, kastélyok épültek szerte Abony- ban. Utóbbiak szerencsére ma is a város ékességei. Olyan kincseink, ezek az épületek, melyeket — a jól gazdálkodó hivatalnak és a lelkes helybélieknek köszönhetően — ma is használunk, hasznosítunk. Ahhoz, hogy egy település elnyerje a városi rangot, számos feltételnek kell eleget tennie. Abonyban úgy tetszik sikeres pályamunka született. A 15 ezret is meghaladó állandó lakosságot jó infrastruktúra szolgálja ki. A korábban több problémát is okozó ivóvizet sikerült jó minőségűvé, egészségre immár teljesen ártalmatlanná tenni. S ami nem utolsó szempont, az 5500 abonyi lakásból 4500-ban már fürdőszoba is szolgálja a helybéliek kényelmét. Ugyancsak elégedett lehet az önkormányzat a nagyközség villannyal való ellátottságával, ami teljesen megoldott, illetve a gázfektetések gyorsaságával (jelenleg 80 százalékos a lakosság ilyen irányú ellátottsága), s a településen található szilárd útburkolat számával, mely szintén 80 százalékos. Ami a zárt csatornarendszert illeti ez jelenleg 20 százalékban megoldott. A továbblépést az 1994-re tervezett tisztító- berendezés jelenti majd Abonyban. — Nem vagyunk túl gazdagok, miként a hozzánk hasonló települések sem azok — egészíti ki az adatokat a jegyzőasszony. — Ugyanakkor igyekszünk a lehető legcélszerűbben és takarékosan gazdálkodni. Amit csak lehet, megpályázunk, és az ily módon elnyert pénzösszegekkel egészítjük ki a helyi adókból származó évi kilenc milliós bevételünket. Egy ilyen régi községnek, mint amilyen Abony is, nem csak a korszerűsítésre, a megújulásra, de a történelmi emlékhelyek, a régi épületek megóvására is költenie kell, hiszen ezekben működik például a megye három nevelő- otthonának egyike, a szociális otthon, az Alföld-szerte kiemelkedő színvonalú Egészségmegőrző Központ, egy napközis ebédlő, egy iskolai tagozat. — Ezek mellett — folytatja az önkormányzat kiadványában olvasható adatsort immár élőszóval a jegyzőasz- szony — több olyan jeles építményünk, intézményünk is van, melyek fenntartása, folyamatos bővítése szintén sok pénzt emészt fel. így a nagyközség oktatási-nevelési létesítményei, melyek közül kiemelkedik az immár európai hírű Bihari János Zeneiskola, mely negyven évvel ezelőtti megalakulásakor az Alföld egyetlen ilyen típusú létesítménye volt. Az ön- kormányzat hasonlóan sokat költ az iskolákhoz tartozó tomapályák korszerűsítésére, a városi sport fellendítésére, a központban található piac megújítására. December elején Super-Marketet nyitottak. Alig néhány lépésre a hiMár nem nagyközség. Már város! az újat vataltól kisebb gyülekezet ácsorog. — Jöjjenek csak — invitálnak az emberek — jöjjenek csak, nézzék meg, itt folyik az élet! — mondják az emberek. Közelebb érve egyértelművé válik: a lassan csordogáló artézi kutacská- nál vár ki-ki a maga sorára. A kezekben literes üvegek, demizsonok. Valamikor — emlékezik egy idős asszony —, megszámlálhatatlanul sok artézi forrás bugyogott itt a városban. Aztán a kommunista urak — ki tudja miért — valamennyit befullasztották. Most aztán erre az egyre járunk valamennyien... — Milyen város lesz Abony, amelyikben az utcáról kell bevinni a vizet? — hangoskodik a egy férfiember, mintegy magát hergelve szavaival, hogy enyhítse az utcai fagyot. — Jut-e egyáltalán több nekünk azzal, hogy város leszünk? — kérdezi, s választ sem várva, mert hogy ő következik, már teszi is demizsonját a csap alá. Tovább autózva, a település szélén szép egyforma-hasonló házak hosszú sora. Előttük, körülöttük még nyoma van az éppen kész építkezésnek. — Ez a láncházsor — magyarázza egy fiatalasszony. — Szeretünk itt lakni szépek ezek a házak, takarosak a lakások. Talán csak az fáj kissé, hogy egyelőre még nincs itt a telepen sem játszótér, sem szórakozóhely. Persze más is jó lenne: például telefon. Lehetett ugyan jelentkezni rá — állítólag hamarosan vezetik is a városban. De ki bír annyit befizetni... Éppen egy idős bácsi kari- kázik el mellettünk. Magunkhoz invitáljuk őt is, mit szól a városiasodáshoz? — Hogy mondta? — állítja meg a jeges úton tovaszaladni akaró kerékpárját az öreg. — Város lesz Abony? S abból mi haszna lesz az időseknek? Mit, hogy épül és szépül a lakhelyünk? — kérdezget-felelget önmagának az idős bácsi. — Én csak azt tudom, hogy annyi mindent leromboltak már itt az elmúlt negyven év alatt, s oly sok minden kárba veszett a szövetkezetesítés évtizedeiben, hogy engem már nem boldogít a városi rang! — morog szinte csak magának a bácsi, mielőtt elkariká- zik. — Mivel kezdődik az első januári munkanap? — kérdezzük visszatértünkben, s immár búcsúzásképpen a jegyzőasszonyt. — Az első teendőink ad- minisztartív jellegűek: át kell írni egy sor rendeletet, melyekben még a nagyközség elnevezés található. Kicseréljük a cégtáblákat. És már itt a február az árverések hónapja: csaknem ötszázan igénylik vissza földjeiket. Aztán, a már kidolgozott cselekvési programjainknak megfelelően lépünk a növekvő munkanélküliség enyhítésében, az ivóvíz és szennyvíztisztítás problémájának megoldásában, folytatjuk — immár a korszerű ala- pítványtevési lehetőségeket is felhasználva — az aktív műemlékvédelmünket, s amit talán legtöbben várnak, mihamarabb nagy lépést teszünk a telefonhelyzet javítására. .. Maliár Éva Hancsovszki János felvételei