Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
Két éve már, hogy változó hevességgel tart az abortuszvita. Az Országgyűlésnek ez év végéig törvényt kell hozni e témakörben. A vélemények ütközhetnek, ugyanakkor sokan a szócséplés helyett, illetve kialakult érveik mellett gyakorlatilag is tesznek a célért, mint például Roszik Gábor, az MDF Pest megyei képviselője. Mielőtt a magzati élet védelméről, illetve a képviselő alapindítványáról váltanánk szót, egy kicsit visszakanyarodunk a múltba. Rassik €ábor interjúja lapunknak Tessedik Sámuel szellemében (A szerző felvétele) — önt 1989 júliusában választói a magyar zászlók lobogtatásával kísérték az Országház bejáratáig. Ennyi év után óhatatlanul adódik a kérdés: milyen parlamentről álmodott akkor? — Ez egy fantasztikus történet. Csodálatos érzés volt első ellenzéki képviselőként bekerülni a pártdiktatúra idején ebbe a házba. Az utolsó nyolc hónapban már nem éreztem magamat magányosnak, Rafíay Ernő. Debreczeni József és dr. Marx Gyula társaságában munkálkodtam a rendszer- váltásért. De az a parlament akkor még nem volt a nép képviselete. Hiába javasoltam október 23-át nemzeti ünnepnek, indítványomat lesöpörték. Annál csodálatosabb volt, amikor az új parlament első számú törvényeként elfogadta ugyanezt, és kimondta, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt, ezért harcolt a magyar nép. Hogy konkrétan Is válaszoljak a kérdésre, igen, ilyen parlamentről álmodoztam. Ez a mai valóban megtestesíti a demokráciát. Több pártot képviselnek, gyakran szidják egymást, sőt személyeskednek a képviselők, de működik a törvényhozás. Sok minden rosszat, jót el lehet mondani rólunk, de ez a 386 szabadon választott képviselő keményen dolgozik. — Ha ezt a kemény munkát röviden kifejtené ... — Mi sem könnyebb. Az eddig elmúlt két és fél év alatt több mint 150 törvényt, s valamivel kevesebb határozatot hozott ez a parlament. Korábban ehhez legalább tíz esztendő kellett. — A rendszerváltás óta mintha kevesebbet hallatná a hangját. — Érthető, hiszen a kommunista világban előbb csak nekem, majd később három másik társamnak kizárólag az új rendszer előkészítése volt a feladata. Napjainkban egészen más egy képviselő küldetése. Nekem is csökkent a politikai szerepem, végül is a rendszerváltás megvalósult. Ma már végre minden országgyűlési képviselő indíttatásának megfelelően vehet részt a parlamenti munkában. — Ön Gödöllőn evangélikus lelkész, öt gyermek édesapja. — Így igaz, s mi sem természetesebb, hogy hivatástudatomnak megfelelő területet kerestem a parlamenti munkában. Amikor Gödöllőn 1991. június 30-án valóban megszervezhettük a magyar szabadság napját, akkor már tudtam, hol a helyem. Ott jelentettem be először a nyilvánosság előtt a Tessedik Sámuel, Hogy A Gyerekek Megszülessenek és Felnőjenek Alapítvány életrehívását, amely a köztudaítban csak Tesse- dik-alapítványként ismert. — Már maga a név is összecseng a jelenleg tárgyalt törvény- tervezet Céljával. — Ez a véletlenek egybeesése. Az viszont tény, hatgyermekes családban nőttem fel, édesapámék nyolcán voltak testvéreik, engem pedig öt gyermekem vár otthon. — Tessedik Sámuelnek 18 gyermeke született ... — Nemcsak ezért neveztem el róla az alapítványt. Tessediket ma leginkább, mint a magyar mezőgazda- sági tudomány és kultúra megteremtőjét ismerik. Azt talán kevesebben tudják róla, hogy akárcsak édesapám, ő szintén evangélikus lelkész volt, aki híveit a gyermekek és a család szeretettre is tanította, s például 1776-ban létrehozta a Kegyadományi kasszát — ma úgy mondanánk, alapítványt — amiből a rászorulóikat segítette. Abban a szerencsében is részem volt, hogy Tessedik szellemétől körülvéve váltam felnőtté. Albertiban abban a házban nőttem fel, ahol Tessedik Sámuel született, édesapám pedig Szarvason nevelkedett, ahol ő munkálkodott egykor. — Tehát a cél, a név mintegy indíttatásként kínálta magát, az alapítvány ön által felajánlott első tízezer forintját pedig azóta milliók követték. — Ma közel 30 millió forinttal gazdálkodunk. Az egyházi közösségektől az önkormányzatokig, a Szerencsejáték Alap Kezelő Szervezetétől a különféle egyesületekig számos helyről érkeznek kisebb-nagyobb ősz- szegek, csakúgy, mint az állampolgároktól. Mérhetetlenül hálás vagyok mindenkinek, aki az alapítványt támogatta, s a jövőben is segíti. Meggyőződésem. a megoldás abban a tevékenységben rejlik, amit az alapítvány végez. — Miről van szó konkrétan? — Az élet megbecsüléséről, a család, a gyermekeik szeretetéről. Ebből fakad az a két irány, ami az alapítvány munkáját meghatározza. Az egyik a terhes nők segítése, különös tekintettel azokra, akik a nem tervezett gyermek miatt válságos helyzetbe kerültek. Gyakran fordul elő, hogy a kismama a szó legszorosabb értelmében kilátástalan körülmények között várja gyermekét. Alapítványom szervezésében már folyamatban van — Gödöllőn — egy anyaotthon létesítése, mely átmeneti szállást ad majd 10-12 hajléktalan, krízishelyzetben lévő terhes asszonynak. Ugyanitt tanácsadó szolgálat is helyet kap. Terveink szerint 1993 tavaszán költözhetünk az új épületbe. Tudom, évente Í0-12 nőn ily módon segíteni kevés. Ám, ha az országban több anyaotthon működhetne, akkor az eredmény iá hatékonyabb lenne. — Mennyire bizakodó? — Alapvetően optimista vagyok. Nem csaik azért, mert az alapítvány kuratóriumának tagjai között van Tőkés László református püspök, vagy Surján László népjóléti miniszter, sokkal inkább azért, mert rajtunk kívül is akadnak ez ügyben hívők, bizakodók. Ezért tervezzük máshol is a gödöllőihez hasonló otthon építését. De említhetek tőlem független kezdeményezést, hiszen Géczy István református lelkész Lé- tavértesen kíván hasonló otthont teremteni. — Említette, hogy az alapítványnak egyéb célja is van. — Valóban, ami azonban feladata a kormánynál;, csakúgy, mint a parlamentnek. Arról van szó, hogy időben készítsük fel a fiatalokat a szerelemre, a házasságra, a családi életre, amiben ott rejlik olykor rajtunk kívülálló tényezőként az abortusz kérdése. A mi feladatunk elérni azt, hogy olyan nemzedék kövessen bennünket, amelyik felelősebben gondolkodik ezekről a kérdésekről. — Mit tesz ezért a Tessedik Sámuel Alapítvány? — Nemrég egyedülálló akciót kezdeményeztünk. Az iskolák igazgatói segítségével névre szóló levelet küldtünk, illetve küldünk valamennyi magyar közép- és felsőiskolásnak, mintegy 800 ezer fiatalnak. Ebben egyszerűen, de szerétéiből fakadóan hívjuk fel a fiatalság figyelmét arra, hogy sok baj, tragédia elkerülhető, ha jobban odafigyelünk egymásra. Shakespeare egyik szonettjének néhány sorát írtuk a levél első oldalára, mely üzenetünk alaphangját adja meg. így hangzik: „légy hát óvatos, Édes, amilyen én vagyai;. Nem magamért, de teérted, úgy hordva szí(Folytatás az 1. oldalról.) litechnikai műhelyt, s persze öltözőket, zuhanyozót alakítottak ki. A tóalmásiak úgy építkeztek, hogy a létesítményt a felnőttek, sportolók ugyancsak használni tudják a két hét múlva elkészülő aszfaltozott kézilabdapályával együtt. Nem véletlenül mozdult rá szinte az egész falu a nagy munkára: a helyi szövetkezet, üzemek, vállalkozók, szülők, lakosok önzetlenül jöttek, dolgoztak. A kivitelező Via-No- va Kft. hozzáállásán szintén látszott, hogy tóalmásiak, mégpedig a javából. Kovács Magdolna elmondta: ennek az örömnek óra van, ami pénzben kifejezve 54 millió forintot jelent. Ám jelentős állami céltámogatást kaptak, adott a megyei közgyűlés, a „Tóalmásért Alapítvány”, s persze az önkormányzat. De ettől szebb ajándékot nemigen hozhatott volna a Mikulás, miközben a falu közintézményei zavartalanul működtek. Az ünnepi szónok — dr. Németh Csaba, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője a kormányprogramról beszélt, miszerint 1995-ig ved, ahogyan dajtka sem kicsinyét, kit annyi baj érhet”. A levelet eljuttattam képviselőtársaimhoz is, gondolom, elolvasták. Most e levelek postázásával foglalkozunk. Reméljük, a jövőt tekintve kezdeményezésünk nem volt hiábavaló. — Hogyan reagálnak e levelekre? — Örömmel tölt el, hogy veszik a fáradságot, és írnak. Naponta érkezik válasz, hói több, hol kevesebb. Leginkább az szomorít el, amikor azzal kezdik a hálállkodást, hogy azért fogtak tollat, mert egyáltalán valakinek eszébe jutottak. Ilyenkor érzem igazából, hogy nem volt fölösleges ... Nekünk, felnőtteknek, szülőknek közös érdekünk, hogy az ifjúságnak célt mutassunk és támogatást adjunk. A saját zsebpénzüket terhelő postaköltség a bizonyíték: sok tizenéves igényli a törődést. Ez pedig az én és magamfajták hitének támasza. Mintegy igazolása annak, hogy jó úton járunk. Ha többet nem érnénk el, csak a hitből fakadó jelzés viszont- reagálását, már akkor megbizonyosodhattunk a sikerről. Ám ez csak egy mag, amely csírázni kezdett. Immár pusztán rajtunk múlik e palánták miként fejlődjenek. Az alapítványnak is feladata, hogy ápoljuk az országban 1200 tornaterem fog megépülni, ebből 500-at — köztük a tóalmá- sit — központilag finanszírozta a kormányzat, 275-ről a közeli napokban dönt az Országgyűlés. Jövőre kezdetét veszi a tanuszoda-építési program, hiszen már a görögök sem tartották művelt embernek azt, aki az olvasás mellett nem tudott úszni. A sportcsarnokot Varga István helybéli plébános a latin „jót mondani, s jót kívánni” szólás jegyében áldotta meg. A nemzetiszínű szalag átvágása után dr. Grónás Tiborné, az iskola igazgatója vette át az alapító okiratot. Utalt Körösi Csorna Sándorra, az iskola névadójára, a híres magyar Ázsia-utazóra, a kiváló orientalistára, a tibeti nyelv első európai kutatójára. A szegény sorsú székely családból származó utazó vasakarata, tudomány iránti elkötelezettsége, hazaszeretete minden tóalmási tanuló, honpolgár számára példakép lehet, ezért adták iskolájuknak e nevet. Günter Gerhardt, a német testvérfalu polgár- mestere egy vándorserleget adott át a helyieknek, amelyért minden esztendő— Ügy hírlik, a cél érdekében, mintegy korosztályhoz illő sajátosságként videostúdiót rendeztek be. — Így igaz. Elsőként azt a filmet másoltuk le több ezer példányban, amelyet tavaly Koltay Gábor készített a magyar szabadság napja alkalmából tartott gödöllői rendezvényről. Most éppen ezeket a kazettákat postázzuk a különféle külföldi és hazai egyesületeknek, szövetségeknek. Ám a stúdió a jövőben sem lesz kihasználatlan. — Árulja el a Pest Megyei Hírlap olvasóinak a terveket. — Szakértők bevonásával készülnek majd a filmek, amelyeket később sokszorosítunk, és szétküldünik az érdekelteknek. Több korosztályhoz kívánunk szólni. Az óvodásakhoz, általános- és középiskolásokhoz, valamint a huszonévesekhez. Az élet dolgaira szeretnénk őket felkészíteni. Terveink között szerepel egy film az ifjú házasok számára, hogy már a kezdet kezdetén megismerkedhessenek azokkal a gondokkal, melyekkel szembesülhetnek, s amelyek elkerülhetők. — Nemes célok. Ugyanakkor erezve a feladatok súlyát, kevésnek találom egyetlen alapítvány erejét mindehhez. — őszintén remélem, hogy mindezt nem csak nekem, vagy néhány lelkes embernek kell valóra váltania, megszerveznie. Az eddigieken túl is számítok a kormány és az egyházak további támogatására. Ügy gondolom, mindannyiunknak közös ügyéről van szó, azokról a fiatalokról, akik néhány év múlva a mi nyomdokainkba lépnek — vagyis a jövünkről. Győri András ben meg kell küzdeniük a csapatoknak. Ök most elsőosztályú női labdarúgócsapatukat hozták el egy bemutatkozásra. Az ünnepi jeleneteket követően a bemutatók hosszú sora váltotta egymást. Felléptek helyből elszármazott tornász és táncos tehetségek, Linda és együttese. Volt tombolasorsolás, amit a tóalmási MDF szervezett, kihirdették a rajzpályázat eredményét, bevonult és ajándékot osztogatott a krampuszok kíséretében a Mikulás. Szombaton délután és vasárnap délelőtt női, férfi kézilabda-, focimérkőzések szórakoztatták az állandóan váltakozó, kíváncsi közönséget. Sokan megálltak az iskola főbejáratánál elhelyezett emléktábla előtt, s olvasták Széchenyi István sorait a híres névadóról, Körösi Csorna Sándorról: „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül bölcsőjét kereste a magyarnak .. Talán számára is elégtétel, hogy most itt, Tóalmáson rá hivatkozva, akaratát emlegetve megteremtették a falusi sport és kultúra legújabb bölcsőjét. Tóth Ferenc Körösi Csorna Sándor nevét vették fel Tóalmáson sportcsarnokot hozott a Mikulás
