Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
PEST MEGYEI. HÍRLAP isméi Fórnssf lessé ct eiss&ko Sieisitti mq a jövőben is (Folytatás az 1. oldalról.) Göncz Árpád köztársasági elnök is kapott meghívót, de ő Fónay Jenő tájékoztatása szerint titkárnője útján egyéb elfoglaltságaira hivatkozva mondta le a részvételét. — Emlékeztetni szeretném a megszenvedett generációt, hogy noha a kormány szándéka szerint mindent elkövet a sérelmek orvoslására, a parlamentáris demokráciában megkötött a keze. Koránt sincs akkora hatalma, mint az el- műit évtizedekben elkövetett bűncselekmények idején hatalmon lévőknek — mondta a küldötteknek Bo- ross Pétsr. A belügyminiszter utalt arra, hogy a külföldiek szavazati jogának megadásával foglalkozik a kormány. Jelezte, hogy ennek elfogadása , kétharmados többséget igényel az Országgyűlésben. Végezetül az egységesülésről szólt Boross Péter, mert így határozottabban lehet hangot adni az ’53 örökségéből eredő követeléseknek. Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke tevékenységük időszerű feladatairól tájékoztatott. Türelmet kért az érintettektől, hiszen a több százezer ügy elbírálása időt igényel. Az esetleges tévedések miatt elnézést kért, megemlítve, hogy munkatársai feszített tempóban végzik feladatukat. Sokak megkönnyebbülésére bejelentette, hogy jelenleg dolgoznak a Rákosi- féle munkaszolgálatban letöltött idő után járó nyugdíj-kiegészítés kormányrendeletének megalkotásán. Reményeik szerint jövő év január 1-jétől érvénybe is léphet a kárpótlás eme újabb formája. — Önök tudják a legjobban, hogy nemcsak 3G0 körül van, hanem 831 a bírói ítélet vagy annak nevezhető döntések következtében kivégzettek száma — mondotta Balsai István ugyancsak a kárpótlási folyamatról (a tudósító számára érthetetlen, ' hogy ez az adat miért került eltorzítva — 31 áldozatról szólóan — a tömegkommunikáció más csatornáiba). A miniszter bejelentette, hogy holnap az Országgyűlés megkezdi az igazságtételi törvények tárgyalását. Az egyik a kormány javaslata az 1956- os forradalom és szabadságharc eltiprásának és a megtorlás résztvevőinek, a nemzetközi agresszió előkészítőinek büntetőjogi felelősségre vonása. Ugyanekkor kezdődik. a 100 hon-, atya támogatásával ismételten beterjesztett Zétényi- féle javaslat és a Gáspár Miklós-féle törvénytervezet megvitatása. Ezek a javaslatok egymással összhangban állnak, és egymást erősítik. Balsai István utalt arra a kormánydöntésre, amely tovább tágítva a kört, az úgynevezett ÍII/III-as ügynökök tevékenységére vonatkozik. Ez a tervezet a korábbi ügynökök közéletben való szereplését széles körben kívánja megtiltani. A tervezet kiterjed a III/IV. ügyosztály munkatársaira, és természetesen minden kar- hatalmistára is. Küszöbön áll annak a határozatnak a meghozatala — jelezte a miniszter —, amely történelmi igénnyel bizottságot állít fel az elmúlt évtizedek minden társadalomellenes bűncselekményének kivizsgálására és a felelősök alkotmányos megbüntetésére. Élénk tetszést aratott a kormríny kezdeményezése, amelynek során a Televízió elnöke ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett. A küldöttek tüntető tapsa közepette lépett a mikrofonhoz Csutka István (MDF) országgyűlési képviselő. A mai, zavarodott korban — mondotta — különösen nagy szükség van az ’56-osokra, akik a letűnt diktatúra, a bolsevista cselszövés legavatottabb ismerői. Föltette a kérdést, hogy vajon kiknek áll érdekében az országos méretű zavarodottság gerjesztése. Az ország két markánsan elkülönülő részre szakadt, mondta az MDF alelÉletveszélyes fenyegetések Egyre több címkeragasztó szeretné elhitetni rólunk, hogy szélsőségesek, csurkisták, radikális MDF-esek vagyunk. Talán ezzel függ össze, hogy időként fenyegető leveleket és telefonokat kapunk. Egy héttel ezelőtt ismeretien férfi telefonált szerkesztőségünkbe. A titkárnőnek tollba mondott üzenet szerint Vödrös Attila és én egy éven belül nem leszünk az élők sorában. Egy iskolás kézírással írt levélben pedig többek között ezt olvashattuk: . nyíltan szintvallott a banda! ... kommunista... MDF-ú jságtól vándoroltak meggyalázni a Pest Megyei Hírlapot. Vödröském és bandája! Most keresem indíttatásuk gyökereit, név, családfa síb. ... Ügy dadognak a hódolattól, mint Ceauescu idejében, a román lapok, akik dicsőítették a nagy vezért... Az olvasói levelek mesterkéltsége, benyalása is ezt igazolja. Hát igen. Sok ilyen magyar anyára ... van szükség mint Stolinár G. Ilona. Amit a parlament előtti téren Grosicesal müveitek!... Még az abonyi grófi família sarját. Skultély Izabellát kellene futtatni jobban (bocs’: Király B. Izabella az átszellemült neve!)... s szaporítani az ilyeneket, hogy ha jön a leszámolás, minél többet lehessen elpaterolni. Még jőni kell, még joni fog egy jobb kor, melyben az ilyen mocskos személyektől (szerkesztőkéiül, MDF-esek) megszabadulva élhetünk a tiszta levegőben. Még testközelből is találkozunk ! ! ! Egyelőre csak tisztes távolból figyelünk, azonosítunk. Üdv.: Viktor Győző.” Nos, kétségtelen tény, időnként határozott nézeteket fogalmazunk meg. Ezek tükrözik nemzeti elkötelezettségünket, de mindig a tisztesség, a demokrácia követelményeinek szem előtt tartásával. Ebből ezután sem engedők. Tévednek, akik így akarnak megfélemlíteni és hallgatásra bírni minket, mert ha valóban bekövetkezne az, amivel fenyegetnek, az is a mi igazságunkat erősítené. Bánó Attila nöke. Azokra, akik akarják, s azokra, akik valójában nem óhajtják a rendszerváltozást. Az előadó figyelmeztetett, éppen az öt- veníiacosoKnak kell szavukat íeiémeiniük a maszkok mögé rejtözőkkel szemben. Mert emlékezzünk csal:, hány és hány arca volt 194a óta a kommunizmus híveinek. Manapság liberálisként, a demokrácia elkötelezettjeiként tüntetik jel magukat. A demokrácia igazi kivívóira pedig o szélsőséges jelzőt ragasztják. Tenát tetten érhető a régi recept. A demokrácia bajnokainak pózában tetszelegve újra ellenségképet keresnek, es ha ez megtörténik, már megvan a fogódzójuk. Az emberek közönyével visszaélve az úgynevezett bűnbakokat felszámolják, bebizonyítják, hogy ellenség* és vele szemben minden megengedett. Ez a kirekesztés forgatókönyve. Jól illik a képbe, hogy a nemzeti erőket ellentétek szításával próbálják megosztani. Ezért van szükség a tisztánlátásra. és összefogásra. „Együtt kell járnunk a magyar úton”, mondotta. A valós baloldali veszéllyel szemben a nemzeti-keresztény oldalnak a meglévő nézetkülönbségeket áthidalva össze kell fognia. — A POFOSZ nemcsak egy társadalmi szervezet számomra — mondotta Für Lajos honvédelmi miniszter —, hanem szimbóluma annak a kegyetlen sorsnak, amit az egész nemzetnek át kellett élnie. A szövetség jelképezi a józan és megfontolt középutat, a szélsőségektől és különös tekintettel a baloldali szélsőségektől távol tartó politikai magatartást. A kommunizmus ma csak pihen, és közben erőt gyűjt Ezért — emlékeztette a hallgatóságot — minden idegszálunkkal ügyelnünk kell a demokrácia törvényességének megtartására. Bármennyire is keserves, és lemondást is követel tőlünk, tovább kell haladnunk a megkezdett úton, hogy semmilyen eszközzel ne tudják a demokrácia igazi megteremtői kezéből kicsavarni a szabadság zászlaját. A miniszter az egység fenntartására kérte az ötvenhatosokat, mert csak úgy tudják a múltat, a jelent és a jövőt, az ezeréves államiság hagyományait az utókorra á maga töretlenségében átörökíteni. Németh Zsolt Bős nem katonai kérdés Fel sem merült a kisantant Az elkövetkezendő két-há- rom esztendő olyan periódus lesz a magyar—szlovák katonapolitikában, amikor megérik a lehetőség, hogy alapvetően javítsunk kapcsolatunkon — mondta dr. Kaffay Ernő azon a ?,ajtó- tájckoztatón, amelyet hivatali szobájában tartott egy szűk körű újságírócsoportnak szombat délelőtt. A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára a hét folyamán háromnapos tanácskozáson vett részt Cseh és Szlovákiában a visegrádi csoport miniszterhelyettesi szintű találkozóján. Szándékosan nem használjuk a „visegrádi hármak” jelzőt, hiszen minden valószínűség szerint a szétváló Csehország és Szlovákia a jövőben külön képviselteti magát. Magától értetődik, hogy éppen északi szomszédunk kettéválásának kérdése, annak katonapolitikai vonatkozásai álltak a középpontban ezen a megbeszéléssorozaton. — Megvallom, némi aggodalommal indultunk útnak, de megnyugodva tértünk haza — nyilatkozta Raffay Ernő —, munkánk egyik legfontosabb eredménye az a szándéknyilatkozat, amelyben minden fél egyetértett. Nevezetesen az, hogy külpolitikánktól függetlenül fönntartsuk a kétoldalú és négyoldalú katonai kapcsolatokat. Az államtitkár úr tájékoztatót tartott a szomszédos állam (államok) legfontosabb katonai változásairól: — Minden bizonnyal történelmi jelentőségű változás ez. Sok olyan sajátossága van, ami mindkét félnek problémát okoz majd. Hogy csak néhány példát említsek: az egykori Varsói Szerződés politikájából adódóan a cseh országrészben csoportosultak az elitebb alakulatok, a volt NSZK határa mentén. Ugyanakkor a katonai iskolák kilencven százaléka Szlovákiában van. A tisztikar krémje — szlovák nemzetiségűek is — cseh területen államásozik, ott tehát elbocsátások lesznek, míg a szlovák iskolák pan- gani fognak az ürességtől. — Bennünket a szlovák haderő alakulása foglalkoztat leginkább — hangsúlyozta az államtitkár —, a nemzetközi egyezmény alapján a lakosság arányából adódóan feleakkora létszámú hadsereget állíthatnak fel, mint a mienk. A számadat azonban ne tévesszen meg senkit, ugyanis a felszereltségük sokkal jobb lesz, mint a mienk. Többek között olyan légvédelmi rendszerük van, amiről mi nem is álmodhatunk. PÁLFY G. ISTVÁN MÜNCHENBEN A sajtó másként választott Pálfy G. Istvánt, a Híradó és A hét felmentett fő- szerkesztőjét látta vendégül a hétvégén a müncheni Széchenyi Kör. Az újságíró „A tömegtájékoztatás szerepe a rendszerváltásban” címmel tartott előadást az 1977-ben a bajor fővárosban és környékén élő, magyar származású értelmiségiek által létrehozott körben, amelynek körülbelül száz tagja van, s amely rendszeresen hív meg különböző felfogású előadókat Magyarországról. Pálfy G. István egyebek között kifejtette azt a véleményét, hogy Magyarországon sajtódiktatúra van, nagyobb, mint a pártállam idején. A parlamentet a nép választotta, de a sajtó másként választott. A korFALUSI VENDÉGFOGADÓSOK TERVEI Télen is üdülhetünk Télen is lehet üdülni — állította határozottan a sajtó képviselőinek Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének az elnöke. A Centrum Flórián Aruház szombati vásárlói némi ízelítőt kaptak a gyöngvös- solymosi asszonykórus gazdag repertoárjából, ezt követően pedig mindenki sietett megvásárolni Mikulásnapi ajándékát. A falusi vendégfogadók képviselői igazán felkészültek az eseményre. Színes prospektusok, szórólapok és katalógusok hirdették a magyar falusi-tanyai házigazdák hagyományos vendégszeretetét, de azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy a téli időszakban 153 vendégfogadó, 521 szoba és 1204 vendégágy várja a csendet kereső turistákat. A szervezők sokat beszéltek az alacsony árakról és a bővülő szolgáltatásokról. Akinek kedve kerekedik lovagolni, kertészkedni, vagy egyszerűen jó házibort akar inni, annak csak fel kell hívni a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetségét és pénztárcájától függően választhat a széles kínálatból. Csáky Csaba elnök örömmel állapította meg, hogy mind többen használják fel az 1992. június 20-án hatályba lépett kormányrendelet adta pénzügyi lehetőségeket, amelynek az a lé- nyege, hogy több, mint 1200 Mindebben azonban nem a fenyegető veszélyt kell látni — mondta az államtitkár —, a fegyverzetek szétválasztása már a tervek szerint, békében, biztonságban megtörtént. Mostani tárgyalásunkon kölcsönösen meggyőződhettünk róla, hogy egyet akarunk: biztonságot határaink mentén. Ennek ma minden lehetősége adott. Újságírói kérdésre válaszolva Raffay Ernő elmondta: a kisantant kérdése föl sem merült a tanácskozáson. Meciar szlovák miniszterelnökkel foly-. tatott megbeszélése során pedig egyetértettek abban, hogy a bősi erőmű problémája nem katonapolitikai kérdés: azt a Hágai Nemzetközi Bíróságnak kell rendeznie e nemzetközi jognak megfelelően. Az elmondottakból úgy tűnik, hogy a „visegrádiak” továbbra is tudnak egy nyelven beszélni. A tárgyalások legközelebb Krakkóban folytatódnak, ahol már négy védelmi miniszter találkozik egymással. Tóth Sándor mány kezében nincs sajtó, s ha van is, gyenge. Külön — élesen bíráló hangon — szólt a rádió és televízió munkájáról. Szerinte ha a magyar nép nem szerzi meg az ellenőrzést, olyan súlyos időszak következhet, amelynek a végét nehezebb megjósolni, mint a korábbi rendszerét. A volt főszerkesztő a magyar népet sokkal józanabbnak nevezte annál, semhogy tág teret engedjen a szélsőjobb- oldaliságnak, ám közvetlen veszélynek minősítette: lehet-e majd a mai tömegkommunikációval 1994-ben teljesen normális választásokat tartani? Az előadó Chrudinák Alajos elmozdítása kapcsán provokációról, történelmi kihívásról beszélt. település vendégfogadói pályázhatnak az elmaradt területek fejlesztését és az új munkahelyteremtést szolgáló területfejlesztési támogatásra. Meggazdagodni nem fog senki, de tisztességes jövedelemre mindenképpen számíthatnak a vállalkozók. A tervek szerint kiépítik a kapcsolatokat a szomszédos országok falusi vendég- fogadóival és szorgalmazni fogják az együttműködés bővítését. Nemsokára bemutatkoznak az erdélyi vendégfogadósok, de építik már a balkáni és baltikumi kapcsolatokat is. Egy dologra szeretnénk felhívni a figyelmet. Jólenne, ha nagyobb nyilvánosságot kapna a falusi turizmusnak az ügye, mert reklám nélkül nines üzlet. Papp János Önök szerint mm adni jéb? Erdélyi barátom letörve, szomorúan érkezett. Mi bajod? — kérdeztem, de nem adott egyenes választ. Aztán, miután megitta a kávét, kibújt a szög a zsákból. Elmondta, hogy a villamoson véletlenül lett fültanúja két nő beszélgetésének. Ez arról szólt, hogy mi, magyarok, mennyit segítünk ezeknek meg azoknak, például (és ez üthette szíven barátomat) erdélyieknek, délvidékieknek. Sokat segítünk másokon — hangzott a szólam —, holott előbb magunkon kellene segítenünk. Barátommal aztán minden másról szót ejtettünk, némiképp megvigasztalódott. Leginkább azzal, hogy néhány apróságot segített nekem. Lement a pincébe fáért, és elszaladt kenyérért a pékhez. Szegénynek semmije nincs, és lám, segített rajtam. Önök szerint az az érzés, hogy a kevésből is tudok adni annak, aki még jobban rászorul, az nem maga az, hogy segítettem magamon? Önök szerint miért csak az a jó, ha én vagy mi talpra állunk, s miért nem az, hogy tahiba állítunk másokat? Véleményem szerint, ha talpra tudok állítani valakit, valakiket, akkor az csak-csak az én értékeimet növeli. Ha adok, azzal én nem szegényebb leszek, de sokkalta gazdagabb. Vörösmarty Mihály verse jut eszembe, az, amelyik arról szól, hogy a szegény asz- szony imakönyvének felét adja felebarátjának. Tán pontosan idézem az ezzel kapcsolatos szép gondolatot: fél könyvből, de nem félszívvel imádkoznak este. reggel”... Nagyon sok fontos dolog van az életben: a hazaszeretet, a hűség ... Ám az egyik legfontosabb: segíteni, akin csak lehet. (Vödrös)
