Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-04 / 286. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEMBER 4., PÉNTEK Mi örömöt tartogat meg az élet? (Tartogat-e valamit egyáltalán?) A mások örömét, örömeinkből fakadottak örömeit (az öröm megmaradásának elve, ha mi már meg nem maradhatunk). Örömeinkből fakadott örömök visszaszállnak fejünkre, mint az áldás, mint az átok (egy tőből fakadt e két szó, egy törzsnek két hajtása, egy arcnak két orcája, egy madárnak két szárnya? egyikkel előre röpül, a másikkal hátrafelé; és közös sírba temetődik, élni az öntudatlanságot halál után. mint éltük ' születés előtt — hisz azelőtt is megvolt mindkettő, csak éppen nem tudtunk róluk, mint ahogy nem fogunk tudni majd azután sem). Életnek nyugdíjasai: várjuk p postást: eleinte havonkint. aztán negyedévenkint, félévenkint, majd jobban-jobban, egyre jobban ritkulnak a küldemények, évente egyszer hoz a posta egy fiat unokát, még dédunokát is. és mi. a lefelé készülődök homálylő szemmel nézzük, nézzük a magasságot: a szárnyalást. (Részlet a kötetből) PLUGOR SÁNDOR grafikája Szilágyi Domokos Öregek könyve Gödöllői nyugdíjasklubok Vidám szilveszter Gödöllő közismerten gaz­dag kulturáli« életéből ki­veszik részüket a nyugdí­jasok is. Hogy csak egyet­len példát említsünk: * ; művelődési központ hatha­tós segítségével másodszor rendezik meg a Gödöllői Akadémiát, amelynek tíz előadását közismert gödöl­lői személyiségek tartják a városházán. , A gödöllői nyugdíjas- ;ktubok 1989-ben alakították meg Vá ősi nyugdíjas- egyesületüket. Vass Károly- né, az egyesület elnöke el­mondta, hogy a hét klub önálló életet él. Nyáron ki­rándulásokat, máskor elő­adásokat szerveznek, illet­ve kötetlen klubfoglalkozá­sokat tartanak — alkal- mankint megünnepelve a név- és születésnapokat. A klubok érdeklődési kör, illetve foglalkozás szerint szerveződtek. Így például van agrár nyugdíjasok és nyugdíjas pedagógusok klubja, míg az erdészeti nyugdíjasok, továbbá a fegyveres erők és testüle­tek nyugdíjasai önmaguk­ban is az egyesületi for­mát választották. A városi egyesület tart­ja a kapcsolatot a gödöllői önkormányzattal, annak szociális. irodájával, továb­bá a Forrás Családsegítő Szolgálattal,. . illetve a pesti nyugdíjasok egyesületével. Képviselik a nyugdíjasok érdekeit és szervezik a na­gyobb horderejű rendezvé­nyeket. December 16-án a művelődési központ nagy­termébe terveznék egy hangversenyt a Chopin Ze­neiskola tanárainak és diákjainak részvételével. December 30-án ugyanott, a Galga-teremben rendez­nek vidám előszilvesztert a klubok közötti Ki mit-tud?- dal, tombolával. Távolabbi terveik között szerepel az együttműködés kialakítása Gödöllő testvérvárosainak nyugdíjasszervezeteivel. Történelmi emlékidéző Kiszolgáltatott ország A Horthy-korszak utolsó kormányának, a rövid életű, ám annál zaklatottabb sorsú Lakatos-kormány tábornok­it iilügy miniszterének, Hennyey Gusztávnak, Magyaror­szágon mindeddig nem publikált emlékiratából közlünk ismét részletet. A könyv az Európa Kiadó Extra Hun­gáriám sorozatában jelent meg. BERNI KÖVETÜNK, Bakách-Bessenyey György báró saját kezdeményezé­sére már augusztus 26-án fölvette a kapcsolatot Géni­ben a nyugati szövetsége­sek képviselőivel, s erről az alábbiakban tájékoztat­ta a kormányzót: Elérke­zett a pillanat, amikor a fegyverszünet megkötésé­vel mégmegmenthetnénk Magyarországot a pusztu­lástól. A kormányzó erre augusz­tus 28-án, tehát még a La­katos-kormány megalakí­tása előtt távirati válaszá­ban fölszólította Bakách- Bessenyey követet, hogy építse tovább a szövetsége­sekkel fölvett kapcsola­tot, ugyanakkor hivatalosan is megbízta a tárgyalások folytatásával. E távirat még azt a fontos utasítást is tartalmazta, hogy ne vesse­nek fel semmiféle terüle­ti kérdést; a lényeg: Ma- gyárország függetlenségé­nek biztosítása demokra­tikus alapon. Vörös vezér- ezredes augusztus 30-án, tehát nyomban az új kor­mány megalakítása után tájékoztatott erről a kap­csolatról. s közölte velem, hogy ezt az ügyet, mivel a Külügyminisztérium hatás­körébe tartozik, a kormány­zó megbízásából nekem adja át. Ettől a naptól fog­va rám hárult a táviratok szövegezésének és továbbí­tásának gondja. A KORMÁNYZÓ távirata alapján Bakách-Bessenyey először az amerikai követ­tel vette fel a kapcsolatot, aki azt közölte vele, hogy a szövetségesek feltétel nél­küli kapitulációt követel­nek; ezenkívül Magyaror­szág nem folytathat tárgya­lást kizárólag a nyugati szövetségesekkel, hanem a Szovjetunióhoz is kell for­dulnia, mert különben a tárgyalásainak nem lesz eredménye. Augusztus 30-án Bakách- Bessenyey közölte, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia követei a kor­mányaikhoz fordultak meg­felel utasításokért. Szep­tember 1-jei táviratában pedig Bakách-Bessenyey kért utasítást a fegyverszü­neti kérelem sürgős előter­jesztésére. és utalt arra, hogy elszalasztjuk a meg­felelő pillanatot, ha nem kapja meg haladéktalanul a megfelelő instrukciókat. SÜRGETÉSE nehéz hely­zetbe hozta a kormányzót, mivel a kormánnyal egyet­értésben feltétlenül tartani kívánta a Kárpátokat és Erdélyt, méghozzá nemcsak magyar, hanem összeurópai érdekből. Azonkívül ilyen rövid idő alatt már csak technikai okokból sem lett volna megvalósítható ren­dezett formában való ki­válásunk a háborúból. Vé­gül pedig éppen ekkor lá­togatott Budapestre Gu- derian vezérezredes, a né- r. et hadsereg vezérkari főnöke, aki biztató ígére­teket tett Magyarország vé­delmére. Mindezt közöltem Bakách-Bessenyeyvel, s utasítottam: ismételje meg a nyugati követeknek azt a kérésünket, érjék el, hogy Magyarország csak a nyu­gati szövetségesekkel köt­hessen fegyverszünetet, s hogy Magarországot a nyu­gati szövetségesek csapa­tai szállják meg. Szeptember 7-én este kö­zöltem Bakách-Bessenyey­vel, hogy a katonai hely­zet romlását látva ultimá­tumot intéztünk a német kormányhoz, s ezzel adva van a fegyverszünet lehe­tősége. TÁVIRATILAG TÁJÉ­KOZTATTAM szeptember 9-én, hogy a háborúból va­ló kiválásunk tervét, a már fölsorolt okoknál fogva, el­halasztottuk. Különben Is a Magyarországon tartóz­kodó nagy létszámú német csapatok meghiúsítanák a háború azonnali befejezé­sét; 'amellett a német be­avatkozás, az orosz seregek közbelépése, végül a ma­gyar jobb- és baloldal el­lentétei fölidézhetnék a polgárháború veszélyét is. Alapvetően fontos lenne tehát, hogy Magyarorszá­got angolszász erők száll­jak meg. Táviratom keresztezte Bakách-Bessenyey távira­tát, amelyben azt tudatta velünk, teljesen reményte­len annak az elgondolásnak a megvalósítása, hogy Ma­gyarországot csak a nyuga­ti szövetségesek csapatai szállják meg. A SZÖVETSÉGESEK ugyanis már megállapod­tak. hogy Magyarországot kizárólag orosz csapatok fogják megszállni. Szep­tember 9-i táviratunkra vá­laszolva értésünkre adta. hogy amennyiben a kor­mány nem ért egyet a ja­vaslataival, ő helyesebbnek tartaná, ha nem erőltetnénk a további közvetítést. Bakách-Bessenyey követ utolsó táviratát 1944. szep­tember 21-én kaptuk kéz­hez. Ebben ismét rámuta­tott arra. hogy Magyaror­szág szántára már csak egyetlen lehetőség nyílik: a feltétel nélküli kapitulá­ció. Szó sem lehet többé arról, hogy a nyugati szö­vetségesek csapatokat küld­jenek Magyarországra. EZZEL az utolsó távirat­tal végképp zátonyra futot­tak Bakách-Bessenyey kí­sérletei, hogy jobb feltéte­leket . érjen el Magyaror­szág háborúból való kivá­lásához. Az amerikai és an­gol felfogás alkalmazkodott Sztálin követeléseihez. (Folytatjuk.) A sztálini idők tanúja Diktátorbunker ötven éve épült Szama­rában Sztálin egyik bunke­re. Az egykori diktátor szá­mára készült, de soha meg nem látogatott föld alatti létesítmény egyik különle­gessége az. hogy húsz mé­terrel, a föld felszíne alatt van, és ezzel lekörözte Hit­ler bunkerét is, amely 16 méteres mélységben talál­ható. A bunker kizárólag helyi alapanyagok felhasználá­sával, de a moszkvai met­róépítők szaktudásával és terveik alapján készült. A nagyterem közepén talál­ható ma is Sztálin kreml- beli tárgyalóasztalának és az azt körülvevő székek­nek a mása. A nagyterem melletti pihenőszobában pedig az ötven éve odahe­lyezett dívány, kisasztal és egy kisebb könyvtár látha­tó. Az egyesületnek fel­ügyelő, kulturális és szo­ciális bizottsága van. Vass Károlyné azt is elmondta, hogy a lehetőségek szerint igyekeznek felkeresni azo­kat a Gödöllőn élő időse­ket, akik mír nem tudnak elmenni a klubfoglalkozá­sokra, A városi önkormányzat anyagi támogatását is élve­zik a nyugdíjasok. Az egye­sület tavaly hetvenezer fo­rintot kapott, aminek a nagyobb hányadát decem­ber elsején osztják szét a klubok között. B. G. Pakonyi idősek közös dolgai Évfordulók találkozásai Kis község, kis lélekszá­mú közösség — gondolná az ember. Aztán csak el­csodálkozik, hogy a pako- nyi nyugdíjasklubnak csak­nem 70 fős az aktív és pár­toló tagsága. Azt már csak úgy mellékesen teszi hoz­zá F'üzi György, a klub el­nöke, hogy rövidesen meg- ünneplik a tízéves jubileu­mukat. Pontosabban dupla évfordulót, mert ugyan­akkor köszöntik majd az 1989-ben megalakult pa­konyi asszonykórust is, melynek tagjai úgyszintén nyugdíjasok. Testvérközség a hegyekben Sósstangli, omlós süte­mények, kóla és bor az asz­talon, enélkül nincs össze­jövetel, melyet a kultúr­otthon kistermében ren­deznek hetenként. Beszél­getnek, dalolgatnak, meg- hányják-vetik egymás dol­gait. Ülök köztük, hallga­tom őket. Sorolják, hol jártak kirándulni, fellép­ni ebben az évben. — Bükfürdőn. Cserke- szőlőn egy-egy szép napot fogtunk ki, ragyogó időt a fürdéshez. De a legszebb az a háromnapos szomszé­dolás volt, amit az erdélyi testvérközség, Körösrév nyugdíjasainak meghívá-. sár*: a hegyekben töltöt­tünk — mondja a klub el­nöke. — Bejártuk az egész Körös és Jád völgyét, vol­tunk a híres Medve-bar­langnál, Biharfüreden, lát­tuk a Vlegyászát és a Ki­rályhágót is. Utána tisz­tességgel visszaadtuk a ven­déglátást, kétszer is, két csoport révi nyugdíjast fo­gadtunk a nyár folyamán. Fűzi Györgytől Németh Józsefné veszi át a szót, az asszony kórus vezetője. Ö Felsőpakonyban a magyar nóták legjobb ismerője. — Több helyre is kap­tunk meghívást, köztük Szentendrére, Érdre, Kis­kunfélegyházára és Zsám- békra. Nem dicsekvésként mondom, de három év alatt tizenkét oklevelet nyer­tünk. Most karácsonyi da­lokat tanulunk, azzal lé­pünk fel azon a találko­zón, melyet Örkénnyel, Öcsával és Szentendrével közösen rendezünk, itt Pakonyban. Gazdasszonyok ügyeskednek ■— Miből finanszírozzák magukat? — Az önkormányzattól kaptunk évi 50 ezer forin­tot, de ez persze nem elég. A rendezvényeken hozzá­csapunk egy kis árrést az üdítőkhöz, összedobjuk a sütemények alapanyagát, és a készet árusítjuk a büfé­ben. Itt mindenki szűkös körülmények közt élt vi­lágéletében, minket meg­tanított a sors a találé­konyságra. A klub Legidősebbje 82 éves, a legfiatalabb most lépett nyugdíjaskorba. A jövedelmek kicsinyek, a többségnek 6—7000 forint­ból kell megélnie. Nagy tervet fontolgatnak — Azért mi mindig jó- kedvűek vagyunk — mond­ja egy férfi, s hogy még jobb legyen a társaság kedve, sorra tölti a poha­rakat házi borral. — Ám mi nemcsak mulatozunk meg kirándulunk. Társa­dalmi munkával mi tart­juk rendben a község köz­pontját. a Petőfi teret. Nemrég ruhagyűjtési ak­ciót szerveztünk a szerb menekültek megsegítésére. Tizenkét zsák meleg hol­mit, élelmet, tisztálkodó­szert küldtünk a rászoru­lóknak. A pakonyi nyugdíjas- klub tágjai még egy nagy tervet is melengetnek. Sze­retnék. ha az általuk gon­dozott Petőfi tér nemcsak nevében emlékezne a köl­tőre, . hanem . egy mellszo­borral is. Érre persze a_ kis nyugdíjakból nem futná, de telik áz ambícióból. Tehát ha sor kerül a gyűjtésre, ne tessenek elzárkózni, ked­ves pakonyi polgárok. Az érdem közös lesz. Malula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom