Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Iskoláink múltjából Százéves a Szent Imre Fiúnevelde A VÁROS UTÓÉLETE Aquincum ihletésében Brazíliai bemutatkozás Brazíliában szerepel a váci Dunakanyar Fotóklub négy tagja. A Foto Klubé de Jav által rendezett 28. nemzetközi fotóművészeti kiállításon Kocsis Iván Ornamentika, Lehotka László Veszély, Tumbász András Madonna és Török László Béke című képével mutatkozott be a dél-ame­rikai ország közönségének. Kétszázezer látogató Az Erzsébet, a magyarok királynéja című történeti kiállítás kétszázezredik lá­togatóját üdvözölték a minap a Magyar Nem­zeti Múzeumban. A vendégkönyvek tanúsága szerint a Sissy-bemutatóra az itthoni és a szomszédos országokból érkezett tisz­telőkön kívül a távoli Mexikóból, Ausztráliából, Hongkongból érkezett ven­dégek is kíváncsiak voltak. Forgatás előtt az Esti Kornél A Hunnia Filmstúdió a tervek szerint jövő nyáron kezdi Pacskovszky József rendező filmjének, az Esti Kornél csodálatos utazásá­nak a forgatását. A készü­lő film látványos közép­európai, új Dekameron- történet lesz, Kosztolányi Dezső novelláinak felhasz­nálásával. Az érzéki, hu­moros, lírai epizódok a szá­zadforduló utolsó békeévei­től a kiábránduló, válság felé sodródó 30-as évekig követik egy intellektuális Casanova életének, álmai­nak sírni-nevetni való ál­lomásait. Az operatőr Gő­zön Francisco, a film fő­szereplője Máté Gábor, Amikor megjelent Jókai Anna nagy regénye, a Na­pok (1972), majd költői szépségű kötete alig egy esztendővel később, a Sze­retteink, szerelmeink (1973), biztosak lehettünk abbán, hogy onnan lefelé már nem vezet út: az író megérett. E két kötet erejével in­dul Szegény Sudár Anna című regénye, a Napokat idéző játékossággal, hogy megmaradjon az abban megtalált naplóregényszerű technikánál, amibe nagy­szerűen beleszövi az egyi­dejű naplón kívüliséget éppúgy, mint ahogyan leg­jobb novelláit idéző belső elbeszélései szövik át e re­gényt. Egy romániai ma­gyar asszony unokájának (is) szánt kitárulkozását. „Ez a szöveg már nyolc esztendeje készülődött, vég­re 1987-ben öltött formát véglegesen. Azt hittem, fi­óknak írom, kései tanúsá­gul, és most itt van. a nyil­vánosság ítéletére bíz­va ... ” — kezdte mind a tizenöt részt Jókai Anna hangja, és így folytat­ta: „...Ráhagyatkoztam a bennem diktálóra, szegény Sudár Annára, és az ő Is­tenére. Nagyon egyszerű dolog ez. Nagyon egyszerű. A megszenvedőké az ér­dem.” Na persze. A téma igen, de megírni tehetség kell. Kiváló mé­— Száz éve épült a szé­kelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlaká­sa, más néven fiúnevelde vagy táplálda — mondja Daniel Ernő, a helyi Szent Miklós-templom káplánja. — Plébániánkról adatot elő­ször az 1334-es Pápai tized- jegyzékben találunk. Szé­kelyudvarhelyen a domon­kosok nyitottak először is­kolát. A rend egyik legkép­zettebb tagja, Marosvásár­helyi Gergely 1593-ban je­lenti a római központba, hogy száz tanulóval meg­szervezték az iskolát Szé­kelyudvarhelyen. így indult útjára a mai Tamási Áron Gimnázium őse, a jezsuita kisgimnázium, májusban ünnepeljük fennállásának 400. évfordulóját. A száz­éves bentlakás a gimná­ziumhoz csatlakozott. 0 Volt-e köze Tamási Áronnak ezekhez az intéz­ményekhez? — Tamási Áron a gimná­zium tanulója volt, hisz szü­lőfaluja, Farkaslaka a vá­ros vonzáskörzetéhez tarto­zik. Fizető bentlakó volt I. gimnazistáiként. Később a közalapítványból részesült, és így a bentlakásban csaik keveset kellett fizetnie. 0 A gimnázium mai gyönyörű szecessziós épü­lete bizonyára sokadik a sorban. — Az első iskola valószí­nűleg a Szent Miklós-plé- bánia épületében működött — folytatja Daniel Ernő káplán —, az első önálló gimnáziumi épületet az 1650-es években emelték. Tanulója volt Baráti Szabó Dávid költő és „a legna­gyobb székely”, Orbán Ba­lázs is. A következő iskola- épület 1892-ben készült el. Itt kapott helyet a Szent Imre Fiúnevelde — vagyis dium Jókai Anna: rajta keresztül meg lehet szó­lalni, emlékeztet is erősen a hősnő valóságos nyelve­zetére, csakhogy a diktatú­rából szabadult író még a múlt hozadékával, illetve a maga mesterségével is el­eljátszik. A hallgató is megkapta a leckét, döntse el ha tudja, mikor ironi­zál, s hogy ez az irónia mennyiben a megíró és mennyiben a szemlélet ér­deme. Az elbeszélő meg­ütközése-e valami banális dolog fölött, vagy tudatos I fogás, hogy a megismételt dolog a hallgatóban (erede­ti szándék: olvasóban) vál­jék talált tárgyból szim­bólummá. Lényeges és lényegtelen keveredik az énregényként megírt kötetlen naplóban, mondja, és hozzáteszi, benne is keveredik a lé­nyeges és a lényegtelen. Nem szabad elvenni a későbbi olvasó örömét an­nak felemlegetésével, mire, miért és miképpen jön rá negyvenkilencedik születés­napjára Sudár Anna; ide csak az tartozik, hogy ér­tékváltást belsőként így láttatni, ünnepi esemény. Akinek délelőtti házi­munkája közben volt lehe­tősége meghallgatni, gazda­gabb lett. A címszereplő Csomós Mari megrendítően hiteles volt. Szitányi György a kollégium —, mikor 1910- ben a mai gyönyörű sze­cessziós tanodát megnyitot­ták. 0 Hogyan éltek régen a bentlakó diákok? — A XVIII. és XIX. században a tanulók a min­dennapos kéregetésből tar­tották fenn magukat. A te­metéskor, ünnepkor való éneklésből, alamizsnából kapott pénzen húst, enniva­lót, gyertyát, papirost és könyveket vettek. Többen gazdagabb társaik szolgái­ként jutottak valami jöve­delemhez. 0 ... és 1920 után? — Az erdélyi magyarság csak nehezen tudta fenntar­tani iskoláit. Szegényes volt az étrend a bentlakásban. A húszas évektől bevezet­ték a három hústalan na­pot. Az olcsóbb és termé­szetben behozható vagy adományokból gyűjtött élelmiszerekből állt a diá­kok étrendje. Ezért is ne­vezték a városban a bent­lakó gimnazistákat fuszuj- kásoknak. Az anyanyelven való tanulásért keményen meg kellett küzdeni. 0 Ki volt az iskola és a bentlakás gazdája? Festmények és grafikák, kisplasztikák, szobrok, tex­tíliák, fotók, valamint ér­mék láthatók a Magyar Hitel Bank művészeti ala­pítványa képző- és ipar- művészeti ösztöndíjasainak tárlatán. A Műcsarnok Pal- me-házában rendezett ki­állításon csaknem hatvan A napokban jelent meg az Isten és ember titka cí­mű könyv a Brainman Kft. gondozásában. A kötet — amely a Magyar Reformá­tusok Világszövetségének támogatásával látott napvi­lágot — Hegedűs Lóránt püspök .vallomásait gyűjti csokorba Istenről, emberről, a szellem világáról, egyház­— 1948-ig az Erdélyi Ró­mai Katolikus Státus tar­totta fenn őket. A bentla­kás igazgatója mindig egy paptanár volt, aki bent la­kott a diákok között. Ré- gensnek nevezték őt. 1989 óa ismét szerves kapcsolat van az intézmények és a katolikus egyház között. A bentlakás dísztermében, amely korábban kápolna volt, 44 év után először mu­tatott be szentmisét Kovács Sándor főesperes-plébános úr. A 100. évfordulón díszes ünnepséget rendeztek a bentlakásban. Eljött sok öregdiák. Többnyire szép életutat befutott emberek. Míg elnézzük a székely vi­seletben fellépő kollégiumi tánccsoport produkcióját, Kovács Domokos tanár úr elmeséli, hogy ez a díszes öltözet nekik, vidékről be­járó tanulóknak a rendes hétköznapi ruhájuk volt diákkorukban. Mire májusban a gimná­zium is megünnepli a 400. évfordulót, valószínűleg már ismét a katolikus egy­ház irányítása alatt folyik Gyémánt László, Wahorn András, Kókay Krisztina, Lipták György, Bálványos Huba, Kopasz Márta és La- cza Márta — munkáit te­kinthetik meg az érdeklő­dők. A fél évtizedes mecénási tevékenységről áttekintést adó tárlat december 0-ig tart nyitva. ről és hivatásáról. A könyv a Magyarországi Reformá­tus Egyház Zsinata lellkészi elnökével folytatott — ösz- szesen mintegy harminc­órás — beszélgetések tema­tikus gyűjteménye. A kiad­ványban szerepel több kór­ós egyháztörténeti jelentő­ségű dokumentum is, ame­lyek eddig a református egyháztötréneti irodalom­ban sem láttak napvilágot. Mind ez ideig, ha Aquin­cumiról volt szó, a régészet szempontjából tudtunk meg adatokat, ismertünk meg tárgyakat, leleteket, egy ró­mai kori település szokásai­ról, mindennapjairól kap­tunk információkat. Most a művészetek — az irodalom, a zene, a kép­zőművészet — szólnak Aquincumiról, rendhagyó módon a Budapesti Törté­neti Múzeumban. Azon a kiállításon, amelyen a vá­ros utóélete, a múzeumtör­téneti anyag ihlette műtár­gyak, versek, könyvek, ze­neművek vannak jelen. Tárgyában, kisugárzásában a múltat idézi az Aquin­cum varázsa — Egy római város utóélete című bemu­tató. Az a száz műtárgy, kéz­irat, dokumentum, amelyet erre a kiállításra összegyűj­töttek, csak a kezdete egy nagyszabású munkának. Arra vállalkoztak ugyanis a múzeum munkatársai, hogy összegyűjtik, rendsze­rezik, feldolgozzák mind­azokat a munkákat, ame­lyek a múlt század végétől — amikor is az ásatások megindultak, amikor az Aquincumi Múzeumot meg­nyitották — napjainkig Aquincumról szólnak. Noha a rómaiak az idő­számítás előtti, körüli évek­ben foglalták el a mai Du­nántúlt s a legrégibb ka­tonai táborok az első szá­zad második felében már ott voltak Aquincumban. Egy légió — tízezer ember — állomásozott ott, a mai Óbuda központjában, s a második században már állt a polgárváros kőházak­kal, vízvezetékekkel, für­dőkkel, piaccal, fontos köz­épületekkel, amfiteátrum­mal, bazilikával, vendégfo­gadóval. A második-harmadik században virágkorát élő település az ötödik század­ban pusztulásnak indult. A középkorban még neve is feledésbe merült. Csak Má­tyás király méltányolta és hozatta budavári palotája gyűjteményébe az aquin­cumi kőemlékeket, ékszere­ket. Az 1800-as években Schönvisner István pesti egyetemi tanár megtalálta az aquincumi romokat, ő azonosította az ókori város leleteit, s vezette az első ásatásokat. Mária Terézia korában az országgyűlés nemcsak az ásatásokat, de azok bemutatását is célzó múzeum alapítását is támo­gatta. Torma Károly, Rö­mer Flóris, Hampel József és Kuzsinszky Bálint neve kapcsolódik a máig tartó feltárásokhoz. S szinte az ásatások első bemutatásától kezdve szü­lettek versek, színművek, zeneművek és természete­sen képek, szobrok, érmek a római kori városról és annak feltalálóiról. Tóth Árpád, Áprily Lajos, Jé- kely Zoltán kéziratai, Ber­ki Viola, Garabuczy Ágnes, Szentgyörgyi Kornél képei, Vörös Rozália textilje, De- csényi János zenekari mű­ve (Sírfelirat Aquincum­ból), a Lokomotív GT le­meze illusztrálják a máig tartó érdeklődést. (kádár) Megnyílt az olvasóterem A Budapesti Egyetemi Könyvtár nagy olvasóterme szerdától ismét az olvasó­közönség rendelkezésére áll reggel 8 órától este 20 óráig. A műemléktermet másfél esztendővel ezelőtt zárták be teljes felújítása miatt. A munkák során állították helyre, eredeti állapotban, és restaurálták Lotz Károly freskóit, illetve Than Mór szgrafittóit. Űjjárendezték és felfrissítették a könyv­tár kézikönyvállományát is. Csíky-évforduló Csíky Gergely, a magyar drámairodalom klasszikusa 150 évvel ezelőtt december 8-án született. A Proletárok, a Cifra nyomorúság, a Buborékok és még sok más darab író­ja nemcsak szerzőiként volt otthon a Nemzeti Színház­ban, hanem 1889-től 1891- ben bekövetkezett haláláig a teátrum művészeti titká­ra és dramaturgja is volt. Születésének évforduló­ja alkalmából december 4- én délelőtt 11 órakor sír­jánál, a Kerepesi temető­ben emlékezik rá a Nem­zeti Színház. Az ünnepi be­szédet Páskándi Géza tart­ja. politikai kérdésekről, életé­Galéria ’56. Űj kiállítóhely nyílt Budapesten, az V. kerületi Fáik Miksa (volt Néphadsereg) utcában Galéria ’56 néven, amely Yoko Ono és magyar származású férje, Havadtői Sámuel tulajdo­na. Az első tárlat a közelmúltban AIDS-bcn elhunyt Keith Haring műveit mutatja be. A megnyitóünnepségen megjelent maga a tulajdonos, Yoko Ono és fia, Scan is. Szegény Sudár Anna az oktatás. Átányi László A Hitel Bank mint mecénás művész — többek között — Isten és ember titka HANG-SZÓRÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom