Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-29 / 305. szám
CsehSzlovák határ Csak ellenőrzőpontok A CTK cseh hírügynökség értesülése szerint a január elsején önállóvá váló Csehország és Szlovákia határán a személygépkocsiikat általános szabály szerint nem fogják megállítani, csupán szúrópróbaszerű kontrollt végeznék majd. A tehergépkocsikat azonban várhatólag ellenőrzik majd a vámszervek. Ezek az értesülések egyelőre nem hivatalosak, mivel a cseh és a szlovák vámügyi illetékesek a tervek szerint csak december SO-án öntik végleges formába a határellenőrzési rendszerről szóló megállapodást. Az viszont egyértelműnek látszik, hogy a már megkötött cseh—szlovák vámunió-megállapodás szellemében nem „valódi határátkelőhelyeket”, hanem csupán „ellenőrzőpontokat” alakítanak ki. Ezekből hírek szerint ösz- szesen 18 lesz — 7 vasúti és 11 közúti. A cseh oldalon egyes ha- tárellenőző pontokon már megkezdték a mozgatható „ellenőrzőállások” felállítását. A szlovák oldalon ezt egyelőre nem tervezik. Prága Állampolgárságot kértek Több mint 30 000 szlovák folyamodott eddig a január elsejével önállóvá váló Cseh Köztársaság állam- polgárságáért. Az utóbbi időben a Cseh Köztársaságban élő szlovákok naponta mintegy 3000 ilyen kérvényt nyújtanak be a hatóságokhoz, míg korábban öt volt áz évi átlag. A cseh belügyminisztérium a hagy rohanna való tekintettel a minimálisra korlátozta a kitöltendő formanyomtatványok terjedelmét. A Cseh Köztársaságban kereken 300 000 szlovák él és dolgozik. Szófia Óvadék ellenében Bulgáriában szabadlábra helyezték a zsivkovista időszak utolsó miniszterelnökét. Georgi Atanaszov volt kormányfő 8 hónapot töltött vizsgálati fogságban, a legfőbb ügyész egészség- ügyi indokok alapján döntött az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezésről. A volt miniszterelnököt megoperálták fogsága alatt, az új esztendőt már családja körében töltheti 20 ezer leva (1 dollár = 25 leva) óvadék kifizetése után. Ugyancsak szabadlábra került 20 ezer leva óvadék ellenében Szot- jan Mihájlov egykori KB- titkár is. Mihájlov 5 hónapot töltött vizsgálati fogságban, az utóbbi időben egészségügyi panaszok alapján kérte szabadlábra helyezését. START-2 szerződés a küszöbön Kedvező esély van arra, hogy a Genfben tegnap kezdődött orosz—amerikai tárgyalásokon tető alá hozzák a START—2. szerződést, amely kétharmaddal csökkentené a két nagyhatalom nukleáris arzenálját, haio- rance Eagleburger amerikai ügyvezető külügyminiszter nyilatkozott ily optimistán, amikor vasárnap a svájci városba érkezett, hogy Andrej Kozirev külügyminiszterrel tárgyaljon. A tavaly megkötött START—1. megállapodás a nukleáris fegyverzet csaknem 30 százalékos csökkentését írta elő. A START—2 szerződés még továbbmenne, teljesen betiltaná a földi telepítésű, több nukleáris robbanótöltetet hordozó rakétákat. Amennyiben sikerrel zárulnak a tárgyalások, George Bush és Borisz Jelcin a jövő héten Szocsiban kézjegyükkel láthatják el az újabb szerződést. . Megvonták a címet a kommunistától A Japán Kommunista Párt szakított legendás vezetőjével: Noszaka Szadzó- tál megvonta a tiszteletbeli pártelnöki címet. Noszaka közel negyedszázadon át állt a párt élén, a kommunizmust szimbolizáló személlyé vált a szigetországban, most azonban kiderült róla, hogy még a második világháború előtt följelentette társait. A százéves tiszteletbeli elnök tettére a párt Moszkvába menesztett tényfeltáró küldöttsége derített fényt. Bézst találkozó Belső élet és szolidaritás Bécsben hétfőn megkezdődött az ökumenikus tai- zéi közösség 15. európai ifjúsági találkozója. A január 2-ig tartó rendezvényre mintegy 105 ezer fiatal érkezett Európa országaiból, hogy a közös imádságok és meditációk keretében a „Belső élet és szolidaritás’’ témakört vitassák meg — jelentette az AFP. A mozgalmat a svájci Roger testvér 1940-ben alaősszel világossá vált, hogy elsősorban a maguk erejére kell támaszkodniuk, s csak másodsorban hagyatkozhatnak a nyugat-európaiakra — írta tegnapi számában a düsseldorfi Handelsblatt. a közép-európai szabadkereskedelmi övezetről szóló írásában. A krakkói megállapodás aláírásáKereken 20 000 emberéletet követelt az elmúlt fél év folyamán a középázsiai Tádzsikisztánban dúló polgárháború. Ezt közölte Emomali Rahmonov tádzsik parlamenti elnök vasárnap az ADN tudósítása szerint. A parlamenti pította a Franciaország középső-keleti részén fekvő Taizé városában, azzal a szándékkal, hogy az ökumenikus szellemhez híven hozza össze a fiatalokat. A mostani bécsi találkozó vonzotta a legtöbb résztvevőt a közösség fennállása óta. A legutolsó rendezvényre 1992. januárjában Budapesten került sor, ahol mintegy 75 ezer fiatal gyűlt össze. hoz döntően hozzájárult a lengyel, a magyar, a cseh és a szlovák vezetők londoni találkozója John Majar- rel, az EK elnöki tisztét betöltő Nagy-Britannia kormányfőjével és Jacques Delors-ral, a brüsszeli bizottság elnökével. Londonban egyértelművé vált, hogy a közép-európai országok nem számíthatnak az Európai Közösségekbe való gyors integrálódásra. elnök felszólított minden, a konfliktusban részes erőt a harci cselekmények beszüntetésére. A kommunistabarát dusanbei rezsim korábban ultimátumban hívta fel a szemben álló csoportokat, hogy hétfőig önként tegyék le a fegyvert. Athén Figyelmeztetés Görögország diplomáciai erőfeszítéseket fog tenni azért, hogy megakadályozza az egykori jugoszláv tag- köztársaság, Macedónia felvételét az ENSZ-be a jelenlegi nevén. Ezt jelentette az ITAR-TASZSZ Mihalisz Papakonsztantinu görög külügyminiszter vasárnapi athéni sajtóértekezletéről. A görög diplomácia első embere egyúttal figyelmeztette azokat az EK-országo- kat, amelyek tagjai a Biztonsági Tanácsnak, hogy gondosan mérlegeljék álláspontjukat, ha el akarják kerülni a feszültségeket Athénnal ápolt kétoldalú kapcsolataikban. Athén köztudomásúlag ellenzi Macedónia független államiságának elismerését, mert. szerintük maga az elnevezés területi követelés megfogahnazásának veszélyét vetíti előre. Tirana Hűtlen kezelés Közpénzek hűtlen kezelésének vádjával január elején bíróság elé állítják Nedzsmije Hodzsát, az egykori albán diktátor, Enver Hodzsa özvegyét. A Reuter az illetékes bíró közlésére hivatkozva jelentette, hogy még január első hetében megindul az eljárás az almán kommunista diktatúra valamikori „szürke eminenciása”,, a 71 esztendős özvegy ellen, aki már egy éve vizsgálati fogságban van. Azzal vádolják, hogy férje országlása idején drága luxusjavakra és külföldi utazásokra költötte az állam pénzét, miközben a nép nyomorgott. Bonn Nem számítha tunk gyors E A közép-európai kormányfők számára az idén Dusánba Polgárháborús áldozatok A számvetések napjait éljük. A tervezgeté- Sek, a fogadkozások, az elhatározások napjait. Megvilágosodásunknak, okosodásunknak két ünnep bolondságai közé ékelődött hetét. Az ötvenkettő közt ez a demarkációs hét a legokosabb: a csonka ötven- harmadik. Pontosan tudjuk már ilyenkor: mit, miért, mikor és hogyan nem kellett volna az óesztendőben. És pontosan tudjuk még ilyenkor: mit, miért, mikor és hogyan kell majd jövőre. Mi lehet az oka, hogy önmaga utódjaként visszanézve is, meg önmaga elődjeként előretekintve is szembeszökően okosabb az ember — magamagánál. íme, hát ez a legokosabb hét; egy falatnyi történelem. Ha úgy tetszik: a mindenkori történelmi tudat modellje. Az egy évre szabott múltak s az egy évre szabott jövendők közé ékelődve: a mindig való történelmi jelenkor. Annak idején, mint pataki diák, szívesen rendezgettem az iskolai könyvtárat, kedvemre válogattam a minden polcról kínálkozó olvasmányok közül. Akkor tűnt föl először, a történelmi műveket különös vonzalommal lapozgatván: utód minőségemben milyen okos vagyok. Kamasz diák létemre a múltak bármely hősénél, hadvezérénél, államférfiénál okosabb, hiszen én. a mindnyájukat túlélő utód, a kijárat felől keresem a labirintusból kivezető utat. Akár a történelemórákon. Ahol is már akkor kötelező volt minden létező O' " ' MAGYARORSZAG v / BIZALMASAN MONDOM A tudás hatalom. Sok tudás nagyhatalom. Mindent tudás ostobaság. így spekuláltam, miközben ismerősömet hallgattam. Elképesztően tájékozott ember. Olyany- nyira, hogy már nem is az a fontos, hogy mi mindenről mi mindent tud. inkább azon mereng, töpreng az ember: vajon honnan tudja? Milyen rejtett kanálison, honnan fut be az a rengeteg információs anyag, amit ő önzetlenül szétszór közöttünk. De nincs helye a kérdezősködésnek, örüljünk, hogy beavatott a nagy titokba. És mi örülünk, hiszen mit is tennénk nélküle a tömegkommunikációs eszközök ilyen szegényes felhozatala mellett. És különben is, az ő értesülései annyira bizalmas jellegűek, hogy azt el sem várnák a mass médiától. Természetüknél fogva nem tartoznak a nagyközönségre. Hogyne, még az hiányzana, hogy mindenkinek az orrára kössék. Jól néznénk ki. Nekünk viszont elmondja, mert megbízható embernek ismer, tudja, hogy nem fog eljárni a szánk. Még csak az hiányzana! ö az az ember, aki felnyitja a szemünket, elárulja nekünk a jelenség okát, az intézkedések valóságos jelentőségét, bizonyos emberek szándékait, kijelentések helyes értelmezését, tud eltűntnek nyilvánított személyek pontos tartózkodási helyéről, a lemondások és kinevezések mögött meghúzódó érdekeket pedig olyan részletességgel tálalja, akárha saját ötleteit mondaná. S miközben agyunkban helyére kerülnek a dolgok, szétoszlanak a kételyek, és fény derül arra, amit eddig ködre és homályra kárhoztatottnak hittünk, míg fülünk teljes kapacitással fogadja be a csodát, felnézünk rá, és csodáljuk.' Eszünkbe sem jutna megkérdezni: vajon honnan tudja, műért pont velünk osztozik a titokban, mit képzel rólunk, milyen tervei vannak velünk? Hiszen ha mindent tud, tudnia kell azt is, hogy bizony nekünk eljár a szánk. És szavamra mondom, ha semmi egyebet nem, ezt a legnagyobb bizonyossággal tudja. Ez egyetlen anyagi alapja annak, hogy elvsze- TŰtlenül szétborzolhássa bennünk s körülöttünk az alakulóban lévő rendet. Paizs Tibor jövőben. Anélkül, hogy beletekinthettek volna — előre látták a regény végét. Számomra ezek a legizgalmasabb hősök a történelemben. Akik sokkal mostohább körülmények közt, mint az utód, sokkal kevesebb tény, okmány, haditerv, titkos paktum ismeretében, mint a történetíró, fölfedezték és megfogalmazták maguknak és népüknek a történelmi jelenkort. Más kérdés, hogy nagyon kevesen figyeltek rájuk. A milliókhoz a szavuk el sem ért, a százezrek pedig, akikhez talán elérhetett volna, éppen mással voltak elfoglalva. Arra már nem futotta az idejükből, hogy sorskérdéseikkel törődjenek. Annyi egyéb elfoglaltságuk, szórakozásuk,' kellemesebb, izgalmasabb időtöltésük kínálkozott, hogy a sorsukkal törődni nem értek rá. No, de ez már történelem — mindenestül az óesztendők számláját terheli. E lérkezett a számvetések hete, az ötvenhar- madik, a mindent megvilágosító. Ma már pontosan tudjuk mit, miért és hogyan nem kellett volna. S ma még azt is pontosan tudjuk: mit, miért és hogyan kell majd az új esztendőben ... térképein, nem lehetne okos a maga korában — jelen időben — is? Egyáltalán: a napi események mindig cseppfolyós, mindig áttekinthetetlen áradatában léteznek olyan szilárd támpontok, tájolási pontok — messziről és minden irányból bemérhető háromszögelési pontok —, amelyek a helyes eligazodást a történelmi jelenben is lehetővé teszik? Hiszen az utódnak csakugyan könnyű a dolga nyitott könyv előtte a történelmi múlt. Mintha egy regénynek a végét már olvasta volna, most csak kíváncsiságból kezdené elölről, de most is azzal a tudattal, hogy bármikor a végére lapozhat. Sokkal- sokkal nehezebb a regény — a történelem — szereplőinek: ők nem lapozhatnak egyet sem előre. Nem tudhatják mi lesz a regény vége: az események menete hogyan alakul. És — mégis. Mindig voltak, akik a történelmi jelenben is, a mindennapok útvesztőiben is eligazodtak, biztonságosabban, mint a fölényes utód. Anélkül, hogy előrelapozhattak volna egyet is — olvastak a elődünknél okosobbnak lenni. Ahol is egy-egy eminens feleletben annyi bölcs megállapítás, ítélet, rosz- szailás, bírálat zsúfolódott már akkor is, hogy teljességgel érthetetlennek tűnt, miért maradnak el oly igen messzire történelmünk legnagyobbjai a szövevényekben, a bonyodalmakban, a feloldhatatlan ellentmondásokon is biztonsággal eligazodó tizenhat éves diákutód szellemi színvonalától... Akkor diákfejjel imigyen megokosodva, még nemigen sejtettem, hogy történelemből éppen úgy, mint a többi rangjára érdemes főtantárgyból, legfelső fokon az élet vizsgáztat minden új nemzedéket, nem az iskola. Méghozzá nem az okoskodások köny- nyű prédájából: nem a múltakból vizsgáztat. Minden új nemzedéknek ugyanaz marad az érettségi tétel: a történelmi jelenkor. Tapasztalhattam azóta eleget, hogy ez a legnehezebb vizsga, és mi mindnyájan, akik olyan magabiztosan eldöntjük, hogyan kellett ' volna viselkedni, cselekedni, politizálni a múltban, s hogyan kell majd á jövőben, oly igen elbizonytalanodunk, ha a jelen gondjai, tennivalói adják fel a történelmi leckét. Vajon az az állampolgár, aki utólag — húsz. negyven, négyszáz év múlva — olyan meggyőző biztonsággal eligazodik az útvesztők Számvetések napjai
