Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-29 / 305. szám
1992. DECEMBER 29., KEDD Üszkös halhatatlanok A fölpanaszolások ideje nálunk is lejárt — ezzel biztatóm magam és enyéimet. Továbbá ezzel óvom további törvénytelen cselekedetektől nemzetem ellenségeit. Nem panasz, de velünk az is megeshetett, hogy egyszerűen ellopták északi határfolyónkat, a Dunát. (És még mi neveztük 1992. október 21-én magyar diplomáciai sikernek, hogy az elterelést 12 nappal elhalasztották a szlovákok.) Mondom, odalett a fölpanaszolások ideje. Immár hiába hárítjuk kutyabőrös nemes vagy kutyának-se- kell-politikus eleinkre Magyarország nemtelen elkótyavetyélését. Ami megtörtént ezelőtt hetvenkét esztendővel, az már legfönnebb kiigazítható, de történelmi tény ... Erő kell(etí) a történelmi tények elviseléséhez, erő kelletik ahhoz is, hogy jobbítani lehessen a jelenen, hogy megmaradhasson a magyarság s a magyarságunk. Mintha sarokba szorítva: hátunkat vetettük Nyugatnak, és azt vigyázzuk, három oldalról hogyan majszolják le hol lassan, hol öngerjesztő mohósággal az elcsatolt magyar területek magyarságát és az évezredes magyar kultúrát a birtokon belül hetvenkedő kis népek. Már alig sincs idő fölpa- naszolásra. Északon talajgyaluk, földkotrók és megszállott mérnökök „igazítják” a szlovák nemzeti önérzethez a vén Duna sok ezer éves medrét, keleten viszont azt is kitalálták román szomszédaink, hogy Erdély, Transsylvania nevét hivatalosan használni szóban vagy írásban szigorúan tilos. Erdély mint Erdély tehát nem létezik szerintük. Ám idő- és eseményközben — hogy meglegyen a diplomáciai gesztus kifelé, a Nyugat felé — Iliescu román államelnök kérte fölvételét a Magyar— Román Baráti Társaságba. Ogy ám! Es mosolygott hozzá. Ismerjük az alvilági ölelést, melynek következménye egy hűvös késpenge a megölelt hátában. De hogy maradjunk a mosolynál, eszembe jut Ady egy verssora is: „Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak”. És nagy riadalommal hol itt, hol amott fűződnek egymásba a szálak, míg próbálom — és hiába — a du- nátlan Buna-táj tényét elképzelni. Próbálom elképzelni annak képtelenségét, hogy Erdély meg az erdélyi magyar- városok nevét kiejteni, leírni nem szabad. És a magyar falu- meg városnevekkel ma viaskodó egykori bokszoló politikus újabb győzelme lehet, hogy a napokban letöröltette Dunaszerdahely város magyar nevét is a Csallóközben. Amit ezek a „történelemformáló” politikusok nem HA ÚJRA KEZDHETNÉM... „Ha újra kezdhetném az életet, ezzel a fejjel ...” — mondja egy idős asszony koros barátnőjének az óvoda előtt — az unokákra várakozva —, és én már nem is figyelek a folytatásra, hiszen már tudom, számtalanszor hallottam: „ha elölről kezdhetném, mindent másképp csinálnék”. Ugyan hogy alakulna ennek az ősz hajú nőnek a sorsa, ha egy hátra bukfenccel az időben, ezzel a mai fejével kezdhetné elölről. De vajon menynyire „elölről” kezdené? A születéstől, a pályaválasztástól, az első szerelemtől, egy régen kimondott igent megelőző pillanattól? Ugyan, meddig mehetett minden a maga rendjén, hol, élete melyik szakaszánál érezte, érzi a törést, mely egész eddigi életéig módosította pályáját? Vajon nem arra törekedett-e mindig, hogy önmaga sorsát a lehető legkedvezőbben irányítsa? Mert módosítani a mai fejével is csak azon tudna, ami rajta múlik. Kényszerítő körülményeknek, a véletlen hóbortjának ezzel a mai fejével is képtelen lenne ellenállni. De hát mindezen csak én gondolkodom el, csak én állok elő sokasodó kételyeimmel, szájszögletemben egy keserízű mosollyal. A néni nyilván ezt jobban tudja, illetve jobban érzi. ö nem lapozgatja vissza évei sorát, ő most álmodozik. Az őszi napba hunyorgó szeme csupa gyönyörűt lát. Olyan, akár az érett, az évszakok minden viszontagságát és minden nagyszerűségét húsában rejtő alma, mely mielőtt leszakítanák, még egyszer visz- szaálmodja nyarát, rózsaszínű virágkorát, magéletét és közben azt gondolja: „ha virág lehetnék, ha mag lehetnék újra, akkor ...” És mag lesz, és virág lesz újra valóban. S már nem is mosolygok a nénin, aki időközben magnyi apró unokáját kézen fogva messzire haladt. P. T. EZ TÖRTÉNT ’92-BEN... Háború és éhínség, balkáni bajok és Szomáliái szomorúságok, választások és szavazások Európában, Amerikában, Afrikában — egyszóval az 1992- es esztendő is hozott rosszat és jót egyaránt. De hogyan látták a búcsúzó esztendőt a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségének munkatársai? Mit láttak és láttattak lényegesnek — ők? Erről szól a ma este 21.45-kor, a Tv 1-cn műsorra kerülő év végi összefoglaló. Készítették a külpolitikai főszerkesztőség (s benne a Panoráma) munkatársai. Főszerkesztőd Cbrudinák Alajos, műsorvezető: Járai Judit. akarnak tudomásul venni, azt nem létezőnek tekintik, akár visszamenőleg is, ezei esztendőre! Példák után nyúlnék, de szinte példátlanok ezek a vezérek és tetteik. Megha- lasztanak élő történelmi tényeket, így akarván halhatatlanokká válni saját népük (párthíveik?) emlékezetében. Holott karnyújtásnyira, lélegzetközelben ülnek (börtönben) vagy állnak (bíróságok előtt) egy- ívású társaik. Időszámításunk előtt 356- ban egy Hérosztratosz nevű félnótás görög fölgyújtotta Ephezoszban Artemisz híres templomát. Azt akarta ez a szerencsétlen, hogy tettével halhatatlanná váljék. A fölháborodott bírák erre megtiltották nevének kiejtését, leírását is. De milyen a sors?! Ha nem jön a tiltó rendelkezés, már akkor elfelejtették volna a nyomorult nevét. Am amiről nem szabad beszélni, arról mindenki beszél! Amit s akit parancsra el kell felejteni, azt juszt is megőrzi az emlékezet! Ilyen az ember. A fontosat, a bűvöset, a bűnöset őrzi, ujjhegyén forgatja, nézegeti váltig, akár spirituszban a kétfejű borjút. A templom fölgyújtásának napján született II. Fülöp macedón király fia, a későbbi Nagy Sándor, a világhódító. Ha nem tiltják a bolond gyújtogató nevének kiejtését, nem csapódott volna az sárként a perzsák, Dareiosz és India legyőzőjéhez, Alexandroshoz meg az égő Artemisz templomhoz ... Erdély, Transsylvania nevét tilos használni Erdélyben, Transsylvaniában! A rendelkezés napján a fél világ kereste ámulva ezt az országnyi kis területet a térképen, és megtalálták a mai Románia nyugati részeként... Ki érti ezt? A földrajzi és politikai térképekről fölnézve, fejüket csóválták a sire'k, a misterek, a herrek: hogy is van ez? Miért is van ez? Románia mai elnökének a neve elillant volna a nagy gé!a-dáko-román éterben e nélkül a rendelkezés nélkül. De hát így fönnmarad, s együtt a templomgyújtogató Hérosztratoszéval. És Erdély, az erdőillatú Transsylvania világít örökkön, akár Artemisz temploma, sötétebb korokon át. Czegő Zoltán Parlamenti bizottságok vitája Médiaügy, környezetvédelem, kisvállalkozói hitelek (Folytatás az 1. oldalról.) kezesség 70 százalékának erejéig biztosít további kezességet a Kisvállalkozói Garancia Alap. ★ A kulturális bizottság úgy határozott, hogy — esetenként némi változtatással — fenntartja a médiatörvényjavaslathoz benyújtott bizottsági kapcsolódó módosító indítványainak nagy részét. A testületet az késztette az újabb állásfoglalásra, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága legutóbb sorra elvetette a kulturális grémium által benyújtott, hosszú egyeztetésen és konszenzuson alapuló indítványok többségét és merőben új javaslatokkal állt elő. A kulturális szakbizottság az alkotmányügyi testület indítványait áttekintve értetlenséggel fogadta, hogy az minden módosító indítvány médiatörvény tervezeté- tárgyalása kapcsán szükséa nek több sarkalatos pontjában — így a közszolgálati médiákat működtető alapítványok kuratóriumának, illetőleg felügyelőbizottságá- nbk összetételében, valamint a Rádió és Televízió Hivatal elnökének kinevezésében — a konszenzustól eltérő, megoldásokat javasol. A kulturális bizottság tagjai például már korábban egyetértésre jutottak abban, hogy az RTH első elnökét hatpárti konszenzussal, további vezetőit pedig a kinevezési törvény alapján jelöljék ki. Az alkotmányügyi bizottság viszont elvetette ezt a megállapodást azzal: politikai konszenzust nem lehet törvénybe iktatni. Többórás vita után patthelyzet alakult ki a kulturális bizottságban: a törvényhozók ugyanis csaknem Eredményes országgyűlési munka SZABAD GYÖRGY SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA Szabad György, az Országgyűlés elnöke; ismertette az Országgyűlés téli rendkívüli ülésszakának mai és holnapi tárgysorozatát, amely igencsak sok időt fog elvenni a képviselőktől. Az esztendő utolsó napjaiban felgyorsult a törvényhozási kedv, de így sem tudnak minden fontos törvényt elfogadni. Ma megkezdődik a föld- művelési alapokról szóló törvényjavaslat részletes vitája, valamint az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Ha minden a tervezettek szerint alakul, akkor a továbbiakban az Országgyűlés megkezdi a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját, és minden valószínűség szerint nagy viták várhatók a mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletŰjabb fejlemény Szakszervezeti vagyoneloszfás A szövetségen kívüli szakszervezetek konföderációjának hétfői közgyűlése nem erősítette meg a közös képviselőjük által december 15-én aláírt vagyonelosztási megállapodást. Mint Bányai Péter az egyik tagszervezetük, a Jogvédő Liga tisztségviselője az MTI érdeklődésére elmondta: egy korábbi közgyűlésen meghatározták azokat a minimális infrastrukturális feltételeket, ameddig Lándzky László eddigi közös képviselőjük a vagyonelosztás tárgyalásain elmehet. A közös képviselő ezt nem tartotta be, és a hétfői közgyűlésen lemondott választott tisztségéről. Mint ismeretes, a kormány a szövetségen kívüliek megegyezéskészsége alapján vállalta, hogy módosító indítványt dolgoz ki a szakszervezeti vagyonmegosztásra vonatkozó törvényre. A nyolc szakszervezeti konföderáció közül hat már szeptemberben elfogadta a vagyonmegosztási elveket, a hetedik, a Szolidaritás még decemberben sem járult hozzá ehhez, a nyolcadik szövetség közös képviselője viszont — a közgyűlés döntése értelmében — érvénytelenül hagyta jóvá azt. gesnek látták, hogy meghallgassák azok kidolgozóinak és a normaszöveg előterjesztőinek véleményét Ez utóbbit már csak azért is szorgalmazták, mert fur- csállották, hogy a kormányzati előterjesztő esetenként egyazon témában a kulturális és az alkotmányügyi bizottság indítványát Is támogatta, holott azok tartalmukban egymással szöges ellentétben álltak. Ezért, felsorakozva az ellenzék kezdeményezése mögé. a bizottsági ülés további szakaszára meghívták az alkotmányügyi bizottság vezetőjét, és az Igazságügyi Minisztérium szakértőjét. Késő délutántól immár Salamon László bizottsági elnök és Fluckné Papácsy Edit igazságügyi államtitkár jelenlétében folytatta munkáját a testület. ti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája során. Ezt követően pedig általános vitára bocsátják az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. Lehet, hogy holnap lesz médiatörvény, mert határozatot szeretnének hozni a Rádióról és a Televízióról szóló törvényjavaslatról. Szabad György néhány mondatban összegezte a Tisztelt Ház 1992. évi tevékenységét. Elhangzott, hogy minden ellenkező vélemény dacára sikerült lezárni eredményesen a reménytelen, hosszú hónapokig tartó vitákat, és a megfeszített országgyűlési munka eredményeként 1992- ben 45 új törvényt, 40 törvénymódosítást, 89 ország- gyűlési határozatot, egy elvi állásfoglalást és egy nyilatkozatot alkottak meg, a legtöbbet a magyar parlament eddigi története során. Papp János A közgyűlés állásfoglalásáról levélben értesítik az Érdekegyeztető Tanác* munkavállalói oldalának, illetve a Szakszervezeti Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) igazgatótanácsának soros elnökét, valamint személyesen is tárgyalnak az egyes szak- szervezeti konföderációk vezetőivel. Kedden döntenek arról, hogy milyen formában értesítsék a kormányt a közgyűlés határozatáról. Ebből a célból valószínűleg személyes találkozót kérnek a munkaügyi minisztertől vagy meghatalmazottjától. Önök szerint értelmiségiek? A Heti Világgazdaság című újság holmi falfeliratként kürtöli világgá, nem less részeg a következő választások alkalmával. Értsd: jobban megnézi, hogy kire adja a T. Szerk. vok- sait. Hogy kire? Nos, az egy másik falfeliratból tudható meg: „Jobb volt a bal!” — Legalábbis nekik, mármint azoknak a IIVG-seknek, akik — a fejemet teszem rá — már akkor sem a koalíció pártjaira voksoltak. Am a kérdés: Önök szerint a nemzet nagyobb része, amely az MDF- re, a keresztenydemok- ráciára, illetőleg a kisgazdákra voksolt, részeg volt? Nem, ez elképzelhetetlen. Hogy a HVG szerkesztősége az volt, az már inkább elképzelhető, s nem is mutat hajlandóságot a józano- dásra, amit bizonyít feliratuk, vagyis: a baloldal irányította ország a Kádár-rendszerben többet adott, azaz jobb volt. Ezt az az értelmiségi jelentheti ki ily egyértelműen, aki mentalitásában ahhoz a lumpenelemhcz húz, aki azt híreszteli: visszajön a, cselédsors. mert fölosztanak a téeszek. Igen, azok a volt téesztagok, akik képtelenek az önálló gondolkodásra, cselekvésre, azok valószínűleg — mint a világon mindenütt — itt sem vállalkozók, hanem alkalmazottak lesznek. Nem cselédek, hanem alkalmazottak. A HVG szerkesztőit magam persze cselédeknek tartom, a múlt rendszer urainak belső cselédei voltak. azok a lakájok akik a nekik koncot ve tőket legszívesebben föl támasztanák. Mellettük nem gondolkodni kellett. hanem csak szol gálni. Nekik biztosan jobb volt a bal. (Vödrös)
