Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
Kiskarácsony, nagykarácsony... „Kiskarácsony, nagykarácsony. Kisült-e már a kalácsom ...” Hányszor hallottuk már ezt a kedves karácsonyi gyermekdalt, s bár sokunknak megütötte a fülét a szokatlan jelzős szóösszetétel. valamint a kis és nagy megkülönböztetés, vajon megkérdeztük e valaha, hogy mit jelent, és ha megkérdeztük, kaptunk-e rá feleletet? Mert a felelet nem is olyan egyszerű: írott történelem és népi hagyomány (elnevezés), valamint keresztény vallástörténet és pogány kultusz keveréke. A XVI. század közepéről származó Érdy-kódex szerint a nagykarácsony népies szó- használata .Jézus születésének (december 25.) ünnepe, míg a kiskarácsony az újévet (január 1.) jelenti Mindkét ünnep pogány eredetű, amely csak később kapott keresztény jelleget, miután az államvallás hivatalosan is a keresztény vallás lett. A Jézus születését jelző ünnepre a nálunk használatos karácsony szó a magyar nyelvből nem etimnlogizál- hat.n mint ni. a németben a Weihnacht (megszentelt éj), vagy a latin natus (születés) szóból alkotott olasz Natale és francia Noéi, vagy akár a Krisztus nevéből alkotott angol Christmas. Nyelvészeink szerint a mi karácsony szavunk a szláv eredetű korcun (átlépő) szó származéka, és a téli napfordulóra utal, amely valóban december körül lehetett. A nappalok e naptól kezdve hosszabbodnak és ezt a komikus jelenséget a legtöbb pogány vallásban megünnepelték. Az, hogy az első őskeresztény gyülekezetek megünnepelték-e Jézus születését, bizonytalan. Az viszont — a történészek előtt — már régen közismert, hogy a kereszténnyé vált Római Birodalomban Jézus születésének napjaként december 25-ét a IV. század közepétől kezdték ünnepelni. Nem történeti tények vagy hagyományok alapján, hanem főként egyházpolitikai meggondolásból helyezték erre a napra az ünnepet. Eredetileg ez volt ugyanis Mithras keletről származó kultuszában az istenség születésének napja, akit a rómaiak mint Sol Invictus (a Legyőzhetetlen Nap) tiszteltek és ami egyben a téli napforduló ünnepe is volt. December 25-ének Jézus születéseként való megünneplésével e pogány ünnepnek keresztény jelleget akartak adni, mert a keresztény egyháznak érdeke fűződött hozzá, hogy mint az államvallás hivatalos képviselője visszaszorítsa a pogány kultuszt, ill. megnyerje magának a Mithras- követőket, akiknek vallása komoly vetélytársa volt a korai kereszténységnek. A Mithras-kultuszban ugyanis számos olyan elem volt, amely összecsengett a keresztény ideológiával. (E kultuszról még csak annyit, hogy hazánkban az egykori Pannónia területén is elterjedt, régészeink több Mithras-szentélyt is tártak fel.) A kiskarácsony, azaz újév ugyancsak pogány eredetű. Tulajdonképpen eredetileg Janus-ünnep volt, a kezdet és a vég istenének ünnepe, aki az első hónap, a Január névadója. A rómaiak is mint évkezdő ün- neoet ülték meg, kicsapongó vidámsággal. (A január 9-én meeiilt Janus-ünnep a mai újévtől való időbeli eltolódása a naptárok különbözőségéből ered.) A keresztények az újévet Jézus körülmetélésének (circum- cisio) ünnepévé tették, amely egvben Jézus bemutatása a templomban. A pogány évkezdet ünnepének, ill; előestéjének vidámsága azonban megmaradt, valamint a szerencsekívánatok és a „boldog újév” kívánásának szokása is, amely már a korai középkorban nálunk is ajándékozással járt. (A magyar királyok is ekkor fogadták a városok ajándékait.) A nagykarácsony és kiskarácsony elnevezésben a megkülönböztető minősítés eredeti jelentését ma már nem ismerjük, de valószínű, hogy a római és már archaikus kultuszokból eredő ünnepek keresztény rangsorolásának az eredménye, amelyben Jézus születésének ünnepe nagyobb jelentőséget kapott. A két ünnep egymáshoz való viszonyát és szoros összefüggését az is jellemzi, hogy e két ünnep közötti időszakhoz fűződik a legtöbb babona és hiedelem. Ez a jóslások, időjóslások, bűbáiosságok, kísértetjárá- sok. és ezekkel összefüggő számos dologtiltó (munkatiltó) hagyomány időszaka, amelyet pl. Göcsejben számosnapoknak is neveznek. Sok helyen ez az időszak január 6-ig elhúzódik. Ez a háromkirálvok ünnepe, de a régi keleti egyházban még a III. század végén is ez volt Jézus születésének, illetve földi megjelenésének (epiphanie) az ünnepe. Pamcr Nóra Telik a szógának Telik a szógának, telik esztendeje, Mondja a gazdája: maradj meg jövőre. Mondja a gazdája: maradj meg jövőre, Hajtsd ki a hat ökrömet a zöld legelőre. Egyék meg a kutyák mind a hat ökrödet. Hogy a tűz égje meg vasas szekeredet. Meguntam, meguntam gazdám kovártéját, Három töpörtyűvel főzött galuskáját. Nem bírja két lábom a nagy sárba járni, A gyenge két karom a sok dudvát hányni, Anyám, anyám, anyám, öreg édesanyám, Mikor ingem szült vót, mé nem szült vót követ. Mikor ingem szült vót, mé nem szült vót követ. Ne láttam vóna sok keserűséget. Mikor feresztettél gyenge langyos vízbe, Mé nem feresztettél tiszta forró vízbe. Mikor bepólyáltál gyenge kis pólyámba, Mé nem takargattál forró parazsába, Mikor tejet adtál, mé nem adtál mérget, Ne láttam vóna a sok keserűséget. Telik a szógának, telik esztendeje, Mondja a gazdája: maradj meg jövőre, Nem maradok többet, elmejek én innét, Eleget szógáltam két gumibocskorétt. (Görbepataka [GyÍmesvölgye], 1960. Kallós Zoltán gyűjtése) Sylvester János Űj Testamentum-fordításának címlapja (1541) LATINOVITS ZOLTÁN Napfény-üzenetet szeretnék széthinteni Az elmúlás felé, minden esztendőben. a Gergely- naptár XII. hónapjának 24. napján kigyullad egy stea- ringyurma táplálta láng hegyeink örökzöld ágán. A harminchetedik fény gyullad ki életem lombosodó tűcsokrain, és ki tudná előre súgni, hányszor nézhetek e napon vissza még? Ez a kis tűzcsökevény. ez a szelídített ragadozó hirtelen előhívja szívünkben és agyunkban szeretteinket és halottainkat. akik hosszú, tömött sorban kerülnek és előznek bennünket: montírozva elrohant gyermekéveinket: mikor még mindannyian készen voltunk az emberségre, örömre: tiszták voltunk és áttetszőek. hűségesek és érintetlenek. Vajon Varró őrnagynak mi jut eszébe ezen a pirosbetűs napon? Képes-e még emlékezni, vagy végképp kitörölte az emberi arcot a világ dolgai közül? Van-e a hatalomnak gyerekkora? Hát persze, ez egy másik darab ... De ha kellőképpen és a megkívánt módon elidegeníteni magam, bizonyára el tudom képzelni ennek a rákidegen fajtának a gondolatvilágát. Most ne szédítsük magunkat és egymást. ne tévesszen meg egy korszak uniformisa. Örkény nagyszerű írásában nem ismerjük-e fel minden korok embertelen hatal- maskodóját? Az életirtót. a gondolatirtót: az irtózatos, hétfejű gondolat-gyököt? Nem él-e bennünk is. mind- annyiunkban egy elbámészkodó, bamba Tót. önkéntes tűzoltóparancsnok és egy tébolyodott, egy Varró őrnagy? Nem munkál-e egyszerre agyunkban az imeretlen. sárkánytestű daganat és a szelíd építés sejtje? Bugyborékoló századunk műfaja: a groteszk mint, vidám sebész diagnosztizál, és rabonbáni egyszerűséggel metszi ki belőlünk a mérges férget. Int és óv: őrzők, vigyázzatok a strá- zsán. (Az élet él és élni akar ... De kevés a rabon- bánü!) Ha meggondolom, színészi pályám tizenegy éve alatt, körülbelül nyolcvan premier után — talán csak Rómeót kivéve —. miért kellett nekem állandóan tévedt-vetélt embereket alakítanom magamból? Miért bennem látják megtestesülni a lélek és az agy púpjait hordozók hosszú sorát? Most szigorú szeretettel közlöm: kifogynak szívem tört fényei; bár tudva tudom, hogy a NEM-be soha nem lehet belefáradni: csak az emberi IGEN-be; ..... S szörnyűek az állathős igék / S a csillag-szóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szép- be-szőtt hitét, / S akik még vagytok őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strá- zsán.” Én valahonnan Délről érkeztem magyarnak. Napfény-üzenetet akarok hinteni mindannyiunk agyába: a szerelem és a szolidaritás fennsíkjáról, a boldogság megszenvedett állapotában: a gyermeket szeretném előpiszkálni magunkból, hogy okos-mosolvos tisztasággal tudjunk végül egymás szemébe nézni. Ez a dől ;om, kívánom most már. hogy a munkám Is az lehessen. Eötvös József gondolataiból Többnyire annál türelmetlenebbek vagyunk mások véleményei iránt, mennél inkább kétkedünk saját állításaink helyességében; talán éz oka azon fanatizmusnak, mellyel a vallástalanság napjainkban fellép. ★ Ha van valami, amit a keresztény vallásban sajnálhatunk, ez az: hogy szegények s elnyomottak számára lévén hirdetve, azoknak, kik a társadalom magasabb lépcsőin állnak, kevesebb vigasztalást s kevesebb szabályt nyújt. ★ Az emberek, bár mily sértést, inkább megbocsátanak, mintha velők jót teszünk, de csak féligI rETÖFI SÁNDOR Karácsonkor Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedül vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül. Miként a jégcsap függ a házereszrül, Úgy függ szivemről ez a gondolat. Hej, be nem így volt, nem így néhanapjánl Ez ünnep sokszor be vígan viradt rám Apám, anyám és testvéreim között! Oh aki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott! Mi boldogok valánk, mert jók valánk. Embert szerettünk és istent imádtunk; Akármikor jött a szegény, minálunk Vigasztalást és kenyeret kapott. Mi lett a díj? rövid jólét múltával Hosszú nagy ínség ... tenger, melyen által Majd a halálnak révéhez jutunk. De a szegénység énnekem nem fájna, Ha jó családom régi lombos fája Úgy állna még, mint álla hajdanán. Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; Egy ág keletre, a másik nyugatra, S éjszakra a törzs, az öreg szülők. Lelkem szülőim, édes jó testvérem, Ha én azt a kort újólag megérem, Hol mind a négyünk egy asztalhoz ül.'..; Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, Oly kevés vagy, hogy hinnem kell szavadnak, Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz... Isten veled, te szép családi élet! Ki van rám mondva a kemény ítélet, Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. Nem nap vagyok én, föld és hold körében; Mint vészt jelentő üstökös az égen, Magányos pályán búsan bujdosom. Pest, 1846. (december) KAREL TOMAN* Ádvent Járt-kelt Csehországban Isten angyala, ama hosszú borongás ádventi napokban. Szelek hangversenye kísérte, vándorolt láthatatlan kórusok énekére, maguktól nyíltak minden otthonok. Harmatozzatok, égi magasok. S a küszöbökről Isten angyala így szólt: Higgyetek, legyetek türelmesek. Gyerekarcokat hevített a boldogság láza, szemeket fényesített a mennyei fény varázsa, nem szorított apát, anyát a félelem súlya. Alleluja, alleluja. És megáldotta Isten angyala erővel az erőtleneket. Higgyetek, legyetek bátrak. Sorsuk, öröklétük kegyelmét elnyerik, kikben a türelem, a hit meg nem szűnik. A kemény hitűekre megváltó virradat messzi pírja süt le. (Ágh István fordítása)
