Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
irr*' r -í*ó, pr-í; '•■“• -VítCj^ '■5c ’•.(•:• ' KÜLFÖLD Tiltakozik az Arab Nagykövetek Tanácsa Továbbra is bizonytalan a kiutasítottak sorsa Halálra ítélt utcanevek Kolozsváron A Magyarországra akkreditált Arab Nagykövetek Tanácsa nyilatkozatban fejezte ki hétfőn a tiltakozását „az izraeli megszálló erők embertelen intézkedései, a több mint 400 palesztin ősi földjéről történt deportálása ellen". A nagykövetek megítélése szerint az ilyen intézkedések szembetűnően felrúgják a legelemibb emberi jogokat, és semmibe veszik azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek a megszállt területeken élő polgárokkal való bánásmódot előírják. A nyilatkozat leszögezi, hogy „a megszálló erők tömeges mészárlásai és kollektív büntetései alappillérei Izrael terjeszkedési és telepítési politikájának, s egyben semmibe veszik arab népeink átfogó, tartós béketörekvéseit’’. A nagykövetek üdvözlik az ENSZ Biztonsági Tanácsának 799. számú határozatát, amely elítéli az izraeli deportálásokat, és kényszeríti Izraelt a deportáltak saját hazájuk földjére történő visszafogadására. Az Arab Nagykövetek Tanácsa „ismételten megerősíti a palesztin nép és hősi felkelése (az INTIFADA) támogatását, hogy érvényt szerezzen a palesztin nép önrendelkezési jogainak, s hogy létrehozza a független palesztin állaJelcin beteg Borisz Jelcin enyhén megfázott, de nincs semmi komolyabb baja — közölte kedden Anatolij Kraszikov, az elnöki sajtószolgálat vezetője. mot, amelynek fővárosa Jeruzsálem, a PFSZ a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője vezetésével". ★ Tegnap már ötödik napja nem engedett az álláspontjából a több mint 400 palesztint deportáló Izrael, sem a befogadásukat elutasító Libanon. Az előző napi lövések által súlyos sérülést elszenvedettekkel csökkentett létszámban továbbra is az izraeli és a libanoni ellenőrzés alatt álló területek közötti ütközőövezetben várnak a sorsukra azok az iszlám fundamentalisták, akiket a zsidó állam a megszállt Ciszjor- dániából és Gáza-övezetbői toloncolt ki. Mihal Kovacot, a csehszlovák parlament volt elnökét, az önálló Szlovákia valószínű első elnökét, jó érzés tölti majd el,, amikor január elsején az állam- alapítás alkalmából, jókívánságát küldi Prágának, s azt onnan hasonlóval viszonozzák. „Csehszlovákia felosztásával Közép-Európá- ban egy lehetséges feszültséggócot sikerült felszámolni” — hangoztatta a 62 éves politikus, az ADN német hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Az eddigi föderációban szerinte a cseh elképzelések voltak túlsúlyban, s a szövetség „tulajdonképpen a cseh nemzeti állam szerepét töltötte be". Kovac ezt példával is Segítség Kárpátaljának Csaknem 900 ezer forint értékű világító- és hango- sítóberendezést adományozott a miskolci székhelyű Kárpátalja Alapítvány a beregszászi, a nagyszőlős! és a tiszaújlaki római katolikus templomoknak. A kárpátaljai római katolikus egyház igen sanyarú körülmények között élte meg az utóbbi évtizedeket. Számos templomuk elpusztult az utóbbi fél évszázadban, s amelyek megmaradtak, azok sürgős felújításra szorulnának, a templomokból hiányoztak a modern kornak megfelelő technikai eszközök. A nagy értékű berendezéseket hétfőn jutttatták el az alapítvány képviselői Kárpátaljára. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szakemberei ingyen szerelik fel valamennyit. alátámasztotta: a hivatalos felfogás Szlovákiának 12 százalékos munkanélküliségi arányt juttatott, míg Csehországnak mindössze 2,5 százalékot. Legfőbb ideje, hogy „otthagyjuk a közös házban lévő közös konyhát, és ugyanazon a telken más épületbe költözzünk”. Ily módon mindenki saját maga döntheti el, hogy mi szolgálja az ő érdekeit, és miként használja a kertet. A felosztás „kiegyensúlyozottan, nyugalomban ment végbe, alkotmányos keretek között, egyetlen lövés és egyetlen áldozat nélkül. Ezzel egy lehetséges viszály rémképét sikerült elűzni” — vélte a szlovák politikus Funar polgármester, miként előre lehetett tudni ezt, nem szándékszik megállni „románosítási” lendületében Mátyás király szobrának megcsúfolásának A nagy vihart és tiltakozást kiváltó tábla elhelyezéséve» egyidejűleg a városházán tervet dolgoztak ki vala- menryi magyar utcanév megváltoztatására. Ezzel együtt tüntetik el a román szellemi élet egykori baloldali nagyságainak, továbbá a világirodalom Funar számára „gyanús alakjainak” nevét. így nem lesz többé utcája Kolozsvárott Makszim Gorkijnak, Henri Barbusse- nak, de még Dosztojevszkijnek sem. Eltűnnek a Mikszáth Kálmán, Zrínyi Miklós, Ady Endre, Bartók Béla utcák. Kinek szánták a világnagyságok helyét? Olyan pusztító pamfletírónak, mint Ion Lancranjan, a hírhedt Erdély-könyv szerzője. Ceausescu házi bértollnoka, akinek ugyan semmi köze nem volt soha Kolozsvárhoz. annál több a magyar- ellenességhez. Olyan hajdan volt kolozsvári jeles embereket ebrudalnak ki a mai városházán, mint Heltai Gáspárt, a XVI. század legjelesebb prózaíróját, Bras- sai Sámuelt, az utolsó magyar polihisztort. A kiűzetésre ítéltek között találni Dávid Ferencet, a XVI. századi reformátort, az unitárius vallás alapítóját. De csak a nevét kívánják eltörölni! És visszaadni neki hajdani családi nevét: David Frantz Hertét. Vagyis valamiképpen „magvartala- nítani” — visszamenőlegesen. Mit számít, hogy magyarul írt és szónokolt? Ha ősei szászok voltak, mars vissza a szászok közé! Fontos. hogy ne szerepelhessen magyarként. Elvégre Mátyás király esetében még kevesebb okkal rendelték el utólagos „románosítását”. A történelemben kutakodó román városházi urak legalább figyelmesebbek lehettek volna, ugyanis Dávid Ferenc eredeti családi neve nem Herte volt, hanem Hertel. De hát mit számit egy betű a nagy történelmi visszaigazí tásnál ? Bántja a városvezetőséget még a barátinak nevezett Csehszlovákia neve is az utcatáblán. Vagy csak azért cserélik ki a hajdani Csehszlovákia utcát Besz- szarábia utcára, hogy valamiképpen jelezzék: Nagy- Románia hívei a mai városvezetők, a „Dnyesztertől a Tiszáig” terjedő nagy román birodalomé, miként ezt maga Mihai Eminescu énekelte volt meg? Régi követelése teljesedik a román nacionalizmusnak: leveszik Bem tábornok utcanévtábláját. Mit is keresne itt az a ’48-as lengyel generális, aki 1848 karácsonyán oly fényes győzelmet aratott — éppen Kolozsváron? „Halálos bűne” a román nacionalizmus szemében, hogy Kossuth zászlaja alatt küzdött, és Avram láncú, a mócföldi felkelők ellen harcolt a népek szabadságáért. Kik kerülnek a leváltott történelmi nagyságok helyébe? Olyan román históriai szereplők, akikről csak nagyon beavatott történészek tudnak, akik 1649-ben Avram láncú seregével felégették Nagyenyedet (például Axente Sever román „prefektus”), továbbá írók, bölcselők a közelmúltból, a legádázabb soviniszták közül. Funar polgármester úrnak- nincs szüksége többé Dózsa Györgyre se! Negyvenöt éven át „románosítot- ták” a székely „parasztkirályt”. Gheorghe Doja lett a neve román szövegekben, utcatáblákon. De az igazi nacionalizmus nem tűrhet el ilyen félmegoldásokat! Dózsának takarodnia kell Kolozsvárról, miként már előbb — Ceausescu idejében — kiűzetett Budai Nagy Antal, az 1437-es felkelés kalotaszegi kisnemes vezére, aki a város falainál esett el. Nincs szükség többé Varga Katalinra, akit a román jobbágyok védelmezőjeként börtönöztek be, de megbocsáthatatlan bűne az. hogy mégiscsak magyar volt! Nem kell Funar úrnak Bolyai János sem, nem kell Gaál Gábor. De nem kell a legendabeli pásztor Donáth, akiről úgy tartják, hogy megmentette a várost a törököktől. Szobra állt hosszú időn át a város fölötti dombon a „Törökvágás” közelében. Előbb a szobrát döntötték le, még Ceausescu alatt, „ismeretlenek”. Most az utcáját tüntetik el, nagyon jól ismert „purifiká- torok”. Ebbe a „megtisztított” városba ezentúl Budapestről jövet nem a Szászfenesi út vezet be, hanem Anto- nescu marsall útja. A diktatúra idején titokban, az éj leple alatt hajtották végre az ilyen névváltoztatásokat Romániában. (Sztálin- és Lenin-szobor eltüntetése, Kossuth Lajos kiiktatása a köztudatbH stb.) Funar polgármester nem szégyenlős és nem tapintatos. Nyíltan vállalja Antonescu marsain, nyíltan vállalia a fasizmust. Beke György Optimista szlovák nyilatkozat Előnyös a válás Karácsonyi kérelem Adassák kenyér- és anyaillatú ünnep annak, ki tudott gyönyörködni idén is a virágok s a hajnal keltében — annak adassák. És annak, ki a kenyérmorzsát az asztalról tenyérbe sörpöree („Le ne hulljon, hiszen Isten áldása az is!”), csak úgy magának dúdolgatja: Te benned bíztunk eleitől fogva. És annak, ki magát nem kímélve, azon volt egész áldott esztendőben, hogy Istennel egyetértésben tegyen valamit a maga portáján —, és annak adassák ünnep, ki magát nem kímélve, azon töprengett az Ürnak 1992. esztendejében, hogy a maga portáján kívül s másokért tegyen valami Isten elé való cselekedetet ebben a hazában. Köszönet illeti mindazokat, kik jó szándékkal gondoltak ránk tavaly karácsony óta, annyi küszködés, aszály közepette. És legyen nyugodt, meleg, kalácsillatú ünnepe annak, ki tudott tenni valamit a lelki aszály ellenében idén, mikoron megpróbáltattak nemcsak a karok, hanem a lelkek is: ne kelljen torokszorító reggelekre ébrednie magyarnak s nem magyarnak Magyarországon. Megilleti az ünnep azt, ki egyedül lévén, vacsoráját csak Istennek köszönheti meg. Mindazonáltal ha főikéi éjszaka a férfiember, bétakarni akarván a négy kisgyermeket, s csak úgy futtában megsimogatja a karácsonyfát — legyen áldott az ő ünnepe is. Ha ki arra gondolt ünnep szombatján, hogy Gyergyócsomafalván a Mennyből az angyalt épp úgy s azon a nyelven éneklik a magyar családok, mint Torontóban — könnyű legyen az ö ünnepi fohásza. Adassék anyaillatú karácsony mindazoknak, kik el tudtak mondani egy másokért könyörgő imát. Mert bizony mondom nélctelc, s vélem az ember mondja: a kenyér illatát az adja meg, hogy ketté lehet törni, s megosztani. Megosztani, akár a hitet a jövendőben. Czegő Zoltán MAGYARORSZAG EGY MUNKA NÉLKÜLI SAJTÓFŐNÖK Egyre szaporodnak a munkanélküliek. Sajnos ez világjelenség. A minap is elterjedt a hír: elbocsátották Deák Gábort, Izrael budapesti nagy- követségének sajtófőnökét. Vajon miért? Ügy gondolom, sajtófőnökre szükség van egy követségen, tehát leépítés nem lehet az ok. Arra is gondolhat az ember, hogy nem voltak megelégedve a munkájával. Ebben lehet valami, de csak lehet. Nem bizonyos. Aztán felröppent a hír: Deák úr volt a „Kirekesztő)c” című antiszemitizmust gerjesztő könyv egyik bábája. A kiadvány még zsidó körökben sem szerzett valami nagy elismerést. E hír hallatára kezdett osztani a köd. Nem a sajtófönöki munkájával van baj, hanem a „fusizással", azzal, amit privát idejében csinált. Ügy látszik, a „Ki- rekesztök”-et elfuserált műnek tartják. Talán nem értenek egyet Karsai Lászlóék koncepciójával, mely szerint a zsidóellenes hitleri uszítás és mondjuk Németh László bíráló megjegyzései vagy Csoóri szelíd problémafelvetése egy kalap alá vehetők. A sajtóosztály Deák-ügyben nem nyilatkozott, de — az egyik országos lap értesülése szerint — annyit közölt, hogy a Karsai—Deák egyesült művek alkotása körüli vita magyar belügy, viszont Deák Gábor „kirekesztése” a követségről — az ő belügyük. Ezzel egyet lehet érteni. Egy dolog azonban izgat: vajon Karsai Lászlót is el fogja bocsátani munkáltatója? De az is aggaszt, hogy kap-e munkanélküli-segélyt Deák Gábor? Török Bálint ERDŐNK FÁINAK SUSOGÁSA Nem látni a fától az erdőt — mondja bölcsen egyik közmondásunk, s mint az ilyeneknek mindig, ennek is igaza van. Ám az erdőnek messziről látszania kellene, kellő távolságból is erdőnek nézve azt, ami az. A Frankfurter Allgemeine Zeitung Meier úr nevű munkatársa a magyar belpolitikai életet elemzi, s tájékoztatja a német olvasókat. Miről? Hát arról, hogy a következő választásokat valószínűleg Horn Gyula és rózsaszínűre fakított csapata nyeri majd. Meg arról is, hogy az MDF szétesett, természetesen Csurka István miatt, és hogy ezért fog megalakulni és megerősödni a „baloldali koalíció”. Ez pedig az SZDSZ-böl és a Fidesz- ből áll, „talán" belevéve a reformkommunistákat, azaz Hornék csapatát is. Ha jól értelmezem, ez azt jelenti, hogy az említett két ellenzéki párt, ahogyan régen sejtettük, már régen nem bolsevikellenes, már bevallottan is baloldali. Nagy kérdés: hiányzik-e a magyar nemzetnek még egy baloldali vezetés 1919 és az 1945-től elviselt időszak után. Van azonban Meier úrnak egyéb megállapítása is; mégpedig Antall Józsefről, aki szerinte túl érzékeny a bírálatra, ezért hadakozik állandóan a médiumokkal. Hogy érzékeny, avagy nem a mi kormányfőnk, ezt nem tudom, ám azt nagyon is, hogy miért hadakozik Hankiss úr Tévéjével és Gombár úr Rádiójával. Nem érzékenységből! Mint ahogyan a helyzet teljes félreismeretéről, de lehet, hogy szándékos lejáratásról tanúskodik a német újságíró azon megállapítása, hogy a „reformkommunistákkal szemben pedig régi ügyeket igyekszik felmelegíteni, például a moszkvai szolidaritási alapba való befizetések ügyét”. Mármint a miniszterelnök! A „guruló dollárok" ügye talán több ennél, országos ügy, amit még unokáink is nyögni fognak, hiszen a 22 milliárd dolláros adósság az egész nemzet hosszú távú rabszolgaságát jelenti. Napirenden lévő gond és nem „felmelegítés", Nekünk! Stolmár G. Ilona
