Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám

MAGYARORSZAG PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEMBER 22., KEDD Magyar katolikus püspöki kan Nyilatkozat a magzatvédelmi törvényről A magyar katolikus püspö­ki kar sajtóirodája az alábbi nyilatkozatot adta ki tegnap: „A Magyar Országgyűlés 1992. december 17-én a »-magzati élet védelméről« törvényt alkotott. Bizalom­mal: reméltük, hogy a Par­lament erkölcsi felelőssége tudatában olyan törvényt hoz, amely az élethez való alapvető emberi jogot ér­vényesíti, és korlátozás nél­kül kiterjed a magzati élet védelmére. A törvény tartalmaz po­zitív rendelkezéseket, ame­lyék egészségügyi és anya­gi segítséget nyújtanak a gyermekét' váró anyának, ki tér"az orvosok lelkiisme­reti szábadságának a bizto­sítására. Mivel az emberi élet á fogamzással kezdő­dik, sajnálattal látjuk, hogy a törvény lehetővé teszi a magzat elpusztítását. Lát­szat szerint hoz bizonyos korlátozásokat, de az anya »válsághelyzetének« egyéni értelmezésével — még ha szépen hangzó magyaráza­tokat is lehet hozzáfűzni — gyakorlatilag minden kor­látozás nélkül megengedi a magzati élet kioltását. Ezért a törvény nem »a magzati élet védelméről«, hanem a “-magzati élet el- puszításáról« szól. Ebben a helyzetben kötelességünk felemelni szavunkat az egyetemes erkölcsi értékek és az alapvető emberi jo­gok érdekében. Megtévesztő indoklások, magyarázatok úgy mutat­ják be a törvényt, hogy hu­mánus, az anya jogait ér­vényesíti, a fejlődés irá­nyába mutat, a nemzetközi gyakorlattal megegyezik. A »ne ölj« erkölcsi pa­rancsa az emberi termé­szetből ered vallási és vi­lágnézeti meggyőződéstől függetlenül. Az emberi tör­vényhozásnak nincs joga az emberi természetből eredő A HÉTFEJŰ ERIK Egyre több újsághír pedzegeti világszerte: Cast­ro kilenc hónapja meghalt, s észrevétlenül egy má­sik, szakasztott olyan nem-Castro lépett az előb­bi Castro helyére, minden Castro-fóbia nélkül. Arról is egyre gyakrabban cikkeznek, hogy Honecker sem a régi! Honecker. Hanem egy Ho- neckerhez teljesen — nem hasonló, hasonlító — üt a bíróság előtt. (Es áll fel, ha Honeckerként szó­lítják.) Ha ez így van, ártatlanul ítélik majd el. De mégsem, mert a jelek szerint vállalja mindazt, amit Honecker is vállalna ..., kivéve a bűnöket, bár nem tudhatjuk meg, mert ő nem ő, de mégis az, mert a bűnökön túl a bíróság és a közvélemény félrevezetésében is bűnrészes. Ami szintén ugyan­olyan bűn, mert így sosem bukkanhatunk rá az igazi bűnösre. Természetesen az is lehet, hogy az „igazi” Ho­necker akarja így elterelni a figyelmet az ál-Ho- necker még nála is nagyobb bűneiről... De mért nem férhetne meg végső soron egy emberbe búj­tatottan a valódi és az ál-ságos...? Elképzelhető, már maga Honecker sem tudja Chilében, hogy ö most melyik? S rettegéssel kérdezheti — magában — a rettegtető, hogy ha megéri még a bírói ítélet előtt a másik halálát, azt újabb áldozatként az ő nyakába varrják-e? Vagy van egy harmadik — birodalmi — Ho­necker is? Az egykori anti, később anti-anti-fa- siszta utáni? Ak most Castro néven uralkodik — idegengyűlölőként — a kubaiak idegein? Vagy a két első Castro és első Honecker egy­szerűen csak vár, hogy majd Litvánián át az 1994-es Magyarországon keresztül, sajtó alá visz- szarendezetten, visszatér az aktív politikai életbe- halálba? De ki engedi majd vissza? Aki kiengedte — az egykori Kelet-Németországból — a szellemet, fej­jel, de pénz nélkül? S az most — a megkövetés után — melyik? De ha már a haldokló életképességéről beszélünk, az is lehet, hogy a kilenc hónapja meghalt ere­deti Castro után, az új is már megszületett. (A forgatókönyvben.) A névadó ünnepségen lehet, hogy Castro helyett éppen a Honecker nevet sütik majd rá? Példaképül vagy megbélyegzésül? Diva­tosabban: kirekesztésként vagy végső berekeszté­sül? Módszerük azonos lehet a mai napig bevált gya­korlattal: gyűlölködéssel viszályt kelteni — a két Honecker között, egészen addig, ameddig az egyik Honecker végül nem határolja el magát az anarchiában a másik Honeckertöl, hogy aztán rendcsinálóként belovagoljon Edwárd királyként, az egyik Fidel közül, valamelyik Castro. Avagy a „foszd meg és uralkodj” elve alapján, egy haza-árti-csókás, beguruló dollárpapa. Még időben intő kell hogy legyen ez egész tér­ségünk számára, és nem beintő-példa. Szoc.-rea- lisztikusabban: igen, személyeskedés helyett in­kább a szociális problémákat kellene most már kezelni, kézbe venni, de nemcsak a karnak van hatalma. Különben nemcsak lőttek a parlamen­tarizmusnak, lőnek is a demokráciában. Meg­akadályozása elévülhetetlen érdemünk lehetne, ezért kell — a történelem ismétlődése előtt — az elévülhetetlen bűnöket felszínre hozni. Hogy a viszály ne a csatákon vérezzen el! Sándor György (Az Új Magyarország nyomán.) erkölcsi törvény lerontásá­ra, az ártatlan élet kioltá­sának igazságtalan megen­gedésére. A vitában sokszor szere­pelt az anya lelkiismereté­re történő hivatkozás. Saj­nálatos módon megmutat­kozott, hogy a lelkiismeret szó elvesztette eredeti ér­telmét, az erkölcsi jó és rossz megkülönböztetését, és helyébe a szabad egyéni vélekedés került. Az anya jogainak han­goztatása a születendő gyermek életének a kioltá­sával kapcsolatban a női méltóság és az anyai hiva­tás megcsúfolása. Az ártatlan emberi élet elpusztítására irányuló tör­vény sohasem lehet humá­nus, hanem minden eset­ben embertelen és életelle­nes, nem szolgálja a társa­dalmi fejlődést, még ha egyes országok példáját kö­veti is. Az új törvény felveti a szexuális felvilágosítás kér­dését. Erre szükség van. De megvan az a veszély, hogy a szexuális felvilágosítást biológiai kérdéssé egysze­rűsítik le, ahol gyakorlati tanácsokat adnak, még na­gyobb teret nyitva a sza­badosságnak, ahelyett, hogy az egész embert készítenék fel a házasságra és a fele­lős családi életre. A törvény ugyan senkit sem kötelez a magzati élet elpusztítására, de bün­tetlenül megengedi. Ezért szavunkkal biztatást és bá­torítást akarunk adni min­den jószándékú anyának, hogy igaz lelkíismerete sza­vára hallgatva, a közvéle­mény ellenkező hatása elle­nére is legyen bátorsága és ereje megőrizni női méltó­ságát és anyai hivatásuk szépségét.” Untait József külpolitikai kérdésekről Felelősség a Vajdaságban élőkért Antall József miniszter- elnök tegnap nyilatkozatot adott a Rádiónak. A Rá­adásban közvetített műsor első kérdése a délszláv válság megítélésével foglal­kozott. A miniszterelnök elmondta, hogy a térségben valóban veszélyes helyzet alakult ki, melynek kime­netelét meghatározza majd a kis-jugoszláviai választá­si eredmény. A válság An­tall Jószef szerint hosszan elnyúlhat, miért is az ENSZ- nek és a NATO-nak dönte­nie kell. vajon mire szánják el magukat. Hangoztatta a miniszterelnök, hogy a Szlo­véniában és a Vajdaságban élő magyarság miatt Buda­pestnek e térségben felelős­ségteljes politikát kell foly­tatnia. Vajon várható-e magyar —román csúcstalálkozó ? Antall József kijelentette: nem érdemes öncélú talál­kozókat tartani. A csúcsta­lálkozónak csak akkor van értelme, ha sikeres lehet. A bősi vízlépcsővita ügyében Budapest elment, addig a határig, ameddig felhatalmazása alapján el­mehet — jelentette ki a kormányfő. Budapest elvi álláspontja e kérdésben vál­tozatlan. A Ráadásban kifejtette véleményét Antall József az orosz politikai fordula­tokról is. Elmondta, hogy nyugati tárgyalópartnerei­nek figyelmét felhívta az ellenőrizetlenül hagyott hadsereg veszélyeire. A vi­lágszerte ijedelmet keltett Kozirjev-beszéd kapcsán Antall József úgy véleke­dett, hogy az orosz külügy­miniszter rádöbbentette a világot: milyen eshetősé­gekre kell számítania. Az interjú végén az Egyesült Államok várható külpolitikájáról fejtette ki véleményét Antall József. Nagyrabecsülését fejezte ki a távozó Bush elnök tevé­kenysége iránt, úgy véleke­dett: a Clinton-körmányzat első időszakában az USA- ban gazdasági fellendülés lesz. Miniszterelnökünk vé­leménye szerint Európa és a volt Szovjetunió stabili­tását várhatóan fontosnak tartja majd a hivatalba lé­pő új adminisztráció. Nem lesz létszámleépítés Megegyezés a bányászokkal Az Érdekegyeztető Ta­nácsban hétfőn megállapo­dás jött létre a kormány és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé­nek sztrájkbizottságával kibővült munkavállalói ol­dal között. A tanácskozáson ügyrendi okokra hivatkozva nem vettek részt a munkál­tatók képviselői. A meg­egyezést az tette lehetővé, hogy a bányászszakszerve­zet lemondott — a kormány által egyértelműen elutasí­tott — szénfillérjavaslat- ról Ezzel megkezdődhet a szénbányák és a széntüze­lésű hőerőművek között 1993-ra vonatkozó szénszál­lítási szerződések megkö­tése. illetve elhárult a BDSZSZ által meghirde­tett sztrájk veszélye. A BDSZSZ eredetileg 18,6 százalékos termelői szénár­emelést követelt annak ér­dekében, hogy a szénbá­nyák 1993-ban is talpon maradhassanak, és 18 szá­zalékkal emelhessék a bá­nyászok bérét. A kormány­zati számítások szerint a 13.6 százalékos áremelés fedezi azokat a költségeket, amelyek biztosítják az erő­művi integrációból kima­radó, de további termelés­re alkalmas bányák mű­ködtetését és a kormány ál­tal javasolt 6,9 százalékos bérfejlesztést. Az erőművi integrációba tartozó szén­bányáknál a termelői ár­emelést a kormány nem tartja indokoltnak, mivel az összevonás után már a cé­gek belügye lesz. A kormány garanciát adott arra: a bányászatban dolgozók — az erőművi vertikumba kerülők és nem kerülők egyaránt — mini­mum 6,9 százalékos bér­emelésben részesülnek, nem sérülnek munkavál­lalói érdekeik, eddigi vív­mányaik. Ez azt jelenti, hogy a Magyar' Villamos Művek Rt. 1993-ban meg­állapodás szerint átveszi a szénbányáktól a kialkudott 105 petajoule hőértéknek megfelelő mennyiségű sze­net, továbbá nem módosul az 1992 januárjában, majd novemberében megállapí­tott bányabezárások üte­me A megállapodásban az is szerepel, hogy a bánya- vállalatoknál 1993-ban nem hajtanak végre létszámle­építést. Magyar kutatók az Európai Részecskefizikai Laboratóriumban Tudományos elismerés Genfben Mennyiben jelent új lehetőséget a magyar tudomány számára itthon cs külföldön az, hogy hazánk ezentúl teljes jogú tagja az Európai Részecskefizikai Laborató­riumnak? — tettük fel a kérdést Pungor Ernő tárca nél­küli miniszternek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökének, miután lapunkban is hírt adtunk a genfi zászlófelvonásról. Ez az ünnepélyes esemény jelez­te, hogy Magyarország, melynek kutatói már a hetvenes évek óta folyamatosan dolgozott a laboratóriumban, ezentúl aktív részesei lehet a kontinens húsz államát összefogó tudományos együttműködésnek. — Az eddigi kapcsola­tunk végeredményben egy jótékonysági akció volt a CERN-tagországok részé­ről, de az immár teljes jo­gú tagság azt is lehetővé teszi, hogy a magyar mér­nökök, fizikusok az inté­zetben folyó kutatásokban, fejlesztéseken keresztül közvetlenül jussanak hozzá olyan csúcstechnológiák­hoz, amelyek a hazai fel- használásban is szerepet kaphatnak, A CERN egy­ben megmérettetési lehető­ség, piacot is jelent a ha­zai műszaki fejlesztés ki­emelkedő alkotásai, termé­kei számára és nem elha­nyagolható gazdasági ha­szonnal kecsegtetve. — Ezek biztató lehetősé­gek. De milyen kötelezett­ségeket jelent számunkra a CERN-tagság? — Kezdetben kedvezmé­nyekben részesülünk. En­nek értelmében Magyaror­szág három éven keresztül csökkentett, kedvezményes összeget fizet, majd ennek letelte után fokozatosan érjük el a nemzeti jövede­lemből számított fizetési kötelezettségüket, azaz az évi 900 millió svájci fran­kot is meghaladó összeget. — Ezzel gyakorlatilag megszűnt az egykori KGST~ tagországok dubnai atom­fizikai kutatási együttmű­ködése? — Nem számoltuk fel ezt a kapcsolatot sem. A CERN vezetőinek is az a véle­ménye, hogy amennyiben még lehet, ezt is fenn kell tartani Európa és a világ hasznára. Persze a koráb­biakhoz képest kisebb mér­tékben. — Amellett, hogy ez kétségtelenül a magyar tudomány diplomáciai si­kerét jelenti külföldön, ho­gyan látja professzor úr a hazai kutatóhelyeink és kutatóink helyzetét, lehe­tőségeit7 — Biztató, hogy sikerült áttérnünk egy objektívebb, céltudatosabb pénzfelhasz­nálásra, megszüntettük az intézménytámogatásokat, ehelyett csak az életképes­nek tűnő témákat honorál­juk, a tehetséges emberek számára szeretnénk meg­felelő feltételeket teremte­ni. Nagy gond viszont, hogy a kutatás-fejlesztés infra­struktúrájában óriási hiá­nyosságok vannak, éppen ezért költöttünk az elmúlt két év során mintegy 4 és fél milliárd forintot ennek fejlesztésére. Ez elenged­hetetlen ahhoz, hogy meg­felelő feltételekét teremt­hessünk a munkához gé­pekben, műszerekben, al­katrészekben is. — Milyen feltételek vár­ják itthon a külföldről ha­zatérő kutatókat? — Az infrastruktúra már említett hiányosságain túl olyan feltételrendszert kell teremtenünk, a hazai ku­tatóműhelyekben, hogy egy külföldről hazajött, vagy külföldre ki sem ment te­hetséges ember lehetősé­geit a nálánál sokkal tehet­ségtelenebb, de rangban magasabban álló emberek ne korlátozhassák! Dürr János A 27 km kerületű gyorsítógyűrű egyik föld alatti mérő­állomása a CERN-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom