Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNKJÖTT 1993. DECEMBER 16., SZERDA 13 Mit hozzon a Jézuska? Lapjukban a napokban felhívást közöltek, hogy az olvasók írják meg karácsonyi gondolataikat. Engem az utolsó két nap eseményei késztettek írásra, amelynél fontosabbat nem tudnék felhozni. Kérem a Jézuskát, hozzon már egy kis megnyugvást, békességet ennek a szegény, ezer sebből vérző, sokat szenvedett magyar népnek! Végre felfüggesztették a TV elnökét, Hankiss Elemért, így kellene Gombár úrral is tenni. Mert vannak olyanok e hazában, akik vétenek a magyar nép, a magyar haza ellen... Mint a Közakarat Egyesület tagja mondom ezt, mivel az egyesület az ún. Nemzeti TV és Nemzeti Rádió, valamint a sajtótisztesség megteremtése céljából alakult. Gyakorta felemeltük a szavunkat, mert a tádióban, tv-ben, vagy a Sajtóban majdnem mindig a fentiekkel ellentétes híradásokat láttunk, hallottunk, olvastunk. A TV, Rádió elnökei sokszor vétettek a magyar nemzet ellen, védelmezőjükkel egyetemben, akit már az első „nyet” óta nem tartok köz- társasági elnökömnek ... Szegény, sokat kibírt, átélt, 30-40 évet ledolgozott nyugdíjasok vagyunk férjemmel együtt. Két gyermekünket nagyon nehéz körülmények között, egyszerű munkásemberekként neveltük fel, csak a sok munka volt osztályrészünk, — és most sem az a gondunk, hogy a karácsonyt Andalúziában, vagy a szilvesztert Thaiföldön tölt- sük-e. Nehéz anyagi helyzetünkre nem panaszkodunk, ez 40 évvel ezelőtt kezdődött; most az ország, szegény kis hazánk fel- emelkedése, a gondokból, bajokból való kikecmergése a legfontosabb! Hogy ez sikerüljön, ezt kérjük a Jézuskától karácsonyra, ez lenne részünkre a legszebb karácsonyi ajándék! Hogy végre megbékéljen egymással kormánypárti, és ellenzéki, hogy végre csak a fenti cél vezéreljen minden parlamenti képviselőt! A jó Isten segítségét kérjük kormányunkra, annak miniszterelnökére, Antall Józsefre, hogy továbbra is jó egészségben tudja országépítő programját teljesíteni, és hogy 1994-ben kapjon még 4 évet a választóktól, munkája folytatására, illetve befejezésére... Ezért fohászkodom a jó Istenhez, s kérem szegény magyar hazám megsegítését. Bízunk és reménykedünk, és ahol tudunk, segítünk rászorult családtagjainknak: gyermekeinknek, 6 unokánknak és 3 igen öreg, beteg rokonunknak. No nem anyagilag, mert nekünk is szűkös az anyagi helyzetünk. A jó cserkész ott segít, ahol tud, — csak ami nem kerül pénzbe. Vigaszt, örömet, bátorítást, gondoskodást, ezt tudjuk nyújtani, ezt meg is tesszük az év minden napján, még a karácsonyt sem várjuk meg. „Békesség a földön a jó- akaratú embereknek!” Tisztelettel: Csányi Gyuláné Budapest A posta kihoz a sodromból A posta évente néhány alkalommal teljesen kihoz a sodromból, ugyanis a táviratokat két-három nap késéssel kézbesíti, vagy egyáltalán kf se viszi. A nyár folyamán feladtam a váci főpostán egy dísztáviratot a lányomnak, amit azóta sem kapott meg. Reklamáltam annál az ablaknál, ahol feladtam. Azt a választ kaptam, tegyek panaszt Nagymaroson, ahová a táviratot küldtem. Mondanom sem kell, hogy nem mentem el a nagymarosi postára, de nagyon bosz- szantott a dolog. Most pedig az történt, hogy a leányom adott fel nekem táviratot december 11 -én délután 15 órakor, amit 14-én reggel 9 és 10 óra között kaptam meg. Vajon melyik postán reklamáljak, a nagymarosi vagy a váci postán? Legjobb tudásom szerint az emberek azért adnak fel táviratot, mert az valahol, valakinek sürgős. Volt olyan esetem a postával, amikor azt a választ kaptam» hogy létszámhiány miatt történnek meg ezek a dolgok. Remélem most nincs létszámhiány! Sztruhár Tiborné Vác Gáz van, mert gáz nincs! Azt hiszem, hogy legtöbben azt gondolják a cím láttán: azért írtam panaszos levelet, hogy a sajtó segítségét kérjem gázügyben. Mielőtt ezt hinnék, el kell oszlatnom e téves képzetet. Ugyanis ezen a helyzeten már csak az Isten segíthet. Akik viszont becsapták, átverték a falu egy részét, azok most nagy nyugodtan ülnek babérjaikon és másra mutogatnak. Tulajdonképpen arról van szó — olyan szépen írt róla annak idején a Pest Megyei Hírlap is —, hogy a túrái gázprogram nagyon szépnek indult. Egészen addig, amíg. .. amíg az első olyan hiba meg nem jelent, hogy egyes utcákba, amelyekben a 20 százalékot is alig érte el az igénylők száma, oda már eljuttatták a gázt, míg a falu központjában levő Szabadság utcába a gázvezeték lefektetése csak nagy utánjárásra történt, de gáz, az a mai napig sincs a vezetékben. Pedig az utca elején a gázprogram harmadik fázisában bekerült a gázvezeték — igaz, hogy csak két méterre —, de ekkor már azt gondoltuk, hogy hamarosan mi is sorra kerülünk. Nem így történt, mert a kétméteres, üzem alatt levő gázvezeték kevés volt ahhoz, hogy tovább is folytassák a munkát. Ugyanis az utcánkról nem is készült tervrajz! Olyannyira nem, hogy amikor már elkészült, akkor ahhoz a fázishoz kapcsolták, ami a nyári munkák közé tartozott volna, s amelyről kiderült, hogy különböző vezetékek (közmű, távközlési kábel, betonáteresz) miatt csak legutolsó munkaként készülhet el, s erről a szakaszról az utca nem köthető rá a vezetékre. Ismét kapkodás: október 12-re elkészült a terv, amely a Bartók tér gázrendszerére kötné a Szabadság utcát, de erre nincs meg a Bányaműszaki Felügyelőség engedélye, azt még meg kell várni. Megvárták! November végéig vártak rá, míg végre megjött, s két nap alatt el is készült a vezeték lefektetése, majd másik két nap alatt a lakásokhoz vezető csonkok bekötése. De a munkagödör közel két hétig tátongott. Aztán betúrták, de gáz még mindig nincs, mei’t — nincs engedély az élő (gáz alatt levő) vezetékre való rákötésre. Közben még egy érdekes hír terjedt el: kiderült, hogy a Tigáz szakemberei, akik a gáz alatti szakaszokon a lakások fűtésének üzembe helyezésén dolgoznak, december 15-től január 4-ig semmiféle üzembe helyezést nem végeznek. A riadt érdeklődésre másik hír: nem igaz a hír, illetve annyiban igaz, hogy ennek ellenére mégis úgy döntöttek, hogy a nagy mennyiségű igénylés elvégzése érdekében csak az ünnepek alatt nem dolgoznak, de a munkanapokon megerősített létszámmal — állítólag 60 fővel — dolgoznának azon, hogy minél több igénylőt bekössenek. Mint kiderült, már ez sem igaz. Igaz a december 15. és január 4-e közti határidő, s az is igaz, hogy még ma is ide-oda küldözik az embert, csak hogy ne zaklassuk egyik hivatalt sem: a polgármester azt ígéri, hogy a hét elején Budapestről hazafelé már beviszi személyesen az engedélyt az illetékeshez, aki egy-két napon belül ugyancsak „rendbe teszi” a maga oldalát, s aztán a hét második felében minden rendben is lesz — a Tigáz rákötheti az élő vezetékre a még elmaradt vezetékeket. A Tigáz ott ülő művezetője nagyokat bólogat: igen, így lesz, én rákötöttem, abban a pillanatban. De másnap érdeklődjünk, már délután tudnak mondani valamit. Természetesen, sem másnap délután, sem a következő napon illetékes sehol sem található, sőt, még az azt követő napon sem, s a Tigáz kirendeltségén, ahol emiatt az egymásra mutogatás miatt reklamálok, azt kérdezik: ki volt az a hülye, aki magukat ideküldte? Most már több kérdésre kell IGAZ választ kérnem. Arra, hogy miért tologatják egymásra a hibát, nem kérek választ, hiszen ez emberi vonás, sőt, magyar betegség. Csupán azt szeretném tudni: 1. Miért csak októberben jöttek rá, hogy a Szabadság utcának nem jó az amúgy is késett tervrajza? De tulajdonképpen ki a felelős azért, hogy kimaradt az utca rajzának elkészítése? Az ilyenért fegyelmi- leg szokták a vétkeseket felelősségre vonni, s — mivel itt több tízmillió forintos beruházásról van szó, igen komoly összegre lehetne az ilyen személyt büntetni. Büntetik-e? 2. A mai napig nem kapott választ a falu kántora — de ez az én kérdésem is lehetett volna — a falufórumon feltett kérdésére: kinek lehet benyújtani a számlát azokért a károkért, amelyeket a fűtés hiánya okoz? Köztudott, hogy a hideg hatására a lakások jelentős belső károkat szenvedhetnek. 3. Kinek nyújtsuk be a számlát az egészségi károsodásokért? Ki fog felelni azért, hogy jelen esetben a saját lakásomban a májusban ígért bevezetés még mindig nem történt meg, a lakás egyetlen helyiségében, ahol eddig szénnel fűtöttünk, most Szieszta-tűzhellyel, PB-gázpalackkal fűtünk, ami köztudottan veszélyes. A többi helyiségben penészednek a fűtéshiány miatt a falak, hull le a hideg miatt a festék, s lassan nemcsak a falat kezdi ki a fűtés hiánya, hanem minket is . .. Ezért vajon ki a felelős? Gólya József Ferenc Túra Közöljék a bajnokság állását! A körzeti labdarúgó-bajnokság állásáról a monori oldalon annak idején hetenként tájékoztattak. Most e közlést nélkülöznünk kell. Kérem, szíveskedjenek lehetőséget adni, hogy e hiány pótlásra kerüljön. Tisztelettel: Magó Benő Vecsés Kedves olvasónk levelét késéssel kaptuk, ezért most, a labdarúgóidány zárását követően csak azt ígérhetjük, hogy a tavaszi újrakezdést követően eleget teszünk kérésének. (A szerk.) — Faragóiskolát kell verbuválni a veteránokból.. 1 Minél csúnyább a nyomoréksága, annál szebb lábakat tud majd faragni Krisztusnak a Jézus-faragó ember. Jézusfaragó emberek vettek körül, amikor egy szén- darabbal reáleheltem egy-egy rajzot a meggyalult hársfára. Negyvenféle faragókéssel estek neki a görcstelen hársfának, hogy az aranyló gerendában megszülessenek a történelmi domborművek, melyek legtöbbször a bukovinai székely „Pilgrim”-ek, a mádéfalvi számkivetettek sorsával foglalkoztak. Ugyanakkor mosolygó és finom bosszúállással az elnyomóikat is meg tudták csipkedni, szép hársfa-szóban. Erre mondta az egyik huncut, faragó székely: — Mikor mü, székelyek, erőst megharagszunk, olyankor a kacrot nem szoktuk az ellenség hátába vágni. Elég, ha a hársfába vágjuk a bicsokot. Attól fog koldulni száz évig, akiről mű faragott képet csinálunk magunknak ...! A faragóiskolám Jézus-faragó emberei valahogyan reákaptak az orgonák javítására. Falábon kocogtok széjjel a beteg falusi orgonák javítására, olyan nagy igyekezettel, ahogyan csak a nagyon buzgó drótostótok voltak képesek megtalálni a félretett, beteg fazakat. Nemsokára már Szucsava város híres, de romlott nagyorgonájának is ők lettek a visszaépítő mesterei. Éppen fél évvel a füzünk előtt, következett a legnagyobb meglepetés. Szereth városának híres plébánosával, Bibsicki atyával szerződésre lépett Székely Albert, az ezermester. Vadonatúj orgonát kell építenie, mely a Pécsen készített Angszter-műnek legyen a párja. Légnyomásos orgona legyen, két játékasztallal. — A régi orgonát Szereth városában leszerelhetik és az előleg mellé, ingyen elhozhatják. Úgyis egészen rokkant. Any- nyira rozzant, mintha a Vízözön előtt a Noé fiai ezen az orgonán tanultak volna fújtatni. : A szerethi németek és lengyelek óriási ijedtségére, most, aztán a régi orgona is odaégett az épülő, szent, új hangszerrel együtt, mely különben a kétasztalos, pécsi orgonáknak lett volna a tökéletes mása. Németek és lengyelek előtt is meg kellett védeni a magyar becsületet, ha odaégett is az előleg az ezermester pálmája alatt. Fraszniban, a kiszáradt hangszerfák híres lelőhelyén, nosza, közös erővel hangszerfát vásároltunk. Az ezermester boton domborította az új fémsípok nyelve, feleselő alvázait, amihez a fémlapokat Németországból rendeltük. A fasípok csatornáit az ezermester hatféle fából faragta és enyvezte, úgy, ahogyan a pécsi Angszter-apó templomi mintáján apróra megtapasztalta. Az új orgona sípjai csinálták a szent szarvasbőgést a félelmetes éjszakában, amiről olyan kedvesen írt Ignácz Rózsa budapesti könyve. Az új sípok jajgatását éppen annyira nem szerettük .'V? ’• - " '• -Vív REGÉNY r;:ÄEi&äfc' ' ' ■ -.r NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 27. hallgatni a rideg éjszakákon, mint amennyire énekelni sem szerettünk a téglavető gödrökben, abban a sáros, nagy elbúsulásban. De mit tehettünk? ... Mindkét nyáron ezrével jöttek Édes-Erdélyből a mi jótevő vendégeink, a borgói szoros felől. Csudát akartak látni. A gyors ütemű és makacs visszaépítkezést. Egyébként nem fizethettünk vissza az idefáradó szívességért. — Csak dallal, úgynevezett Jancsi-bankóval fizethetünk. S ha ezt annyira szerették, nem lehetett egyéb a szíves felelet: — Fiaim, csak énekeljetek, ha meg is szakad belé a hangszál és a szív ... A vizsgálati fogságnak a még keservesebb csernovi- czi éjszakáin még csak nem is álmodhattam, hogy Orfeusz és a Dal lesz az a Tűzmadár, az a kis madár, mely le fogja csipegetni csudálatos kis csőrével a lakatot a börtönömről. Itt azonban megint visszafelé kell forgatnom néhány hónappal az időgép kerékét. Egész Romániában nagy meglepetést okozott, amikor a száműzött és lemondatott régi király, Károly király hirtelen hazarepült az ő elhagyott országába. Románia trónján most már aztán két király szorongott, akárcsak a lajosfalvi kövér, falusi bíró a fiával az egyszeri biciklin. A kövér bíró ült az ülésen. Elnyomott, szegény kicsi fia, mint valami vékony árvalányhaj a szikla tövén: kövér édesapjának a hátába kapaszkodott. Persze az apja hátán kívül semmit sem láthatott a világból. Az emberek mosolyogva kiáltottak a recsegő bicikli után: — Héj, Káruly ... Hová cipeled a fiadat? ... — Viszem biciklizni! Hadd lásson világot!... Semmi nyoma sem volt annak, hogy Románia viszszatért királya. Károly, bármiképpen is -zabadulni akart volna egyetlen fiától, Mihálytól. Persze, biciklizni sem vitte. Inkább állandóan küldte „világot látni”. Kísérő pajtásokat ísa teremtett melléje, olyan fiúkból, akik a kicsi Mihály‘’királlyal ugyanabban az évben és ugyanabban az órában születtek. Gondoskodott róla, hogy a fiúk között legyen egy német, egy magyar, egy török, egy zsidó és egy örmény is. Hogy a kisfia idejében megismerjen minden nemzetet és minden tájékot. Amikor leégtünk, éppen akkor volt tizenöt éves Mihály királyka, akinek az állítólagos megsértése a legelső volt a vádpontok között, amivel a hadbíróság elé kerültem. És valamivel az elhurcolásom előtt esett meg az a szomorú eset a királykával, aminek a következőképpen lehetne címet adni: A Hrályfi három bánata... Az első bánatról már beszéltem. A büszke kicsi király nagyhirtelen a pótülésre került. Kalandos természetű édesapjába kellett fogódzkodni, aki oda küldte, vagy oda vitte, ahová ő akarta. A királyfi második és harmadik bánata ugyanarra a napra esett, Áldozócsütörtökre, amelyiken gonosz kezektől meggyújtott Józseffalvánk ellobogott. Ugyanazon a napon került ravatalra a királyfi nagyanyja, Mária királyné, valamint a királyfi házi iskolájának román növendéke, a tizenöt éves Gramada György, akihez Mihály szinte görcsös szeretettel ragaszkodott. Gramada György a velünk szomszédos Stroesti község szülötte volt, és rövid vakációján itt érte a véröm- lés, a gyors halál. A Gramada névre hallgató földmíves család sürgönyt kapott a királyi udvarból, a következő szöveggel: — Plang, plang, plang... Sírok; sírok; sírok. Nagymamám és legjobb barátom egy időben feküsznek a ravatalon. Meg sem nézhetlek, drága Gyuricám és meg sem csókolhatom a koporsóban a kedves arcod. Csak mához egy hétre lehetek Stroestiben, sírni a sírodnál, édes Gyuricám. Mihály király. Igen valószínű, hogy a megyei hatóságok is megkapták a maguk parancsát. Leírhatatlan futkosás támadt egy méltó fogadás érdekében. Mihály királyka lehozta egész udvari iskoláját, a Gramada összes osztálytársait erre a különös elsiratásra. Munkások százai irtották az elhanyagolt román temetődombnak a lejtőjét. Felmá- szókat, pici szerpentin ösvényeket is rögtönöztek, egészen a Gramada Gyorgyica sírjáig. Csak énekkar nem volt semerre sem. A hamuvá válott József falvára kullogott el a főszolgabíró, a Domnule Primpretor. A következő kérdést intézte hozzám: — Szeretném kölcsönkérni a magyar énekkart. Csupán egy órára. Énekelhetnek latinul is. .Vajon mit mondhattam erre egyebet, mint a következőt: — Csak most égtünk te, Áldozócsütörtökön, ezen a héten. Énekelni mégis elmegyünk, ha latinul jó lesz. Mit tehetünk egyebet? Morituri te salutant! A megsvújtot- tak, a romlásba kergetett ártatlanok üdvözölnek Téged... Igen régi nóta ez latinul. (Folytatjuk)
