Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám
| 0 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1992. DECEMBER 16., SZERDA i u----------------------------------------------------------------------------— : Közmeghallgatás Dunakeszin Varos ez, de milyen... A fénytelen esti órákban nem éppen barátságos a dunakeszi vasútállomás alatt vezető alagút és környéke. Esős időben tócsákat kell kerülgetni a konzervgyár kerítése mellett gyéren világított betonjárdán. Az üzem udvaráról pedig mostanában nehéz cefreszag árad, mint ahol pálinkát főznek. Az alagi oldal emeletes épületeinek ablakai világosak. Esti életét éli Dunakeszi. A kellemes hangulatú házasságkötő teremben dr. Örményi László polgári mester, Németh István alpolgármester, dr. Hajas István jegyző és a képviselők társaságában közmeghallgatás keretében számol be a testület idei munkájáról. Igen ám, de ebben a sajátos helyzetű kisvárosban csak olyan mértékű a közügyek iránti érdeklődés, amennyire a látható valóság tükrözi? A helyiség maga sem nagy, de még így is foghíjas a nézőtér. Csaknem hatvan személyre becsülhető a hallgatóság, a képviselőkkel, néhány tisztviselővel és más hivatalos emberrel együtt... A polgármester olvassa a beszámolót. Érdekes, hogy milyen témák foglalkoztatják itt és most a dunakeszi embereket. Ismét kiderül: a pénzből soha nincs elég, bár Dunakeszi az átlaghoz képest nem szegény város. Az adómorál ugyan lehetne jobb is. Ám az is igaz, hogy a kialakított adópolitikát felül kell vizsgálni. Komoly sikernek számít az idén — hallható —, hogy ebben a városban az idén még mindig tisztes számú lakást építenek, viszont súlyos gond, hogy az évi költségvetés felét, azaz 320 millió forintot kell iskolák, óvodák, egyszóval, a művelődési ágazat fenntartására fordítani. Kevés a tanterem, egészségtelenül nagyok az általános iskolai osztálylétszámok, óvodát kellene építeni. A hamarosan elkészülő jövő évi költségvetés számai között ismét szerepeltetni kell majd a sürgető fejlesztési feladatokat. A várossá válás újabb lépcsőfokait építgetve korszerűsíteni kell több szakaszon is a villamos hálózatot, máshol új vonalakat kell építeni. Folytatják a gázvezeték-hálózat építését, s végre, Szabadságligeten, azaz Dunakeszi alsón is fellobbanhat jövőre a kék láng. Sok-sok kilométer csatorna kell még, s mindennek alapjául kellene minél több új munltahely. Ennek érdekében ösztönözni, segíteni muszáj az új vállalkozásokat. Ez éppoly nehéz lesz, mint válaszolni a hallgatóság kérdéseire. Egy felszólaló így fakad ki: „Dunakeszi minden, csak nem város! A tanács rosszul kezdte el a településszerkezet kialakítását, s az önkormányzat kénytelen rosszul folytatni”. A kisebb ügyek megoldásával is lehet a közérzetet javítani — véli más. Például a száguldó autósok megfékezésével, a környezetet szennyező elővárosi forgalom valamiféle rendezésével. Többek véleménye következik a közrendről, egyes emberek magatartásáról, a drága vízdíjról, ami azért mondható lehetetlenségnek, mert a Dunából kivett vizet a Duna-par- ti lakásokban is csaknem 40 forintért adja köbméterenként a Dunamenti Regionális Vízmüvek... Szakáll Lászlóné, a Bárdos Lajos Általános Iskola igazgatója sokadszor sürgeti, hogy az értékes hely- történeti gyűjteménynek legyen már olyan végleges helye, ahol láthatóvá, közkinccsé is tehető. ígéretet kap rá, hogy jövőre, de legkésőbb ’94 elejére ez meglesz. Egy halk szavú úr az isKALENDÁRIUM HELYBEN Györgyei múlt, jelen, jövő „Györgyei Kalendárium 1993” címmel saját évkönyve lesz Tápiógyörgyé- nek. Az újszerű kiadványt abból az alkalomból mutatták be, hogy az elmúlt hétvégén avatták fel Len- key Elvira helybéli tanítónő emléktábláját. A könyv címoldalán egy hajdani vízimalom látható a Tápió partján. A belső oldalakon további fényképek ábrázolják a falu egykori nagy eseményeit, jellegzetes épületeit. Felidézik például Habsburg Ottó idei györgyei látogatását, vagy 1915 nyarát, amikor a háború miatt a györgyei harangoktól vett búcsút a falu népe. A felvételek mellett Buday György fametszeteivel díszítették, Radnóti Miklós költeményeivel gazdagították az anyagot. A kalendáriumból természetesen nem hiányzik a naptár sem, a névnapok, vallási ünnepek megjelölésével. A lapokon Svájc magyar nagykövetétől kezdve a kerékpáros nemzetközi utazón át Dósolóig, a falu olasz testvérvárosáig megjelenik Európa, de ott sorakozik a falu egykori káplánja, tanítója, művésze, képviselője, állampolgára is. Szó van benne a tápiógyörgyei iskolák államosításáról. a tűzoltóság történetéről, a község hitéletének lelkipásztorairól, a múlt emlékeiről. Megtalálható az idei esztendő krónikája, a helyi büszkeségek, kitüntetettek névsora. Képviselők és tisztség- viselők neve és címe, a Tápiógyörgyén működő politikai pártok és egyesületek adatai, valamint számtalan egyéb, közérdekű információ. Józsa László polgármester a kiadó, Bihari József a szerkesztő nevében arról beszélt, hogy a kalendárium 1500 példányát a helyben lakóknak s azoknak is ajánlják, akik máshová kerültek, de egy kicsit magukénak vallják Tá- piógyörgyét. Küldenek belőle az olasz testvérvárosba és Torockóra, az erdélyi testvértelepülésre. A díszes, mutatós, tartalmas kiadvány ára 200 forint, azzal együtt, hogy a kiadást többen — így például a Pest Megyei Hírlap is — támogatták anyagilag. Nem kétséges azonban, hogy az újszerű vállalkozás kedvező fogadtatásra talál, hiszen már eddig sokan megvásárolták a faluházban lévő könyvtárban, polgármesteri hivatalban és györgyei boltokban. A kezdeményezést más települések figyelmébe is ajánljuk. (tóth) kolás gyermekek trágár beszéde, szókincsük silánysága miatt aggódik, végső soron az erkölcsükért. Erkölcstan oktatásának bevezetését sürgeti, majd záró következtetésként egyházi iskolák, vagy legalábbis osztályok létrehozását tartja szükségesnek. Ezt a véleményt Kliment Géza képviselő is támogatja. Örményi László . elvben semmi akadályát nem látná ennek, ha — mint mondja — volna rá igény ... Szelényi István az egész Dunakanyarra jellemző kérdést hoz szóba: lesz-e, van-e elég föld a kárpótlásra váróknak? Bán Mihály, a földrendező bizottság elnöke elmondja, hogy 8 ezer aranykorona értékű igény mur tatkozik a városban. A Gödi Dunamenti Termelőszövetkezet csak 2481 aranykorona-értéket jelölt ki. Emiatt már hat hónapja fellebbeztek az Országos Kárpótlási Hivatalnál. Várják a választ. Ámbár a licitálás idején lehet, hogy az eredeti mennyiség is elég lesz. K. T. I. Ez már valóság Tápiószenlmártonban Megszépült a falu közepe Pest megye önkormányzatának közgyűlése Kulturált települési környezet díjat adományozott a közelmúltban Tápiószent- márton nagyközség polgármesteri hivatalának. A döntést a település központi terének kulturált, az építészeti értékeket megőrző kialakításával indokolták. Az elismerés mellett bővebb, közérthetőbb információt kértünk Tóth Jánostól, Tápiószentmár- ton polgármesterétől. Megtudtuk, hogy a községközpont arculatának átalakítását a korábbi rendezési tervek is fontosnak tartották. A kor felfogásának megfelelő grandiózus tervek születtek, városias környezetet igyekeztek teremteni, emeletes épületekkel, a tradicionálisan falusi környezetben. A tervek az anyagi lehetőségeket ugyancsak mellőzték, nem vették figyelembe — meg sem kérdezték — az itt lakók akaratát. Közben a községházával szemközt álló gyönyörű nagyparaszti porta — a volt bíró háza —, a rajta PEST MEGYE AZ UTOLSO HELYEN Sokan várakoznak szociális otthonra Amennyiben a parlament elfogadja a szociális törvény jelenlegi tervezetét, 1997-ig minden 30 ezernél nagyobb lélekszámú településnek meg kell nyitnia hajléktalanmenhelyeit. A megyében három ilyen nagy város — Érd, Vác és Cegléd — található, de jelenleg csupán az elsőben működik ilyen szállás. Sajnos, egyéb szociális ellátottság tekintetében is a legutolsó helyen áll Pest megye. — A területünkön működő otthonoknak csupán egy részét működteti a megyei hivatal — mondja a központi önkormányzat társadalompolitikai osztályának előadója, Kulcsár Sándorné. — Emellett alapítványi, magán-, egyházi szeretetszolgálat! szállás- lehetőségek is állnak a rászorulók rendelkezésére. Csupán felsorolásképpen: a megyében 2618 fő számára tudunk elhelyezést biztosítani valamilyen fokozatú szociális intézményben. Az időskorúak ellátása, gondozása zömében megoldott, míg az elmebetegek, az értelmi fogyatékosok — különös tekintettel a fiatalokra — többségének sokat kell várnia az otthonba való elhelyezésre. Ami a várakozók listáját illeti, bizony a megyének van mit szégyellnie: például 1991-ben a 823 elhelyezést kérő közül csak 425 kapott férőhelyet valamilyen szociálisotthon-típus- ba. Ugyancsak ezen év végén 393 várakozó rászorulót jegyeztek fel, s vittek át megoldatlan gondként a következő esztendőre. Volt olyan eset is, éppen 1991-ben, mikor egy régóta várt új épületrészt sikerült felavatni, ahol a beköltözők zöme nyolc (!) éve várt már sorára. — A legnagyobb problémát ma is az időskorúak jelentik a megyének — figyelmeztet az előadónő. — Szomorú tény, de nekünk ezzel is számolnunk kell, körükben a legnagyobb a forgás. Azzal ugyanis, hogy az utóbbi években számottevően javult a területi alapellátás színvonala, csupán a legkritikusabb esetben, a legvégső megoldásként kerülnek otthonainkba az idősek. Ennek következménye az is, hogy viszonylag hamar meghalnak lakóink, így az új jelentkezőknek aránylag rövid várakozás után tudunk férőhelyet biztosítani. Kevés viszont az értelmi fogyatékosok, illetve elmebetegek ellátására, foglalkoztatására alkalmas otthon a megyében. S mivel ezek a fizikai és szellemi állapotukban hátrányos helyzetű emberek zömében fiatalok, a számítások szerint évtizedekig is egy-egy helyen maradnak. Az új jelentkezők aztán hiába kopogtatnak a teltházas otthonok ajtajain ... — A jövő évi terveink — folytatja Kulcsárné —, túl a területi bővítésen, éppen azt célozzák, hogy olyan ellátási formákat preferáljunk, melyek legalább átmeneti időre, illetve az eredeti otthoni körülmények között nyújtanak megfelelő, szakképzett gondoskodást. Ami a kérdés első részét, az otthonok bővítését illeti, már most tudjuk: erre a célra 1993-ban nem lesz jelentős mértékű elkülöníthető összege az önkormányzati központnak. Tulajdonképpen nemcsak a férőhelyek száma kevés a megyében. Változást kíván az a helyzet, hogy területünkön aránytalan a szociális ellátottság; van, ahol egyszerre több, sokprofilú szociális otthon is működik, míg máshol, messzire az előbbiektől, egy sem található. Ezeken az aránytalanságokon, s az alapjaiban is megoldatlan elhelyezési gondokon — még a számtalan magán-, egyházi alapítványi segédlettel is — csak hosszú évek alatt lehet változtam. (— maliár —) Régi fényében a községháza levő nádtetős épülettel, melléképületeivel, a népi építészet skanzeni méretű és koncentráltságú együttesével eltűnt a föld színéről. Helyén egy stílustalan emeletes házat, hasonló melléképületeket húztak fel. A legújabb tervek olyan átalakítást céloztak meg, ami egyúttal megőrzi, hangulatossá és levegőssé teszi a faluközpontot. A szépítő akciónak az első lökést a le- régibb épületnek, az 1838- ban mesterséges domboldalon épült evangélikus templomnak a felújítása adta. A munkálatokat a hívek finanszírozták és végezték 1988-ban, a templom fennállásának 150. évfordulóján. Nem maradhatott hát tovább a régi, kopott környezet, sem a szintén megviselt állapotban levő, a millenniumra épült, 1896-ban átadott községháza. Szemmel látható volt, hogy a telkén elhelyezkedő régi „objektumok” — a tűzoltószertárból lett orvosi rendelő, rozzant irattár, csúf nyilvános vécé — nem a falu díszei. Lebontása után született a dísztér, amelyet újonnan ültetett fák, bokrok szegélyeznek. Padokat, zászlóruda- kat helyeztek itt el, hogy ünnepségek, megemléké- zésék megtartására is alkalmas legyen, sőt akár szabadtéri színpadként szolgáljon. A tápiószentmártoniak ezután varázsolták újjá a százéves községházát — kívül és. belül egyaránt. Központi fűtést, belső vizesblokkot, tetőtér-beépítést végeztek, kicserélték az ajtókat, ablakokat, valamint a bútorokat. Tóth János a további tervekről is beszélt, hiszen az átalakítás nem fejeződött be. A központban levő Tüzép-tele- pen — amely a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ tulajdona — új iskolát kívánnak építeni tornacsarnokkal, tanmedencével. Szeretnék felújítani a volt Kubinyi- kúriát, amit az ÁFÉSZ jelenleg vasboltnak használ. — A községháza felszentelésekor azt mondta egy idős bácsi, hogy most már rendben vagyunk, mert aki betér a faluba, az mindenekelőtt a templomunkat, meg a községházát nézi meg. S ahogy az kinéz, olyannak tartja a falut is. Mi immár nyugodtabbak lehelünk — nyilatkozta a díj átvétele feletti örömében Tápiószenlmárton polgármestere. (tóth) A felújított művelődési húr (Hancsovszki János felvételei) EGY EVE ALAKULT Népfőiskolái ötletbörze Érden Az Érdi Polgárok Népfőiskolája ötletbörzére várja tagjait, barátait, az érdeklődőket, valamint városuk és a környékbeli települések intézményeinek képviselőit ma este hat órakor az érdi városi könyvtárba. A rendezvényre meghívták országgyűlési képviselőjüket, a város polgár- mesterét és az önkormányzat képviselőit. Somlai György, a népfőiskola elnöke és Szedlacsek Emília titkár elmondta: az ötletbörzén elsőként eddigi tevékenységükről számolnak be. Az egy éve alakult népfőiskola kiemelkedő eredményének tekintik Farkas György: A KALOT- mozgalom és népfőiskolái című könyvének megjelentetését. Ezután a jelenlevőkkel együtt kívánják megtervezni jövő évi programjukat, amihez ötleteket, tanácsokat várnak. Rendezvényeikhez szívesen fogadják az intézmények munkatársainak közreműködését, hiszen tavalyi sikeres tanfolyamaikat — a háztartási és a helytörténeti tanfolyamot is — a helyi védőnők, helytörténészek és pedagógusok közreműködésével tudták megrendezni. (v)
