Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám

4 PEST MEGYEI HÍRLAP I SZŰKEBB HAZÁNK | 1992. DECEMBER 16., SZERDA ||j- 1 Bolyai Jánosról emlékeztek Érden A hagyomány közösséggé kovácsol Együtt a diákság (Hancsovszki János felvételei) A saját ünnepek közösség­gé kovácsolnak. Legyen az a nemzet, a szőkébb pátria vagy akár egy iskola ün­nepe. összetartó erejének szép példáját tapasztalhat­ta tegnap tanár, diák, ven­dég egyaránt az érdi Bo­lyai János Általános Isko­lában, ahol névadójuk szü­letésének 150. évfordulójá­ról emlékeztek meg. Sárosi Péter, a díjazott Az iskola 886 diákja már a Szózat közös éneklésével ünnepi hangulatot terem­tett. A névadó életművét bemutató műsor a népes szereplőgárda részvételé­vel, e bevezető méltó foly­tatása volt. Egymás után elevenítették meg a re­formkor, a forradalom és a szabadságharc nagy alak­jait. S köztük a „két Bo­lyait”: Bolyai Farkast, az apát, és fiát, Jánost. Külön öröm volt hallani egymás­hoz írt leveleik párbeszé­des formában való feldol­gozását. A gyermekkort, majd a férfikort feleleve­nítő intim részletek sze­mélyes közelségbe hozták a nagy matematikusokat a kisiskolások számára is. Gyurkin Szvetozárné Har­mat Hajnal tanárnő állva drukkolta végig osztálya előadását. Hagyományaik szellemében a mindenkori matematika tagozatos nyol­cadikosok tartják a mű­sort —, mondta. Minden évben más-más oldaláról mutatják be Bolyai Já­nost. Mint magyar—törté­nelem szakos tanár, a kort és kultúrtörténetét dol­goztatta fel diákjaival. S benne Gauss, a Bolyaiak és Lobacsevszkij viszo­nyát. A bemutatkozást több hónapos könyvtári búvár­kodás és háromhetes ke­mény próbák előzték meg — folytatta. A próbákon persze minden jobban si­került —, mentegetőzött végül, feleslegesen, az iz­galomban kimerült tanár­nő. Az ünnepi műsor után osztották ki a Bolyai Ját> nos matematikai verseny győzteseinek könyvjutal­mait. A vetélkedőn a kö­zeli Tárnok, Sóskút és Diósd tanulói, valamint Érd nyolc általános isko­lájának diákjai vettek részt, mint a díjkiosztáson megtudtuk, kiváló ered­ménnyel. Sárosi Péter, a VII—VIII. osztályos mate­matika tagozatos kategória győztese, mégis igen sze­rényen fogadta a sikert. — Egyszerűen nekem jött ki a lépés — mondta. — Egy ilyen győzelemben több té­nyező is szerepet játszik. „Jó passzban” voltam, és olyan feladatokat kaptunk, amik nekem feküdtek. Sikeresen szerepeltek a Bolyai iskolásai a több- fordulós művelődéstörté­neti vetélkedőn is, mely­nek díjait szintén az ün­nepségen osztották ki. Ti­zenkét tantárgyból töltöt­tek ki feladatlapokat az osztályok ötfős csapatai. S emellett Bolyai János élet­művéről készítettek doku­mentumokkal és fényké­pekkel illusztrált dolgoza­tokat — mondta Székely- né Dohai Edit tanárnő, a vetélkedő szervezője. Ez ka« utóbbi feladatra hosszú ku- ™ tatóm unkával készültek. S annyi érdekes dokumentu­mot, életrajzi adatot és fényképet sikerült össze- gyűjteniük, hogy végre szép tablót készíthetünk isko­lánk névadójáról. A má­sodik fordulón szóbeli fel- készültségüket bizonyítot­ták a csapatok —, folytat­ta a tanárnő. — Videofelvé­telek, diák részvevőit és a megörökített eseményeket kellett felismerniük, és ne­héz kérdésekre kellett ti­zenkét tantárgyból vála­szolniuk. Igazán elégedet­tek lehetünk felkészültsé­gükkel — összegezte véle­ményét Dobai Edit. Az ünnepség a Himnusz közös éneklésével ért vé­get. Mialatt a diákság bir­tokba vette az iskolát, hogy végre ki-ki a kedvte­lésének megfelelő progra­mon vegyen részt. Pusko- vits Lászlóné igazgató asz- szonnyal és Somlai György igazgatóhelyettessel a Bo- lyai-napokról beszélget­tünk. Már maga az is ered­mény, hogy lakótelepi is­kolánk gyermekei nyugod­tan végigülték az ünnep­séget — mondták. Az ün­nepségsorozatot öt éve ren­dezik meg. A felkészülés­sel kutatómunkára szeret­nék ösztönözni diákjaikat — folytatták. Az ünnepsé­gek tartásával pedig kö­zösséggé kívánják ková­csolni az alvóváros lakóte­lepének fiataljait —, ösz- szegezték céljaikat. S a percnyi pihenés után már indultak, hogy maguk is részt vegyenek diákjaik önfeledt szórakozásában. D. Veszelszky Sára A megtett út tanulságai Kétéves Pest megye önkormányzata (Folytatás az l oldalról.) rint jelenleg 37 dekoncent- rált szervezet működik a megyében, harmincnyolca­diknak tekinthetjük magát a megyei önkormányzatot, de úgy tűnik, hogy nem tudtak kialakítani egy meg­felelő koordinációs kapcso­latrendszert, ez pedig na­gyon megnehezíti a mun­kák irányítását. Máskülönben Pest megye az, amelynek tulajdonkép­pen nincsen megyeköz­pontja, de ez nem valami magyar átok, hiszen így vannak ezzel a világ összes fővárosai és nagy agglome­rációs központjai. Pest me­gye együtt él Budapest minden gondjával. Elég, ha csak a kommunális hulla­dék kérdését említjük meg, hiszen ez igazán mérvadó példa. Budapest szeméthe­gyeit el kell helyezni vala­hol, ez a valahol pedig Pest megyében van. Régebben könnyebb volt mindenki­nek. A kistelepülések nem mertek szólni a mértékte­len szennyeződés miatt, de ha szólni mertek volna, akkor sem oldódott volna meg a kérdés. Most a he­lyi önkormányzatoknak igencsak jogukban áll meg­határozni, hogy kell-e a szeméttelep, vagy pedig nem. Az lenne az ideális álla­pot, ha közös programokat tudnának kidolgozni Pest megye önkormányzata és a főváros szakemberei, de ez még rengeteg utópisztikus elemet tartalmaz. Roszik Gábor a gödöllői tavakról Az MSZMP és a MUOSZ közösen horgászik — a zavarosban (Folytatás az 1. oldalról.) díjat előre kifizették. A rendszerváltozás előtt elő­fordult, hogy az ÁTK (Ál­lattenyésztési és Takar­mányozási Kutatóintézet) eladott tavat, halászati jog­gal együtt, az egykori MSZMP Budapesti Pártbi­zottsága horgászegye­sületének, kilencedik tó­hoz tartozó területet, és egy ahhoz tartozó 500 négyzet- méter alapterületű épületet pedig — másnak — egy­millió 750 ezer forintért. Akkor mind a két adás­vételi szerződés tárgyában pert indítottam, amelyek azóta is folynak. Azután, mikor az ÁTK átköltözött, a halászati jogot átadta a Földművelésügyi Minisz­tériumnak, amelytől ezt a MOHOSZ és az illetékes polgármesteri hivatalok kérvényezték meg. Utób­biaknak adta ki az enge­délyt az FM, úgyhogy a MOHOSZ fellebbezett — eredménytelenül. Bírósági útra terelte hát az ügyet, a per azóta is folyik, s en­nek az időhúzásnak az eredménye, hogy jelenleg illegális horgászatra hasz­nálják a tavakat. — Kik használják tör­vénytelenül? — Például a volt MSZMP PB Béke Horgászegyesü­lete, a Malomtó Horgász­egyesület (Grósz Károly és társai), a MŰOSZ, illetve a Nemzetközi Újságíró Szö­vetség. Viszont a gödöllőiek nem! Az igazi probléma ez. Mert az nem érdekel bennünket, ha Grósz Ka­roly halászik, de azért sze­retnénk, ha a helyiek is használhatnák a tavakat. — Hogyan szeretnék elő­relendíteni az ügyet? — A módosító indítvány nyilvánvalóvá tenné az ön- kormányzatnak is a tör­vény által biztosított hasz­nálati jogot. Ezután kor­rekt megegyezés születhet­ne az önkormányzat és a bérlők között. Az önkor­mányzat lehetővé fogja tenni a lakosság számára a tavak használatát. Az eset­leges bevételeket pedig teljes egészében a terület rendbehozására fogja for­dítani. — Mi a biztos remény a mielőbbi megoldásra? — Beszéltem Kupa Mi­hály pénzügyminiszterrel, aki arról tájékoztatott, hogy aláírta a papírt, amely le­hetővé teszi a tavak és a hozzá tartozó önkormány­zati területek önkormány­zati tulajdonba kerülését. Továbbá a parlament az általam javasolt módosí­tott törvénnyel utat mutat a bíróságnak, így az idő­húzás is megszűnhet, s mi­előbb a helyiek használa­tába kerülhet a kilenc tó. Demeter Adrienn Szabadidő a közjóért Pilisvörösvár körzetében új mentőautó járja az uta­kat. A tény azért említés­re méltó, mert a Pilisi Me­dence Egészségügyi Alapít­vány ajándékba kapta a több minf hárommillió fo­rintot érő Renault gépko­csit. Az adományozó Vajay György, az Antracit Kft. ügyvezető igazgatója. A mentőautó évi fenntartása 900 ezer forintba kerül, amelybe beletartozik a dol­gozók tiszteletdíja, a rádió- és biztosítási díj, valamint a karbantartás. Az üzem­anyagot az Országos Men­tőszolgálat biztosítja, a munkát vállalók pedig kép­letes összegű fizetésért dolgoznak. Szabadidejüket áldozták fel az OMSZ hi­vatásosai, hogy a kilenc te­rületet el tudják látni. Ha magánszemélyek vagy vállalatok támogatni sze­retnék az alapítványt, a következő számlaszámon tehetik meg: Az OTP pilisvörösvári fiókjánál 319-98 038/781- 3654-4433. Az MO-s útnak a sorsa mindenkit érdekel, de ez­zel is úgy vannak a telepü­lések vezetői, hogy szükség van rá, de lehetőleg a szom­széd településén építsék fel. Nincsen összhang, nin­csen együttműködés, pedig ha egyeztetnék az érdeke­ket, akkor sok minden idő­ben megoldódna. Nagy és állandó gondot jelent a környezetvédelem. Bármilyen furcsán is hang­zik, mégis tudomásul kell venni, hogy csak közösen lehet megoldani a környe­zetvédelmi feladatokat, nem pedig külön-külön. Ahogy távolodunk Buda­pesttől, úgy válnak mind szembetűnőbbé az óriási infrastrukturális különbsé­gek. A peremvárosrészek elmaradottságánál csupán a távolabbi települések el­maradottsága nagyobb. Közel másfél éve tart a Pest Megyei Víz- és Csa­tornaművek átalakulási fo­lyamata, amely rengeteg problémát vetett fel. Most már tényként kell elfogad­ni, hogy ezek a helyi ön- kormányzatokhoz kerül­nek, de azt is tudni kell, hogy óriási az üzemeltetés­sel járó felelősség. A helyi települések mintha csak most döbbentek volna rá, hogy ez nem is olyan köny- nyű feladat. A megyei önkormányzat jelenleg is vitában áll a megyeház tulajdonjogi ho­vatartozása miatt. Elfogad­hatatlannak tartják, hogy ne legyen megyei tulajdon­ban, hiszen valamikor a Pest megyei adófizető ál­lampolgárok pénzéből épí­tették fel. Egyelőre macs­ka-egér harc folyik a tu­lajdonlásért, de a megyei önkormányzat képviselői fellebbeznek akár a csilla­gos égig is a maguk iga­záért. Amennyiben igazak a hí­rek, akkor januárban lépni fog a BKV is. Természete­sen pénzről van szó. Pénzt szeretnének kérni a fővá­rost körülvevő települések önkormányzataitól, de is­merve ezek pénzügyi hely­zetét, senki sem hiszi ko­molyan, hogy több milliárd forintot tudnának zsebből kifizetni a vidéki önkor­mányzatok. Néhány területen akár jónak is mondható a fővá­rosi és a Pest megyei ön- kormányzatok közötti kap­csolat. Gondolunk első­sorban az oktatási egész­ségügyi és szociális terüle­tekre, amelyek terén jó az együttműködés. Most már az sem ritka, hogy talál­koznak egymással a külön­böző bizottságok tagjai. Ez jó jel, lehet, hog3’ az előbb- relépést fogja szolgálni. Inczédy János elnök hangsúlyozta, hogy gondot okoz a jegyzők túlterhelt­sége. Egyszerre annyi álla­mi feladat zúdult rájuk, hogy szinte lehetetlen va­lamennyi feladat időbeni megoldása. Pest megye önkormány­zata elkötelezetten szeret­né, ha minél több rendez­vénnyel tudna bekapcso­lódni az 1996-os világkiál­lítás eseménysorozatába. Van már saját elképzelé­sük, elkészültek a tervek, de Expo-ügyben különö­sebb előrelépés nem tör­tént, hiszen a Világkiállí­tási Programirodával szin­te nem is léteznek partne­ri kapcsolatok. Pedig jó lenne, ha ez megtörténne a közeljövőben, mert nem­csak Budapestnek, hanem a vidéknek az érdekéről is szó van ebben az esetben. Jó irányba fejlődnek a megye külkapcsolatai is, amelyek eredményeként megteremtődtek a gazdasá­gi, kulturális együttműkö­déshez szükséges keretek. Legfontosabbnak viszont azt tartják, hogy a megyei önkormányzat megtalálta saját helyét, és immár sen­ki nem kételkedik létjogo­sultságában. Papp János Fiataloknak — olcsón Kétszáz lakás Piliscsabán Munkában az ifjú pár (Vimola Károly felvétele) Beköltöztek az új lakók — többségükben kispénzű fiatal házaspárok — a pi­liscsabai volt szovjet lak­tanyába, ahol kétszáz la­kás talált gazdára. Ezeket a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet és a helyi ön- kormányzat közösen érté­kesítette; átlagosan 300-400 ezer forint készpénz elle­nében lehetett hozzájutni egy-egy otthonhoz, s a bel­ső felújítások költségei a lakókat terhelik. Húsz la­kást az önkormányzat szo­ciális célokra elkülönített, s felújítását is finanszíroz­za, hogy a sokgyermekes, egészségtelen körülmények között élő családokat jut­tassa otthonhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom