Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám

MAGYARORSZAG 1993. DECEMBER 18., SZERDA Javuló ki0p€seialok Hazánkba látogat a horvát miniszterelnök Egynapos munkalátoga­tásra Magyarországra érke­zik Hrvoje Sarinic. A Hor­vát Köztársaság miniszter- elnöke Antall József kor­mányfő meghívásának tesz eleget. Hrvoje Sarinicot fogadja Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke. A lá­togatás alkalmával aláírják a két ország közötti alap- szerződést. A látogatás kapcsán ma­gyar. diplomáciai körökben hangsúlyozzák, hogy a ma­gyar—horvát kapcsolatok fejlesztése nem irányul egyetlen más jugoszláviai utódállam ellen sem. Buda­pest abban érdekelt, hogy a délszláv válság mielőbb megoldódjék, Horvátország pedig állítsa helyre szuve­renitását az ország egész területén. A kapcsolattartást szá­mos, már aláírt, illetve elő­készítés alatt álló megálla­podás alapozza meg. A már megkötött egyezmények kö­zé tartozik a kereskedelmi, gazdasági megállapodás, il­letve a közúti fuvarozási egyezmény. Budapesten kü­lönösen figyelemre méltó­nak tartják, hogy Horvát­ország csatlakozott a mi- gyar—ukrán kisebbségvé. delmi nyilatkozathoz. Ha­sonlóan említésre méltó eredmény, hogy már életre hívták a magyar—horvát kisebbségi vegyes bizottsá­got. Ami a gazdaságot illeti, a két ország kereskedelmi r / f AZ ALKOT MANY BÍRÓSÁG HATÁROZATAI A kárpótlás volt a megoldás Nem volt alkotmányelle­nes az 1945-ös földosztás, mert kártalanítás, megvál­tás ellenében az állam igénybe veheti és szétoszt­hatja a földet. Ezt az Al­kotmánybíróság tegnap alá­írt, a nagybirtokrendszer megszüntetésével és a föld­osztással kapcsolatos indít­ványok ügyében hozott ha­tározatában állapította meg. Az Alkotmánybíróság sze­rint alkotmányellenes vi­szont az, hogy noha az ál­lam kártalanítási kötele­zettséget vállalt, a kártala­nítási igények érvényesít­hetőségét felfüggesztették, majd megszüntették. Ez az alkotmányellenes helyzet a kárpótlási törvény megal­kotásával ért véget. A hatá­rozat rámutat: a függőben maradt jogi követelések a kárpótlási törvény alapján érvényesíthetők. Az Alkotmánybíróság ugyancsak kedden hozott határozatában elutasította azt az alkotmányjogi pa­naszt, amelyet egy parla­menti képviselő nyújtott be. mert — állította — az Or­szággyűlés a házszabály al­kotmányellenes rendelkezé­se alapján úgy függesztet­te fel mentelmi jogát, hogy nem kapott lehetőséget vé­leménye kifejtésére. A ha­tározat rámutat: a mentel­mi jog a képviselőt nem ál­lampolgári minőségben, ha­nem az Országgyűlés tagja­ként illeti meg, azzal nem ő. hanem a parlament ren­delkezhet. Az indoklás sze­rint a házszabály és a kép­viselői jogállásról szóló tör­vény szabályai között nincs ellentét. Az Alkotmánybí­róság korábbi gyakorlatát követve megerősítette: al­kotmányjogi panasznak csak az alapjogok tekinte­tében van helye, a mentel­mi jog pedig nem sorolható ezek közé. ERRŐL VAN SZÓ, H AN KI SS ÚR! Talán meglepő, egy olvasói levél késztet írásra. Hétfői számunkban Munkanélküliség a tévé tükré­ben címmel Labancz József váci olvasónk levelét közöltük. Hogy a szerző minden sorával egyetértek, az sze­mélyes ügy, szót sem érdemelne. Ám az értékes gondolatok mellett a levél aktualitása rendkívül jelentős. Egyenes és őszinte válasz a napok óta tartó, ízléstelenségében kirívó Hankiss-show-ra, melyet a magyar sajtó legnagyobb része támogat. A levélíró vasárnap délutáni televíziós élményei­ről beszél. Mikulás napján egy munkanélküliséggel foglalkozó műsorban szerencsétlen sorsú embere­ket, síró anyákat szólaltattak meg, akik arról be­széltek, nem tudnak enni adni gyermekeiknek. „A munkanélküliség nemkívánatos dolog — folytatja levélírónk —, de tény, hogy a problémák egyoldalú, tudatos előadása nem vall politikai semlegességre. Ugyanis még nem láttam olyan té­véműsort e témakörben, ahol azt is bemutatták, előadták volna, hogyan jutott az ország ebbe a helyzetbe.” Hankiss úr, erről van szó! Ügy hallom, munlcatársai már szabadságharcos­nak szólítják, a függetlenség bajnoka a paragrafu­sokban bízik. Tegye. Ám a lakosságot nem a tör­vények c és d pontjai érdeklik, hiába szónokol még hetekig demokratikus chartás aláfestéssel. Sok millióan látják, hogy a Televízió a rendszer- váltás kerékkötője. S az már csak kézlegyintést ér­demel, hogy Sonda Ipsosék erről másképp véleked­nek. A rövid levél ugyanakkor értékes javaslatot is tartalmaz. Miért nem hívják meg a korábbi rend­szer prominens személyiségeit? Ók is beszélhetné­nek a munkanélküliség előzményeiről... De hall­gatnak — talán nem véletlenül. Székely Ádám forgalma az idei esztendő első 10 hónapjában mintegy 115 millió dollár volt. A forgalomban jelentős a ma­gyar aktívum: a mintegy 80 millió dolláros kivitellel szemben 35-36 millió dol­láros behozatal áll. A horvátországi gazdasá­gi lehetőségek iránt élénk érdeklődést mutat a vállal­kozói szféra, amelynek te­vékenységét várhatóan nagymértékben segíthetik majd a horvát törvényho­zásban most tárgyalás alatt álló privatizációs, koncesz- sziós, illetve banktörvény- javaslatok. A két ország kapcsola­tainak „speciális” területe a menekültügy. Jelenleg mint­egy 30 ezer horvátországi menekült tartózkodik ha­zánkban. Magyarország azon az állásponton van, hogy önkéntes, szervezett visszahonosításukig gon­doskodik a menekültekről. Parlamenti napló Vita az államfő javaslatáról (Folytatás az 1. oldalról.) tozatát sem. — Az 1990-ben elsöprő többséggel megho­zott törvény módosítását semmi nem indokolja — hangsúlyozta a miniszter­elnök. Rámutatott: Göncz Árpáddal szeptember 29-én folytatott tárgyalásai után egyszeri politikai megálla­podásként egyezett bele abba, hogy a hat párt dönt­sön a médiatörvény prob­lémáinak megoldási mód­járól és a személyek­ről, de ő személy szerint a megállapodást szinte le­hetetlennek tartotta. Az el­lenzék ezt a lehetőséget elutasította, s mint a mi­niszterelnök megítélése szerint a beterjesztett tör­vényjavaslat mutatja, a köztársasági elnök magáé­vá tette az ellenzék állás­pontját. A kormányfő kijelentet­te: mindent megtesznek a médiatörvény megszületé­séért, a szólás- és sajtó- szabadság érvényesüléséért, a rádió és a televízió mű­ködőképességének meg­tartásáért. Reményét fejez­Partnereink lesznek a vi lágkiállításon Tegnap délelőtt tíz óra­kor kezdődött az a sajtó- tájékoztató, melyet Kassai Róbert, az Ipartestületek Országos Szövetségének el­nöke tartott a ház táncter­mében. A tájékoztató apropója: az alelnök november 33-tól december 10-ig tagja volt annak a delegációnak, me­lyet dr. Kádár Béla, külgaz­dasági miniszter vezetett olyan tájakra, melyek ma még fehér foltnak számíta­nak kereskedelmi-gazdasági kapcsolatainkban. Az útvonal Ausztrália, Indonézia, Szingapúr és Thaiföld volt azzal a céllal, hogy készülő világkiállítá­sunkra ebben a térségben is keressünk üzleti vállalko­zókat. Kassai Róbert beszámoló­ja alapján igazi partnerek­re találtunk ezekben a tá­voli országokban. Az úgy­nevezett harmadik világ számos olyan példát tud fel­mutatni, melyet érdemes megszívlelni alakulóban lé­vő piacgazdaságunknak Említsük meg példaként Szingapúrt, ahol olyan olaj­jal kereskednek, melyből az ország egy cseppet sem ter­mel ... így talán könnyeb­ben érthető, hogy kereske­delmi forgalma 120 milliárd dollár. Indonéziában az ex­port 57 százalékát a kisvál­lalkozók adják. Bangkok pedig a negyedik „kistig­ris”, ahol a megjelenő tőke tízmillió dollár. Minden bizonnyal hasz­nos volt ez a tárgyalás- sorozat, mely az elvi tapasz­talatok mellett kézzelfog­ható eredményekkel is járt. Ausztráliában például olyan épületelemekről, illetve azok gyártásáról kötöttek megállapodást, melyeknek szigetelőanyaga magyar gyártmányú lesz, és az Expo-épületeknél kitűnően hasznosíthatók. Együttmű­ködési szerződést kötőitek a kontinensnyi ország gyártó­kamaráival, a nagyságrend 500 millió ausztrál dollár. Több cég bejelentette építé­si szándékát, telefon helyze­tünk javítását, szállodalán­cunk bővítését, mélygará­zsok kialakítását. A tárgyalásoknak ez még csak az első lépcsőfoka volt — de a kezdet biztatónak látszik. Bizonyosra vehető, hogy Pest megyei iparo­saink, kereskedőink is pro­fitálnak majd belőle. Tóth Sándor Ä ’hő'1 ' mim», v, h % § v' r • I > \ Az olasz Alitalia vásárolja meg a Magyar Légiközleke­dési Vállalat 30 százalékát — jelentették be a két cég vezetői kedden az üzletkötésről szóló szerződés aláírá­sakor. A megállapodás szerint a magyar államot képvi­selő Állami Vagyonkezelő Rt. alaptőke-emelés kereté­ben a nemzeti légitársaság részvényeinek 35 százalékát adja el. Az Alita-Simest-bcfektetés teljes összege eléri a 77 miilió dollárt. A részvényekért fizetett vételár — a tőkeemelésen keresztül — a Malévnál marad, s biztosít­ja a fejlesztés lehetőségét. Képünkön G. Tcsini olasz köz­lekedésügyi miniszter, Osváth Gábor, a Malév elnöke és Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter. te ki, hogy a tárgyalások tovább folytatódnak a mé­diatörvényről. A miniszterelnököt kö­vetően az egyes pártok szó­szólói fejtették ki vélemé­nyüket a törvénytervezetről. Haraszti Miklós, a sza­baddemokraták média- szakértője szerint az 1990- ben megalkotott kinevezé­si törvény módosítását ép­pen az teszi szükségessé, hogy változatlan marad­jon annak eredeti szelle­me. Kónya Imre az MDF ne­vében viszont úgy vélte: nem a törvény módosítá­sa, hanem a betartása a járható út. ★ Az Országgyűlés tegna­pi plenáris ülésén a kine­vezési törvényjavaslat vi­táját követően Bogárdi Zol­tán (MDF) ismertette Ká­nya Gáborral (MDF) kö­zösen benyújtott, a mező- gazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi fel­ügyelet gyakorlásáról szó­ló törvényjavaslatot, A javaslat a szövetkezeti át­meneti, valamint a szövet­kezeti törvény megfelelő végrehajtása érdekében a megyei földművelésügyi hi­vatalokat a törvényesség betartásának ellenőrzésé­ben való közreműködési joggal kívánja felruházni. ★ Az Országgyűlés folytat­ta a jövő évi költségvetés határozathozatalát. Megvi­tatták a költségvetési tör­vényjavaslat részletes vi­táját, hogy az egyes feje­zeteken belül mód legyen átcsoportosításokra. A ked­den délután megkezdődött határozathozatali proce­dúra során egyenkénti sza­vazással döntenek a mint­egy 260 módosító indítvány sorsáról, s az elutasított ja­vaslatok esetén az eredeti törvényjavaslatban levő változatot is felteszik sza­vazásra. Emiatt ma nem lesz plenáris ülés, a képvi­selők a bizottságokban dol­goznak majd, csütörtökön reggel pedig, a téli rend­kívüli ülésszak első mun­kanapján egyetlen végsza­vazással döntenek a költ­ségvetési törvény ügyében. Soós Károly Attila sza­baddemokrata képviselő a miniszterelnökhöz intézett kérdésében arra kért vá­laszt: a Magyar Televízió vezetőihez hasonlóan kez­deményeztek-e felelősségre vonást azoknál az állami intézményeknél, ahol kü­lönböző gazdálkodási visz- szásságokat tárt fel az Ál­lami Számvevőszék. A kormányfő helyett Ku­pa Mihály pénzügyminisz­ter válaszolt az ellenzéki képviselőnek. Kifejtette: a kormányfő és a kabinet valamennyi számvevőszéki jelentést áttanulmányozza, és amennyiben szükséges, kezdeményezi az adott közhivatalnál a vizsgálatot. A kötelező gépjármű- biztosítás jövő évi díjának emelésével kapcsolatban tett fel kérdést Szili Sán­dor szocialista képviselő. Azt kifogásolta, hogy a Biztosításfelügyelet visz- szamenőleges hatállyal is érvényesítené a pótdíjfize­tést a kárt okozó vezetők esetében. A kérdésre vá­laszoló Kupa Mihály cá­folta, hogy visszamenőle­ges lenne a pótdíj, illetve a megemelt tarifa kiszabá­sa. ★ A költségvetési törvény keretében az Országgyűlés kedden délután döntött ar­ról, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a miniszterelnökség keretén belül ne a közigazgatási ál­lamtitkár, hanem közvetle­nül a kormány ellenőrzése alá kerüljön. A T. Ház az alkotmányügyi bizottság módosító indítványát meg­szavazva döntött úgy, hogy az eddig önálló fejezetként működő két közszolgálati média felett a tervezési, előirányzat-módosítási és felhasználási, beszámolási és információszolgáltatási kötelezettséget és jogot 1993-ban a kormány gya­korolja. Amint azt Kupa Mihály pénzügyminiszter a határozathozatal előtti be­szédében jelezte: ez termé­szetesen megváltoztatható akkor, ha elfogadják a mé­diatörvényt és az másfajta költségvetési kapcsolatot határoz rheg a két szerve­zet számára. (Lapzártakor még tartott az ülés.) Önök szerint nem partizánok? Bizonyára emlékeznek még arra a színházi rendezőre, aki — mint afféle humanista — őrü­letbe kívánt kergetni egy parlamenti képviselőt. Nos, az eljárás bevezet­tetett, csak nem a kép­viselőre, hanem mind­nyájunkra vonatkozóan. Mindnyájunkra, akik szent elhatározással sze­retnénk a szocializmus esztel enségei után olyan országban élni, amely a törvényekre alapozott és a nemzeti tudatra. En­nek ellenére lassan úgj tűnik, hogy azok ám az igazán klassz fiúk, akik fittyet hányva mind­ezekre, a tévékészüléke­ket, mint megannyi ka­rikás ostort használva, veszik föl a harcot a a törvényes renddel, af­féle szabadcsapatként, pontosabban partizán- osztagként. Igen, a te­levízió felfüggesztett sztárelnökére gondolok, aki körülötte hemzsegő udvaroncaival oly szín­ben tünteti föl magát, amely a korábbi párt­direktívákhoz szoktatott társadalmunkban még tetszésre is számíthat. Ám szeretném, ha a fa­lusi embernek föltűnne: ő csak azt tudja, hogy lassan megy a kárpótlás, hogy azt látja: nyakun­kon ülnek a téeszveze- tők, még a régi MSZMP- sek és tanácsiak. Miért nem veszik észre, hogy mindezek az erkölcsi alapot pontosan abból a rádióból és televízióból kapják, amelyeknek pont ellenkezőleg az egyszerű embereknek kellene megmagyaráznia, vajon mit tegyenek, ha kárpót­lást akarnak. A „nemzeti média” ezzel szemben fő feladatának tekinti a za­varkeltést, a nehéz hely­zetben lévő kormány le­járatását, azaz érthető, hogy a partizánvezért partizánjai vastapssal fogadták volt munkahe­lyén. Magam olyan tévé­elnököt szeretnék, aki nem a Szabadság téren, hanem Cegléden vágj’ Erden kap tapsot. Ám értesüléseink szerint az cxclnök nem készül Pest megyei körútra. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom