Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-11 / 292. szám
Féireluddsíiások Petőfi: ..A NEMZETHEZ” c. verséből: „Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy Volt u, nem is a miénk az ország; Valahára mutassuk meg már, hogy Senkinek sincs semmi köze hozzánk!” A napilapokban politológusoktól, új siitetű, mutáló hangú újságírók teszik közzé, az evangéliumi farizeusokra jellemző eszmefuttatásaikat, melyek körmönfont gondolatmenettel az olvasókból tendenciózusan reménytelenséget, zavarodottságot és káoszt kívánnak kiváltani. Ezekben a sokszor több újságoldalnyi írásokban nyüzsögnek a fondorlatos csúsztatások, de — mint a kecskeméti tanácskozáson megállapították — ezek az írások úgy tűnnek, mint mikor a „farkascsordák üvöltenek”. Nem hiányoznak belőlük az „alávaló hazugságok” sem, melyeket pl. a Magyar Hírlapban olvasni lehet az MDF üléséről adott híradásában is. Az ilyen írások szerzőinek neve a sötét múlt éveiből köszönnek vissza, akiknek az új hangvételükön élénken érezhető a bizonytalan hangmutáció, de mintha külön tanulták volna. kitűnően alkalmazzák a csúsztatásokat. Ezért hangzott el Kecskeméten a megállapítás, miszerint: „átlátható, hogy amikor a Nép- szabadság közöl ■ valamit, akkor azzal meg lehet zavarni a közvéleményt”. Ugyanezt a törekvést láthatjuk a tv-ben, hallhatjuk a rádióban, amikor az elmúlt sötét évtizedekben megismert történeiemhami- sító rendszert szépítgetik, bagatellizálják az égbekiáltó bűneit és ugyanakkor a tájékoztatásukban pertraktálják a kormány- koalíció legapróbb hibáit, melvek felnagyításával sulykolják a kormány — általuk megállapított — alkalmatlanságának hírét. — De soha, egy szó erejéig sem hajlandók megemlíteni a kormánynak bármely téren elért sikereit. Elhallgatják a kormány nemzetközi elismeréseit, amelyet kitűnő diplomáciai törekvésekkel vívott ki az ország javára és sohasem szólnak arról, hogy a világ a magyar gazdasági életet tartja a legstabilabbnak a Közép-Kelet országai között, pedig ezekről a tényekről még a külföldi lapok is cikkeznek. Az ellenzék lapjai nem szűkölködnek a pártok egymás közötti vitáinak elfogult. egyoldalú bírálatával sem. amikor írásuk végső konklúziója mindig a kormány alkalmatlanságának megállapítása, vagy m.ás esetben valamelyik vezetőjének lemondására való fel-. hívás. — Azt azonban még sohasem tették szóvá, hogy a kormány konstruktív törekvéseit milyen nagymértékben rombolják a régi rendszerből a főhivataloit- ban maradt vezetők,, ezek-; nek a fejlődést gátló tevékenységét mély némasággal elhallgatják. Ügy tűnik, hogv a szo- ciálliberálisok előszeretettel gyűjtik maguk köré azokat a kétes értékű, levi- tézlett személyeket, akik köpönyegforgatásuk során régen elvesztették a politikustól megkövetelt következetességet. Ezt akkor láttam igaznak, amikor a „Charta-gyűlés” tv-közvetí- tése során, egy olyan volt iskolatársamat hagytak szószékre lépni, aki már hetedikes gimnazista korában a „Hungarista mozgalom” című Szálasi-könyvet tartotta szentírásnak, Rákosi korszakában privilégiumokat élvező filmrendező lett. hatvannégy éves korában egy könyvben 540 volt szeretőjével dicsekedett, és tíz éven át bigámiában élt. vagyis botrányos életével a jellemes emberek megvetését érdemelte ki. Egy nyilatkozatában még azt is elismerte, hogv az évtizedeken keresztül folytatott filmrendezői tevékenysége ellenére még a filmgyártás alapelemeit sem sikerült elsajátítania. Most a szabadság jogán a liberálisok szószólója már és felszólalásában , nagyobb kenyeret” követelt... Külön műfaj az újságokban, hogy akik a nemzet identitása érdekében közös „sátorban” egyeztették közös elképzeléseiket, azok ma már más húrokat pengetve, elveiket a kormány durva támadásaival kívánják érvényesíteni. Az első szabad választások során — a jelöltek is- meretlens'ge miatt, illetve az egyes pártok „valóságos” célkitűzéseinek hiányában — a választók csak bianco- lapokra adhatták le szavazatukat, mintegy a bizalmukat előlegezték. Az idegen ideológiáktól szabadulni kívánó magyar nép azt érezhette, hogy eljött az idő, amikor szavazatát az igazi, vele együttérző jelöltjeire adhatja. A választások eredményei alapján koalícióba tömörült az a csoport, amely a demokratikus magyar történelmi, keresztény és nemzeti Magyarország függetlenségét kívánja megvalósítani. Az ellenzéki csoport pedig a nem keresztény, nem nemzeti szellemű országát akar, sokkal inkább az in- tervencionalista elkötelezettséget vállalva kívánja hatalmát megszerezni. Ennek érdekében a médiában ülő híveivel iránvítia a magyar sajtót, a rádiót és a televíziót, akik csak hazánk rossz híreiről számolnak be. Innen van, hogy az újságolvasók tábora nem részesülhet a hazafiasság nemes érzéseiből, annak ösz- szetartó erejéből. Csak a miniszterelnök élményt nyújtó beszédeiből hallunk az együttélés, a közös nyelv, a kormány politikájában egyre jobban kifejlődő közös nemzeti érzés és gondolkodásmód, a közös erkölcs, a közös magyar történeti sors, a közös szenvedések és örömök fogalmairól, mely tények a népünket alkották. A magvar nép most egy szabad hazában élhet, melyben az égvén megtalálja erejének fő forrását. Ösztönző viszonzása a sokféle jótéteménynek a haza iránt érzett szeretet, melyet tudatossá téve, az erkölcsi erények legfőbb alapja lehet. Az ilyen értelmű hazaszeretet nem téveszthető össze a káros nacionalizmussal. melyet népünk ugyanúgy elítélt, mint a többi szélsőséges diktatúrát. A magyar nép saját bőrén már megismerte az idegen, szélsőséges áramlatokat! Csak a hanyatlás esetében gyengül a hazafiasság nemes érzése. Ezért kell félni, hogy napjainkban lábrakap az önzés, az egyén elszigetelődése a közösség elől és a pártok gombaszerű szaporodása miatt, azok hirdetett irányzatai miatt a magánérdekek kielégítésének hajszolása következik be. Minden párt részéről megtörténik a hazaszeretetnek szóval való vallása, amit a valóságos tettek azonban megtagadnak. A magyar ember telítettséget érez már a hosszú éveken át hallgatott és olvasott újszerű ideológiákkal. Dobjuk el a sokszínű tollakat, ^hallgassanak el a népünktől idegen ideológiák hamis szólamokkal próbálkozó terjesztői! Magyarul szeretnénk élni és gondolkodni, és nagyon ráuntunk a farizeusok kiszámíthatatlanul ravasz okoskodásaira! Tisztességesen szeretnénk dolgozni, az országot a növekvő becsületes magyar utódaink részére felvirágoztatni — de idegen ideológiák nélkül. Monostory Imre Tököl Hazugság után igazság Tisztelt Szerkesztőség! ... 1989-ben özvegy lettem, de a férjem koporsója mellett megfogadtam, hogy életem végéig küzdők a mieink igazságáért. Nem bosszúért lihegve, hanem nyugodtan, megfontoltan. Szeretem az embereket, segítek, ahol tudok. Kisnyugdíjas vagyok, de soha nem pa— Ezredes úr, ön már harmadszor hivatkozik arra, hogy vödröket és kaszákat rekvirált a leégettek számára, a megijesztett, szegény zsidóktól. Az ilyen vagyonra a leégettekhek nincsen szüksége. Viszont ön kilenc új ház árát zsebrevágta. nyugta nélkül. Annak felét a román leégett gazdáknak ki is osztotta. Ilyenformán mi összes magyar lapjainkban kiírjuk, hogy minden segély Márton Áron erdélyi római katolikus püspök címére menjen. Holnap Kolozsvárról a Szociális Testvérek fognak megérkezni a sebesültek ápolására, ruhácskák varrására. Kérjük a megye mindenható főnökét, vegye le a karhatalmat a megkínzott, szegény falu nyakáról. Találjon ki valami más beosztást a csendőr-légió parancsnokának, Rotáriu alezredes úrnak a számára. Hagyjanak minket dolgozni — mondta —, és mi a falu valamennyi román gazdáját is visszaépítjük a nagyszívű erdélyi magyarság segítségével. Azt pedig, hogy itt ma olyan csúnyán összekaptunk, felejtsük el. Alig értünk haza, megérkezett Márton Áron erdélyi püspök úr küldöttje, aki utódja lett az Erdélyi Katolikus Népszövetség vezetésében Márton Áronnak. Ugyanaz a paptestvér, akit nemrégiben, az Eucharisztikus Kongresszusra menőben az öreg bíró, öreg Toldi Miklós annyira megbántott, hogy elhajította a könyvét és a furulyáját. Ütlevél hiányában, titokban iszkoltam Budapestre, egy szombati sportvonaton. Vitt az utam egyenesen vissza, Horthy Miklóshoz, Magyarország kormányzójához. Onnan Kargh bárónő segítségével a Főméltóságú Asszonyhoz. Az volt a tervem, hogy valamiképpen részleges kitelepítést csináljunk. Az volt a tervem, hogy: „Már Magyarországon építsük fel az új Józseffalvát.” Elüszkösödött, szegény falum meg is kezdte a téglavetést, a sárba mászó munkát, nagy keservesen. Hiszen fapártiak voltak valamennyien. A Kisgöncöl és a Nagvgöncöl népe, a négy főszerkesztő pedig abban állapodott meg, hogy sorban-sorban, a leégett faluban fognak virrasztani. Sorsot húztak. A sors dr. Páll Árpádra esett, aki öt hétig már haza sem ment Nagyváradra, ahol az Erdélyi Lapok-at szerkesztette ez a halk hangú, gyermekded lélek, Udvarhely utolsó magyar alispánja. Napi beszámolóit már Budapesten olvastam. Most már többször Budapestre merészkedtem titokban, a hétvégi sportvonatokon. Egyszer a szeneskocsiban kuporogtam, egyszer a mozdonyon, áldott magyar vasutasok bújtattak. Kölcsönkapott térdnadrágban köKÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 23. zöttük kuporogtam. Miközben bánatosan néztem térdkalácsaimat, az én drága verebeim voltak akkor is eszemben. Tegnapi és holnapi: „mindennapi kenyerünk!” Éppen tegnap történt, hogy hazahoztam a szomszédos város kenyérgyárából három szekér kenyeret, no meg hús^ mázsa füstölt szalonnát is Iczkánból, a húsgyárból, a régi osztrák határ mellől. Egy kedves asszonyka sírva fakadt a sáncnak a szélén, és ezeket mondta a többi nevében: — Ne kenyeret és ne szalonnát tessék venni, hanem magyar imakönyvet és olvasót, hogy ne kelljen az ujjúnkról imádkoznunk ... Én Istenem, mit vihettem volna én most Budapestre?... Nem is Fekete-tenger, hanem égett partú „Holt-tenger” volt az én felgyújtott, szép falum ... Vihettem volna-e aranyhalaknak az ikráit a Holt-tengerből?... Még virágnak is csak üveg-virágokat vihettem a tarisznyámban, ajándéknak. Azonmódon, ahogyan a híveim kigereblyézték azokat a házuk hamujából. Csepegő, megolvadt üvegkancsók, színes poharak, megolvadt ablakszemek és megszentelt üvegolvasók voltak ezek a csodálatos üvegvirágok. Olyan szeszélyesek, mint szilveszteri ólomöntéskor az olvadt ólomnak a virága, amikor hideg vízbe cuppantják egy evőkanálról. Olajágat, galambot hazudik a politikusnak, fakeresztet a katonának, tankot és ágyút a békeszeretőnek. Nekünk pedig boldog, szépséges új falut jósolt most ez az üvegvirág. A színes, de szagtalan üvegvirágok mellé jószagú szavak illatát vittem Budapestre, azonmódon, ahogyan megszülettek, ennek a csudálatos, erős akaratú, de gyöngéd és bűbájos lelikű, ártatlan népnek a száján, akiket most szerettem meg igazán, ebben a fekete koromban. S akiket el nem hagytam volna a világ minden kincséért. A tisztaságukat is ilyen virággá olvadt, jószagú naszkodom, mert én igazán érzem, mit jelent szabadnak lenni... A családom férfi tagjai, az őseim református presbiterek voltak. Okos, értelmes, jómódú parasztemberek. A családunk sokat szenvedett, én egyedül maradtam. Gyermekeim, unokáim vannak. Isten naponta ad erőt, hogy dolgozhassak, ezért nem vagyok elkeseredett... Boldogan olvasom az újságjukat, amelyben annyi év után végre az igazság jelenik meg a régi, demagóg hazugságok után. Kívánok Önöknek sok erőt a munkához, boldog karácsonyi ünnepeket, békés és nyu- godtabb új évet! Kárteszi Istvánné Cegléd Tilalom Makkosmárián Kérem, közöljék lapjukban, hogy Budakeszi egy részén, Makkosmárián 1992. áprilisától teljes építkezési tilalmat rendeltek el. Nagyon sokan kérdezik, hogy miért, és meddig fog ez tartani. Ezen a területen megállt az ingatlanok adásvétele és az építkezés. Egyszóval meghalt az élet. Érthetetlen az egész. Kérem, hogy a sok érintett érdekében írjanak erről minél előbb. Kiss Károly Budapest Vásár Albertlrsán A következő, igen fontos ügyben fordulok Önökhöz. A Vasárnapi Hírek, a Szabad Föld, a Kistermelők Eapja, a Magyar Mezőgazdaság, nem sorolom tovább, hetente rendszeresen közük a heti vásárnaptárt. A vásárok jelentőségét a vevők és eladók szempontjából nem kívánom hangsúlyozni, hiszen közismert, hogy a piacgazdaság kiépülése milyen nagy jelentőségű. Kérem a szerkesztőséget, tegyék lehetővé, hogy a Pest Megyei Hírlap is közölje rendszeresen a megyére vonatkozó vásárnaptárt. December 13-án, vasárnap például Albertirsán lesz Luca-napi vásár, amüy egyúttal országos állat- ;és kirakodóvásár. valamint autóvásár is lesz. Tisztelettel: Tavaszi János Albertirsa Korábban nem szerettük ... régi olvasói és előfizetői vagyunk a lapnak. Amikor még M. O. írta a vezércikkeket, nem nagyon szerettük a „világ proletárjai egyesüljetek” hangnem miatt, de mert szűkebb pátriánkról. Ceglédről az egyik oldalon helyi érdekű közlések jelentek meg, járattuk a lapot. Amióta Önök vették át a lap szerkesztését, nagy érdeklődéssel várjuk és olvassuk. Az elmúlt korszak szülötte és neveltje vagyok, és kissé kellemetlen, hogy az idő eljárt fölöttünk, d« azért még megdobogtatja a szívünket a „magyar hazám” kifejezés, és a szép, vallásos gondolatok. Gyakran elszomorodom a megosztottságunk, az eltérő vélemények és a körülöttünk történő események miatt. A városi oldalak elhagyása miatt viszont nem. mért sok érdekes tudósítással találkozom. és megtalálom a ceglédi híreket is. Sokan jajgatnak amiatt, hogy megváltozott a sorrend, de én ezért nem mondanám le az előfizetést, sőt! A többi között éppen az késztet írásra, hogy a nagykőrösi Ábrahám Tibor parlamenti ügyet csinált belőle ... Kérem, hogy ez a mostani, a szájunk ízének való hang maradjon meg, remélem, hogv a hazafias érzésű újságírókat nem é-i gáncs. Kívánok hosszú ideig ilyen szellemű újságírást, sok olvasót, az igazság megírásához bátorságot és jó egészséget!. ., Egy ceglédi olvasó (név és lakcím a szerkesztőségben) szavakban magyarázták meg a csodálkozó „idegönyek- nek”: — Műnk a piszkosságot erőst nem álihassuk. Ha gödörbe is dugtak a kedves jó magyar urak téglahányni, műnk a patakon minden éjjel kimossuk a holdvilágon a testvéreink s apókánik ruháját es, de az arcunkat es jól megmossuk, hogy senki münköt szomorúi.;, ne láthasson 1 A legeslegnagyobbik üvegvirágot Józseffalván hagytam, s Árpád Apánknak, dr. Páll Árpádnak ajándékoztam. hadd mártogasson belőle, amikor tüneményes könyvét, Józseffalva égését megírja. A nevezetes, szívig fúró szép könyv előbb mindennapi cikkek alakjában jelent meg a Magyar Lapofc-ban. A vérpiros tintatartó. melyből Árpád Apánk mártogaíott, amerikai születésű üvegóriás lehetett. Amerikából hazatért székely gazdának a hamujából gereblyézte ki a szerencsés megtaláló. Persze ez az üveg is eltorzult a falu tüzében. Bár a tintát kitűnően tartotta, a gömb alakú, piros üvegből egv hosszúkásra torzult, sejtelmes nagy sztioma lett. Vérpiros sebrózsa, amilyet Jézus tenyerén láthatunk. Árpád Apánk elfogódott szívvel vallotta meg: — Mindig megborzongok, amikor ebből a seb alakú tintatartóból mártanom kell. „öskeresztény Péntek- Este” cím alatt ilyeneket írt Árpád Apánk: „ ... — Ahogyan ennek a templomnak a közönsége énekelni tud, az múltat s jövőt idéz, s a külső és belső élet szelíd zengésű összhangja van benne. Művészileg is valami őserejű gazdagság nyilvánul meg általa, s a székely nyelvjárás elmélyülő, á-betűs hangzású szótagjai úgy hömpölyögnek benne, mint valami bársonyos zuhatag. És fölötte ott emelkedik és kering a gyermekek napsugaras pacsirtahangja, fehér és selymes fénnyel és színességgel, összeomlik a hangszínek kétfélesége közös nagy összhangba, s nincs semmi kirívó a kétféle hanghullámzásban, hanem egymást lendíti, egymást tárja ki mind szebben és mind több áhítattal. Természetes éneklés ez. de őshagyományú összetanulás van benne. Mikor azon a péntek estén először hallottam, a szokásos népének mellett egy olyan tartalmút is énekeltek, mely arról szól, hogy Jézus hogyan csillapította le a háborgó tengert .. A tanítványok kétségbeesve töltögetik a Mestert, fái- daLmasan érzik nagy elhagyatottságukat. De a Mester fölébredt: Mit féltek, kicsinyhitűek ? .. . A szélvész és habok engednek nekem ... Csend legyen ... !« (Folytatjuk.)
