Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-11 / 292. szám
14 TEST MEGYEI HÍRLAP |||||Í 1992. DECEMBER 11., PÉNTEK . _ ...... . ...... ft Emlékirat Olaszországbó Minden szerénység nélkül állíthatom, hogy a mi osztályunk a legfrankóbb az egész suliban. Ez az osztály augusztus 31-én felkerekedett, hogy az utolsó, könyörtelen harmadik évet egy kis kikapcsolódással kezdje. Üti célunk Olaszország volt, ahová hosszú út után, elfáradva, de boldogan érkezett meg a harminc lány, no meg néhány aggódó szülő. Bibione — ide érkeztünk meg — egy kisváros, gyönyörű, de közel sem olcsó áruval megrakott kirakatokkal lepett meg. Megérkezésünk után kíváncsiságunkat leginkább a tenger vonzotta. S mi ennek a vonzásnak engedve elindultunk. Rövid sétánk meghozta eredményét, az elénk táruló látvány gyönyörű volt! Körös-körül homokos tengerpart, s a messze távolban az ég s a tenger összeért. Csak a végtelen kékséget láttuk. A hullámok halk zúgása e meseszerűen gyönyörű képhez az aláfestő zene volt. S amit akkor éreztünk, gyönyörű szépség, végtelen szabadság és az az érzés, hogy az egész világot át tudnánk ölelni. Ledobtunk minden ruhát, persze a fürdőruhánkat kivéve, és rohantunk a tengerbe! Ez az élmény hiányzott belőlünk. Volt olyan köztünk, aki a meghatottságtól sírt. Csak egyvalami rontotta az egészet: olyan sós volt a víz, hogy az már kellemetlen. De oda se neki! Kicsit szeles volt az idő, és gyönyörű hullámokat küldött felénk az enyhén viharos szél. Élvezet volt kint lenni. Enyhe sóvárgás töltött el párunkat: ha a barátom itt lenne! De nem, most ez a pár nap csak a miénk, és ezt ki is fogjuk használni. A másnapon kedvünkre vásárolhattunk, jártuk az üzletsorokat, napoztunk, s jó kedvvel vettük tudomásul, hogy a magunk urai vagyunk. Ez jó érzés volt, persze ezzel együtt járt a felelősség is. A veszprémi állatkert magányosai A kirándulás előtt mindenki izgult, hogy milyen lehet Veszprém és főleg az állatkertje. Az igaz. hogy a város szép, de az állatkert nem mutatta szépségét. Csodáltuk az állatokat, de ha belegondolunk. hogy miiyen rossz lehet nekik bezárva élni, akkor bizony elszomorodunk-. Én szívem szerint az ösz- szes állatot viiszavitetném a saját hazájába, ahonnan származik. Erre akkor jöttem rá, amikor egy kis farkas nyüszíteni kezdett, de amikor visszamentünk hozzá. elhallgatott. Ritával beszélgettünk hozzá, és ő a picike szemével szomorúan nézett ránk. A táblára az volt kiírva, hogy ez az állat fogságban nagyon jól szaporodik, de azért sírt. mert egyedül érezte magát, ugyanis a párja elpusztult. Nekem hiába mondják és írják, hogy az állatok fogságban jói szaporodnak, a természet lágy ölében jobban érzik magukat. Az állatok bármilyen szépek és aranyosak, mégis egyedül érzik magukat; hiába vannak csoportban. A fogságban nem tudják azt a környezetet előteremteni, mint ahol addig éltek, amíg a mamájuktól el nem szakították őket. Az átiatkert nem volt olyan szép, én sokkal szebbnek képzeltem. Az állatokat sem takarították rendesen, mert a csacsik és a zebrák az ürülékükben lépkedtek, ezért az egész állatkertben kellemetlen szag terjengett. Ettől eltekintve a madarak és a kisállatok tetszettek. Ezután megnéztük még Veszprémet és elmentünk a Velencei-tóhoz. Edina megmártózott a vízben, majd búcsút intve a jó programoknak, visszaindultunk Gödöllőre. Azért szívesen emlékszem erre a napra, mert nagyon jók voltak a programok, és az egész napunk jól sikerült. Derkcs Ágnes Katedrátor Istennek hiszi magát! De hol van ő attól? Hiszen 6 még nem volt Jézusként keresztre feszítve, és nem is cipelte azt. Kár! Pedig tettem félre otthon néhány százas szöget! Élet és halál ura. De hát élet ez? Legfeljebb egy csökkent látóképességű szkarabeusz számára. Bár neki annyival jobban telnek a napjai, hogy nincs kitéve a kaied- rátorok terrorjának, a szelleme nem rab madárként vergődik, láncra verve mesterséges korlátok között. Vajon észrevennék, hogyha teszem azt egy szkarabeusz ülne be helyettem egy órára? Sőt talán még segítene is szerencsétlen magasabb rendű élőlénynek az írásvetítő üvegére való feljutásban, hogy érvényesülni tudjon, ha már egyszer beszel. A legjobb diákokba is be- lerögzödik a félelem attól, aki úgy bánik a naplóval, mint egy bélgörcsös spanyol táncosnő a kasztanyettával. Az álmunk se zavartalan. Szegecselt peremű fazekakat húzva maguk után egy ócska láncon, feljárnak a kollégiumba, és varázs- igéket mormolva próbálják elfeledtetni azt, amit meg kellett volna tanulni másnapra. Gondolom, azt az ősi mondást is ők találták ki, hogy „A tanárnak mindig igaza van!” De túlélem, esküszöm, túlélem! Engem nem fából faragtak, mint a mesében Pinocchiót. Az érettségi és szakmunkásvizsgák után isten irgalmazzon nekik! — Addig pedig NEKEM! — „Egy Reménykedő” Tervéink Mint minden ember, én is boldog jövőt szeretnék. Terveim között szerepel az is, hogy az iskola elvégzése után vendéglátóipari szakközépiskolába megyek. Ha ezt sikerül elvégeznem, akkor a lakásunkhoz közel levő szállodába megyek dolgozni. Legalábbis ezt szeretném! Igaz, most még csak elsőéves vagyok, és nem biztos, hogy mindaz sikerül, amit várok az élettől. Nem szeretnék túl gazdag lenni, de sajnos pénz nélkül nem lehet élni. Becsületes munkával szeretném összeszedni mindazt a pénzt, amit később magamra és majdan a családomra fordítok. Sok fiatal leány elrontja az életét a nem kívánt gyermekkel. Én, amíg csak lehet, vigyázok magamra. Szép nagy család; házat szeretnék, modern berendezéssel és nagy kerttel, amely tele van örökzöld fákkal, bokrokkal. A friss zöld pázsit között pedig elvétve egy-egy, a kertet díszítő virág. Nekem ez jelenti a boldog jövőt. Köhler Katalin Én az életben azt szeretném elérni, hogy olyan szakmám legyen, amit szeretek. Ha mindez sikerül, akkor lehet, hogy azt fogom csinálni, amit édesanyám, hogy állami gondozott gyermekeket fogok nevelni. Nagyon szeretnék segíteni ezeken a gyerekeken, nekik nincsenek szüleik. Sajnálom őket nagyon, hiszen én is ebben a cipőben járok! Talán csak olyan ember tudja ezt mélyen átérezni, aki ilyen helyzetben van. Sajnos, egyre több az ilyen gyerekek száma. Az én édesanyámnak nem lehetett gyereke, és akkor jött az az ötlete, hogy ilyen gyermekeken segítsen. Így lett hivatásos nevelőszülő. Én is nagyon szeretem a gyerekeket, és lehet, hogy ezt fogom életem céljául kitűzni, hogy segítsek a rászoruló gyermekeken, akiknek szülőre, szeretetre van szükségük. Hogy nyugodt családi körülmények között nőjön fel. Akinek nem voltak szülei, azon mindig lehet érezni, hogy milyen lelki szenvedés gyötri. és szere- tetet soha nem kapott! Radics Zsuzsanna Advent Szeretem... Szeretem ha engem is szeretnek, Szeretem ha mások is szeretnek, Szeretem ha a békét szeretik, Szeretem ha a rosszat gyűlölik. Szeretem ha az emberekben nő az értelem, Szeretem ha van bennük érzelem, Szeretem ha lelkűk tiszta és. édes, Szeretem ha van ember aki érez. Fazekas Erika Macska a fán.. A macskám felmászott a fára, A fának letörött az ága. Odalett a macskám lába, így került ő a kórházba. Az orvosok gyorsasága, A macskám fürge lába, Vitte ismét fel a fára. Vacsorára várva... A tűzhelyen kerek fazék, Abból de jót falatoznék! Ám falatozni még nem lehet, Mert az étel még igen meleg. Gondolataimban már ott lebeg, Egy nagy tányér bableves. Hozzá egy szelet friss kenyér; És persze mind az enyém! Szabó Katalin s.o.s. Mi lesz a kollégiummal? Ez a kérdés foglalkoztatja az itt lakó diákokat. Az előző tanévben még négy emeleten laktak a tanulók, most csak három emeletet foglalnak el, de olyan szobák is vannak, ahol csak ketten laknak. (Kivesznek bizonyos szakmák?) Az épület . állapota is egyre romlik. Amíg az egyik szintjét próbálják felújítani a kevéske pénzből, addig a másik megy tönkre. A csapok gyakran csöpögnek, némely égő csak akkor világít, ha ő jónak látja. A lift burája is levált a mennyezettől, rákéredzke- dett négy diák fejére. Szerencse. hogy az ijedtségen kívül más bajuk nem esett! Pap Ildikó Pusztító kezek Vasárnap este a kollégium felé haladva láttam, hogy az út szélén több facsemetét kitörtek. A látvány felháborodással töltött el, hiszen aki elültette, nem e célból tette! Az ilyen környezetrongáló nincs tisztában a legelemibb dolgokkal, azt pedig végig sem tudja gondolni, mit tett. Növelik a természetvédők amúgy is nehéz feladatát, és gátolják a már öreg, kihalófélben lévő fák utánpótlását. Az ilyen formában megjelenő viselkedés nem normális emberre vall. A vandálkodás erkölcsi, de egyben anyagi kérdés is, mivel sok kicsi sokra megy! Az ilyen gondolkodású embereknek azt tanácsolom. rendszeresen látogassák valamelyik edzőtermet, ott vezessék la az erejüket a súlyzók alatt! Ne az élő természetben okozzanak kárt, az gyenge és védtelen. A legszomorúbb az egészben, hogy a védekezés az ilyen ténykedések ellen szinte lehetetlen. Azért lenne egy ötletem! A polgár- mesteri hivatal kijelölne valakit, aki jegyezné az ehhez hasonló rongálásokat, majd félévenként megbírságolná a lakosságot egy tetemes összeggel. Ennek hatására a város lakói figyelnék, kik azok, akik bármilyen formában károsítják a környezetüket. Talán ez eredményre vezetne. Ignácz György Csupán pechem volt? Égy olyan szakmunkás- iskolában, ahol a mellék- helyiséget elsősorban a dohányzásra használják, megesik olykor, hogy feltűnik egy tanár az igazgató úr kíséretében. A minap ez nálunk is megtörtént. Rohanok a mosdóba — nekem fizikaóra után mindig muszáj —, benyitok, és majd hanyatt vágom magam a füsttől. Sorban állnak a többiek, mint a parti- fecskék, és szívják a cigit. Hogy változatos legyen, Kossuthtól kezdve mindent, és minden osztályból legalább ketten. Menni vagy nem menni? — ez Itt a kérdés! Aztán beljebb evezek, vagyis csörtetek, sajnos, nincs buzogányom, mint a vikingeknek, pedig úgy könnyebb lenne. Hősiesen fuldoklóm, amikor ki vágódik az ajtó, és a füstben felfedezni vélem az igazgató úr alakját. Egyesek cigarettával kínálják, de ő csak az ellenőrzőt fogadja el. Tőlem is! Pedig én csak azért mentem oda, hogy ...! Amikor az igazgató úr magához hívat, elkezdek magyarázkodni. de ő erélyesen leint: Még cinikus is vagy, fiam? Ellenőrzőmben az igazgatóival, bensőmben a fé-i leiemmel, várok: előttem a szülői fenyítés! Juhász Bernadett Oldalunkat a gödöllői Madách Imre Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Speciális Iskola növendékei írták. i Gödöllőre érve tudató- j sült csak bennünk, hogy ez •. a kirándulás életünk olyan része volt, amely vissza soha nem tér, s az emlé- keket csak fényképek őrzik, s persze a lelkűnkben mi is valamennyien! Annak . ellenére, hogy voltak nyelvi nehézségek, mégis rengeteg ' barátot szereztünk. összességében a kirán- 1 dulás remekül sikerült, : ezért ajánljuk minden fiatalnak és idősnek, kicsinek és nagynak, hogy ha élményt akar szerezni, ha kalandra vágyik, látogasson el Olaszországba. De persze minket se hagyjon itt!- Juhász Erika Dudás Tímea A harmadik napon már sajnos folytatni kellett utunkat. A következő állomás Padova volt, majd Velence következett. Rengeteg nevezetességet láttunk, amelyek persze mind nagyon szépek voltak, de szomorúan vettük tudomásul, hogy az idő múlik, s nekünk lassan mennünk kell! Az utolsó este egy hajó- kirándulás nyújtott még gyönyörű élményt. Közelről láthattuk, milyen szép Velence éjjel, amikor a fények emelik ki a város épületeit, s vonják magukra a turisták figyelmét. A hajókirándulás végeztével hazaindultunk. Ausztriában még egv kis időt szántunk vásárlásra.
