Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám

A MAGZATI ÉGET VÉDELMÉBEN (2. oldal) VIZSGÁN APÓK A DEMOKRÁCIÁBÓL (4. oldal) PÉN ZT A RC A N KRÖL SOKSZEMKÖZT (5. oldal) A hiénákkal nehéz VERSENYEZNI (8. oldal) XXXVI. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM : 13,30 üorisit 1992. NOVEMBER 6., PÉNTEK Fiús lovagrend a nagykövetnek II. János Pál pápa tegnap a Pius lovagrend nagyke­resztje egyházi kitüntetés­ben részesítette a magyar— vatikáni kapcsolatok ápolá­sában és a vallásszabad­ság érvényesítésében vég­zett munkássága elismeré­seként. A kitüntetést a vatikáni palotában Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtit­kár adta át a nagykövetnek. Ój áramkörben Magyarország, Lengyelor­szág és Csehszlovákia azt tervezi, hogy kivonja elekt- romosáram-hálózatát a volt keleti blokk rendszeréből. és ehelyett rákapcsolja azt a nyugat-európai hálózatra — állítja az elektromos- áram-termelés és -továbbí­tás irányításával foglalkozó európai egyesület elnökhe­lyettese. Úgy tudja, hogy az erről szóló megállapodáso­kat már alá is írták, és esze­rint a csatlakozás 1998-ra megtörténik. Sára Sándor alkalmas, Gombár, Hankiss viszont nem Hiteles, pontos, szakszerű és tárgyilagos közszolgálati televízió Sára Sándor film­rendező ideálja. Olyan, amelyik nem manipulál, jól érzékeli az arányokat az egyes televízióműsorok kö­zölt. Olyan, amelyik felké­szült szakembergárdát fog­lalkoztat, s a közönséget — a szó nemes értelmében — szolgálja ki. Nem úgy, mint ma, amikor a színvonal ugyancsak alacsonnyá vált. Mindezt tegnap fejtette ki a parlament kulturális bizott­ságának tagjai előtt. Mint ismeretes, a miniszterelnök 5t. jelöli a televízió aielnö- kének, s Hankiss Elemér je­lenlegi elnök leváltásával az intézmény ügyvezetőjének. A neves filmrendező ki­fejtette azt is. hogy kineve­zése esetén szívesen segíte­né a — sajnos — halódó filmgyártásunkat'. Vélemé­nye szerint szükség volna a dokumenturnfilmek megje­lenítésére. A minőség érde­kében támogatnia műhely­munkát, s tenne a televízió­ban is eluralkodó amerikai kultúrimperializmus ellen. Programját azonban — talán nem véletlenül—nem nem : fogadták osztatlan egyetértéssel. Amint az vár­ható volt, az ellenzék kife­jezte a kinevezéssel kapcso­latos ellenérzéseit. Rab Ká­roly, Fodor Tamás, Haraszti Miklós igyekezett megalázó helyzetet teremteni számá­ra. Olyan — a televízió bel­ső működésére vonatkozó — Parlamenti küldöttség utazott Horvátországba Az Országgyűlés Alkot­mányügyi Törvényelőkészí­tő és Igazságügyi Bizottsá­gának küldöttsége Salamon Lászlónak (MDF), a bizott­ság elnökének vezetésével tegnap Zágrábba utazott. A küldöttség megbeszélé­seket folytat a képviselőház Alkotmányügyi, Ügyrendi és Politikai Rendszerügyi Bizottsága elnökével. Vala­mint az Emberi jogi. Etni­kai és Nemzeti Közösségek és Közösségi Jogok Bizott­sága elnökével. A magyar parlamenti delegációt fo­gadja Zsarko Domljan, a Képviselőház alelnöke és Jadranco Crnics, az Alkot­mánybíróság elnöke. ÓDA A FÉNYHEZ címmel hézagpótló és megrendítő an­tológia látott napvilágot az idén a Lakitelek Alapítvány támogatásával. Vak és gyengén látó költők és írók művei­ből válogatta és szerkesztette Körmendi Lajos, a JÁSZ­KUNSÁG című újság főszerkesztője. Kiadó a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége. A Magyar Rádió is — Kövesdi Zsuzsa szerkesztő személyében — fölkarolta a nemes kezdeményezést: külön is foglalkozott az esemény­nyel. A közeljövőben pedig versösszeállítás hangzik el neves előadóművészek tolmácsolásában. Ebből adunk egy kis ízelítőt olvasóinknak, összeállításunk a 13. oldalon olvasható. RÁCZ LILLA Este a tóparton A parton bársonyhajú csend oson, mezítláb, halkan a lágy homokon nem zavarom a csendet, hallgatok, — azt mondják, messziről száz lény ragyog. Cigány lantosunk, a kóborló szél őrködő jegenyék húrján zenél, remegve fülelek, mit is izén? — azt mondják, ezüsthíd fut a vizen. Vitorlás surran, horgonycsobbanás, lopva loccsan az evezőcsapás, már távolodik, nesze elhaló, — azt mondják, Yolle, karcsú, szép hajó. Ülünk a mólón, elhagyott pádon, valahol hajófütty úszik a tavon, még mindig hallom, elhalt bár régen, — azt mondják, csillagok égnek az égen. Zenélj, éjszaka, s ezerhangú tó! kegyen a dalod csöndes altató, édes hangáidból sohasem elég, — azt mondják, menjünk, mert felhős lett az ég. kérdésekkel bombázták, amelyekre Sára Sándor csak egyetlen tisztességes felele­tet adhatott: nem tudom. Balázsi Tibor, a sajtóalbi­zottság elnöke volt kényte­len kifejteni, hogy az ellen­zék eljárása nem tisztessé­ges, hiszen ezekre a kérdé­sekre csak az ismerheti a feleletét, aki már régebben a televíziónál dolgozik. Rab Károlynak a médiatörvény eddig megoldatlan részeire vonatkozó kérdését pedig Inkább saját maguknak (Folytatás a 3 oldalon.) Ünnepi interjú Szokolay Sándorral Porszem lehetek Kodály útján Kodály Zoltán születésé­nek 110. és halálának 25. évfordulója alkalmából emlékhangversenyt ren­deznek ma este 7 órától a Fészek Művészklubban. Ebből az alkalomból be­szélgetünk Szokolay Sán­dor zeneszerzővel, az est házigazdájával. □ Talán ba-nálisnak tűn­het a kérdés, mégis felte­szem. Milyen személyes él­mények fűzik önt Kodály Zoltánhoz? — Nem illik személyes benyomásokra hangsúlyt tenni a túlélőknek. Ko­dályra tegyük a hangsúlyt. Az ő sokrétű, teljességre törő élete, munkássága, művei, az 5 fenomenális jelensége és jelentősége számomra nem teszi illővé a személyes kapcsolatra való emlékezést. Ezrek él­nek ebben az országban akik az ő életéből éltető erőt, életre szóló élményt merítettek. Magunk szá­mára semmiképp sem le­het ürügy az ő ünneplése. Hálát adok az Istennek, hogy élménymorzsák és él- ményfénykitörések nekem Is jutottak. Kodály után szakmailag megfelelni, méltóvá válni nehéz. Már az is nagy eredmény, ha nem válunk méltatlanok­ká. Muníciót mindnyá­junknak bőven adott. (Folytatás a 6'.* oldalon.) A pécsit példa MÁR VETETTEK A GAZDAKÖR TAGJAI V Régi ismerősömmel, Du- liskovits Attilával jó néhány hete futottam össze a karta- li földárverésen, ahol is mint szemlélődő volt csupán jelen. Mint mondotta: nyug­díjas már, Pécelen van ta­nyája. Ügy tűnik, hogy nem nagyon nyerhette meg tet­szését mindaz, amit látott, de legalábbis- nem várta meg a helyi licitálást gaz­datársaival, mert éppen leg­nagyobb nemzeti ünnepün­kön, október 23-án „fogták ki” önmaguk számúra azo­kat a földeket, amelyeket részben már be is vetettek. Csak úgy, minden jogalap nélkül? — Dehogyis, végigjártunk minden törvényes utat — mondja szerda estébe haj- (Folytatás a 4. oldalon.) A bizonyítás kényszere? Új elnöke van az Egyesült Államoknak. Itthon, a Kárpát-medencében, amely tudvalevőleg a világ közepe, sokan találgatják: jó ez nekünk vagy sem? Változik-e a demokraták vezette birodalom Kelet- Európa-politikája? Üj alapokra helyeződnek-e kapcsolataink? Cseppet sem mindegy, hogy ez a számunkra nagy jelentőségű kapcsolat miként fejlődik, és milyen kép rajzolódik ki rólunk az óceánon túl. E kép for­málása rajtunk is múlik, s ebben hatalmas felelős­sége van minden számottevő hazai politikai erő­nek. Különösen nagy a felelőssége az ellenzéknek, azon belül azoknak a szellemi ingázóknak, akik gyakran úgy próbálnak babérokat szerezni, hogy külföldön kiteregetik állítólagos szennyesünket. Itt a megfelelő pillanat, hogy végre reálisan ér­tékeljék eddigi magatartásukat, s számba vegyék azt a felmérhetetlen kárt, amit hazánknak okoz­tak. Észre kell venniük, hogy ami az egész ország­nak káros, abból hosszú távon nekik sem szárma­zik hasznuk. Az a stratégia, amely a kormányzó pártokat, elsősorban a Magyar Demokrata Fórumot, illetve annak meghatározó személyiségeit és irány­zatát igyekezett befeketíteni — alapvetően elhibá­zott. Akik itthoni pozícióikat idegen támogatással, a politikai ellenfelek külföldön történő lejáratásá­val szeretnék megerősíteni, súlyosan hibáznak. Ez a magatartás talán célravezető lehet az amerikai kontinens kisebb országaiban, amelyek erős gazda­sági és politikai függésben vannak a hatalmas part­nertől, de semmiképpen nem praktikus itt, Euró­pában. Tudjuk jól, hogy a magyar származású amerikai honatya idecitálása, a Kossuth téri ügy felfújása, napok, sőt hetek óta való felhány forgatása Is e stratégia része. Tudjuk, hogy a magyar külpoliti­kát ma ez készteti mentegetőzésre és magyarázko­dásra. De azt is tudjuk, hogy ilyen módon nem le­het kivívni sem a hazai, sem a nyugati közvéle­mény szimpátiáját. A hatalomra éhes forrófejűek úgy érezhetik, hogy Clinton úr felé megújult erő­vel kell bizonyítaniuk, mivel demokrata, sőt — mi­ként azt egy fideszes politikus nyilatkozta — fiatal demokrata. Attól eltekintve, hogy magyar demok­raták és kereszténydemokraták is akadnak hazánk­ban, a bizonyítási kényszernek más irányban és másféleképpen kellene hatnia. Például a magyar társadalom irányába, hitelt ér­demlően, a nemzeti érdekek szem előtt tartásával. Bánó Attila A bárpótlás révén az országban 38 millió aranykorona értékű termőföld talál majd tahljdonosokra. Eleddig még mindössze G50-790 ezer AK-értékfl termőföldnek van gazdája, s ez 3 ezer új tulajdonost jelent. Aki teheti, beszerzi a gazdaságához szük­séges erő- és munkagépeket. Ehhez természetesen tőke kell, s nem is kevés. Vannak, akik megelégednek a használt, de még tűrhető állapotban lévő traktorokkal, kulti- vátorokkal, s egyéb, a mezőgazdasági munkák végzéséhez nélkülözhetetlen masi­nákkal. Felvételünk Dunaharasztin készült, ahol az őszi búza vetését végzi 18 hek­táros birtokán W'einber Mátyás helyi gazdálkodó (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom