Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP Én örökké magyar leszek Mért születtem magyarnak én? Azért, hogy mindég az legyek! Mit ér nekem a pompa-fény, Ha köztetek nem élhetek. Lehetnék más, de nem leszek, Idegen nem leszek soha! Itt élek mindég köztetek Bármi lesz is népünk sora. Nem fogok ölni, törni sem, Mindenkinek utat nyitok Oda hol boldogság terem S hol az igazság nem titok. Szemednek igaz fényt adok Lerántom róla a lepett Mi eddig megvakíthatott Nyomorral együtt útra kelt Nyomor, terror csak ott lehet Ahol a nép kétségben él, Ahol az alkotás helyett Üzérkedés, csalás a cél. Hol az igazság nincs felül. Ahol már hinni nem lehet, Ahol rongyosan tétlenül Pusztulnak el az emberek. Higgyünk, mert hinni itt lehet! Kell, hogy jöjjön egy szebb világ, Ahol reménykedés helyett Munkához erőt Isten ád. Én mindörökké kész leszek Szolgálni áldott népemet, És hitet adni. nagy hitet, •— Hit nélkül élni sem lehet. — E hit nem ismer végtelent, Elérhetetlen csillagot Szabaddá teszi lelhetek, Bátrak legyetek magyarok. Tatár Kálmán Budapest Mentsük meg a Budapesttől alig pár kilo­méternyire fekszik Pomáz nagyközség. Kedvelt kirán­dulóhely, természeti szép­ségeiért télen-nyáron tízez­rek keresik fel. Valameny­pomázi tavat! nyi útleírás említést tesz a csodálatos Kő-hegyről, a komor, de mégis kedves Holdvilág-árokról, a Luppa mauzóleumról és az ún. ki­rálynői kastélyról. — Még egy szívet! — emlékezett a leányka. — Hát azt métt? Bolond dolgot kértél, te leány! Majd ha megnősz, s azokat megéred, amiket már műnk meg­értünk, akkor majd meglátod, hogy néhanapján még egy szív es túlságosan sok az ember fiának ... Este, a Bajza utcai közös szálláson én is meghallottam a budaörsi históriát. Mosolyogtam rajta, de lefekvéskor mégis öregapónak adtam igazat magamban. Mert álom­nak is keserű volt az életem tíz év óta, odaát, a „másik” világon. Amióta a Vasgárda* legelsőnek megtalálta a kapcsolatait a német világgal, amióta olajat és vért ígért bőven, azóta a mi „tiki-takink” is csak annyit ért Romániában, mint a mesebéli aranyóra, amiből a ci­gány, ez a becsületes megtaláló nagy hirtelen kipiszkál­ta a hajszálat. A tiki-takit az ajtón való éjjeli döröm- bölések váltották fel és a bebörtönzések. Ha nagy késő­re haza is kerülhettél a ■csernovici hadbíróság vidéké­ről, úgy érezted magad, mintha függőleges, forgó asz­talon keringenél kifeszítve. Mintha cirkuszi késdobáló gyakorolná magát a íelszíjazott testednek a céltáblája körül. A ketyegést a megrémült szív adja és sokszo­rozza. De a koppanó kések beütő zaja generátorozza a Céltáblán: — Kip... Köp... Kip... Köp... Az este még öregapónak adtam volna igazat, de reg­gelre már Juliska párti lettem, mikor magamat a jó szagú, friss szalmazsákon kipihentem. A horkoló tor­nateremben a szalmazsákon guggolva, alig vártam már a reggelt, amikor a legfurcsább „tiki-taki”-ra lettem figyelmes. Tizenkét cserkésznek a megvasalt bakancsa dobolt futólépésben a Bajza utcai aszfalton. Mindin­kább közeledett a szállásunk, a tornaterem felé. A cser­készek szakaszparancsnoka kutatni kezdett a szemeivel a horkoló nyáj között. Hozzám jött. Nevemet kérdezte. Tisztelgett, és ezeket mondotta: — Jó munkát!... Dr. Veress István cserkészparancs­nok küldött minket a fa óráért és a faragott képekért. A tehergépkocsi is rögtön itt lesz. — Jó munkát! — feleltem. — Mi a további parancs? ■— Mindent a Károlyi-palotába kell vinnünk a Karitász kiállítására. Nagy vendégei lesznek ma délelőtt a kiál­lításnak. Előbb a pápai legátus, Pacelli őeminenciája fogja megtekinteni. Azután a főméltóságú asszony, a kormányzó neje. Parancs szerint nekünk az óra mellett kell maradnunk őrségen. Most a szakaszparancsnok egészen túl bizalmas kér­désekkel kezdett zaklatni: — Ugye öregcserkész a pap bácsi? — Igen! De miért „öreg”? És miért „bácsi”? — Cserkészregényt is tetszett írni a kolozsvári piaris­ták lapjában, a Jóbarát-ban? És Üvegpillangó a címe, ha jól emlékszem. • Ultranacionalista politikai szervezel Romániában. :*.•.*». ' L ___ ■■ • rt i Ritkán esik azonban szó Pomáz másik szépségéről, a kevésbé ismert „nádastó­ról”. Ez a tó nem természe­tes képződmény, medrét a harmincas években méster- ségesen mélyítették, a csa­padékvizet vezették ide. A kis tó azonban az elmúlt több mint fél évszázad a!a‘t természetes vízzé alakult, medrét kis ér táplálja. Kör­nyezetében ritka növények, virágok telepedtek meg, több különleges madár, hüllő és kisemlős választot­ta lakóhelyének ezt a te­rületet. A tó partján gyak­ran találkozunk horgászok­kal, hiszen ebben a vízben hal is előfordul. Ezt a természetes szépsé­get most végveszély fenye­geti. Jelenlegi gazdája az Óbuda Tsz, amely a gondo­zásával nem sokat törődik, mivel értékesítésre jelölték ki. Gyökeret vert itt a gaz, méteres magasságúra nőtt a gyom. Egyesek gátlástalanul szeméttelepnek tekintik az elhanyagolt vidéket, a tóba fekáliát, szennyvizet üríte­nek a szippantókocsik. Pusztul a növény- és állat­világ. Lassan megint szegé­nyebbek leszünk valami­vel, ismét elveszítjük a ter­mészet kis darabkáját. Eladás után az új tulaj­donos nyilván a gazdasá­gosságot és nem a feltétel nélküli környezetvédelmet tartja majd szem előtt. Ezen a végzetes helyzeten csak az segítene, ha ezt a részt az önkormányzat vé­delem alá helyezné. Ezt azonban — sajnos — csak saját tulajdonnal teheti meg, megvalósításához a te­rületet meg kellene vásárol­nia. A kb. kéthektárnyi (bár viszonylag csekély aranykorona-értékű) ingat­lan megvásárlásához az ön- kormányzatnak nincs pénze. Pomáz gyöngyszemét pe­dig meg kell menteni! Ezt meg Is tudjuk tenni, ha a községet, a növényeket és állatokat, a természetet ál­talában szeretők összefog­nak. Ezt a kb. kéthektárnyi területet a tsz-től meg le­het és meg is kell vásárolni. De hogyan? Sokan vannak, akik anyagi veszteségeik vagy személyes szabadságuk kor­látozása miatt kárpótlásban részesülnek. Ezek között bi­zonyára többen akadnak olyanok, akik néhány kár-? pótlási értékpapírt nélkü­lözni tudnak nemes cél­jaink érdekében. Kérjük, hogy segítő szán­dékukat (az érték megjelö­lésével) szíveskedjenek je­lezni a Pomáz Barátai Tár­saságnak Balogh Gyula cí­mén (Polgármesteri Hiva­tal, 2013 Pomáz, Kossuth Lajos u. 23.). A társaság a felajánlásokat nyilvántar­tásba veszi, köszönettel nyugtázza és -> továbbiak­ban részletesebb tájékozta­tást is nyűit. Minden segítséget köszö­nettel fogad a Pomáz Barátai Társaság nevében Balogh Gyula Hazoárulókkal együtt nem Az igazságtétellel kap­csolatban ismételten feliz­zó vitához szeretnék hoz­zászólni. Hozzászólásom, illetve véleményem erköl­csi alapját az az igen szo­morú tény adja, hogy apá- bat 1957 márciusában Kar­cagon a rendőrségen a pu- íajkások kihallgatás címén úgy megverték, hogy az elszenvedett sérüléseibe belehalt. Ezt a tényt a Legfőbb Ügyészség hivata­losan is megerősítette 1990-ben. Ezt követően fel­jelentést tettem, kérve az REGÉNY ■ • «v NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye IC. — Én írtam! De miért fontos ez mostan? — Jó munkát tetszett végezni! De sohasem olyan jó munkát, mint amikor éppen dr. Veress István parancs­nokot tetszett megtalálni az óraügyben, a Keletinél. Órákon keresztül folytatta a harcot. Személyes lármá­val és telefonon. Ugyanazt az embert két számon is ke­reste: — Előlem nem fogtok megszökni, mondta, és vidáman tárcsázott tovább mindaddig, amíg győzött. Nyolc órakor, amikor a Szentcsalád templomából, a szent miséről visszatértünk, új izcnet várt. Egy cso­dálatos levél!... Kelten írták alá a levelet, a többi budapesti magyar író nevében. Harsányi Zsolt és Zilahy Lajos. Vacsorát akarnak rendezni a Kisrabló c. nagyvendéglőben a bu­kovinai magyar testvérek számára. Arra kérnek, le­gyünk ott legalább háromszázan a terített asztalnál, hi­szen minden igaz szívű magyar író ottan lesz, akik „va­lamennyien azt óhajtják, hogy minél hamarabb haza­kerüljön a kétszázöt éves számkivetésből a vértanúsor­sot viselt székelység.” Hivatkozás történt arra is. hogy valamikor 1838-ban a részleges hazatelepítést szintén magyar írók indították el Elek apóval, Benedek Elekkel az élen. A szavam sokszor elcsuklott, amikor ezt a levelet a reggelinél felolvastam. Töprengtünk is, mint Verne Gyula hajótöröttjei, a philadelphiai szökevények töp­rengtek hajdan a Rejtelmes szigeten, ahová a léghajó­jukat a vihar levágta, s nem sejthették, hogy a sziget mellett, a vizek alatt lakik Némó kapitány, a jótevőjük, aki minden lépésüket számon tartja. A Rejtelmes sziget öt legrejtelmesebb kérdése az volt: — Ki gyújtotta meg a jelzőtüzet? Ki bocsátotta el a csónakot? Ki úsztatta ki a tengerből elszigetelt ládában a mérőszerszámokat, a lámpát és a Bibliát? Ki robban­totta fel a gyilkos kalózok hajóját? Ki tett'orvosságot, kinint a beteg Harry asztalára? A mai rejtelmes, titokzatos kérdés ez volt: — Miféle jótékony angyal, kiféle láthatatlan ember karolta fel elárvult ügyünket ilyen hirtelen?... Nem volt idő töprengeni. Űj hírnök jött, s pihegve szólt. Be­csületes, mindig siető, magyar sürgönykihordó volt. Ol­vasom a sürgönyt: „József királyi herceg és tábornagy nevében Simányi kormányfőtanácsos és az uradalmak központjának ve­zetője sürgönyöz a „Királyi Herceg Őfensége magas 1992. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK 13 ügy feltárását, a gyilkosok felkutatását és megbünte­tését. A válasz nem késle­kedett. E szerint elévülés miatt az eljárást lefolytat­ni nem lehet. A gyilkosok közül egy sem vette a bá­torságot, hogy a két kisko­rú gyerekkel özvegyen maradt anyámtól bocsána­tot kért volna. Máig bün­tetlenek maradtak. Néhány képviselő mostanában a megbékélés jegyében em­lékművet kíván állítani a barikád mindkét oldalán elesettek tiszteletére. Tilta­kozom! Apám nevét egyet­len büntetlenül maradt ha­zaárulóval együtt se jele­nítsék meg! Kemény István Szentendre Nagykőrösön szalad a kép A Pest Megyei Hírlap 1992. november 20-án megjelent cikkére szeret­nék reagálni. Mivel nem csak a víztorony és vásár­tér közötti szakaszon, ha­nem az egész városban ész­leljük a vételzavarást, a negyedik kerületben is és több kerületben kb. egy­másfél hónap óta. A kettes csatorna majdnem élvez­hetetlen mind a színes, mind a fekete-fehér készü­léken. Az egyes csator­nán is hiba van, mert azon is homályos és szürke a vétel antennavizsgálat után is. Csodálatos, hogy az üzemeltető és kivitele­ző nem vette észre ezt a komoly műszaki hibát. Én 32 évig voltam kivitelező, beruházási előadó, műsza­ki ellenőr, de ilyen prob­lémával és felelőtlen mun­kával nem találkoztam, az ilyen hibát, ha esetleg elő­fordult, 24, de legfeljebb 48 órán belül kiküszöböl-* ték. Itt a kivitelező válla­lat a munkát elvégezte, a pénzt felvette, mivel a műszaki átvétel megtör­tént. Csak kb. 10 000 tévé­néző mérgelődik. Ha a hi­bát sürgősen nem szünte­tik meg, a garancia lejár, jön a per, ami évekig is el­tarthat. Mi nézők, gyors és ra­dikális megoldást kérünk a jó vétel érdekében, mivel különösen nekünk, idősek­nek majdnem ez az egyet­len szórakozásunk. Tisztelettel: Halász Zsigmond Nagykőrös A rendőrség megköszöni Tisztelt Főszerkesztő Űr! Örömmel vettük a Pest Megyei Hírlap kezdemé­nyezését közbiztonsági melléklet létrehozására, melynek 1992. november 13-1 első számához magam és munkatársaim nevében gratulálok. Nagyon színvonalas, Jól megszerkesztett válogatást vehettünk kezünkbe, amelyből a lakosság is sok információt kapott a főka­pitányság életéről, munká­járól, szervezetéről, és megismerhették eredmé­nyeinket. A lapot eljuttat­tuk valamennyi rendőrka­pitányságunkra, valamint a megye vezetőihez, illetve az országos rendőrfőkapi­tány úrnak és valamennyi megyei főkapitánynak is. A további jó együttmű­ködés reményében önnek és valamennyi munkatár­sának jó egészséget, elkép­zeléseik megvalósításához sok sikert kívánok. Üdvözlettel Komáromi István rendőr ezredes, megyei főkapitány megbízásából.” — Látni akarja a bukovinai népet, szemtől szembe. Szeretettel meghívja a palotába, de úgy, hogy az énekkar is ott legyen.” Nemcsak a mellékneveknek van fokozása, hanem né­ha az öröm és néha a bánat nevű főneveknek is. A szen­vedéseknek még egy legfelsőbb foka is lehet, amikor a megfeszített ártatlannak még a lába sem éri a véres földet. Bukovina számára ezúttal egy esti telefonüzenet jelentette az örömök legfelsőbb fokát. Távollétem miatt a jóságos altiszt jegyezte le papírra a következő ize- netet: „A Főméltóságú Asszony holnap 9 órakor a Királyi Várkápolnában bukovinai nagymisét akar hallgatni a józseffalvi énekkar közreműködésével. Bármily későn érkeznék haza. azonnal üljön taxiba, keressen meg lak­osztályomban, mely a Mária Teréziáról nevezett szár­nyon van. A részleteket kell megbeszélnünk. Mészáros, pápai prelátus, a királyi Vár lelkésze.” Még manapság is latin a neve minden méregnek és mániának, minden betegségnek és orvosságnak. A szép és titokzatos latin nyelv éppen úgy odaillik a receptek­hez és az orvosságos üvegek rajzához, mint akár a ba­rokk sírkövek derekához, amin a halottak egy holt nyelven szeretik felmondani az utolsó versikét. A léleknek van egy latin nevű betegsége, a „ciniz­mus”. Lám, meg kell magyaráznom a nevét, hogy meg tudjam magyarázni a lényegét. Mi a cinizmus? Írd le a következő receptet: CIN edénybe vagy eines edénybe tégy ecetes ételt..; Hígítsd fel savanyú korpacibrével. Üss belé két rom­lott tojást. Várd meg amíg az ecetes savak a CINT fel­marják, és az ecetes étel növényi részei egyesülnek az elpusztításodra a felmart fémrészekkel. Ez a megsava- nyodott mérges romlottság, ez a CINIZMUS. A cinizmus az éretlen, fiatal agyvelő anyavize. A ci­nizmus a romlott, vén szívek választóvize. Az istente­len ember „embertelensége” a cinizmus. A cinizmus egy angolkeserű hitetlen hitvallás, amit savanyú sző­lőnek éretlen gerezdjéből akartak sillerborrá préselni, de túl sokáig hagyták a keserű kocsányon, mielőtt ki­párolták. A cinikus embert arról lehet megismerni, hogy a méreg eszi, amikor ti mosolyogtak, és akkor mr solvog, amikor ti sírtok. Egyszer egy cinikus különc feküdt a halálos ágyon. Az volt az utolsó akarata, hogy szertartás nélkül temes­sék, és a legkopottabbik ruháiba öltöztessék ... Egy tré­fás szomszéd erre azt találta mondani: — Kitűnő ötlet! A rongyos ruhájáról legalább meg­látja az Üristen, hogy milyen rosszul megy manapság a magyaroknak, és majd mindnyájunkat megsajnál! Ezt a vidám megjegyzést valaki visszamondta a bo­londos különcnek, a vén cinikusnak. Nosza, rögtön ügy­védet fogadott, és megváltoztatta a végrendeletét: (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom