Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-18 / 272. szám
SZUKEBB HAZANK Minden iesz gáz A pilisi képviselők a helyükön vonnak Alapvelő infrastruktúra- kái a szerződésnek megfe- tervezetét. A beruházás lis gondokkal küzd Pilis — adtuk közre szombati számunkban. A gáz- és ivó- vízellátás, illetve a szennyvíz elvezetése mindeddig megoldatlan probléma volt. Ám most úgy tűnik, végre történik valami. — Nem panaszkodni szeretnék — mondja lllanicz György polgármester —, csak tényként közlöm: ilyen állapotokat örököltünk az előző rendszertől. Ránk került a sor, s mi határozott lépéseket tettünk. Én tősgyökeres pilisi vagyok, s a község ügyét saját szívügyemnek is tekintem. A földgáz bevezetésére négy szomszédos település (Albertirsa, Ceglédber- cel, Dánszentmikiós és Pilis) fogott össze, s ennek eredményeként a mintegy 23 kilométer hosszú hálózat fektetése a befejezéséhez közeledik. A gázszolgáltatás jövő év őszére valószínűleg már Pilis kétharmad részén biztosított lesz. A gázprogram munlelően, folyamatosan haladnak. A tervezett határidőre — 1994. augusztus 31-re — minden házban lesz gáz. — Az emberi élet alapvető feltételeihez tartozik a víz. Önöknél idáig az ivóvíz sem volt bevezetve. — Azt, hogy milyen mértékben szennyezett levegőt szívunk nap mint nap, mindenki tudja. Azt viszont, hogy milyen — általában egészségtelen — vizet iszunk, sokszor nem is akarjuk tudni. Pedig nem csak a saját, hanem a gyermekeink és unokáink egészségéről is szó van. Szinte hihetetlen, de Pest megyében nincs még egy ilyen nagy lélekszámú község, amely ne rendelkezne vezetékes ivóvízzel. Szomorú, hogy nálunk a XX. század utolsó évtizedében még ennyire elemi gondokkal kell foglalkoznunk. Építési bizottságunk júliusban fogadta el a Temesvári utcában kialakítandó konténeres vízmű A vályogvetők olaja Nagykőrösön féltek, hogy felrobbannak Sok furcsaság felszínre került a nagykőrösi Csipvár dűlő homokja alól az idők folyamán az ásó, a lapát, az eke nyomában; az avar kori elődök használati tárgyaitól a fel nem robbant orosz bombáig. Am, a jelek szerint, a meglepő leletekben még jócskán bővelkedik ez a föld. Gazdag Rudolf, vagy ahogy Ismerősei nevezik, a vályogos Rudi, nemrég jóféle falazóanyagnak valót keresett a hajdani vályogvető gödrök környékén, és benzint meg olajat talált. — Először tényleg azt hittük, ránk nézett a szerencse, olajkutat találtunk — meséli az esetet. — Egymásfél méterre a felszín alatt valósággal csicsogott a kenőcsszerű anyag, rá sem mertünk gyújtani, tartottunk tőle, hogy felrobbanunk. Azóta persze bebizonyosodott, amire a Gazdagféle vályogvető brigád Is hamar rájött: korántsem olajmező bújik meg a kőröst határban, hanem foltokban agyonszennyezett altalaj. Ha vegyelemez- nénk, minden bizonnyal bakui vagy ukrajnai szénhidrogénféleségeket mutatna ki a műszer. A közelben ugyan nem találni nyomát sem üzemanyagtározónak, sem töltőállomásnak, éppen ezért érthetetlen, hogyan kerülhetett oly nagy mennyiségű olajféleség a talajba. Ellenben — mesélik a környékbeliek — járműkarbantartás az folyt, így az olaj is, s az orosz bakát vajmi kevéssé érdekelte, mi kárt tesz azzal, ha földre folyatja a fáradt olajat. Félő, hogy a hadak útjába beleeső Nagykőrösön másutt is adódnak még kellemetlen meglepetések imitt-amott a határban, s bent a laktanyában. Most még el sem tudjuk képzelni, mekkora sérülés érte a természetet egy ezrednyi katona több évtizedes vendégeskedése alatt. — ay műszaki átvétele várha tóan a héten, 20-án fog megtörténni. Az ivóvíz- hálózat bekötésére először az intézményekben (iskola, orvosi rendelő stb.), a lakosságnál pedig később kerül sor. Pilis vízellátásának — teljes vizműtelep, vízvezetékhálózat és a szennyvízcsatornázás — pénzügyi fedezetére pályázati támogatás mellett az önkormányzat saját forrás biztosítását vállalta. — Az önkormányzat az iskola és az ifjúsági ház felújításához is nyújtott anyagi segítséget. — Valóban, az Ifjúsági ház felújítására ebben az évben közel egymillió forintot fordítottunk. Az eredményes műszaki átvétel még szeptemberben megvolt. A vállalkozó, a Monori Építők Ipari Szövetsége, egyébként a munkálatokat a szerződésben meghatározott időre, hiánypótlás-mentesen végezte el. Ugyancsak ők készítették el az iskola tetőtérbeépítését is. A határidő itt nagyon rövid — alig hat hét — volt, s ezért hosszabbított műszakban (szombaton és vasárnap is) dolgozniuk kellett. Az erre szánt összeg — 3 millió 700 ezer forint — nem szerepelt idei költségvetésünkben, mégis sikerült előteremtenünk. Ennek köszönhetően az iskola négy szép, új tanteremmel és egy kis helyiséggel bővülhetett. lllanicz Györgytől megtudtuk, hogy ezek az intézkedések sokszor csak „késhegyig” menő harcok árán jöhettek létre. Igyekezetük a bizonyíték rá: képviselőtestületük a helyén van, ismeri kötelezettségeit, és a faluért dolgozik. N. L. Herceghalmi változások A tangazdaság állami tulajdonban marad A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság országos szinten is előkelő helyet foglal el a hasonló profilú vállalatok listáján. Most ezt a céget is érinti a privatizáció. A községben élő 1200 lakost természetesen komolyan foglalkoztatja a mezőgazdasági nagyüzem sorsa. Göndöcs Gábortól, a cég vezérigazgatójától érdeklődtünk a küszöbönálló változásokról. — Milyen stádiumban van a folyamat? — A Földművelésügyi Minisztériummal még tavaly folytattuk az egyeztető tárgyalásokat. A döntés értelmében a közé a tizennégy vállalat közé soroltak bennünket, melynek döntő többsége (a mezőgazdasági tevékenység) állami tulajdonban marad. A mi esetünkben ez 60 százalékot jelent. Privatizált egységeink 38 százalékot képeznek. melyek döntő többségét — 90 százalékot — már értékesítettük. A bevételt — 90 millió forintot —, a korábban fölvett hiteleink törlesztésére fordítjuk. — Melyek azok az ágazatok, amik a gazdaság — illetve az állam — kezében maradnak? — Mindenekelőtt 4000 hektár föld, az ezerkocás sertéstelep, az extra minőségű tejet termelő részlegünk, a takarmánygyárunk. mely az országos termelés 13-15 százalékát adja, és továbbra is mi foglalkozunk az erdőgazdálkodással. — Mennyiben érinti a falubelieket a változás? — Természetes leépüléssel — nyugdíjaztatás stb. — 600-ról 400 főre csökkent a dolgozói létszám. 20 embernek kényszerültünk felmondani, ebből azonban csak öten laknak Herceghalmon. Minden elbocsátott dolgozóval korrekt módon, a kollektív szerződés alapján jártunk el, 3-4 hónapos végkielégítést és vagyonjegyet kaptak. — Távlati terveik? — A tangazdaság mindenképpen talpon marad. Az a feladatunk, hogy az évtizedek alatt országos hírnevet szerzett cégünk továbbra is példát mutasson. Hosszú távon megvan az elképzelésünk arról, hogy magántulajdonon alapuló, jól működő gazdaságot hozzunk létre. Tóth Sándor Bajtársak az ostromgyürüben Angolai háborúból — hazai békébe... Az ENSZ békefenntartó erők tagjaként egyéves szolgálatot teljesítő magyar honvédtiszti csoport hazatért tagjainak sapkája — katonamondással élve — még mozog az otthoni fogason. Tatorján Béla alezredes, a különítmény tagja a hazatérési ünnepséget követően adott exkluzív interjút lapunknak. — Alezredes úr! Bizonyára frissek még az élmények, önöknek saját magukban is fel kell dolgozni ezeket. Kezdjük az indulásnál, ön miért vállalta ezt a Icato- naember számára sem mindennapi feladatot? — Nos, valóban nem mindennapi, ugyanakkor megtisztelő is egy ilyen misz- szió egy békére törekvő hadsereg tisztje számára. Ez az egyik. A másik: számomra nem új a dolog, mivel 1974—75-ben személyesen tapasztaltam már egy ilyen küldetés fontosságát Vietnamban. Továbbá: mindig vágyam volt, hogy eljussak Afrikába. Annyit mondhatok: európai ember számára — itthonról nézve — elképzelhetetlen a kinti élet. Nekem egy esztendő alatt bőven nyílt alkalmam megismerni a fekete kontinenst. — Térjünk át ezekre a tapasztalatokra. — Tavaly, szeptemberi megérkezésünk után háromhetes kiképzést követően foglaltuk el állomáshelyünket. Állomáshely? Maradjunk annyiban: egy Szétlőtt kisvárosban, fűkunyhóban laktunk. Ott igazi háború van, kérem szépen! De az is az igazsághoz tartozik, hogy abból a fűkunyhóból a világra tekintettünk ki. Külföldi kollégáinkkal cserélhettük ki tapasztalatainkat — és megismertünk egy népet. — Ez utóbbiról mi a benyomása? — Egy dolgot látni kell. A kinn dúló háború a két legnagyobb párt — az MPLA és az UNITA — csatározásának „eredménye”. Meggyőződésem: az angolai nép nem akarja a háborút. Csöndes, szelíd, béketűrő emberek. És szegénységtű- rők. Tudniillik Angola — ha gyémánt- és olajkincsét tekintjük — mérhetetlen vagyonnal rendelkezik. Csakhogy ezt egy rendkívül meggazdagodott szűk réteg birtokolja. A többség azonban olyan mérhetetlen nyomorban él, ami magyar ember számára elképzelhetetlen. — Itthon vannak végre. Hogyan tovább? — Mi nyolcán, különféle egységekhez tartoztunk. Most mindannyian visszatérünk korábbi beosztásunkhoz. Itthon lenni szű- kebb és tágabb családi körben: megnyugvás számunkra. Másrészt viszont mérhetetlenül aggódunk kintmaradt, további szolgálatot teljesítő hét társunkért. Luandát ugyanis — ahogy a legfrissebb híreket hallom — bekerítették a harcoló csapatok. És bajtársa- in.k benne vannak az ostromgyűrűben ... Tóth Sándor Vállalkozók klubháza Megpezsdült az élet Halásztelken Sokan mondják, hogy amióta megalakult Halásztelken a Vállalkozók Klubja, zajlik az élet a faluban. A vállalkozók ugyanis elhatározták, hogy egy kicsit vidámabbá teszik az embereket, pezsgőbbé a hétköznapokat és szebbé az ünnepeket. Ezért vállalták magukra, hogy megpróbálják feleleveníteni a hagyományokat. Bár csak ebben az évben alakult a klub, számos szép rendezvény fűződik a nevéhez, így a Szent László-napi ünnepség vagy a szüreti felvonulás. Ezek az összejövetelek is hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalkozó jó kapcsolatot épít- hesen ki a helyi működő szervezetekkel, többek között a mozgássérültekkel és a nyugdíjasokkal. A klub szívesen segít azokon, akiknek szüksége van rá, de a vállalkozókra is odaj figyelnek a falu felelős vezetői: az önkormányzat testületi üléseire mindig kapnak meghívót. Nem feledkeznek meg az egyházzal való kapcsolattartás fontosságáról sem, nemrég tízezer forinttal járultak hozzá egy kereszt felállításához. A klub sokat köszönhet Varga Imrének, az Általános Művelődési Központ vezetőjének, aki jó tanácsokkal látta el a vállalkozókat induláskor. Az alakuló ülésnek ő adott otthont, itallal, pogácsával kedveskedett, s ma is sok ember úgy tartja számon, ő a szülőatyía a klubnak. NEGYEDÉVENTE Ma a 270 halásztelki vállalkozóból 86-an aktív klubtagok, ök tagkönyvvel rendelkeznek, és havonta négyszáz forint tagdíjat fizetnek. Az alapító okiratnak megfelelően negyedévenként hívják össze a tagságot, de rajtuk kívül ezeken a gyűléseken Halásztelek szín»-java ott szokott lenni. Az összejöveteleket általában egy közös vacsorával kötik egybe, hogy emlékezetesebb legyen a találkozás, és össze- íorrottabb a csapat. Talán ezeknek a meghitt esteknek is köszönhető, hogy minden egyes taggyűlés után ötenhatan csatlakoznak a klubhoz. A legfrissebb hír a vállalkozók háza tájáról, hogy most már saját klubéletük van. Az ön- kormányzat által pályázat: útján meghirdetett volt Vízesés diszkót kapják meg, amely gyakorlatilag a falu kultúrháza volt. Bár többen elvitték az önkormányzattól „zt a szerződés- tervezetet, amely az épület bérbevételére vonatkozó feltételeket tartalmazza, egyedül a vállalkozók juttatták vissza. POLITIKAMENTES Farkas László, a Vállalkozók Klubjának elnöke elmondta, ez egy politika- mentes klub lesz, ahol nem számít, ki milyen elveket vall. A cél az, hogy mindenki jól érezze magát. A szerződésben az szerepel, hogy az épületet az önkormányzat rendelkezésére kell bocsátani, ha bármilyen programot szervez. Farkas László elmondja, azzal is szeretnék segíteni a Halásztelken működő szervezeteket — többek között a nyugdíjasokat és a mozgássérülteket —, hogy ingyen fogják nekik odaadni az épületet rendezvényeikre. A vállalkozók nemcsak gyűlésekre akarnak összejönni a klubházban. Elképzeléseik szerint szeretnék kitermelni a bérleti díjat. Nem törekszenek nagy bevételre, éppen csak annyira, hogy ne kelljen a tagdíjat megemelni azért, hogy a bérleti díjat ki tudják fizetni. Az elnök fontosnak tartja hangsúlyozni: nem akarják az épületet kisajátítani a lakosságtól. A programokat úgy állítják majd össze, hogy figyelembe veszik minden korosztály érdekeit. Bar nem akarnak az épületben újból diszkót, azt mindenképpen szeretnék a fiatalok számára biztosítani, hogy eljöhessenek ide táncolni. Közmegelégedésre akarják az épületet működtetni, hogy mindenki megtalálja benne saját szórakozási lehetőségét. Halász Csilla
