Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-05 / 235. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTÓBER 5., IIÉTFÖ HA G YOMÁN YŐRZŐK BA GON A teremtés vágyával Két napon át Bagra ve­zettek az ország útjai; ez a kis falu kötötte össze a ha­za tájait. Nem politikus, hanem a lokálpatrióta Du­dán Gábor fogalmazott így, aki lelkesen kapta lencse­végre a hagyományőrző együttesek országos talál­kozójára érkezett csoporto­kat a Dózsa György Mű­velődési Ház előtti park­ba’' Harmadszor adott ott­hont a község a rendez­vénynek, tovább építve jó hírét, amit a bagi táncok is megalapoztak Székely- földön éppúgy, mint Kana­dában. De többről volt sző, mint amit a hagyományos formula így fejez ki: ott­hont adott. Hetek óta ké­szültek száznál többen ar­ra, hogy sütemény készítésé­vel vagy kalauzolással fo­gadják és ' segítsék . az ér­kezőket Moharától Kapu­várig. 1IONVÉDEK ÉS TÁNCOSOK Anyagi gondok sújtják féltett kincsünket, a hagyo­mányainkat őrzőket és él­tetőket. A hétvégi találkozó nem is jöhetett volna létre a Muharay Népművészeti Szövetség támogatása nél­kül. De mások is segítet­tek! A Művelődési Minisz­térium, az Országos Műve­lődési Intézet, a Derko-stú- dió, a bagi Muharay Nép- művészeti Egyesület, a he­lyi művelődési ház, iskola és óvoda, az önkormányzat, valamint a Galga vezetés­biztosító ezred. Az utóbbi mindig ott van, ahol nemes célt szolgálhat. Sztán István alezredes, parancsnok a ba­gi találkozót is egy nagy csatának tekintette, és meg is nyerte. Az aszódi hon­védség adta a sátrakat és az ebédet, de a vacsorát is megfőzték. Először talán a Besse- nyei-díjas Iglói Éva nevét kellett volna említenem, aki a művelődési ház igaz­gatójaként, a bagi együttes művészeti vezetőjeként év­tizedes munkával vitte újabb és újabb csúcsokra a község hagyományőrzőit, hogy aztán a csúcsot, az or­szágos találkozót is _ ide­hozza. Ö pedig az együttes tagjaira támaszkodhatott, például özvegy Tóth Sán- dornéra, vagy Kovács Ilon nénire, aki éppen szomba­ton töltötte be a 88. élet­évét. Meg lehetne szólaltatni minden egyes táncost, a palócoktól az ormánságia- kig, a zenészeket, a boldogi rezesektől a zengővárko- nyiakig, akik két hete Kis­kunhalasa kísértek három kilométeres menettáncot. Sokat tanultak tőlük a Ba­gón vendégeskedő német, malsfeldi fúvószenekar tagjai (S persze fordítva is.) BBC IGEN- M AGYAR TV NEM? De ki figyel ezekre az emberekre, gyerekekre, felnőttekre és nyugdíjas „legényekre"? A BBC igen, a Magyar Televízió nem. Pedig minden egyes talál­kozó egyszeri, megismétel­hettem Az egyik dunántúli csoportot kísérő zenekar prímása az indulás előtt balesetet szenvedett. Még­sem maradtak otthon, mondván, ha ezzel indo­kolnák távolmaradásukat, senki nem hinné el. Az ele ki román nemzetiségű Rö­pülj páva kör két beugró muzsikusa szombaton reg­gel hatkor még Romániá­ban volt. De jöttek és kí­sérték azt az együttest, amelyik a jövő héten ün­nepli fennállásának 45. év­fordulóját, s melynek tag­jai úgy indultak el, hogy kosárból ebéd lnek, vacso­ráznak, mert annyi pénzt sem kaptak, hogy befizes­sék az ebi et. Mondani sem kell: Bagón kaptak ebédet. És vastapsot a kö­zönségtől. elismerő szava­kat a zsűritől. A táncban feloldódik minden nyelv — jegyezte meg szerényen vezetőjük, Szabó Péter, a népművészet mestere. A fellobogózott faluban szombaton késő estig szólt a muzsika, a zenekarok fel­váltva húzták, fújták a talpalávalót. miközben a zsűri értékelt. Borbély Jo­lán a népviseletet elemezte. A Kossuth-díjas néptánc­kutató, Pesovár Ernő elnö­költ. Máté Lajos rendező­vel, Zsuráfszky Zoltán ko­reográfussal, Ercdics Gábor népzenésszel együtt a bí­ráló szavakat is úgy mond­ták. mintha dicsérnék az együtteseket és vezetőiket. Díjakat nem adtak ki, de a legjobbakat rangos rendez­vényekre küldik. MÁJUSFA OKTÓBERBEN Vasárnap reggel pedig érkeztek az újább csopor­tok, köztük á tápiósze- c sőiek, akik lakodalmi részleteket mutattak be, A bagi Skuczi László táncos barátjával a reggeli után májusfát indult keresni a kiserdőbe, hiszen a Muha- ray-együttes tavaszi . nép­szokásokkal lépett a szín­padra. „Természetesen” si­kerrel. A teremtés vágya ma is vonzza az embereket — mondta megnyitójában Jamrik László bagi polgár- mester. És ebben tökélete­sen igaza volt. Balázs Gusztáv Székely találkozó Érden Eldalolt fájdalom Nincs szebb — mondják a helybéliek — a bagi lány fejdíszénél (Hancsovszki János felvétele) Elhunyt Gyárfás Miklós író Életének 77. évében szom­baton elhunyt Gyárfás Miklós író — közölte a csa­lád vasárnap a távirati irodával. Az 1992-es „Ki kicsoda?” szerint Gyárfás Miklós 1915-ben született Győrött. Pályája kezdetén több lap munkatársa (Haladás, Vj Világ), majd szerkesztője (Űjhold, Színház- és Film­művészet) volt. 1954-től 1977-ig a Színház- és Film­művészeti Főiskolán taní­tott. Több novellásköteíe, kisregénye jelent meg, de szórakoztató műfajokban — humoreszk, vígjáték — is otthonos volt. 70. születés- nanján Hegedűs Géza töb­bek között azt írta róla: méltán népszerű író, szín­padi szerző, dramaturgiai elmélkedő, hangjáték-kom- ponáló és példaszerű hu­manista értelmiségi. Az egyik teremben he­veitek, a másik teremben sírtak az érdi művelődési központban október 3-án, az Érdi napok kertében tartott székely találkozó el­ső napján. A különbség oka: a klub­teremben a mesemondók, a színházteremben a népdal­énekesek versenyeztek. Mint az elsőként mesélő Fazekas Lázár — aki a Tolna megyei Lengyel köz­ségből érkezett — mondta is, azt mutatja be, „milyen dolgokkal szokták vidítani egymást a székely emberek keserves időben”.' Az ének pedig szabad fo­lyást engedett a fájdalom­nak: „Hadikfalván a leg­árvább én vagyok .. „Bu­kovina, mit vétettem, hogy en benned nem élhet­tem „ . . . a szívemet nehéz bánat szorítja ...” — hangzott, és sorra aztán a többi keserves. Bukovinából elszárma­zott székelyek adtak egy­másnak találkozót. A ven­dégül látott erdélyi Cserna- keresztúri Hagyományőrző Együttes is bukovinai gyö­kerekkel rendlkezik. Mint Káka Rozália, az Érdi Bu­kovinai Székely Népdalkor vezetője üdvözlő szavai után elmondta, a mostani összejövetel a korábbiaktól eltérően munkatalálkozó. Céljuk az. hogy megnéz­zék. milyen tehetségek vannak a székelyek kö­zött. Kik azok, akik ha­gyományaikat továbbviszik, és kik, akiktől még tanul­niuk kell. Kihirdette a díszítőmű­vészetek terén versenyzők eredményeit. Különösen a szövők, hímzők, viseletké- szítők munkájával lehet­nék elégedettek. Jelesked­tek a bownhádi és tapolcai felnőtt és gyermek szö­vők, hímzők. Női viseleté­vel első díiat nyert a ta­tabányai Kónya Lajosné. az első díias férfivtseletet pedig a Kakasdon élő Mol­nár Ágoston készítette. Már csak ő egyedül a mes­tere a zsinórozásnak, az utánpótlásra naev szükség lenne. A fafaragásban Tu­sa János tűnt ki. aki a bu­kovinai székelyek, úikörj történetét faragja fadom- borművekre. Eme kézmű-' vesnj u nk'ákból kiáll it á át­rendeztek. a művelődési központ egyik termében. Délután hallgathattuk meg a mesemondók és néodalénekesek versenyé­T.unaskó Angéla mese lés közben nek értékelését. Elsőként dr. Kriza Ildikó etnográ­fus, néprajztudós — itt zsűrielnök — beszélt a me­semondók teljesítményéről. Örömének adott hangot amiatt, hogy olyan sokan — tizenhatan, köztük több pvermek. a legkisebb hét­éves — jelentkeztek a ver­senyre ebben a nem köny- nyű műfajban. Mindegyik, aki még a hagyományban nőtt fel, s azok is, akik megtanulták, helytálltak. Erezték, kinek szól a me­se. Elsőként említette — és első díjjal is jutalmazták — Márton Lázamét. A középkorú, székely ru­hás Márton Lázárné ne­kem is feltűnt, bár mesélé- sét nem hallottam. Mikor arra került sor, éppen a népdalénekesek versenyét élveztem a színházterem­ben. De feltűnt mint nép- daiénekes. A kategóriában helyezést nem ért él. A népdalénekeseket érté­kelő zsűri elnöke. Ólsvai Imre népzenekutató, zene­szerző megállapította, hogy a nagyanyák tudásának továbbvitelére készek a lánvunokak. (Ha a nagy­apákat egyelőre még nem is követik a fiúunokák.) Nagy szerepe van ebben Kóka Rozáliának, aki a bukovinai székelyeket ha­gyományaik megismerteté­sére indította, s folyama­tosan munkálkodik, hogy ne haljon ki ez a hagyo­mány. Olsvai Imié tizen­három felnőtt- és tíz gyer­mekversenyző teljesítmé­nyét méltatta. Ismertette a díjazottak nevét. Gyermek- kategóriában első dijat kapott Ferenc Orsolya és Zsilinszky Cecília, feinőtt- kategóriában pedig Illés Imréné es Fetrás Mária, A verseny után a buko­vinai székely együttesveze­tők tapasztalatcseréjére ke­rült sor. Este a gálaműso­ron a helyezést elért ver­senyzők, a vendég Cserna- kereszfúri Hagyományőrző Együttes — melynek tag­jai a verseny idején Érd­del és Budapesttel ismer­kedtek —, az Érdi Bukovi­nai Székely Versmondó Kör és az Érdi Bukovinai Székely Népdalkor adott műsort. Vasárnap délelőtt az érdi Kárme!hegyi Bol­dogasszony-templomban vettek részt bálaadó szent­misén a találkozó vendé­gei és vendéglátói. Nádudvari Anna Szabó Ákos, a legkisebb mesemondó aratta a leg­nagyobb sikert (Hancsovszki János felvételei) Szabó Magda köszöntése Debrecenre épített világ A nőknek nincs koruk, szoktuk mondani fé­lig komolyan, félig tréfál­kozva, de mindig udvaria­san, s e mögött az az ódon tévhit áll, hogy az évek nö­vekvő száma szégyellni való. Pedig szégyellni legfeljebb az elherdált éveket kellene, a munkával töltöttek ugyan­is nem vénítenek, hanem gazdagítanak bennünket, s embertársainkat is. Nem önvigasztalódús, nem is fe­dezet nélküli kérkedés, ha­nem hiteles, minden fiata­labbat reménnyel és fel­adattal eltöltő felhívás is. az, amit néhány éve válo­gatott műfordításkötetére címként felírt Szabó Mag­da: Az öregség villogó csú­csain. Ügy illene módosítanunk hát az idézett szólást, hogy a jó íróknak nincs kora, hi­szen a megalkotott esztéti­kai érték olyan, mint az örökös ifjúság itala, amely még a mesebeli forrás vi­zénél is varázslatosabb, mert nemcsak az alkotót te­szi halhatatlanná, hanem még reánk, olvasókra is hatással van. A kortalanság azonban nem kornélküliség. Szabó Magda életművében embe­rek és korok gazdag szín­képe bontakozik ki. Az írói jelenkor évtizedei, közvet­len tapasztalati anyag ad­ják az, alapréteget, de erre ráépül a családtörténet a maga igen gazdag emlék - és dokumentumanvagával, ráépül a szűkebb haza — Debrecen — a maga jól ka­rakterizálható, jellegzetesen magyar sorsot példázó tör­ténelmével és szellemiségé­vel, s ráépül egész Magyar- ország, zivataros évszáza­daival, amelyek az állam­alapítástól mindmáig kevés nyugodalmas időt hoztak ránk. Az ember viszonylag ritkán képes megfelelni akár a legcélszerűbb esz­méknek is. a tévedések, a hibák, a bűnök száma nagy. Egy író számára ’kimeríthe­tetlen példatárat kínál az élet, s ugyanakkor megmu­tathatja azt is, hogy a vét­kező. tévedő ember is el­végezheti legeleinentári- sabb feladatait: megőrizhet egy országot, egy várost, egy családot, vagy legalább önmagát. Egyik feladat sem magasabbrendű, mindegyik teljes embert kíván. S mert ez a küzdelem csak vi­szonylagos eredményt hoz — tanú rá nemcsak a törté- . nelem, hanem az irodalmi alkotások sora is, indokolt a düh meg a bánat is, in­dokolt A félistenek szomo­rúsága, hogy a legújabb, könyvheti esszékötet címét idekölcsönözzem. Wzabó Magda szinte min- den műfajban alko­tott. A legnagyobb sikert regényei és drámái aratták, de már fiatalkori verseivel feltűnést keltett, s ifjúsági regényei, rádiójátékai, úti­rajzai, elbeszélései, műfor­dításai, esszéi vitathatatla­nul gazdagítják az életmű­vet. Az emberi léleknek és az emberiség történelmének ismerete olyan bölcsesség­gel ruházta fel az írónőt, hogy az mindnyájunk oku­lásául szolgálhat, s ezért sokszorosan kívánjuk neki születésnapján, hogy járjon még sokáig a „villogó csú­csokon” olyképpen, hogy azért köztünk is maradjon. Vasy Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom