Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

MOblORI xJiíiia Osztálytalálkozó Szűk már az iskolapad XXXIV. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM 1992. OKTOBER 1.. CSÜTÖRTÖK Felmondott az igazgató (I.) Két ünnepség - egyszerre Kétévi aktív munka után távozott a maglódi művelődési ház éléről Zalavári Béla. Ö adta be felmondását a helyi önkormányzatnak. Nem sokkal később Gyomron mégis megbízták — kétévi időtartamra — az oltani művelő­dési ház vezetésével. Zalavári Béla és felesé­ge, Poór Mária nagy ter­vekkel érkeztek meg annak idején az agglomerációs te­lepülésre. A feleség — szí­nésznő — nevéhez fűződik az Alkotó Kulturális Egye­sület létrehozása, amely a hagyományok éltetését, új programokat, később egy faluház kialakítását tervez­te. Sok minden megvalósult a házaspár elképzeléseiből, de akadtak hiányok is, amelyek többsége objektív okokra vezethető vissza. ■ Mi késztette arra, hogy beadja a felmondá­sát? — kérdeztük az eléggé megkeseredettnek látszó Zalavári Bélát. — Nézze, én még min-, dig szeretek az emberek szemébe nézni. De az mégis,- csak furcsa, hogy kikezde­nek engem a Maglód (mű — állítólag független — he­lyi folyóiratban. Utána pe­dig nem közük a válaszo­mat, mert úgymond, a szer­kesztőbizottság nem tartja arra érdemesnek. Még azután sem közölték le, amikor az inkriminált szö­vegrészt (mondatokat) ki­húztam a cikkből. ■ Ezek szerint nem is az önkormányzattal volt haja, hanem az újsággal? — Az önkormányzattól így Bezzegh István pol­gármester úrtól is — min­den segítséget megkaptam. De őszintén meg kell mon­danom, dr. Patkós József tanár úrral (A Maglód cí­mű újság felelős szerkesz­tője. G. J.) többször voltak vitáink. Jó lett volna, ha a község kulturális életének fellendítéséről beszéltünk volna, de erre nem volt mód, mert Patkós úr soha­sem lépte át a művelődési ház küszöbét. ■ Mégis, mondja meg őszintén, miért távozott, mi volt az a pont, hogy most már nem csinálom to­vább? — A legutóbbi Szent István-napi ünnepség. A művelődési ház a nyaralói Iskolában szervezett egy ünnepséget augusztus 20- ón. Az önkormányzat is se­gített bennünket, 70 ezer forinttal támogatták a ren­dezvényt. Ára az utolsó na­pokban még egy ünnepsé­get szervezett dr. Patkós József — mintegy megkont­rázva a mi ünnepségünket. Persze, hogy megoszlott a közönség, itt is, ott is keve­sen voltak. Ezt a „hátba­támadást” már nem tudtam lenyelni. Ügy véltem, jobb, ha önként távozom. Szegedi Mária — Zalavá­ri Béla közvetlen munka­társa, aki másodállásban a gazdasági, ügyeket vitte a művelődési házban — tel­jes mértékben azonosul a volt igazgató szavaival. Ö is a helyi újságot és sze­mély szerint dr. Patkós Jó­zsefet teszi felelőssé a tör­téntekért. — Milyen helyi újság az, amely nem ad híradást a községi kultúrház rendez­vényeiről? És az igazgató­nak kell(ene) ezeket a cik­keket megírni? Patkós urat egyetlen rendezvényünkön sem láttam, de még a munkatársait sem. Ügy is mondhatnám, bojkottálták az itteni eseményeket. Pe­dig — a korábbi évekhez képest — sokkal több ren­dezvény zajlott a művelő­dési házban. Az önkor­mányzattól valóban min­den segítséget megkaptunk az eltelt két esztendőben. Természetesen én is le­mondtam, nem csinálom tovább ezt a munkát. So­kat veszített Maglód Zala­vári Béla távozásával. G. J. (Folytatjuk.) Próbálom az osztálynév­sort elmondani, de nem jut eszembe mindenki. A gyömrői falusi általános is­kola 1962-ben végzett egy­kori nyolcadik osztálya hangulatos találkozót tar­tott, amelyen elég szép számban vettek részt az öregdiákok. Kovács Béla fáradhatatlan szorgalom­mal szervezte a találkozót, mivel 30 év után ez volt az első alkalom, hogy újból közösen töltötték a dél­utánt és estét. Az „alma mater” osztály- termében a padokba néhá- nyan csak nehezen tudtak beleülni, s az ügyeletes je­lentése is kicsit sutára si­keredett. Kovács Sándor tanár úr, az egykori osz­tályfőnök bizony könnyes szemekkel nézett végig az asszonyokon, férfiakon. De ők sem tudták nagyon lep­lezni meghatódottságukát, hiszen de rég is volt, ami­kor Gerdei tanár úr rázós karmesterpálcája a kör­mükre sújtott. Vagy Heilig tanár úr kulcscsomója, ami testünkön landolt, vagy Ko­pácsi igazgató úr szigorú tekintete, amikor belépett az osztályterembe — föld­rajzóra előtt. (Emlékszem, egyszer nem készültem földrajzból. Azt találtam mondani, hogy a Nyírség a szőlőterméséről vált híres­sé. Hogy mit kaptam, azt csak azért nem írom ide, mert tisztelem néhai Kopá­csi Balázs igazgató úr em­lékét ...). Az ő sírjára ko­szorút vitték a résztvevők. Klein Zoltánná, minden­ki Jutka nénije is eljött az osztálytalálkozóra. Már ő is nyugdíjas, bár ez egy­általán nem látszik rajta. Hétezer forinttal ment 'Kulturális ajánlatok Monoron csütörtökön az autós kertmoziban a Vo­lán-telepen Rózsák hábo­rúja (Színes, szinkronizált, amerikai krimi-vígjáték, főszereplő: Michael Doug­las). Péteriben csütörtökön a művelődési házban 17 órai kezdettel köszöntik az idő­sek világnapján az örege­ket. Pilisen: Ruttka Ferenc festőművész kiállítása a polgármesteri hivatal dísz­termében. Pf. 51 Erdélyi barátokkal Ez év júniusában öt na­pot töltöttünk Erdélyben. A táj szépsége, az embe­rek vendégszeretete lenyű­gözött bennünket. A ha­talmas hegyek és fenyve­sek számunkra eddig szo­katlan, mégis gyönyörű látványt nyújtottak, s jó­kedvünket csak fokozták a jellegzetes, kézzel faragott székelykapuk, a Boncza- kastélyban látottak, vala­mint a csodálatosan kidol­gozott köröndi kerámia­tárgyak. Legszebb élmé­ALBERTIRSA Vásár Október 4-én, vasárnap Albertirsán országos átlát­ás kirakodóvásárt, vala­mint autóvásárt tartanak a szokásos helyen és felté­telek mellett. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u, 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Köb- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, PL 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-tól U-l*. 8 = Sjiffírlai) A hét tűzesetei Robbanó palackok Az elmúlt héten ismét sok avartfiz volt, tovább tart a szárazság, s az emberi gon­datlanság sem csökkent. Tizcnhatszor vonultak a monori tűzoltók különböző helyekre, s tetemes az üzem­anyagköltség, közben vak­lárma is elszólította a szürke ruhásokat. Vecsésen például a II. fo­kozatú riasztás nyomán négy helyről érkeztek a tűzoltók Búzás Imre Vecsés, Batthyány u. 31. sz. alatti házába. Hentesüzlet mű­ködött itt valamikor és hozzáépített füstölő, amit magáncélra most is hasz­nálnak. A téglából épült füstölő gyulladt ki a nagy lángoktól, ami átterjedt a szomszéd ház tetőszerkeze­tére és a ház alsó traktu­sára. Tetézte a bajt, hogy a tűzoltók kiérkezése előtt két teli háztartási gázpa­lack felrobbant, és az izzó vasajtót a robbanás ereje több méterre repítette el. A másik k(ét teli palac­kot — vízsugár védelme alatt — a monori tűzoltók, szerencsére személyi sérü­lés nélkül, hozták ki. A kár így is jelentős. Avartüzek okoztak ve­szélyt Bényén, Gyomron, Sülysápon, a 4-es főút mel­lett, Nyáregyháza és Pilis között. Maglódon, Monori- erdőn és Monor—Gomba között két alkalommal, hogy csak a jelentősebbe­ket említsük. Kár szeren­csére — a gyors és hatékony közbeavatkozásnak köszön­hetően — nem történt. Si­került Varga Gyula, Varga Ferenc és Kelemen Sándor szolgálatparancsnokok egy­ségeinek a tűz továbbterje­dését megakadályozniuk. Nagyon kellene már az égi áldás az áldatlan állapotok miatt. H. J, nyugdíjba, de most már tíz­ezret hoz a postás. Több mint 36 évi munka után. Ica néni (Takács Józsefné) az egykori iskolai hivatal- segéd is megtisztelte a ta­lálkozót. Ö még aktív, fel­nőtt fejjel fogott neki a ta­nulásnak, ma az általános iskola és diákotthonban dolgozik — nevelőtanár­ként. És persze ott voltak a diákok. Tass Huba. a doktor úr, aki a Költői kórházi rész­legében dolgozott, de két éve ideiglenesen leszázalé­kolták. Kikezdte őt a szo­ros munka, a heti ötszöri éjszakai ügyelet, a sok haj­tás. Földi Gyula, aki Haj­dúböszörményből jött az osztálytalálkozóra. Ordasi Károly, aki Gyomron la­kik, s aki gépkocsivezető­ként keresi kenyerét — s már két unoka büszke nagypapája. Jansik Pál, aki a fővárosban vigyázza a rendet, merthogy rendőr a „szakmája”. Nagy Sándor, „Pita”, aki boldog család­apa, pedig micsoda vagány gyerek volt. Sohasem hit­tük, hogy egyszer is megnő­sül ... És Borbds Piri, Ja-* kab Bori... György Tibor tanár úr éppen olyan mélyen szívta a cigarettát, mint 30 évvel ezelőtt. És Balázs Edit né­ni, aki az egyik legszebb tantárgyat, a történelmet tanította nekünk nélységes emberséggel. Vidáman szólt a zene id. Kókai János triója jóvol­tából a Gödör vendéglőben. Késő estig beszélgettek, táncoltak az egykori nyol­cadik osztály diákjai. S a végén Ordasi Karcsi szép hangjától volt hangos a te­rem. „Nem is tudtam ed­dig, hogy ilyen jó hangod van” — mondtam neki. Mire ő: „— Bennem egy operaénekes veszett el.” Volt némi igaza ... Lassan-lassan elfogyott a csapat. Abban a reményben váltunk el egymástól, hogy öt év múlva — ha lehet •— újból találkozunk. Mert negyven fölött már nagyon szalad az idő. És olyan jó dolog a régi emlékeket,. diákcsinyeket feleleveníte­ni. Tehát 1997-ben — ha még élünk — újra találko­zunk. Gér József nyeinket a Gyilkos-tó és a Békás-patak környékén szereztük. Felemelő érzés volt a régi, Nagy-Magyar- ország területén barangol­ni, s a Békás-szoroson át eljutni az ezeréves ország­határig. Nagyon vártuk a talál­kozást a marosvásárhelyi testvérosztályunkkal. Nem csalódtunk. Mindenki új barátokra talált, s e kap­csolatok tartósságát az is jelképezi, hogy most szep­temberben mi is vendégül láthattuk őket. Program­ban nem volt hiány. Az erdélyi lányok és fiúk a többi között megnézték Vi- segrád és Esztergom törté­nelmi emlékeit, fővárosunk nevezetességeit: a Hősök terét, a Mátyás-templomot, a Nemzeti Galériát és a millenniumi emlékművet. Mindent elkövettünk an­nak érdekében, hogy ők is olyan jól érezzék magukat, mint mi náluk. S annak ellenére, hogy több mint 18 órát várakoztak a határ­nál, úgy érezzük, ez sike­rült is. Osztályunk azt tervezi, hogy a jövő évben is meg­látogatjuk erdélyi barátain­kat, mert kirándulásunk során olyan élményeket szereztünk, melyek felejt­hetetlenek maradnak szá munkra. Ezúton szeretnénk kö­szönetét mondani osztály- főnökünknek, Kozák né Székely Ildikó tanárnőnek az út megszervezéséért, is­kolánk tanárainak segítő készségükért és a Monori önkormányzatnak az anya­gi támogatásért. Sipos Szilvia, Segycvi Beáta IV/E osztályos tanulók (JAG) Körzeti labdarúgó-bajnokság Kapitányi kezdés \ megyei II. osztályból ki­esett Vecsés tovább menetel, ezúttal a Törteit gázolták el. Továbbra sem megy a Dán- szentmiklós-nak. ezúttal Mono­ron „felejtették” a két pon­tot. Egyre jobban formába len­dül az Albertirsa és a Nyár­egyháza. TABELLA 1. Vccscs 5 - - 20- 5 10 2. Monor II, 4 1 - 11- 5 9 3. Ecser 4 - 1 14- 5 8 4. Nyáregyháza 3 11 21-10 7 5. Monori-erdő 3 1 1 12- 7 7 6. Albertirsa 3 - 2 16- 7 6 7. Pilis II. 3-2 18-15 6 8. Csévharaszt 3-2 8-7 6 9. Maglód FC 2 - 3 9-11 4 10. Törtei 2-3 8-10 4 11. Mende 1 - 4 9-22 2 12. Kőcser - 1 4 3-23 1 13. Dánszentmikl. - - 5 1-10 ­14. Cegléd bércéi - - 5 5-21 ­Monor II.—Dánszentmik­lós 1-9 (0-9), Manor, 60 né­ző, Vezette: Palik. A meg­lepően jól játszó vendégek ellen csak jogos büntetőből született meg a hazai győ­zelem. Gói: Solti L. (11-es- ből). Jó: Pusztai, Bajári T. (Monor II). Ecser—Csévharaszt 3-0 (0-0), Ecser, 100 néző. Ve­zette: Szalai. A második félidőben mutatott játéka alapján megérdemelt a ha­zai győzelem. Gól: Doma (2), Számwéber. Jó: Doma, Szilágyi, illetve Morvái, Szabó K. Monori-ertlő—Maglód FC 3-2 (2-2), Manori-erdő, 100 néző. Vezette: Szuda. A kezdőrúgást Szőnyi János, a magyar birkózóváloga­tott szövetségi kapitánya végezte el. Szünet után jobbak voltak a hazaiak. Gól: Zünszíki (2), Dobó, il­letve Tóth A. (2). Vecsés—Törtei 4-0 (2-0), Vecsés, 100 néző. Vezette: Mészáros F. Kitűnő játék- vezetés mellett a hazaiak ilyen arányban is megér­demelten győztek az erő-’ sen visszaeső törtaliek el­len. Gól: Csőke, Matheisz (2—2). Jó: Molnár, Matheisz, Érsek, Hártai, Hamberger, illetve Pesti, Saakter, Pa­taki. Pilis II.—Mende 7-1 (4-0), Pilis, 100 néző. Vezette: Lengvári. A hazaiak tetszés szerint lőtték góljaikat a durván jáiszó Mende ellen. Gól: Erdős (3), Kollár (2), Kisjuhász, Kochan, illetve Bartos I. Jó: az egész hazai csapat, illetve Vidák, Bar- tos I., Solti F. Nyáregyháza—Kőcser 9-1 (5-0), Nyáregyháza, 200 né­ző. Vezette: Izsáki. Henge­relt a egyre jobban formá­ba lendülő hazai csapat a sportszerű Kőcser ellen. Gól: Serfőző I. (4), Molnár T. (3), Rizmayer, Maczkó I. (Nyáregyháza). Jó: az egész hazai csapat. Albertirsa—Ceglédbercel 6-0 (3-0), Albertirsa, 150 néző. Vezette: Szűcs. Az is­mét öregekkel kiálló ven­dégek nem bírták végig a hazaiak által diktált ira­mot. Gól: Török, Szentir­mai, Szekeres, Tabányi, Vrabecz, Duhaj. Jó: Vra- becz (a mezőny legjobbja) és valamennyi hazai játé­kos, illetve Peszeki. Ifjúsági eredmények: Ecser —Csévharaszt 8-3, Albertirsa— Ceglédbercel 4-0, Veesés—Tör­tei 3-1, Monor II.—Dánszent- milclós 2-5. Serdülőeredmények, Gyeim* röi csoport: Űri—Monor 0-9, Monor—Üllő 9-3, Péteri—Gyöm- rő 2-2, Vecsés—Ürl 5-2, Mag­lód—Sülysáp 0-3. Ceglédi csoport: Nyáregyhá­za—Törtei 4-1 Albertirsa—Pilis 0-4. A többi eredményről nem érkezett jelentés. (é) Nem sikerült a reváns Az első Rendőr—Polgár­őr futballtalálkozó 4-4-re alakult. Ha lehet, másodszor még jobb csapattal lépett pályára a rendőrség, de így jß sokáig 1-1 volt az eredmény. Szőnyi hiába vé­dett mindent, amit csak le­hetett, a végén elfáradt tartalékos polgárőrök ellen 3-1-re nyertek a rendőrön. A fiatalságuk, a gyorsasá­guk és az a két-három iga­zolt játékos közöttük el­döntötte a mérkőzés sorsát. A rendőrcsapat edzője,’ Szentirmay Cecília végig hangosan irányította a csa­patát a pálya széléről. A polgárőrcsapat már csak a Dóczi-büfében nyugodott meg a harmadik félidő­ben a finom halié mellett. Egymás megismerését szolgálta a két találkozó, és nem vérre ment: így szép volt, jó volt, több ilyet kell még szervezni! — mpndták a résztvevők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom