Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-27 / 253. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1992. OKTÓBER 27., KEDD A VILÁGBANK MEGNYITOTTA IRODÁJÁT Budapest legyen a pénzügyi központ Magyarország tíz éve lépett be a Világbankba, s ez alatt az időszak alatt a nemzetközi pénzintézet több mint 3,1 milliárd dollár kölcsönt folyósított hazánknak. A budapesti iroda egyúttal a Világbank közép-kelet-európai képviseletét is ellátja, ami egybeesik azzal a kormányzati céllal, hogy Budapest a térség regionális pénzügyi központja legyen — hangsúlyozta Kupa Mihály pénzügyminiszter hétfőn a Világbank budapesti irodájának ünnepélyes megnyitó- < ján. A pénzügyminiszter emlékeztetett arra: az elmúlt évtizedben a Világbanknak nagy szerepe volt Magyar- ország fejlődésében. A nemzetközi pénzintézet hazánkat elsősorban az ipari struktúra átalakítását, a mezőgazdaság, az egészségügy, a távközlés, a pénzügyi rendszer, valamint az energiaszektor finanszírozását célzó kölcsönökkel támogatta. A Világbanknak nagy szerepe volt abban is — mint azt a miniszter külön kiemelte —, hogy a rendszerváltás idején hazánknak sikerült túljutnia az akkori pénzügyi nehézségeken. Kemal Dervis, a Világbank közép- és kelet-európai főosztályának igazgatója a megnyitón hangsúlyozta: Magyarország eddig is élen járt a Közép-Kelet- Európában zajló rendszerváltásban, s a Világbank szakemberei bíznak abban, hogy az ország a jövőben is a térségben zajló folyamatok élén halad. A szakember pozitívnak értékelte az elmúlt évben hazánkba érkezett 1,5 milliárd dollár összegű közvetlen külföldi tőkebefektetést, s emlékeztetett arra, hogy a kelet-európai térségnek folyósított 6,6 milliárd dollár összegű teljes kölcsönállo- mány 25 százalékát a Világbank nyújtotta. Kemal Dervis kiemelte: a térségnek juttatott világbanki hitelkeretből Magyarország kapta a legtöbbet az elmúlt években 1990- ben 270 millió dollárt. 1991- ben 400 millió dollárt folyósítottak, idén pedig összesen 450 millió dollárt biztosít a nemzetközi pénzintézet. A Világbank vezető tisztségviselője súlyos gondnak ítélte, hogy 1990—92 között a térség valamennyi országában jelentősen visszaesett a GDP (bruttó hazai termék) volumene. Kemal Dervis szerint a recesszió sújtotta gazdaságokban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fiskális politikára, a költségvetési hiány kezelésére, mert a hiány esetleges növekedése még jobban visszavetheti a gazdaságot, illetve az inflációnak újabb lökést adhat. Így a térség kormányainak gyorsítani kell a strukturális, az intézményi reformokat, hogy ténylegesen uralkodóvá váljon e gazdaságokban a magánszféra. RENDKÍVÜL GYORS VÍZSZINTESÉS A DUNÁN Beszakadt part, megcsúszott rézsűk A Duna szombati elre- kesztését követően hétfőn délután 152 centimétert esett a vízszint Dunakiliti térségében. A rendkívül gyors, hirVitézavatás ötven év múltán Tegnap délelőtt öt évtL zed múltán első ízben kér rüit sor vitézavatásra Magyarországon. A Horthy Miklós kormányzó által 1920-ban alapított Vitézi Rend a II. világháború után az emigrációban folytatta működését, és 1962- ben felvételt nyert a nemzetközi lovagrendek sorába. Ez év elején a hatályos magyar jogszabályok figyelembevételével s a Fővárosi Bíróság döntése alapján idehaza is elkezdődhetett a rend szervezeti kereteinek kiépítése. A bicskei római katolikus plébániatemplomban ökumenikus istentisztelet keretében százkilenc, Magyarországon élő vitéz avatására került sor. Az avatottak közül néhányan az elmúlt háború során tanúsított harctéri helytállásuk alapján nyerték el a vitézi címet, de avatásukra már a német megszállás, illetve a kormányzó akadályoztatása miatt nem kerülhetett sor. Az új vitézek többsége elsőszülötti várományosként, atyja, esetleg nagyatyja vitézi címe alapján nyert felvételt. Néhányan tagjai lettek a rend nemzetvédelmi tagozatának is, amely a Vitézi Szék döntése alapján olyan személyeket tömörít, akik az elmúlt évtizedekben itthon vagy az emigrációban nemzeti szempontból rendkívüli érdemeket szereztek. A zsúfolásig megtelt bicskei műemlék templomban vitéz József Árpád magyar királyi herceg, a nagy József nádor leszármazottja, a rend jelenlegi főkapitánya, az eredeti karddal avatta vitézzé a jelölteket. Szentbeszédet mondott vitéz Tabody István római katolikus főesperes, valamint Fáy Halász Gedeon, a Johannita Rend magyar tagozatának kommen dátora. Az ünnepi szertartáson — amelyet a hazai hírközlő szervek mellett a német televízió is közvetített — a társrendek nevében képviseltette magát a jeruzsá- lemi Szent Lázár Lovagrend, valamint a magyar- országi Szent György Lovagrend is. A szertartás után a résztvevők megkoszorúzták a helység főterén álló magyar hősi emlékművet. ' P. L. telen vízszintesés miatt több helyen beszakadt a partrész, megcsúsztak a rézsűk. A szigetközi ág- rendszer felső részéből kifelé szalad a víz. A szakemberek becslése szerint a dunacsúnyi új zsilipnél mintegy 150-200 köbméter vizet adnak át másodpercenként jelenleg a régi Duna-mederbe a szlovákok, további mintegy 300 köbméter az elrekesztésnél, a gátnál jut át az eredeti mederbe. A Duna jelenlegi teljes vízhozama 1000 Köbméter Korul van másodpercenként. A szlovák oldalon a kivitelezők hangoztatják, hogy egyelőre csak hajózási szintig töltik fel a tározóteret, illetve az üzemvízcsatornát. Ha ez megtörténik, a Duna teljes vízhozamát — a turbinák beindításáig — az új zsilipen keresztül a régi Duna-mederbe engedik. Az üzemvízcsatornánál akkor csak a hajók zsilipeléséből adódó vízveszteséggel kell számolni. SENKI SEM TUDTA A szlovákok kész helyzetet teremtettek A Budapestre akkreditált külföldi újságírókat tájékoztatta hétfőn a magyar kormány álláspontjáról Martonyi János azt ' követően, hogy megkezdődött szlovák részről a Duna elterelése. A külügyi államtitkár egyebek között rámutatott arra, hogy a brüsszeli tárgyalásokkal egy időben, valójában már október 20-án megkezdődött a Duna elrekesztése. Ezzel a szlovák kormány „fait accompli”-t, kész helyzetet teremtett, nehéz helyzetbe hozva a prágai szövetségi kormányt is, mely október 21-i szóbeli jegyzékében arról tájékoztatta a magyar felet, hogy a Brüsszelben felállítandó háromoldalú szakértői bizottság döntéséig, november 2-áig az építkezésen nem történik visszafordíthatatlan lépés. A magyar kormány értelmezése szerint sem Prága, sem Brüsz- szel, sem pedig Budapest nem tudott arról, hogy a tárgyalás napján már elkezdődött a Duna duzzasztása az újonnan épített hajózási csatornában. Ezt egyébként a szlovák kormány nem tekinti a két ország határának, noha a párizsi békeszerződés 1947- ben kimondta: Magyarország és Csehszlovákia határa a folyó hajózási köKifiitySlhető-e a köztársasági elnök? Ho Earvmaek Ceglédre A kérdés nyilvánvalóan provokatív. Legcélszerűbb volna nem válaszolni rá. Vagy csak egyetlen szóval, igennel vagy nemmel. Igen, mert demokráciában a véleménynyilvánítás szabad. Nem, mert a nemzeti ünnep szónokát pfujozni illetlenség. Ezek a válaszok egyformán igazak ugyan, mégis hamisan csengenek. És amennyiben igazak' semlegesítik egymást. Ha belemegyek a kérdés latolgatásába, nem az egyszavas válaszért teszem. Miért is vindikálnám magamnak a jogot az ítélkezéshez? És mit is számítana a véleményem ? Precízen a véleményem így hangzik: igen is meg nem is. Érjük be ennyivel. Csakhogy ennek az ügynek vonzatai vannak, előzményei és utózöngéi, amelyek talán fontosabbak magánál az eseménynél. Ezekről érdemes elgondolkodni. • Az előzmények azzal kezdődnek, hogy közös megegyezéssel — amelyben nemcsak a kormánykoalíció meg az ellenzék vett részt, hanem az egész nép — éppen Göncz Árpádot választottuk köztársasági elnökké, és ennek mindenki örült. Jól ismert, szerény és megnyerő közéleti férfi volt, közepes író, jó fordító, az írószövetség elnöke, Bibó István elkötelezett híve, háta mögött 56-os forradalmár múlttal és tán hatévi börtönnel. Örült a kormány, hogy az ellenzék olyan jelöltet kínál, akivel várhatóan együtt tudnak dolgozni, hiszen csak nem felejti el, amit nehéz időkben Antall tett érte, és különben is közös célért harcolunk. örült az ellenzék, hogy olyan tagját emelheti magas polcra, aki ezért cserébe engedelmes kiszolgálója lesz. Örültek a keresztények, mert jó magyar embernek nézték az elnököt, és örültek a zsidók, mert az elnök nyilvánosan izraelita vallásának vallotta magát — ami egyébként egy kicsit mindenkit meglepett. Ezzel kezdődött tehát, általános elégedettséggel és bizakodó várakozással. Jóságát kissé túlzottnak éreztük, amikor mindenkinek amnesztiát hirdetett: az emberekben még élt — ma is él — az igazságtétel igénye. De elfogadtuk, ezzel együtt. Furcsa volt az is, hogy hirtelen úgy járja a világot a színdarabjaival, mintha igazi író volna. Ám ez sem volt baj, hadd örüljön a látszatsikerének, ennyi évi börtön után megérdemli. A baj a taxisblokáddal kezdődött, amikor színt vallott a kormány ellen. Akarta a puccsot. Ettől megdöbbent az ország, kezdett kinyílni az emberek szeme (és zsebükben a bicska). S már nem voltak úgy elragadtatva attól, hogy állandóan a világot járja és ünnepelteti magát az ország pénzén. Türelmes nép vagyunk, megviselt és megregulázott nép: lenyeltük ezt is. Amit nem nyeltünk le: hogy a rendszerváltozásnak nem előmozdítója, hanem kerékkötője. Már láttuk, hogy nem a köztársaság elnöke, csak a pártjáé, amely úgy irányítja, mintha hipnotizálná. Hamis statisztikákkal elhiteti vele, hogy az ország legnépszerűbb embere. Ezt ugyanúgy elhiszi, mint annak idején Rákosi Mátyás. Kicsit hasonlítani is akar hozzá, megjátssza a jóságos nagypapát, akinek mindenkihez van egy kedves mosolya — közben egyre konokabbá válik: hatalmat akar, és meg is szerzi. A szelíd emberből kibúvik a diktátor. Nem sorolom a jogtiprá- sait, aláírások megtagadását, tudja mindenki. Fokozatosan elveszítette a nép bizalmát, már csak a pártjába kapaszkodhatott. Ez volt a füttykoncert előzménye. Észrevette vajon? Lehet, hogy nem vette észre. Annyira eltelt magával, vagy annyira félrevezette a környezete, hogy őszintén megdöbbent, amikor a nép beléfojtotta a szót. Amikor kegyesen épp arról akart szónokolni, hogy emberek, fogjunk össze... A látvány és a hangzavar oly meggyőző volt, hogy nem lehet se bagatellizálni, se összeverődött csőcselékre hárítani. A televízió most bosszút ál't azért, amit az elnök elkövetett ellene: ország-világ szeme előtt mutatta be a kudarcát. Sok ezer torok és sok ezer ököl együtt, ez mégse semmi. De a tömeg magától soha meg nem szólal. Szüksége van egy előkiabálóra, aki megadja a hangot. Akkor aztán rázendít, és boldogan kiadja a mérgét. Nem' vitás, hogy kellett lenni egy kis csoportnak, amelyik előre fölkészült a tüntetésre. Keresik is lázasan, mert demokrácia ide, vélemény- és szólásszabadság oda, szükség volna most rájuk, hogy lefasiz- tázhassák vagy lenácizhas- sák, lecsőcselékezhessék, lemucsaizhassák őket. Vagy talán — ki merjem mondani? —, talán az elő- kiabálók épp az ellenzék fizetett emberei lehettek. Ki tudja? Cut prodest? — kérdezi a római jog; kinek állt érdekében ez a tüntetés? A kormánynak biztosan nem, csak kellemetlensége származik belőle. Még fel sem ocsúdtak, az ellenzék már támadásba lendült, védekezésbe kényszerítve a kormányfőt, a belügyminisztert, a rendőrséget, a határőrparancsnokot, a főügyészt, mindenkit. Túlságosan jó volt a rendezés, túlságosan kész a forgató- könyv. Vesztenivalójuk nem volt: ha három emberük kiáltozni kezd Göncz ellen, de éljenzés és tapsorkán fojtja el hangjukat, akkor letromfolták a „fa- sisztoid elemeket”, ha viszont — ahogyan történt — meglódul a tömeg, akkor itt az e heti új botrány — és ez kell nekik, botrány, folyton csak botrány, bármi áron, akár a köztársasági elnökük lejáratása árán is. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy másként, nem fog kiderülni soha. Demokráciánk nagy vívmánya, hogy legalább hihetjük, amit gyanítunk, és talán ki is mondhatjuk, le is írhatjuk a gyanúnkat. Ámbár ez nem egészen bizonyos. Amit büntetlenül biztosan leírhatok, mindössze ennyi: a magam részéről sajnálom az elnököt. Életre szóló megrendülés lehetett. De abban nem vagyok bizonyos, hogy kijó- zanítólag hatott rá. Akik pedig örvendeztek a magasztos pillanatnak, azoknak üzenem: nincs ezen mit örülni. Csak kára származik a jelenetből mindenkinek. Eddig is tapasztalhattuk, hogy a kedves nagypapa hogyan vált a szemünk előtt megátalko- dottan konok öregúrrá; ha a konokságához mostantól gyűlölködés és bosszúvágy társul, nem sok jót várhatunk tőle. Pedig Antall és Göncz együttesen csodát művelhettek volna az országban. (BENEDEK ISTVÁN)
