Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-27 / 253. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTÓBER 37., KEDD Interjú Kónya Imrével ESTÉRE HATÁROZATKÉPTELEN VOLT A PARLAMENT Hol volt az ellenzék? Tovább gyűrűznek a sajtóban az október 33-án történt eseményekről a különféle megállapítások. Tegnap a parlament napirend előtt megvitatta a kérdést. Megkérdeztük Kónya Imrét, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezetőjét, mi a véleménye a történtekről. — Ünneprontás volt, ez nem kétséges, nagyon sajnálom a történteket, de el kell mondanom, hogy a felelősség azokat terheli, akik a köztársasági elnököt belehajszolták a napi politikai csatározásokba. El kell mondanom: óriási felelősség terheli az ellenzék mellett a sajtó egy részét is, amiért a közélet szereplőinek tekintélye, megbecsülése szinte teljesen szertefoszlott ebben az országban. Számos nagy jelentőségű törvényt hozott már ez a parlament — méghozzá óriási többséggel —, de a sajtótudósítások legtöbbször a botrányokkal foglalkoznak. A A Magyar Demokrata Fórum sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az ’56-os ünnepségek jó hangulatát a Göncz Árpád köztársasági elnök elleni incidens megzavarta. Ugyanakkor visszautasít minden olyan hamis próbálkozást, amely a történtekért bármilyen formában és mértékben áz MDF-et teszi felelőssé — szögezi le az MDF Sajtóiroda aláírással az MTI- hez hétfőn eljuttatott közlemény. A dokumentum szerint „semmiféle valós alapja nincs azoknak a sajtóban közölt állításoknak, miszerint az MDF-es aktivisták vagy képviselőik bármilyen módon részt veitek volna az incidens szervezésében. Tény visz int, hogy a különféle országos megemlékezéseken ott voltak, ami adódik az MDF- nek az ’56-os szabadságA tegnapi lapszámunk első és harmadik oldalán közölt Tegyük, mi kötelességünk, s mit szívünk diktál című cikkünkben tévesen jelent meg, hogy a 250 évkömoly munkával csak igen csekély mértékben. ■ A pénteki esemény az ön megítélése szerint egy folyamat része lenne? — Sajnos igen. A választások óta mindenki láthatja, hallhatja és olvashatja, hogyan folyik a kormány. a parlament és az Országgyűlés lejáratása az ellenzék és az ellenzéki sajtó részéről. Durva sértések látnak napvilágot, ami ellen sosem emelte fel senki a szavát az ellenzéki és az őt támogató sajtó részéről. A meggondolatlan kijelentések és csúsztatások igen nagy bajokat okozhatnak. Nem csoda tehát, hogy politikusaink ki vanharc és forradalom Iránti elkötelezettségéből. Feltételezhető, hogy ha az ellenzék képviselői maguk is megtisztelték volna jelenlétükkel a köztársasági elnököt, s ha a köztársaság elnöke tekintélyét latba vetve, mégis megszólalt volna, a Kossuth téri incidens se következett volna be. Azért is komolyan felvetődik oz ellenzék felelőssége, mert Göncz Árpád köztársasági elnököt a mindennapi pártcsatározásokba kényszerítették, s ezzel gyengítették az ő pártok feletti méltóságát.” „Az MDF megítélése szerint a sajtó egy részében megnyilvánuló, a kormány és a kormánykoalíció elleni összehangolt és szervezett támadás alkalmas arra, hogy felelőtlenül tovább növelje a politikai feszültséget a társadalomban” — szögezi le a nyilatkozat. vei ezelőtt elhunyt Eőszi Lőrinc emlékére Rádon rendeztek ünnepséget. A megemlékezés a plébános körzetéhez tartozó Kosdon volt. Olvasóinktól elnézést kérünk. nak téve időnként méltatlan atrocitásoknak. Hogy csak néhány példát mondjak: előfordult már, hogy a házelnök március 15-i ünnepi megemlékezését és a miniszterelnök beszédeit is több alkalommal megzavarták ... ■ Ami a Kossuth téren történt, azonban mégis csak példátlan eset. — Igen. De ha már kiindulópontunk a pénteki esemény volt, hadd mondjak el még egy nagyon fontos dolgot. Pénteken ott voltam a Corvin közben, a Bem téren, a Parlamentnél és az Operában is. De hol volt az ellenzék? Miért nem tartották fontosnak. hogy meghallgassák legalább a Parlamentnél a köztársasági elnököt? Hol voltak az ellenzéket támogató tömegek? ■ Az ellenzék a belügyminisztert és a kormányt hibáztatja. — Véleményem szerint ez egy igen vészéiyes felfogás! Hogyan lehetne felelőssé tenni a kormányt, netán tagjait? Mit kellett volna tennie a belügyminiszternek? Lehallgatások, igazoltatások, netán vízágyúk kellettek volna? Aggasztónak tartom, hogy egyesek a velük ellentétesen gondolkodók szabadságának korlátozását követelik. Teszik mindezt azok. akik a legszélsőségesebb szabadosság mellett törnek időnként lándzsát, és a végrehajtó hatalom törvényes jogaitól féltik a demokráciát. B Kit tesz felelőssé a történtekért? — Már említettem: a felelősség mindazokat terheli, akik segítettek abban, hogy eldurvuljon a politikai küzdelem, és akik a köztársasági elnököt belehajtották a napi politikai küzdelmekbe. A parlamenti demokráciák alkotmá- mánvai azért mentesítik a köztársasági elnököt a politikai felelősségvállalás kényszerétől, és vonták ki ezáltal a napi politikai küzdelmekből, mert csak így tud olyan tekintélyt és tiszteletet kivívni magának, hogv egyes kiélezett helyzetekben mindenki elfogadja véleménvét, és így képes békét és egységet teremteni. Aki belebocsátkozik a politikai küzdelmekbe, az vállalja a politikussorsot, az óhatatlanul kiteszi magát az ellentétes meggyőződésű emberek bírálatának. Szalay Mária Szervezett támadás a kormány ellen Rád helyett Kösd Mit is ünnepeltünk? Október 23. nemzeti ünnep. Minek az ünnepe? Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja. Azé a napé, amikor a nemzeti érzésében és emberi méltóságában megsértett magyar nép fölkelt külföldi (szovjet) elnyomói és ezek honi (kommunista) kiszolgálói ellen. A felkelt nép, vagyis a szabadság- harcosok soraiban sok (becsapott) kommunista párttag is volt. Az októberi csodálatos napokban egyetértett az ország minden lakója, leszámítva néhány (tízezer) „muszkavezetöt”. 1989. október 23-án a reformkommunisták ügyeskedése vagy méltánylandó gesztusa következtében a (még kádárisla) parlament megszüntette a gyászos emlékű népköztársaságot, és visszaállította a köztársaságot. Ez méltánylandó tett volt, de ha nem hoztak volna ilyen döntést, megtette volna azt a szabadon választott, új Országgyűlés. Tehát nagyfokú aránytévesztés lenne XX. századi történelmünk legragyogóbb eseményét egy napon emlegetni e hasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű határozattal. Miért mondom el mindezt? Október 23-án este ünnepi hangversenyt tartottak az Operaházban „az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére” — a hirdetmény szerint. Kétszer hallottam a tévében e program bejelentését. A közszolgálati televízió bájos bemondója mindkét esetben a „köztársaság kikiáltásáról’’ beszélt. A forradalmat meg sem említette. Nem tudom, hogy a bemondó kész szöveget kap-e fölolvasásra. Ha igen, akkor nagyfokú „udvariatlanság” vele szemben, hogy hazugságot adnak a szájába. Közismert ugyanis, hogy a féligazság nem az igazság fele, hanem hazugság. „A hét” október 25-i adásából aztán megtudtam, hogy nem egyedi esetről Borult a napirend Antall József kormányfő az Országgyűlés hétfői munkanapjának kezdetén az elmúlt napok két vihart kavaró eseménye:- a Duna elterelése és az államfővel szembeni Kossuth téri incidens kapcsán kért szót napirend előtt. Bejelentette: a Dana-meder elrekesztése szlovák oldalon megtörtént. Antall József a képviselőket tájékoztatta arról is, hogy a kormány a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, a keddi szlovák válasz után pedig kész az EBEÉ konfliktusmegelőző mechanizmusával kapcsolatos intézkedéseket tenni. A miniszterelnök az október 23-i Kossuth téri incidens kapcsán leszögezte: a kormány sajnálatosnak és mindenkor elítélendőnek tartja, ha ünnepélyes alkalmakkor kerül sor olyan jelenségre, amely az ünnepség hangulatát megzavarja. Sajnálatos, ha a köztársasági elnökkel történik hasonló incidens. Mindazonáltal Antall József a leghatározottabban visszautasította azokat a célzásokat, amelyek a kormányt, illetőleg a koalíciót bármiféle kapcsolatba hozták az eseménnyel. Tölgyessy Péter, az SZDSZ elnöke napirend előtti felszólalásában arra kérte a magyar diplomácia irányítóját, hogy ne csak harmadik félnél, hanem szlovák partnerénél is keresse a megoldás lehetőségét Bős ügyében. Felszólalásának hosszabb részében az SZDSZ elnöke is a pan szó. Magyar Bálint SZDSZ-es képviselő a 23-i, Kossuth téri sajnálatos incidensről beszélt, nehezményezve, hogy éppen a „köztársaság ünnepén” történt mindez. (Véletlen egybeesés?) Tudom, hogy az ellenforradalomról könnyebb átállni a köztársaságra, mint a „forradalomra”, tudom, sokan — már koruknál fogva is — nem lehettek rész;sei e történelmi napoknak, s csak azt tudhatják, amit az iskolában, a KISZ-ben tanultak, amit a szájukba rágtak. De tudomásul kéne végre venni. hogy amíg a magyar nép szabadon ünnepelhet, addig október 23-án mindig az 56-os forradalomra és szabadságharcra fogunk emlékezni. Török Bálint Kossuth téri incidenssel foglalkozott. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője napirend előtti felszólalásában az MDF állásrontját ismertetve hosszan szólt az ’56-os ünnepségekről. Mint mondta: mélységesen sajnálják, hogy az ellenzéki képviselők tüntetőleg távol maradtak a megemlékezésektől. Az előre megállapított sorrendben szólaltak fel a pártok kijelölt szónokai, így a Fidesz részéről Orbán Viktor frakcióvezető, a Kereszténydemokratáktól ugyancsak a frakcióvezető, Csépe Béla, a szocialisták nevében pedig Katona Béla. Ekkor már második órájának vége felé tartott a napirend előtti felszólalások sorozata, s mindinkább kezdett személyeskedésbe átcsapni. Oláh Sándor (Kisgazda) napirend előtti felszólalásában határozott fellépést tartott szükségesnek a fasiszta jelképek és mozgalmak ellen. Szorgalmazta: Boross Péter belügyminiszter nyújtsa be önként lemondását, aminek elfogadásáról azután dönthet a miniszterelnök. Az elfogadással vagy a visszautasítással fejezheti ki a legjobban Antall József viszonyát a Kossuth téren történtekhez. Antall József miniszter- elnök a napirend előtti vita harmadik órájának vége felé ismét szót kért. Rövid hozzászólásában kijelentette, hogy Boross Péter belügyminiszter továbbra is élvezi bizalmát. Fenntartotta azt a korábbi véleményét is, hogy nincs szükség ad hoc bizottság létrehozására az október 23-i Kossuth téri incidenssel kapcsolatban. Csurka István hat óra után kapott szót, Meggyőződése, mondotta, hogy a Kossuth téren történtekből a hatalomátmentők csináltak ügyet. Az Országgyűlés plenáris ülését az elnöklő Dörnbach Alajos nem sokkal háromnegyed hát előtt felfüggesztette. Az elrendelt negyedírás szünetben megpróbálták biztosítani a határozat- képességhez szükséges létszámot, amelyhez az utolsó sikertelen szavazáskor hét képviselő hiányzott. A napirend előtti vita egyébként befejeződött, de a T. Ház a határozatképesség hiánya miatt már a tárgysorozat elfogadása előtt munkaképtelenné vált. Bármi’y parázs is legyen egv-egy vita az Országházban, az ottani történéseket figyelő tudósítónak egy percre sem szabad megfeledkezni arról, amit már megtudott fontos politikusoktól. Tudnia kell például, hogy a miniszterek közül ki az, aki legfeljebb egy órát bír ki rágyújtás nélkül. Így hát, amikor megláttam, hogy Kupa Mihály elhagyja az üléstermet, azonnal nyomába szegődtem. — Miniszter úr! Harmadszor szerepel a napirendi pontok között az ön. adókkal kapcsolatos expozéja, illetve a költségvetési expozé. Ügy tűnik, ma sem kerül rá sor. — Valóban, én sem bízom már benne, hogy határozat- képes lesz a T. Ház, mire vége ennek a vitának. Holnap délelőtt viszont már biztos rám kerül a sor. — Mind az új adózási renddel, mind a költségvetéssel kapcsolatban jelent már meg jó néhány bíráló nyilatkozat. Mit szól ezekhez? — Valami ilyesmire számítottam. Egy költségveié* sohasem hasonlít egy szűk cipőhöz, egy kicsit laza. Vannak benne olyan pontok, amik alku tárgyát képezhetik, ami fölött lehet vitatkozni. Bízom benne, hogy megegyezünk. H. Z. Önök szerint mitől főiünk? — Az ország fél! — E kijelentést a miniszterelnöki székkel szívesen kacérkodó pártvezér. Orbán Viktor telte tegnap a Parlamentben. Es igaza van. Az ország valóban fél. csak nem attól, amitől Orbán úr szerint félnie kellene. Az ország — amely nem tud félni, esetleg lakossága — ugyanis attól fél, amivel ijesztgetik. Pontosabban: amivel Orbán Viktor pártja is ijesztgeti. Például? Nos, arra gondolok, hogy az ellenzék az Antall-ka- binet színre léptekor azonnal három számjegyű inflációt ígért és milliós munkanélküliséget, és azóta sem fukarkodnak a riogatással, legyen szó felsőoktatási törvényről, mikor is csillagászati tandíjakat emlegetnek, avagy arról, hogy a mezőgazdaság átalakítása révén kialakul megint a cselédség. Ha nyárelő van. akkor azzal ijesztgetnek, hogy nullára esik a turizmus és a belőle származó jövedelem, ha nyárutó van, akkor forró őszt emlegetnek önök. Orbán úr. illetőleg az a sajtó, amely az önök füttykoncertjére táncol, mert az önök füttykoncertjéhez képest szinte elenyésző az, amely október 23-án a Kossuth téren fölzengett. Netán videofelvételek alapján szelektáljunk: ő fütyült, ő nem fütyült..'. S aki igen, azzal mi legyen? Van valami elképzelése a képviselő úrnak? Nyilván van! Meglátjuk majd, ha önök jönnek. Ha jönnek! Mert az ország, Orbán úr, nemcsak fél. Lát is! (Vödrös) Horn Gyula vasárnap este a Hét című műsorban bejelentette, hogy a Kossuth téren történtek körülményeinek kivizsgálására pártja parlamenti ad hoc bizottság felállítását fogja javasolni. Ad hoc bizottságok életre hívása a polgári demokráciákban bevett szokás. Nálunk is működik néhány. A szocialista vezér által javasolt téma kivizsgálására azonban kár volna a honatyák drága idejét fecsérelni. Viszont minden bizonnyal haszonnal és közmegelégedéssel kutakodhatnának a képviselők az alább felsorolt néhány ügy kivizsgálásakor: — A pufajkások rémtetteinek felderítése, ahol lehetséges, az elkövetők megnevezése. (Ebből a bizottságból Horn Gyulát összeférhetetlenség miatt kihagynám.) — A választásokig kommunista kézben lévő megyei lapok többsége átjátszásának mikéntje. Hogyan került például a Magyar Hírlap Robert Maxwell kezébe? Maxwell magyarországi tevékenysége általában. (Lehet, hogy ez különbizottságot igényel.) — Egykori pártvezérek mai vagyonának eredete. Az ország eladósodásának története. Hogyan gurultak a dollárok? A sort még hosszasan folytathatnám. Ha már egyszer ad hoc bizottságot hoznának létre ... H. P.
