Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-26 / 252. szám
(Apáti-Tóth Sándor felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) kotó önkifejezésére. Sokkal több annál. Az építész nemcsak azt a helyet tervezi meg, ahol az emberek együtt lehetnek; valamiképpen a hitüknek és a lelkűknek is teret ad. @ Fékezte-e, hogy semmihez sem hasonlítható intimitásra, a hívságoktól elforduló, tiszta formákra kellett törekednie? — Egy fogódzó van — a település kultúrája — az efféle gyönyörűséges és komoly munkánál, hogy valaki ne tévedjen túl nagyot. Tehát az alföldi, a ceglédi ember tisztaságát, puritánságát kellett megismerni, hiszen az itt élőknek álmodtam meg Isten házát. Ezért volt fontos, hogy az épület is olyan legyen, mint ők: világos, egyszerű, jó hitű. 0 Manapság mind kevesebb pénzt áldozhatunk új létesítmények megvalósítására. Veszélyezteti-e ez az építészetet? — Az ember évezredeken át mindig épített. Én hiszek abban, hogy ezután is így lesz. Annak ellenére, hogy mostohábbak a körülmények, reménykedem, jól fogunk építkezni. 0 Napjainkban mit tervez? — A főváros legszebb irodaházát szeretném megformálni, ami nem „inter- nacionális”, s pontosan Budapesthez illik. F. F. A KORMÁNY VISSZAUTASÍTJA AZ ALPÁRI VÁDAKAT Az országnak mindenekelőtt nyugalomra van szüksége (Folytatás az 1. oldalról.) mintha a Kossuth téren jelen lévő kormánytagokat, kormányzati tisztségviselőket az adott esetben felelősség terhelné azért, hogy aktív fellépéssel vagy egyéb módon, így az ünnepség megszakításával reagálniuk kellett volna a történtekre. A Kossuth téri ünnepség egyébként a sajnálatos incidens ellenére az előzetes program szerint fejeződött be, így maradt az október 23-a tiszteletére rendezett megemlékezés- sorozatnak szerves része. Ezért is határozottan visz- szautasítjuk az egyes politikusok részéről elhangzott megjegyzéseket, amelyek az események, illetve a kormány kifejezésre juttatott álláspontjának ismerete nélkül, kizárólag párt- politikai, illetve propagandacélokból minősítették a történteket. A kormány különösen sajnálatosnak tartja azt a jelenséget, hogy nagy nemzeti ünnepeinket egyes pártok és politikai erők már az elmúlt időszakban is az elkülönülésre használták fel, hangsúlyozottan mellőzték a közös ünneplést, és helyi vagy ellenrendez- vényekkel osztották meg a magyar társadalmat. A kormány már korábban is felhívta a figyelmet, hogy a jogállamban az alkotmány alapján működő végrehajtó hatalom akadályozása mindig táplálója lehet szélsőséges jelenségeknek, és sohasem érdeke az országnak. Ez közös felelőssége a Magyar Köztársaság valamennyi magas képviselőjének, kormánypárti és (Folytatás az I. oldalról.) Az eseményen, amelyen szinte az egész falu lakossága jelen volt, beszédet mondtak a katolikus, a református és a baptista egyház képviselői is, majd Keszthelyi Ferenc felszentelte az emlékművet. Ezután Surján László javaslatára a népviseletbe öltözött fiatalok jelképesen körbeállták, kézfogással alkotva láncot, s jelezve: megvédik becses értéküket. Az ünnepségen megemlékeztek a betegágyban fekvő dr. Visnyai Lajos plébánosról, aki felkutatta és papírra vetette Eőszi Lőrinc történetét, majd kérést fogalmaztak meg a meellenzéki politikai erőinek egyaránt. Az országnak mindenekelőtt nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy a közösen elhatározott demokrácia és jogállamiság megszilárduljon, és ennek intézményes működése megfelelő alapot nyújtson a gazdasági felemelkedésre. gyés püspöknek: tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a falu meg- mentőjét a boldogok között tisztelhessék. Dudás Zoltán , Hazánkba érkezett Anders Bjiirck Anders Björck, a Svéd Királyság védelmi minisztere vasárnap este Fut Lajos honvédelmi miniszter meghívására — küldöttség élén — kétnapos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. EMLÉKMŰ A FALU MEGMENTJÉNEK TEGYÜK, Ml KÖTELESSÉGÜNK S MIT SZÍVÜNK DIKTÁL Médiovaztűlusok Ha egy nemzeti ünnepen egy köztársasági elnök a pódiumra lép, az ünneplő sokaságnak iilik őt meghallgatnia, a beszéd végén megtapsolnia. A demokráciákban ezt diktálja a jó modor. De egy köztársasági elnököt is kell hogy kösse az illem, araikor országa polgárainak nemzeti érzéseit, általános közérzetét, közhangulatai érintő kérdésekben döntéseket hoz. Olyan döntéseket, amelyek nem egyetlen napra szólnak, s amelyek a polgárok számára szinte kikerülhetetlen. Az elnök úr médiaügyben tanúsított magatartása közismert, miként az is, hogy a Rádió és a Televízió elnökei neki köszönhetik azt a demokráciákban példátlan védelmet, amely révén dacolhatnak törvénnyel, miniszterelnökkel, kormánnyal, közvéleménnyel. A köztársasági elnök úr abban a helyzetben van, hogy tetszése szerint értelmezheti saját szerepét és jogkörét, hiszen alkotmányos eszközökkel gyakorlatilag elmozdíthatat- lan. Ebben a helyzetben joggal elvárható lenne tőle egy-egy népszerű döntésben testet öltő udvarias gesztus. Az emberek ünnepelni mentek a Kossuth térre. Azok is, akiknek az elnöki döntéseket bíráló szavai és levelei soha nem jutottak el Göncz Árpádig. Akiknek csak ott és akkor nyílott lehetőségük arra, hogy szemtől szembe véleményt nyilvánítsanak. Akik úgy érezték, hogy a tisztelet és a megbecsülés akkor ér valamit, ha kölcsönös. Akik úgy érezték, hogy a rossz döntésekért nem kárpótolja őket az elnöki mosoly. A médiacsapokból most bőségesen folyik a Kossuth térieket elmarasztaló és rágalmazó feddés. Pedig amikor az olimpikonokat köszönteti akaró Antall Józsefet ai.nak idején kifütyülték, a sajtó szemérmesen hallgatott. Miért e különbség? Ennek a médiavazallusok a megmondhatói. Bánó Attila ÖNÖK SZEKINT szervezett provokáció? Szervezett provokáció az elnök ellen? — Nos, ezt a kérdést most sokan ízlelgetik — persze újságírók is —, azon morfondírozva, vajon kik hozták olyan helyzetbe Göncz Árpádot, hogy zavarodottan kellett távoznia a Parlament lépcsőiről. Természetes, hogy az első reagálások nagyon hasonlatosak a régi beválthoz, vagyis randalírozó huligánok a vétkesek. Tudjuk: a huligánok a közelmúltban sok helyütt megjelentek például kulcscsomókat zörgetve, sok helyütt vízágyúkkal fogadták őket, de egyben biztosak leheltünk: a Baltikumtól Tiranáig, ahol megjelentek e nem kívánatos elemek, t tt rövidesen szobrok dőltek, s velük együtt a „szocialista vívmányok”. Magam az első perctől tudom: nem szervezett provokáció volt ez az elnök ellen, hanem válasz arra a szervezett provokációra, amely Göncz Árpád köreiből eredt a nemzet ellen. Arra a provokációra gondolok például, amely médiaháború címszó alatt íródott történelmünkbe, s amely kapcsán mennie kellett mindazoknak a szerkesztőknek — Győri Béla, Pálfy G. István, Chrudinák Alajos —, akik a nemzeti sorskérdések iránt érzékenységet mutattak, akik fölvették azon kollégáikkal a küzdelmet, kik reggeltől estig — persze fölváltva, mert többen vannak — gyalázták mindazt, amit csak értek. Gyaláztak nemzeti jelképeket, gyaláztak pápát, gyaláztak alkotmányt, s persze legtöbbet a demokratikusan választott parlamentet és a kormányt. Am minő szervezett támadás folyt Göncz Árpád ellen? Mert én a szervezettséget inkább abban láttam, hogy a sértődött — és ilyenkor régi KISZ-esekhez hasonlatosan gyorsan beszélő — Orbán Viktort távozásakor kamera és riporter várta az Operaházban. De továbbme- í /ek! Ha egy színház- igazgató Csurka Istvánt az őrületbe akarja kergetni, és marginalizálni (félreállítani) kívánja a követőit, akkor fölteszem a kérdést: nem c színházigazgató koszlümtá- rából való volt ama meghökkentő ruha, amelyben — ismét kérdem — tán a színház egyik statisztáját találta meg oly látványosan a nagy tömegben a szemfüles operatőr? Mindez persze csak azért jut eszembe, mert hallom, olvasom: szervezett provokáció történt Göncz Árpád ellen. Ám folytatom : nem volt szervezett az a fideszes provokáció, amely az ’5ß-osok ellen irányult, amiért Rákos- szentmihályon megkapták a volt orosz katonai épületeket? De az volt! S nem azért maradt távol a Kossuth térről a „provokációt” megakadályozni esetleg kész SZDSZ, Fidesz és MSZP, mert mindezt ők így szerették volna, mert ezzel aztán folytathatják rossz hírünk keltését az eddig is jói bevált módszerek szerint? Kérdem: miért nem voltak ott az említett pártok országgyűlési képviselői és tagjai a Kossuth téren? Miért nem voltak a Corvin közben? Utóbbi helyen Pongrátz Gergely szóit: kéri a Fidesz szónokát, hogy fáradjon a mikrofonhoz. Nem volt, aki odafáradjon! Ám — minő provokáció —: a Magyar Narancs című, nem fideszes, de hozzá közel álló lap így jelent meg: „A pesti srácok lapja”. Szabad legyen megjegyeznem: a klasszikus értelemben vett Pesti Srácok (akiknek emlékművük még nincs) nem naranccsal dolgoztak, lia-em benzinespalack- kal, nem nyújtogattak nyelvet Pongrátz Gergelyre, mint abban az újságban a szerző, és főképpen nem voltak vörösek vagy rózsaszínek. „Szervezett provokáció az elnök ellen”... Különös! Mert harsogja a rádió, a tévé: a felelősség Antall Józsefet terheli! A felelősség Bo- ross Péter belügyminisztert terheli! Ha ez igaz, akkor rettegek a jövőtől, amikor esetleg liberális kormány alakul, és szabaddemokrata meg fiatal demokrata, meg magyar szocialista különítményesek figyelik a tüntetőket, s emelik ki a tömegből azokat, akik szerintük kereszténydemokraták vagy magyar demokraták. Ez lenne a liberális jövő? Köszönöm, nem kérem! Akik ma szervezett provokációt emlegetnek, azoknak spontán szerveződésű volt a taxisblo- kád, cs teljesen érthető, hogy a blokádosok lc- csürhézték a Margit hídon vonuló, Himnuszt éneklő tömeget. No de ne hánytorgassuk föl a múltat. A jelennél maradjunk! Meg a jövőnél. Kérdem: ha győznek a liberálisok, lesz-c a magyar demokratáknak, a kereszténydemokratáknak 108 órájuk? Nem lesz, mert liberális győzelem nélkül is liberális televíziónk és rádiónk van, csak persze olyan, mely a liberalizmust álorcaként viseli. E szervezetbe belenyúlni képtelenség, ami aztán eljut odáig, hogy a nagy alá- nem-írót füttykoncert fogadja a Parlament előtt. A mosonmagyaróvári sortűz parancsnokát meg tüntetők a háza előtt. Most még csak tüntetők, de megkockáztatom: ha az apám ott halt volna meg a Dudás vezényelte sortűzben, lehet, hogy a jogászok és alkotmányjogászok packá- zásai végzetesebb cselekedetre sarkallnának. Önök szerint: Dudás ellen is szervezett provokáció folyik? Vödrös Attila AMERIKA! NAGYDÍJ A CEGLÉDI KÁPOLNÁÉRT Isten házát építeni a legszebb feladat
