Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám

Benedek István VIRÁGOT ÖTVENHATNAK 3. oldal: Hardi Péter 1956:EKSZTÁZIS ÉS JÓZANSÁG 4. oldal: Fodor István MEGSÁRGULT JEGYZŐKÖNYVEK 5. oldal: Németh Zsolt PONGRÁTZ GERGELY MÚLTRÓL ÉS JELENRŐL Török Bálint EZERKILENCSZÁZ- ÖTVENHAT, TE CSILLAG 6. oldal: Frigyesy Ágnes BESZÉLGETÉS DÖBRENTEI KORNÉLLAL Nádai László GITÁROZÁS, BÖRTÖN ÉS ECSET 7. oldal: Németh Andrea ÉLŐ SPORTLEGENDA Fábián Gyula NEM MÜLT EL OKTÓBER 8. oldal: Kiss Dénes OKTÓBERI ÁLDOZAT Füst Milán ZOKOGNI SZERETNÉK Albert Camus A MAGYAROK VÉRE 9. oldal: Futó Dezső 1956. AZ A SZÉP FÉNYES NAP ... 10. oldal: Balaskó Jenő ÁLLOK EBBEN AZ ÁRULÓKNAK VALÓ KÖDBEN Dr. Hegedűs Lóránt A FORRADALOM ÉS A FORRADALMAK FORRADALMA 11. oldal: Sziláayi Ferenc s NAPLÓRÉSZLET 12. oldal: Dr. Tamáska Lóránt. HAMIS SZAKVÉLEMÉNY, HALÁLOS ÍTÉLET 14. óidat: Kovács T. István EMLÉKEZÉS EGY RÉGI ŐSZRE 15. oldal: Bánó Attila r.­AZ ÖTVENHATOSOK IGAZSÁGA Bágyoni Szabó István ÖRÖKMÉCSES Az eddig • közöletlen archív felvételeket dr. Pap István készítette XXXV3. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM Áru: II..»O forint 1992. OKTOBER 22., CSÜTÖRTÖK Elismerés az 56-osoknak Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel adózunk azoknak, akik az 1956-os októberi lli^radalom .és szabadságharc vérzivataros napjaiban küzdöttek a zsar­nokság ellen, és azt köve­tően évtizedeken keresztül megaláztatásokat, külön­böző hátrányokat szenved­ték el. Ma, október 22-én dél­után 1956-os emlékérmek és emléklapok átadására kerül sor ünnepélyes kere­tek között a vármegyeháza dísztermében, valamint a Pest Megyei Rendőr-főka­pitány síjgon. A vármegyeházán dr. Skultéty Sándor címzetes államtitkár. köztársasági megbízott posztumusz em­lékérmet nyújt át Kemény Beke Pál (Szentendre)^ Kis Kálmán (Szentmártonkáta), Fajth Lőrinc (Űjhartyán), Ilizmajer József (Kakucs) és dr. Gazt István (Török­bálint) hozzátartozóinak. Emlékérmet vesz át Balázs Gyula (Monori-erdő). Bu- kovszky Sándor (Dabas), Fehér József (Alhertirsa), Holyos Sándor (Budaörs), Kelónyi Mária (Budajenő), Kibédi Gyula. (Budakalász), Lantos Ferenc (Dabas). Ma­jor István (Diósd), Pintér Lajos (Vácrátót), dr. Mé­száros Gyula (Gödöllő), Pálinkás János (Pécel), Prigyenl József (Dabas) Sári Pál (Pécel), Simon Gyula (Vác), Steigerwald László (Pécel),. id. JSzép lst-. ván (Budakalász), Tóth Jó­zsef (Vecsés), Vhlür Ottó (Érd), Szentesi András (Göd) és dr. Záhonyi Ala­dár (Gvömrő). Emléklapot vesznek ' át: Horváth Lajos (Veresegy­ház), Kurdics József (Ceg­léd), Udvardi László (Vác). A Pest Megye* Uendőr- fokapiíányságon Komáromi István alezredes főkapi­tány nyújtja át a posztu­musz emlékérmet Sólymos Gyula őrnágy (Dabas) és Patkó Béla őrnagy (Szent­endre) hozzátartozóinak. Gábor, ki min mennyben IVem, R. Zsófia nem volt forradalmár. *•’ Menyasszony volt, és huszonöt éves 1956-ban. Ám az esküvő elmaradt. Vő­legénye, az ifjú egyetemi hallgató nem húzott magára illendően sötét ruhát, hogy Zsófiát oltárhoz vezesse. Ünneplő nélkül, amúgy utcai ruhában adta visz- sza lelkét az Úrnak, kint az utcán 1956 novemberében, Zsófia persze megsirat­ta. Tán olyannyira túl hangosan, hogy fölfigyeltek arra mások is ... így tör­ténhetett, hogy vőlegénye miatt néhány hétre ő is „bekerült" — mint mondja. Kihallgatta ez, jegyzőkönyvezte az, szem­besítették ezzel, összetévesztették az­zal ___Élte a letartóztatottak minden te rmészetes rendtől eltérő életét. So­káig — mert imájában vőlegényének megfogadta — nem sírt. Egyszer viszont — mert nemcsak akaratunktól függnek tetteink — arra ébredt, rázza a foglár: ,,Zokogásától nem hatódik meg senki!” — és üvöltött, s .az., üvöltözést követte, a tett, alaposan megverte R. Zsófiát, aki percekkel korábban még hullatta köny- nyeit, mert arról álmodott, hogy odaha­za van, hangos a búcsútól a falu, és édesanyja illatos pogácsát tett Juliska néni és Péter bácsi elé. ők e napon so­sem kerülték el Zsófiáék házát. No, eb­%. bői az emlékezetesen szép pillanatból vfejigadta ki a foglár. Előbb üvöltött, az- ktún ütött. A vasaj-tót pedy? úgy vágta bit - rfthga után, hogy a rettenetes robaj- tóti abkaMagyta, sírását. MöZflulktianság- . báídevnjftdt'^'-tídlpS^ogy napükig.’Töb- j.béi már'-^gm faggafíftjt^hozzá sa nyúl-. N tale S eg.V^fcép napon IlStógzínű kardit gátijában kint volt az uiüuii. ^Szabad 'k-olü^akásad^Siétől oénzt kÓí^ipzött, hazautazott, NerSSwlt 'lú%ú, de ív|i$ka r.éniéket'vüny.já.nárvt.aIáltá^A. két asszony öleivte^ cspkiÄa, éskRgrsze va vette körül.'s kieset arrébb' ^'/an, de, nagy kojjiá^-kondőjé.vel Péter bácsi is ä s zénTét • Zsóf: , '£á#fnaradt. I^j^i.tv,£lm.QSolyód^:tV.' arai- kor Péter b;f$ú'''püten'áha piros bojt téi- '''ÍÓ’ttcj.Este szótlanul^piegfejte-S' tehenet. JÓÉ'aiu.dTi'&cirátí kéj.í.-és' telt-vett a ház körül. Mar~é‘ái*'jietnél is több, hogy oda­haza volt, mert úgy döntött, nem megy- vissza az iskolába, amikor éjjel hgnői'fj, óra felé arra ébredt, hogy iszdhyateís, fülsiketítő dörrenéssel valaki bevágta a kaput. Agyából kiugrott. Kirohant. De semmi. Senki nem vágta be a kaput.de hogy is dörrenheir.e akkorát az a pará­nyi faíákolmány, amelyet még öregapja Élesztgetett össze. Visszament szobájá­ba, pongyolába bújt, mert fázott. Háló­inge átnedvesedett a hátán. Akkor talán a templomtorony omlott össze? Nem hit- . te ugyan, de mégis kiment. A holdfény­nél látta, a . kereszt a helyén. Reggelig nem aludt. S níikor teáját itta,' rádöb­bent: az éjszakai nagy dörrenés meg az ott odabent, amikor a foglár bevágta maga mögött az ajtót,, az ugyanaz volt. Csészéjét letette, összekulcsolta a kezéti.. „Miatyánk, ki vagy a mennyekben” ... pontosan az történt, amire gondolni * tetszenek. Hol hetente, hol tízna­ponta, hol havonta, de egy-egy éjszaka Zsófia arra ébredt, hogy becsapódott az a vasajtó. Már nem szaladt ki, nem néz­te meg, áll-e még a templom. Tudta, ez­zel együtt kell élni. mint szép emlékei­vel is, amelyeket lelke mélyén melenge­tett, „Gábor”.., És teltek az évek. Üj tanító jött a faluba, még innen volt a negyvenen, összebarátkoztak, a tanító el-eljárt Zsófiáékhoz, akiknek újságokat vitt, meg könyveket. Abban az évben nagyon nevezetes nap lett a búcsú. Férj­hez ment Zsófia. A tanítóhoz. Édesany­ja és Juliska néni meg a hajlott hátú Péter bácsi szinte repestek az örömtől. Hinni se merték, hogy Zsófiájukat — akinek majdhogynem kibicsaklott az élete —, egyszer még mosolyogni látják, és hihetik: boldog a drága teremtés. És az is volt. Szokása szerint reggel és es­te hosszasan imádkozott. Ki tartaná il­lendőnek a kérdést, vajon kiért imád­kozik. Gábor... Ott élt velük együtt a tanító, Zsófia, művelte a kertet, gondoz­ta a jószágokat. Ám egy éjszaka — úgy november derekán —, három felé me­gint ... Igen, megint megdördült' az az ajtó, méghozzá úgy, ahogyan eddig soha. Mintha ágyút sütöttek volna el kőévé t- lat^Zsófia füle mellett. Sikojtva ugrott -ki nfe jígyból. könnye. «»'fásban folyt, férje, tafpra ugrott, idős'anyja a szobá­ba roh'ant„.£> ez'Ismétlődött. Előbb he- . tenle, aztán kétnaponta, végül pedjg' minden istenáldotta éjszakéul, A jani- tó előbb mogorva lett. aztáó yéllyölíözött. \Mire jött újra a búcsú, inár a válást, is '^kimondták. . '/ ■ Ti sófia közben megöregedett. Túl. van' *“* a hatvanon,,-ir'ha kei dem-tőle, „oda­mentről^ ..mire'.'emlékezik még, csak • in-.' gatjá a fejét: „semmire". Egy-egy- ÚSS­^bazacska pici ablakát, még bé1'l>eésapódilf-' j az az ajtó. De egyre 'tóltmbban. Múlik az idő. Egyszer —- jól fugs)»— végképp abbamarad. Ilyenkor alig hallhatóan sut­togja: „Miatyánk, ki vagy a mennyek­ben" ... „Látja — fordult hozzám a mi­nap —, akkor mindössze két hét volt, az­tán odabent még néhány. Elmúlt har­minchat év!” Ez jutott egy hajdan na­gyon szép és művelt parasztlánynak. Va­jon Gábor, ki vagy a mennyben, tudsz-e róla? VISSZATALÁLNI A FORRADALOM SZELLEMÉHEZ Már 36 éve, hogy a magyar nép felkelt a kommunista diktatúra ellen, és ezzel elindított egy máig tartó folyhrnatot, melynek során a szocialista országokban újra és újra kísérle­tek történtek a diktatúra és az idegen uralom lerázására. Ma már minek a folyamatnak konkrét eredményei isJbannak, és ezeknek a változásoknak a tényében újra és újra el kell gondolkodni azon, Hogy mit is jelent ’56 öröksége. AifiuU is inkább, mivel 1956-ban, a kemény diktatúra idején még teljesen tiszták voltak a frontvonalak, az emberek tudták, mi és ki ellett lépnek fel. A Kádár-korszakban a hata­lom a forradalmat követő rövid, ám annál ke­gyetlenebb megtorlási periódus után össze­mosta a frontvonalakat, kifinomultabb mód­szerekkel fosztotta meg a népet egyéni és nemzeti szabadságától &s a demokratikus sza­badságjogoktól. \ A Kádár-rendszer lényegéig, hazugság, a te­hetségtelen embereit hatalomrá'htnudése., min­den esemény és történelmi folyartmt álpoliti­zálása, és a „pártunk és kormányunk” által adott látczatadományok, melyek ímögött ott - húzódik a besúgórendszer, az időtlen uralom és a rémséges eladósodás. A Kádár-rendszer érte el azt aßvivmänyt az elmúlt 1100 éves magyar történelem során először, hogy a letűnt Szovjetunióhoz való katonai kötődésével totális mértékben tette kockára a nemzet létét. As omzág területén lévő szovjet atomfegyverek aj NATO atom­célpontjai között szerepeltek, Jha tehát vala­melyik őrült szovjet pártvezér háborúba viszi a Varsói Szerződést, akkor Magyarország egy mindössze néhány óráig tgrtó atomtámadás áldozatává vált volna. Ilyan bűne ez a kádári kormánynak a legutóbbi időkig, amellyel a felelősöknek minden Körülmények között szembe kell nézni. Ezt tudva látszik ’56 örök­sége történelmi mértékkel is óriásinak, és ezért nevezhető az 1990-es rendszerváltozás a ma­gyar nép történelmi megszabadulásának. ,f*% És mit látunk most, 1992. október 23-a tá- l ■jón?! Óriási demokratikus frázisok: magé búj-; va ismét megjelent a bolsevizmús-Magyararf szagon, ismét internacionalista erők tómadjá a nemzetet, azt a magyarságot, arrytQffik az múlt korszak minden hátrányát piscli, és am/.ly árrá hivatott — és csalc/Ö tyúgá megtenűy ezt hogy a magyarságot ei$ől a történelmi mélypontból, amibe történelme során először került, kiemelje. Hataloméhes „szem&mségek” járják a Parlament folyosóit és az- országot, és demokratikus frázisaik' és szociális demagó- giájuk mögül UéHeíketetlgnpi'‘lúérzödik Rá­kosi elvtárs, népünk bölcs Vezérének szelleme. ML történt ’56- szellemében? Nagyon sok minden és nagyon kevés! A kormány ember- feletti küzdelemmel biztosítja azt, hogy az őt .mocskoló, az: egész világ színe előtt lejáratni akaró kitűnőségek eTfhondhassák azt, amit akarnak. Ugyanakkor-- át*56-osok ott tüntet­őnek a R.ádió. és.a Televízió előtt. Hol vagy, sza­bad Kossríth^rádió?! , ■ Igprepmeg kellene gondolnia 1956 szellemé- „Aritn minden állampolgárnak, hol a helye; az 1956-os forradalom nem a reformkommunis­ták és álliberálisok hatalomátvételi — vagy in­kább -átmentési — kísérlete volt, hanem a vá­rosi munkás, a tsz-be kényszerűéit paraszt és a nemzetben és demokráciában egyszerre gondolkodni akaró értelmiség együttes felke­lése volt a diktatúra ellen. Ehhez kell visszatalálnunk hétköznapjaink­ban is. Raffay Ernő Vödrös Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom