Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-13 / 242. szám
TÚL A NEGYEDSZÁZADON XIV. nemzetközi diaporáma-fesztivál Világnézeti semlegesség? A Szentírás szellemében Nagykőrösön Egy héten ít ismét a fotósoké volt a Duna-parti táros, mint már annyiszor az elmúlt két és fél évtizedben. A váci fotográfiai napok keretében csütörtöktől vasárnapig tartották a hagyományosan kétévenként megrendezett diapo- ráma-fcsztivált. Csütörtökön este sok ismerős ült a Bartók Béla Zeneiskola hangversenytermének széksoraiban, a Dunakanyar Fotóklub korosabb és ifjú barátai közül. akik olykor lopva körülnéztek, hogy a szomszéd arcán felfedezik-e az idő múlásának nyomait. Nehezen akarták elhinni, hogy elmúlt 26 esztendő. Az első fotóstalálkozót 1966-ban még audiovizuális fesztiválként rendezték meg a klub lelkes tagjai. S akinek azóta sem csökkent a lelkesedése — melynél csak a kitartása nagyobb —, Kocsis Iván klubelnök ezúttal tizennegyedszer vezényelte le a programdús négy napot. ★ Nem volt kicsinység akkortájt Európában harmadikként belevágni a feladatba (a vácit megelőzően csak Franciaországban és Belgiumban rendeztek hasonló fesztivált), amikor a hivatalos kultúrpolitika egyébként is sanda gyanakvással figyelt minden ilyen, — szerintük káros, nyugati hatást tükröző — megmozdulást. Amikor pedig a dunakanyarosok végképp nem akartak beállni a sorba, s megtagadöszi vasárnap. Ólomszürke ég borul Szentendrére, néha mintha az eső is szemerkélni kezdene. A HÉV végállomásánál néhány zöldségárus árválkodik. Az üzlet or kihalt, semmi mozgás, csak a Fantázia Rt. zászlóit lobogtatja lelkesen a szél. A Bükkös patakon túl sűrűsödik a nép, de hói van már a nyári forgalom! REKLÁM NÉLKÜL A Barcsay-udvar kapuja sarkig tárva, egy köpenyes asszony kémleli az utcát, jönnek-e látogatók? örül, amikor belépek: végre, egy vendég! Faggatni kezdem, milyen az érdeklődés így, ősszel? Mennyire csökkent a forgalom a nyárihoz képest? A teremőr és a helyettesítő pénztáros egyáltalán nem elégedett, mondják, alig-alig tér b- valaki. Hétvége ide, hétvége oda, tizenheten voltak kíváncsiak a művészeti anatómia mesterére, Szentendre díszpolgárára, akinek híres anatómiakönyvét nemcsak nálunk. de még Párizsban is tankönyvként használják a képzőművész-növendékek. Az anatómiarajzok egyébként már rég nincsenek itt, a pince, ahol tárolták, romos, vizes, az önkormányzatnak nincs pénze a helyreállításra. Valószínűleg létszám- csökkentés is lesz, véli a teremőr asszony. A polgár- mesteri hivatal, a kevés látogatóra hivatkozva, november elsejétől drasztikusan csökkenti a múzeumok nyitva tartását — a Kovács Margit Múzeum kivételével —, Szentendrén ezentúl csak pénteken, szombaton ták, hogy • egyesületi önállóságukat feladva a helyi művelődési központ egy ( oportjaként működjenek, s hogy boldog-boldogtalan felügyeljen rájuk — kerek öt esztendeig (1973-tól 78-ig) letiltották az összejövetelt. ★ Most mégis kicsit keserűre és szkeptikusra sikeredett Kocsis Iván elnöki megnyitója. A nosztalgiázás után ugyanis arról beszélt, hogy n rendszerváltozással járó gazdasági nehézségek nem kedveznek a műfajnak. a diaporáma művészei ideje nagy részét is a létfenntartásért való küzdelem köti le, ami tudvalévőleg nem növeli az alkotó kedvet. Ö maga személy szerint úgy érzi, ez a fesztivál volt a „búcsúfellépése’’ (én inkább azt mondanám: a jutalomjátéka), de reméli, hogy nemsokára a fiatalok a jelenleginél sokkal jobb lehetőségek között ismét megrendezhetik az itthon és külföldön egyaránt rangosnak tartott váci fotós seregszemlét. A versenyről: Magyarországról öt szerző jelentkezett tíz alkotásával. Közöttük megyénkbeliek is. Gyálról Kovács Sándor, Vácról Robotka János, és bízvást hozzájuk számíthatjuk a budapesti Dozvald Jánost, lapunk egykori fotóriporterét, aki a fődíjat is elnyerte kitűnő alkotásával, s akit Kocsis Iván, a Magyar Diaporáma és Multivízió Egyesület elnöke a legismertebb európai és vasárnap lehet múzeumot nézni. — Nekünk nincs elég reklámunk, a csoportok itt mennek el mellettünk, de nem jönnek be. Észre sem vesznek minket — panaszolják a Barcsay-művek őrzői. — Az a baj, hogy „gyűjtemény” van kiírva; sokan nincsenek tisztában e szó jelentésével. Mások meg félreértik. A múltkor egy amerikás magyar például cukrászdának nézett minket, mert a gyűjteményt süteménynek olvasta. A FIÁKERES A Fő téren vakációt idéző tömeg fogad. A sok nézelődő között alig tudok elvergődni a Ferenczy Múzeumhoz. Négyig tart nyitva, mint a Barcsay, de fél négy utón míg bebocsátásért könyörög egy külföldi csoport. A pénztáros jegy nélkül engedi fel őket, mert a kasszát már be kellett zárnia, ö sincs egyébként megelégedve a forgalommal, a korai zárást is hibásnak tartja. A művészetkedvelők megszokták, hogy egy múzeum hatig tart nyitva — mint ahogy megszokták a helyét is! Mi lesz a Ferenczy család gyűjteményével, ha visszaadják az épületet jogos tulajdonosának, a szerb egyháznak? Tíz évük van a kidiaporámások között jegyez. ö pedig csak tudja ... A fesztivál zsűrije: Végvári Lajos művészettörténész. magyar származású Zsuzsa Cros és Michel Hunot francia fotóművészek, Kocsis Iván a Madime elnöke és Bírnád Sanch francia diapo- rámaszerző a következőknek ítélte oda a díjakat: 1 XXV. nemze '•özi diaporáma-fesztivál trófeáját: Dozvald János: Orient Jxpress című műve nyerte el. Fesztiválplakettet kapott Eifert János Tűztánc, Boris Gradnik (Olaszország) : Gioco Macabro, Laure Gigou (Franciaország): Volt nekem egy öreg ... Verdunnél, Jean - Pierre Simon (Franciaország): Az emlékezet színei című műve. A FI * aranymedálját kapta: Dozvald János Orient Express, a FIAP ezüstmedálját Eifert János: Maszkok, a FIAP bronzmedálját: Laure Gigou (Franciaország) Volt nekem egy öreg ... Verdunnél című munkája. A Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletdíját Eifert János Sebesvíz c. alkotása nyerte el. A Magyar Diaporáma és Multivízió Egyesület tisz- teletdíját: Boris Gradnik (Olaszország): Gioco Macabro c. munkájának ítélték oda. Végül a Dunakanyar Fotóklub Eifert János Tűztánc című művét ismerte el díjával. Ií. II. költözésre. Használható javaslatot még senkitől sem kaptak. Gyászos hangulatban lépek ki a Fő téri nyüzsgés-, be, ahol egy fiákeres próbál jobb kedvre deríteni. „Hol vette az atilláját ? Maga varrta?” — hárítom el kérdésekkel szíves invitálását. A Deák téri jelmez- készítő varrta, hangzik a válasz. A ruha is, a festettfekete strucctollas kocsiskalap is korabeli minta alapján készült, a forrásmunka Petko-Szantner Tibor századfordulón írt környve: „A kocsizás története”. A ragyogó kézikönyv olyan részletekre is kitér, mint „a kocsis viselkedése a bakon”, vagy a bajuszviselet. A fiákeres a könyv illusztrációira nyomatékosan is felhívja a figyelmem. Hát persze, hisz szakember; civilben Bubla János rajztanár! BRILIÁNS A Kovács Margit Múzeum felé menet a sarkon nagy' tömegbe ütközöm: a volt szovjet hadsereg levetett holmiját árulja egy hosszú hajú fiú. Egy olasz csoport éppen konyákig turkál az órákban. „És a keletiek? A volt csatlósok? ök nem vásárolnak?” — kérdem. „Ä, dehogy, nekik elegük van ebből!” — hangzik a válasz. (Folytatás az 1. oldalról.) Mindezek után joggal felmerül: végül is milyen szellemben tanítanak Nagykörösön? E lévén, hogy eme szellem letéteményesei és közvetítői a tanítók, a tanárok;" milyen ideológiát vallanak az Arany János- iskola pedagógusai? Makai Katalin igazgatónő tényekkel válaszol. Nem titkolja, hogy a nevelőknek — negyvennyolcán vannaic — nyilatkozniuk kellett. Ki kellett nyilvánítaniuk: vállalják-e, hogy szem előtt tartják a Szentíráson alapuló. a református egyház által elfogadott, református hitvallással egyező nevelési és oktatási elveket, hogy szolgálják szakmai tudásuk, emberségük legjavával az ezekből fakadó szellemiséget s hogy fejlesztik a tanulók tudását, személyiségét a református iskolák legjobb hagyományaihoz méltóan. VOI.T, AKI BUTIKOT NYITÓIT — S vállalták mindert a pedagógusok? — Igen. — Valamennyien? — Valamennyien. — Bocsásson meg, máris hallani vélem az ellendrukkereket: persze hogy Kovács Margit szobrocskái vonzzák a legtöbb látogatót. Ki gondolta volna, hogy lesz idő, amikor majd ezek a bájos „Ó” szájú alakok politikai vihart kavarnak? Hogy egyes helyi művészek ki akarják őket ebrudalni Szentendréről, mondván, hogy a pártállam kegyeltjei, meg hogy gics- csesek? Mi az igazság? Vagy Kovács. Margit nem olyan tehetségtelen, mint híresztelik egyesek, vagy pedig világszerte rajonganak a gicesért! DALLAMÁR Bemennék, de — éppen szemmagasságban — egy tábla fityeg a csukott kapun: „15 percig zárva”. Amikor bejutok, a pénztárosnő és a teremőrök mentegetőznek, öt-hat csoport van bent, nem férnek egymástól. Ez az egy múzeum hatig van nyitva. Fél ötig 1108 jegyet adtak ki. Egy francia úr a következőket írta a vendégkönyvbe: náluk is vannak szép múzeumok, de ez a Kovács Mar- git-féle „briliáns” az övéikhez képest. Űjból a téren. Már erősen alkonyodik. Egy fiú gitározik még, lágy dallamok áradnak szét gitárja húrjaiból. Danczi Csaba is tanárember, mint a fiákeres. Esztergomból jár ide biciklivel. Üt-hat órát kerekezik, otthon még háromnégy órát gyakorol. Állandóan bővíti repertoárját. Nepáli sapkában, kötött barna sálban, fehér pul' - verben ül a Pestiskereszt tövében, és játszik. Már nincs hallgatósága, csak úgy, magának, Istennek és a vándoroknak ... Paeliner Edit vállalták, ha nem akartak az utcára kerülni ... — Csalódást kell okoznom az ellendrukkereknek. Nagykőrösön elég régóta nyílt titok volt, hogy az egyház visszakéri az iskolát. miihelyt erre törvényes lehetősége lesz. Két éve az újra Indult református tanítóképző főiskola gyakorló- iskolája lettünk, ez is jelezte a változást. Pedagógusainknak tehát volt idejük önmagukban és önmagukkal számvetést készíteni, s ha valaki el kívánt volna menni, lett volna hova. A városban ugyanis a speciális iskolával együtt még négy általános iskola van, és nevelőinket mindenütt örömmel fogadták volna. — Ezt felelősséggel állítja? — Ezt felelősséggel állítom. — Lelkiismereti okokból tehát az „Arany Jánosból” nem ment el senki... — Lelkiismereti okokból nem, más okok miatt viszont igen. Van, aki férjhez ment, és elköltözött, más az önkormányzatnál vállalt hivatalt, megint más butikot nyitott... — Ha ez így van, akkor megkockáztatható-e az a következtetés, hogy ennek az iskolának a pedagógusai, vagy legalábbis a nevelők többsége a szocializmus „boldog” éveiben is hite és legjobb meggyőződése szerint formálta a rábízott gyerekeket. Már amennyire a lehetősége — felkészültsége, bátorsága —, illetve a külső körülmények engedték? Legfeljebb nem verte nagydobra azt. ■— Nagyon figyelemre méltó tapasztalatokkal szolgált az az értékfelmérés, amelyet idekerülésem után kollégáimmal negyediktől felfelé minden tanítványunkat érintően elvégeztünk. Abból indultunk ki, hogy lehet a matematikát a legmagasabb színvonalon tanítani, lehet a nyelveket a legszuperebbül elsajátíttatni, de ahhoz, Ihogy a gyermeket, a kis embert mivé formáljuk, tudnunk kell, hogy mi magunk, tanárok milyen értéket képviselünk. Mintegy szembesülnünk kellett tehát magunkkal, hogy meghatározhassuk nevelőmunkánk célját, feladatait. A MESEVILÁG ERKÖLCSE — Mi derült ki a felmérésből? — Olyan értékek meglétét és megítélését vizsgáltuk, mint becsületesség, segítőkészség, tudás, humanitás, őszinteség, család, tolerancia, munka, igazságosság, felelősségtudat, megbízhatóság és így tovább. A válaszok Arany János szellemiségét, a keresztyén elveket, a tízparancsolatban megnyilvánuló erkölcsöt tükrözték visz- sza. Minket is megdöbbentett viszont, hogy a hazafias nevelésben minden törekvés ellenére nagy fehér foltok mutatkoztak. E téren különösen sok a tennivalónk. — A pedagógusok — mint kiderült — választhattak, hogy vállalják-e az Arany János-iskola keresztyén szellemiségét. De mi van a gyerekekkel, hiszen ide a körzetesítés miatt nyilván ateista meggyőződésű szülök gyermekei is járnak? — Tanítványaink számára kötelező a heti egy, órarendszerű hittanóra, vagy a református, vagy a katolikus vallásé, .mert katolikus tanítványaink is vannak szép számmal. Akik viszont nem kívánnak hittanra járni, azok úgynevezett önismereti órán vesznek részt. Tananyagát kollégáimmal négyen dolgoztuk ki és a magyar népmesevilágra építettük. A magyar népmessvilág erkölcse mindenki számára elfogadható, s közel áll a gyermeki világhoz. Az anyagot bibliai alapismeretekkel ötvözzük, szakmailag úgynevezett komplex órákon, ahol helyet kap a zene és a képzőművészet is. önismeretnek neveztük el tehát a tantárgyat, részben mert az etika egy kisgyermeknek nem sokat mond, másrészt pedig, mert az erkölcsi nevelést önmagunk megismerésével kell kezdeni. A TANKÖNYVEK A RÉGIEK — Az iskola világnézete azonban nem csupán a hittanon, hanem a közismereti tantárgyak egesz során keresztül nyilvánul meg. Az idealista és a materiálisul felfogás egyik legfőbb választóvize például a világ, az élet keletkezésének a magyarázata. Lehet ebben semleges az iskola? — Az Ahány János-isko'a református iskola, természetes tehát, hogy ennek szellemében tanítunk. Hátrányos helyzetbe hoznánk azonban a más felfogású szülők gyermekeit, ha — a példánál maradva — 'nem ismertetnénk meg őket a különböző tudományos nézetekkel, hipotézisekkel is. Mindig hangoztatjuk azonban, hogy magunk melyik felfogásnak vagyunk a meggyőződéses hívei. — A tanterv lehetővé teszi az iskola számára ezt a gyakorlatot? — Igen. Ma már nagymértékben önállóak lehetnek az iskolák, a pedagógusok, — A tankönyvek segítik a pedagógust abban, hogy tárgyilagosak, vagy az úton-útfélen hangoztatott kifejezéssel élve világnézetileg semlegesek legyenek az iskolák? — Nem, a tankönyvek még a régiek. De mi az, hogy világnézeti semlegesség? — kérdez vissza az igazgatónő. — Az évtizedes szellemben nevelő iskolák mindegyike semleges „világnézetileg” ? Deregán Gábor Hét) égi m űzeti moh Októberi séta Szentendrén
