Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-12 / 241. szám

Amire mindig kevés a pénz Az Öregszőlők régészeti emlékei Az alföldi ember rég megszokta, hogy szántás­kor csontot, cserépdarabot, pitykét, öreg tallért vet ki az eke. Kútásáskor, ház­alapozáskor is sűrűn meg­esik. hogy valami mély­be süllyedt haszontalanság kerül a kezébe. Ami neki hasznavehetetlen potyadék, az a régész számára hite­les jelzés korábbi korok kultúráiról, s az azokat teremtő emberekről. A Kossuth Múzeum ki­adványainak sorában a Ceglédi füzetek 26. száma­ként Tori Edit régész A ceglédi öregszőlők régé­szeti emlékei címmel adta közre kutatásainak ered­ményét. Az itt lakók száz­ötven évre visszamenően számon tartják az előzmé­nyeket, bár abban az idő­ben nem került semmifé­le intézménybe a vélet­lenszerűen felbukkant le­let. A húszas években vi­szont bronzkori anyagot hozott felszínre az ásatás, melynek egy része máig a múzeum birtokában van. A szakember aprólékos munkával azonosította az egykori lelőhelyeket, és ez­zel párhuzamosan feldol­gozta a régészeti feltárások történetét. Az ügybuzgal­mat sokszor lelohasztó, a pénztelenség kátyúiban új­ra meg újra elakadó egy­kori feltárás mostani fel­említése a „Lányomnak Vízüabda isiiét vereség A vízilabda OB I leg­utóbbi, harmadik forduló­jában a „szomszédvár” Szolnok együttese látoga­tott városunkba. Küzdel­mes mérkőzésen vendégsi­ker született, így a ceglé­diek még nem tudtak „be­iratkozni” a ponttal (okkal) rendelkezők közé. Ceglédi VSE—Szolnoki VSE Re Cola 10-14 (3-6, 4-4. 3-1. 0-3) CVSE: Pintér F. — Maszlobojev, Kiss, Bóbis (2), Baranyi (2), Tóth (2), Mamajev, Sprok (1), Var­ga (1), Németh, Hasznos .(1), Vogel (1), Vincze (ka­pus). Az első negyedben a ceg­lédiek hibáit kihasználva háromgólos előnyt szerez­tek a vendégek. Nem is egyszer úgy találtak be Pintér kapujába, hogy gyors ellentámadásaik vé­gén biztos helyzeteket dol­goztak — és használtak ki. A játékrész szépségdíjas gólja viszont a ceglédi Tóth J. nevéhez fűződik, aki csavarból talált be a kapuba. Fordulás után mindkét oldalon három-három talá­lat. esett, majd — már a harmadik negyedben — a CVSE felzárkózott, s már csak egv gól volt a két gárda között a különbség. 7-10 után előbb Bóbis lőtt emberelőnyös helyzetben a rövid sarokba (nem sokkal korábban a hosszú felsőbe bombázta ugyanilyen hely­zetből a labdát, így a ka­pus nem tudta, hová várja az újabb lövést), 9-11 után pedig Vogel akciógóljával tovább csökkent a hátrány. Döntött tehát a befejező negyed. A szolnoki Tóth közelről kettőre növelte csapata előnyét, majd Ma­majev közvetlen közelről — miután becsapta a ka­pust — találta el a kapu­fát. A hajrában még két Nagy-gólt jegyezhettünk fel, s így alakult ki a 10-14-es végeredmény. Nagy első góljánál már- már léteit a szolnokiak já­tékideje, hiszen abból már csak 3 másodperc volt hát­ra. A Vasutas játékosai el­indultak előre, s közben nem vették észre, hogy két vendégjátékos marad egy védővel szemben a kapu előtt. A figyelmetlenség lé­nyegében már végleg el­döntötte a találkozó sorsát. Harmadik forduló — harmadik vereség. De ettől függetlenül állíthatjuk: ér­demes dolgozni, keményen edzeni, mert csak így örül­hetünk — a szépszámú kö­zönséggel együtt — a ké­sőbbiekben szép góloknak, győzelmeknek. Mert min­den bizonnyal jön majd az első, s azt követően — im­már könnyebben — a többi siker is. U. I­mondom, menyem is tanul­jon belőle” példabeszédre emlékeztet, hiszen az el­múlt évtizedekben és ma sem rózsásabb a helyzet. A szerző részletesen szól az egykor kiásott urna­temetőről, a hamvakat őr­ző urnákról, a sírmellékle­tekről, a halotthamvasztás helyéről. A rézkor itt élő embere állattartó pásztor­kodással foglalkozott. A maradványok igazolják a badeni (péceli), majd a vatyai kultúra jelenlétét, melynek települése és te­metője az öregszőlőkben körülhatárolt. A szakava­tott szemmel figyelő ré­gész terepjárása során a föld felszínén gyűjthető év­ezredes kövekre, csontok­ra és kerámiamaradvá­nyokra is rátalált. A vas­korból származó tárgyak bizonyítják, hogy valaha szinte folyamatosan lak­ták e tájat. Külön fejezet foglalko­zik az Árpád-kori temp­lom kutatástörténetével és régészeti feltárásával. Ásatás során megtalálták a templom alapfalának maradványait, ám a pénz hiánya csupán tizenegy napra szűkítette az elvé­gezhető munkát. Az erről szóló leírás részletes ké­pet fest arról, hogy abban az időben mekkora, milyen formájú és tájolású volt egv kis templom. Bőséges jegyzet-, fotó- és térkép­anyag egészíti ki a meg­lehetősen szűkszavú mun­kát. A kiadvány a Kossuth Múzeumban megvásárol­ható. (tamasi) CEGLÉD! K^tMa XXXVI. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM 1992. OKTÓBER 12., HÉTFŐ Baj van a tej minőséggel Próbálnak kitörni a körből A szarvasmarha-állo­mány csökkenése nem oko­zott felvásárlási gondot a Ceglédtej Közös Vállalat­nak. Pintye Attila igazgató­tól megtudtuk, a körzetük­höz tartozó háztáji gaz­daságokban gyarapodott, a termelőszövetkezetekben pedig csökkent a tehenek száma. Tavaly az első fél­évben huszonegymillió-hét­százezer, az idén huszon­hárommillió-hétszázezer li­ter tejet használtak fel. Azt a konfliktust, hogy a termelők szerénynek, a fogyasztók drágának talál­ják az árat, nehezen visel­ték. S mindaddig fel sem tudják oldani, amíg az életszínvonal nem javul jelentősen. Az igazgató szerint önmagában nem célszerű firtatni a tej árát. Annál is inkább, mert azt mindig a minőség határoz­za meg. Ami sajnos az utóbbi időben romlott. A téeszek újabban nem képe­sek tartósan jó tejet előál­lítani — kivéve az állami gazdaságokat —, holott azért több pénzt kapnának. A fogyasztók egy része csak az olcsó termékeket tudja megfizetni. Ugyan­akkor igény van a nagyobb feldolgozottságé, s termé­szetesen drágább készítmé­nyek iránt is. A cég az év elején új­donsággal jelentkezett a piacon. A papírdoboz cso­magolású tej várakozáson felüli sikert aratott. Ön­magáért beszél az, hogy januárban még csupán hétszáz, augusztusban már négyszázhatvanezer liter fogyott el. A hagyomá­nyoshoz képest a dobozos csomagolás jóval többe ke­rül. Ennek a költségnek a jelentős részét a tejipar fi­nanszírozza. A napokban megérkezett Amerikából egy másik, na­gyobb teljesítményű, világ- színvonalú berendezés. A csaknem tizenkétmillió fo­rint értékű masina megvá­sárlása nagy anyagi terhet ró a vállalatra. Néhány hé­ten belül kívánják üzem­be helyezni. S az elképzelé­sek szerint nemcsak tejet, hanem más termékeket is dobozos csomagolásban szeretnének gyártani. Az igazgató beszélgeté­sünkkor akként vélekedett: manapság nem lehet meg­jósolni, milyen irányba ha­CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 8 Munkatár­sak: Tibay Ágnes és Kó­bor Ervin, ö Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: 53 11-400. 9 Telex: 22-0353. e Hirdetés­felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-703. SZÁZHARMINC eszten­dős a legszebb betyárballa­da. Ezt fölemlegetni szokat­lan dolog volna, ha a bitó­fán kivégzett Bogár Imre betyár balladája hallatán nem gondolnánk a szerző­ié, aki talán Arany János volt, de mindenképpen vér­beli költő 'bz irodalomban. Ha tájanként vannak is változások a balladában, azok lehetnek népi bele­nyúlások, ám a tizenhá­rom szakaszos mű művé­szi alkotás. A szerző is­merte Arany Toldiját, szin­te szóról szóra vette át az egyik versszakát: Föltekint az égre, / Az ország útjá­ra, / Keservesen gondolt / Bujdosó voltára. A balladá­ban: Fölállott a székre, / Föl tekint az égre: / Jaj Is­tenem, sok rablásim / Most jutnak eszembe. Arany Zács Klára tizen­ötödik és tizenhatodik sza­kasza így szól: Harangoz­nak délre, / Udvari ebéd­re; / Akkor mene Felici­án / A király elébe. / A ki­rály elébe, / De nem az ebédre? Rettenetes bosszú­álló / kardja volt kezé­be. A balladában: Haran­goznak délre, / Fél tizen­kettőre / Az a híres Bogár Imre / Megy a vesztőhely­re. / Harangoznak délre, / Jó tizenkettőre, / Hóhér mondja: Bogár Imre / Áll­jon föl a székre. A ballada dallama is pro­fesszionista alkotás, teljes egészében Simonffy Kál­mán népies dalszerző mun­kája, a szerző „Be szépen szól a furulya” áriája. (A ceglédi népnyelv a dalla­mot áriának mondja.) A dallam azonosítása Molnár Imre zeneíró, dalénekes és énekpedagógustól való a hatvanas évekből, koráb­ban népi alkotásnak véltük és hallgattuk Török Erzsi felejthetetlen előadásában. Egy betyárballada jubileumára Csak a híre maradt A balladát fölvette kézira­tos könyvébe Üllei Mészá­ros György (1820—1910) ceglédi szűcsmester, gyűj- tőutaimon két—hat vers­szakkal Andficza Ferencné, Karcsa Sándor, Zsadon László, Károly István, Ban­ka Istvánná, Zolnai Pál, Soltész Eszter és Zana Ist­ván adatközlőimtől. A leg­teljesebb ceglédi gyűjtés tizenhárom szakasszal Szál­kái Karolintól való. Károly Istvántól más balladában ne..i található végződés utal a betyár elfogására: Szegény Bogár Imre / Al­szik a juhszínben, / Csak azt vette észre, / Kilenc zsandár megnyomta fekté­be. Valójában Gutpintér Já­nos gazda csongrádi tanyá­ja eresze alatt a vackon alva két pusztázó hadnagy. Ez a betyár nem érdemel­te ki a bitófát, kezéhez nem tapadt vér, vesztére fegyver volt a kezében, amikor a népeket sarcolta. Rablásainak színtere a két nagy folyó köze volt. Ti­zennyolc évesen követte el ötödmagával az első mar­halopást, rajtavesztettek s egy évet ült a börtönben. Egy év után kiengedték, de mint leveles ember (nyil­vántartott) nem kapott a kezire jószágot. Állástalanul kóborolt egyik pásztorta­nyáról a másikra. Időnként gulyásszámadó apjának se­gített, ám amikor Szent Mihálykor kitelt az eszten­dő, behúzódtak nénje ta­nyájába. Még le sem hul­lott az első hó, Baski György betyár, Bogár Ja­kab, Bogár Miska és Bar- tucz Mihály jött értük. Ap­jával együtt a betyárságra adták magukat. Dönti Pé­ter bandagazda hívta őket, az egyetlen, aki nem a pász­torok közül került ki. Mint egy színész: változtatta na­ponta öltözetét, egyik nap úgy öltözött, mint a jász­kun parasztok, másnap ci­linderrel a fején, mint a városi polgár. Akcióit, mint egy táborkari tiszt, gondo­san kitervelte. 1861. decem­ber hatodikén a banda raj­taütött a bajai vásároso­kon, amikor azok gyanútla­nul és tele bukszákkal, az áldomások borától kissé ka­patosán poroszkáltak haza­felé az országúton. Tizenöt szekeret fosztottak ki. Ez­után behúzódtak az erdőbe és lesték az előre kifigyelt adószedőt. Kinyittatták a kocsiderékben szállított pénzesládát, kivették belőle a kétezer forintot. Az adó­szedőről még a gyűrűket is lecsavarták. Más betyárbandák rém­tetteinek hatására Pest, Pi­lis és Solt vármegyék 1861. december 16-tól számítva egy esztendőre „rablás, rab­lógyilkosság és gyújtogatás bűntényekre rögtönítélő bí­róságot” állított föl. A ban­da sorsa megpecsételődött. A scatáriumi esztendőre el kellett volna tűnniök, ám ők lölbátorodva az első si­keren, folytatták rablásai­kat. Végigsarcollák Pótha- rasztot, Űjhartyánt, a pályi pusztát, az Aligvárda csár­dát, Alsódabast és Bószén- pusztát. Ekkor már nyo­mukban voltak a pusztázó hadnagyok, űzték, kerget­ték a betyárokat. Egymás után hullottak el. Dönti Pétert maguk lőtték halán­tékon s dobták a csengelei puszta kútjába, április nyolcadikán egy szentlászlói tanyán ütöttek. A gazda be­tapasztotta az ajtót-abla- kot, kilőtt a nyíláson, ép­pen fejbe találta apjukat, az öreg Bogár Imrét. Pói- harasztón elfogták Bartucz Miskát, a rögtönítélő bíró­ság kivégeztette. Bócsán már csak hárman marad­tak. Egy futtatáskor Zsibri- ta, igaz néven Zsolnai Sán­dor lezuhant, a lováról, a hadnagyok elfogták. Kivé­gezték. Már csak a két Bogár gyerek maradt a bandából. Nyargaltak Csongrádnak. Gutpintér Já­nos tanyáján világos nap­pal az éjszakai futtatás után az eresz alatti vac­kon aludta álmát Bogár Imre. A tanyába jött Kasz- sza József és Bánfy János pusztázó hadnagy: meg­nyomták álmában. (Jakab a dulakodás zajára kime­nekült az istállóból. Nyoma veszett.) Pesten ült össze a megye rögtönítélő bírósága 1862. július 17-én, kimondták a halálos ítéletet „engedtet­vén részére a halálra leen­dő készületek végett há­rom óra”. NAGY SOKASÁG kísérte utolsó útjára. A mai Üllői út menti kisrákosi katonai gyakorlótéren magasló hal­mon ért véget élete húsz­éves korában. Az akasztó­dombot hatvan éve, újóne- katona-koromban őrmeste­rünk többször is fölkúsztat- ta velünk. Hírét-nevét az öreg katonák adták szájról- szájra, énekelték is: Kia­padt a Tisza, / Csak a sara maradt, / Meghalt szegény Bogár Imre, / Csak a híre maradt Hídvégi Lajos lad a következő esztendők­ben a tejgazdaság. A me­gyében takarmánygond van, ami miatt elképzelhe­tő, hogy csökkentik a szarvasmarha-állományt. A közös vállalatot alkotó ta­gok kilencven százaléka termelőszövetkezet, amely­nél most történik az át­alakulás. Egyelőre nem tudni, hol marad meg a nagyüzemi tehenészet, esetleg kikerül-e az állo­mány háztáji gazdaságba. Ez persze mennyiségi és minőségi változást hozhat. Szeptember 15-től a Föld- művelési, valamint a Nép­jóléti Minisztérium rende­leté szerint szigorították a tejtermelés ellenőrzését. Ez valószínű „megtizedeli” a termelőket. Az említettek is motiválták, hogy a cég igazgató tanácsa elvi hatá­rozatot hozott a részvény- társasággá való átalakulás­ról. A bizonytalan termelési helyett a vagyoni érdekelt­séget próbálják erősíteni. Végezetül Pintye Attila elmondotta: ez az év biz­tos, hogy nem lesz olyan eredményes, mint a tava­lyi. Ennek több oka van. Az idén szűnt meg a tej­ipari termékek fogyasztói árkiegészítése. Az első ne­gyedévben — a rendeletek késlekedése miatt — ebből tizennyolcmillió forintos veszteség jött össze. Amit év végéig ki kell gazdál­kodni. A tejfogyasztás visszaesett. A többlet érté­kesítését némi anyagi ál­dozattal, ráfizetéssel tud­ták megoldani. Ezek előre­vetítik azt, hogy a múlt esztendei ötvenmilliós nye­reséget nem érhetik el. Már harmincmilliónaik is örülnének, ami — a mai gazdasági körülményeket tekintve — talán nem le­becsülendő eredmény. Min­denesetre jövőre termék- fejlesztéssel próbálnak ki­törni a körből. F. F. Keddtől Útlezárás A Budapesti Közúti Igaz­gatóság az „Űtalap” által finanszírozott költség ter­hére október 13-tól 22-ig a 311. sz. Nagykáta—Ceg­léd fő közlekedési út 30+ 070—34+100 km-szelvényei közötti szakaszát átépíti. Ez idő alatt a Jászberé­nyi út Sorház utca és Széchenyi út közötti szaka­szát lezárják. A forgalmat a Reggel és Kossuth F. utca felé terelik el. Az em­lített időpontban a Széche­nyi úton a Várkonyi-isko- lai Volánbusz megállópár ideiglenesen megszűnik, október 13-án 7 órától. Mozisa Cegléd városi filmszín­ház 6 és 8 órakor: Ásó, ka­pa, nagykaland (amerikai vígjáték).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom