Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-12 / 241. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM 1992. OKTÓBER 12., HÉTFŐ Vívják meg harcukat az orvosok Mi fortyog a fazékban? A soros monori kép viselő-testületi ülés legizgalmasabb napirendje ezúttal alighanem az volt, ami elmaradt. Ér­demben nem tárgyalták ugyanis, de ami szó körítésként mégis esett, az igencsak felborzolta a hallgatóság kíván­csiságát. Némelyeknek az idegvégződéseit is, bár olyas­mi, mint az e témát már megvitatott bizottsági ülésen esett (Bajári János képviselő szavaiból derült ki, hogy nyílt színen meghazudtolták egymást a főbb szereplők) ezúttal nem történt. De mégiscsak jaj, mert hogy a vá­ros egészségügyéről van szó. nem ad okot a beavatko­zásra. Úgyhogy végül abban maradtak: a szociális és egészségügyi bizottság — melynek ülésére minden képviselő meghívást kap — újra górcső alá veszi az ügyet, a testület pedig leg­közelebbi soros ülésének napirendjére tűzi. K. Zs. Haviiap iskolásoknak Diákévek - diákívek „Olyan újságot tartasz a kezedben, amelyet minden­ki ,illetékesként’ olvashat, akár mert diák, akár mert volt diák. Talán vannak olyan szerencsések, akik ,megúszták’. De nekik is tudniuk kell, miből marad­tak ki! Ebből a lapból azt lehet megtudni, hogy mi történik Monor iskoláiban, milyenek a hétköznapok, az ünnepek, minek örül és min bánkódik a diák, ta­nár és szülő.’’ Többek között ez olvas­ható a Diákévek — diákivek címmel most megjelent vá­rosi diákhavilap első lap­számában — a Kedves ol­vasó! című köszöntőben. Szerkesztőségünket az el­sők között tisztelte meg a szerkesztőbizottság egy példánnyal. A lapot a városi önkor­mányzat közművelődési bizottságának pályázati felhívása, illetve az azon elért díj keltette életre. Blaskó Mihály, Gulyás Lászióné, Rajki László és Pásztor Zoltán a Monori 2. Számú Általános Iskola ta­nárai állították össze a pá­lyázatot, amely megnyerte az értékelők tetszését. De tallózzunk egy kicsit az ezentúl havonta megje­lenő diáklap első számá­ban. Megtudhatjuk belőle, hogy az önkormányzat képviselő-testülete két tor­natermet építtet a közeli jövőben. Monori-erdőn 26,7, a Nemzetőr úti iskolá­ban 35 millió forintba ke­rül majd az új létesítmény, amelyet jövő év június 31-ig kell elkészíteniük a kivitelezőknek. A költségek 40 százalékát a T. Ház döntése alapján a kormány adja, a 60 százalékot az önkormányzat fizeti. Szeptember 23-án számos országban sok-sok diák ál­lította fel mérőműszerét, hogy részt vegyen a Nor­vég Természetvédelmi Tár­saság és az angoí Watch­szervezet által irányított kutatási programban. A monori diákok is be­kapcsolódták a mérések­be. A három iskola öt ta­nulócsoportja mérte a „sa­vas esőt”, és vizsgálta a fel­színi ózonszintet. A gimná­zium a norvégokkal, a Já­szai Mari Téri Iskola az iz­landiakkal, a Nemzetőr Üti Iskola a lengyelekkel cse­rélte ki tapasztalatait. A savaseső-mérési program október 23-ig tart. A jel- mondta: Aktívan védd te is a természetes környeze­tet — a Földet! Sulihumor, fejtörő, sport­tudósítás és egyéb érdekes híradások színesítik a vá­rosi diákújság első számát. A lap 400 példányban ké­szül, 5 forintért árusítják, de a későbbiekben lehetsé­ges, hogy ingyen vehetik majd kézbe az olvasók. A színvonalas nvomdamunka a monori HE—DA céget dicséri. (gér) Kedden Gyomron önkormányzati ülés Rendőrségi krónika Holttest a síneken Közelebbről: eredetileg negyedik napirendi pont­ként tárgyalta volna a tes­tület az EGY Ml — közis­mertebben a városi rende­lőintézet — munkáját, fi­gyelemmel a megváltozott szervezeti, személyi és gaz­dasági helyzetre. Dr. Juhász György, orvos igazgató el is készítette a beszámolót, házon belül elő is terjesz­tette — ez került az önkor­mányzat asztalára. Igen ám, csakhogy az orvosi ka­mara helyi tagozata ugyan­csak előállt egy beszámo­lóval, amit nem sokkal a testületi üiés előtt adott át a képviselőknek, s amely már korántsem olyan ró­zsaszín, mint a másik be­számoló. Sőt. Dr. Juhász György és dr. Sághy Tamás tiszti főorvos tiltakoztak az ellen, hogy ez utóbbi előterjesztést a tes­tület figyelembe vegye, merthogy ezt az érintet­teknek egyetlen fóruma sem láthatta és vitathatta meg, és nem került idejé­ben a képviselőkhöz. Dr. Serényi Zoltán kamarai el­nök szerint azért mert er­re nem volt módjuk, későn jutottak ugyanis hozzá az orvos igazgató beszámolójá­hoz, viszont a kamarai vé­lemény a szakorvosok vé­leménye. Dr. Rados Mária erre fel­tette a kérdést: hogyhogy akkor ezt a véleményt azon a rendelőintézetbeli tanácskozáson, ahol a szak­orvosok is jelen voltak, az orvoskamara is, mégsem ismerhette meg senki? Pe­dig dr. Juhász György ott, akkor kérte: szóljanak hoz­zá, ki-ki mondja el a ma­gáét. Hogy ez nem is oly ma­gától értetődő a rendelő­ben, azt dr. Berényi Zoltán szavai sejtették, aki szerint az orvoskamara titkárának az orvos-igazgató megtil­totta, hogy a testületi ülé­sen egyáltalán részt vegyen. Vér László képviselő ja­vasolta; minthogy az orvo­sok már a bizottsági ülésen is kést dobáltak egymásra, ami enyhén szólva is kínos volt. vegye le a képviselő­testület napirendjéről most a témát, a bizottság hall­gassa meg külön-külön a feleket, s ezután — akár rendkívüli ülésen — kerül­jön újra terítékre. Homlokegyenest más volt a véleménye Bajári János­nak: ezt a harcot vívja meg a szakma, s jelentkez­zen olyan közös anyaggal legközelebb, amelyet min­den előterjesztő aláír. Vadász Iván szerint vi­szont tudnia kell a testület­nek, hogy mi fortyog a fe­dő alatt. Ritkán adódik, hogy a színfalak mögötti részletek színpadi világí­tásba kerüljenek — a ren­delőben most épp ez a hely­zet. Ám Vadász Iván óva intett attól, hogy a képvi­selők szakmai, orvosi kér­désekbe ártsák magukat. Szemlélők lehetnek, akik vagy azt a konzekvenciát vonhatják le, hogy a feszült­ség túlnőtt az elviselhető- ség határain, s ezeket bi­zonyos változtatásokkal le kell vezetnie az önkor­mányzatnak — vagy azt, hogy a feszültség mértéke A gyömrői önkormány­zati képviselő-testület ok­tóber 13-án kedden délután fél 4-kor tartja legközelebb — nyílt — ülését a Szent István utcai közösségi ház­ban. Napirendjén szerepel a polgármester és a hivatal tájékoztatója. A bizottsá­Még most is a hatása alatt áll a jelenetnek — mondta az olvasó —, sze­retné, ha megírnám. Nem égrengető dolog, az igaz, de ő már annyiszor hallotta meg olvasta, hogy a rend­őrség a polgárok rendőrsé­ge szeretne lenni, s köze­lebb akar kerülni azokhoz, akikért van. Hát ez a jele­net a közelebb kerülés gya­korlatának mintapéldája volt olvasónk szerint. El­mesélte, mit látott. A négyes műút egyik monori szakaszán szeretett volria a túloldalra jutniégy tolókocsis, idős asszony. De csak állt. és várt, mert az autófolyarp szinte megállás nélkül zúdul le-fej. Ótt te- .hetetlenkedeü hosszú ideig az út szélén, amikor jött egy rendőrautó. Odakanya­rodott az is az útszélre, az egyenruhások kiszálltak, megállították egy percre az autócsordát, s átsegítették az asszonyt a tolókocsijá­val a másik oldalra. Vagy­is: észrevették egy embert, aki segítségre szorult, s bár megtehették volna, hogy az életben egyébként oly sokszor rutinszerűen alkalmazott „segíts maga­don. az Isten is megsegít” elve alapján ők is rohan­nak a dolguk után — nem ezt tették. És azt mondja az olvasó, hogy ez a jelenet benne olyan jó érzést ébresztett a rendőrök iránt, hogy azt mostanában már nemigen fogja elfelejteni. Még mielőtt leírtam vol­na a fentieket, magam is láttam valamit, ami ugyan­ennek a képnek egy másik darabja. Meglehet, ezt nem kellene itt felidéznem, mert talán szabálytalanság tör­tént. Mindazonáltal rend­kívül emberi volt. Álldogált az út szélén gok vezetői is beszámolnak az elmúlt időszakban vég­zett munkájukról. Ezután interpellációra és bejelen­tésekre kerül sor. Utolsó napirendként a nemrégiben új helyre köl­tözött bibliotéka vezetője ad tájékoztatást az intéz­mény munkájáról a képvi­selő-testület előtt. egy házaspár, apró gyerek­kel. Stoppolni próbálták, de egy kocsi sem állt meg ne­kik. Csak egy rendőrautó. A férfi, karjában a gye­rekkel, azt kérte a benne ülőktől: ha lehet, vigyék el őket a szomszédos Péteriig, lekéstek a buszt, soká jön a következő, a. gyerek nyű­gös, szeretnének hazajut­ni. És a közeg nem azt vá­laszolta, hogy kérem, ez nem tömegközlekedési esz­köz, különben is dolgunk van, és a szabályzat sem engedi, hogv járőrkocsin utasokat furikázzunk.1 Nem. A „közeg” megértőén i- tárta az ajtót, betessékelte a családot, és már ott sem voltak. Mint a mesében. Amint egy héttel ezelőtt már beszámoltunk róla, nemzetközi autócsempész­bandát sikerült lefülelniük a monori rendőröknek. ] Várható volt, hogy újabb személyekkel bővül a dí­szes társaság. Nos, jósla­tunk bevált. Két magyar, két román, két bolgár, egy olasz és ogv kis-jugoszláviai állampolgárt helyeztek elő­zetes letartóztatásba — autócsempészet és más bűncselekmények alapos gyanújával. Az eddigi vizs­gálati adatok szerint az ál­taluk okozott bűncselekmé­nyek értéke meghaladja a 20 millió forintot. A továb­biakban — valószínűleg — az Országos Rendőr-főka­pitányság illetékes osztálya folytatja majd a több or­szágra kiterjedő bűnügy vizsgálatát. Szeptember 29-ére virra­dóra Vecsésen, a Fő úti Csillag presszó elől ellop­tak egy vontatható komp­resszort, amely a fővárosi telephelyű részvénytársa­ság tulajdona volt. Az anyagi kár 1,5 millió fo­rint. Egy nappal később, szeptember 30-ára virradó­ra ismeretlen tettesek ajtó- befeszités módszerével be­törtek az ecseri Széchenyi utcai vegyesiparcikk-üzlet- be. ahonnan színes tévét, videorekordert és egyéb műszaki cikkeket zsákmá­nyoltak. Az anyagi kár 70 ezer forint. Október 2-áról 3-ra virradóra a monori- erdei 'Autóscsárdában bi­liárdozott G. F. George USA-állam polgár. Feltehe­tőleg nem ismerhette a kö­rülményeket,. nevezetesen azt, - hogy ez a vendéglátó- egység elég veszélyes hely, mert nagyon belefeledke­zett a játékba. Ez lett a veszte. A parkolóban álló Seat Ibiza ^típusú gépko­csiját ezalatt feltörték, s belőle fényképezőgépet, s számos értéket elloptak. Időközben eltűnt a csukló­járól arany karórája is. Az általa taksáit anyagi kár meghaladja a félmillió fo­rintot. S végül egy szomorú ha­láleset szemtanúit keresi a rendőrség. Október 4-én a Budapest Nyugati pálya­udvarról 23 óra 10 perckor induló, Szolnokig közleke­dő vonat Vecsés-Kertekal- ja állomáson halálra gár zolt egy — egyelőre isme­retlen — 16-17 év körüli lányt. Az ismeretlen lány szőke hajú, kék szemű volt, fehér kordbársony nadrágot, khakiszínű rövid ujjú inget, fekete színű koptatott farmerdzsekit és lila színű csatos félcipőt viselt. A rendőrség kéri azokat, akik esetleg látták, vagy valamit, hallottak a halálos balesetről, hogy .je­lentkezzenek Gulyás Lász­lónál a Monori Rendőr- kapitányságon. Az eddigi megállapítások szerint a leány halálában bűncselek­mény ténye kizárható. A rendőrség valamennyi ügyben tovább folytatja a vizsgálatot. G. J. Mai labdarúgás Öregfiúk összevont kör­zeti labdarúgó bajnoksága: Monor—Nagykáta, Monor, 16 óra (vezeti: Szuda), Ül­lő—Tápióbicske, Üllő, 16 óra (ócsai játékvezető), Ve- csés—Dabas, Vecsés, 16 óra (Kása, Viczkó), Tápiósze- le—Úri, Tápiószele, 16 óra (Molnár Gy.). Farmos—Ör­kény, Farmos. ítí óra (Szá­lai). A Sülysáp—Tápiósze- cső mérkőzést október 18-án rendezi]:. MONORI HltU.AP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gcr József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ' péntekig 8-tól 11-ig. Október 16-17-18-ón, Monoron, a Fő téren gépkocsi-bemufatót és vásárt tartunk A bemutató alkalmából különleges kedvezményeket kínálunk. Rendkívüli akció indul, amelynek keretében minden, kétütemű gépkocsit - érvényes forgalmi engedéllyel, névre szólóan - százezer forint értékben beszámítunk az újonnan vásárolt, Renault típusú gépkocsi árába. Szeretettel várjuk az érdeklődőket! RAZDIRA BT MÁRKAKERESKEDÉS, a Renault gyári, Pest megyei képviselete *L£)cic A városban is megvol­tak az utcanév-változta­tások. Több ütemben, többeket bevonva a dön­tésbe. Jön az olvasó a szer­kesztőségbe, bizonyos okoknál fogva szükség van a címére, diktálja. Az utca nevének halla­tán kérdem: ez még nem változott? Dehogynem — mondja —, de az új nevet úgyse ismeri sen­ki. Hogyhogy? Mi az új név? Szégyenlős mosoly kíséretében felvilágosít. Ez a z új név olyan, mintha egy múlt század­beli úriasszony sóhaj­totta volna el egy ál­matlan éjszakán az ab­laknál állva, midőn ter­mészetesen hófehér pa­ripán közelgő lovagjára gondolt. De hát — mon­dom erre én — ezt a ne­vet az utcabeliek kérték, mivelhogy a közelben van már egy hasonló hangulatú utcanév, hogy erre majd milyen jól rí­mel. Ez szerepelt a dön­tésre hivatott testület elé került anyagban, magam láttam. — Az utcabeliek? — horkan fel az olvasó. — Kamu! Tíz ház van az utcában, mindegyiket végigjártam, senki nem tudott róla. Úgyhogy ír­ja csak a régi nevet! írtam. —ez— Az érem túloldala Rendes őrök

Next

/
Oldalképek
Tartalom