Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1932. OKTÓBER 31., SZOMBAT FRANCIAORSZÁGBAN JÁRTAK EXPO-FÓRUM GÖDÖLLŐN Az ideális kisgazdaság Törvényekre A világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények haA napokban tért haza Franciaországból Juhász László, Pest megyei főállat- tenyésztő, aki tagja volt annak a szakmai delegációnak, akik Bretagne-ban tanulmányozhatták a francia- országi szövetkezetek, a farmerek tevékenységét. A magyarországi szakemberek kinttartózkodását a francia szaktárca finanszírozta. Különösen feltűnt számukra az ottani gazdálkodók munkájának magasfokú hatékonysága és termékeik minősége. Számos példát sorolt. Égy 15-20 ezer darab baromfi tartására berendezkedett farmercsalád naponta átlagosan 1,5-2 órát tölt aktív munkával, mert annak dandárját a magasfokú gépesítettségnek köszönhetően az automatizált géppark oldja meg. A franciaországi farmerek az általuk megtermelt és előállított termékeket a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek útján forgalmazhatják. Látogatást tehettek a Cana nevű szövetkezetnél, amelynek éves árbevétele meghaladja a 6 milliárd frankot. Az említett cég egyébként megvásárolta a Tokaj-hegyaljai Borkombinát Bodrogközön található szőlőfeldolgozó üzemét. A Cana szövetkezet vá- góhídján napi átlagban 8 ezer sertést dolgoz fel 500-550 munkás. A magas állami támogatást az anyajuhok esetében éves szinten egy állat után eléri a 175, vágóbikánál a 320 frankot. Növénytermesztés esetében pedig az ugaroltatásra elkülönített területek hektárja után 2 ezer frankot biztosít az állam. Bretagne- ban rengeteg a szarvasmarha. Az óceán közelsége, a páradús klíma révén jó minőségűek a rétek, legelők. Juhász László szerint mindenütt feltűnő a gazdaságokban az élő munka hatékonysága és nyomon követhető a farmereknek adott nagy állami támogatás. Utóbbi révén tudnak gátat szabni a kisgazdaságok eladósodásának, illetve a munkanélküliség növekedésének. Bretagne, Franciaország legkisebb tartománya, de ennek ellenére mégis ez a régió biztosítja az ország sertésszükségletének közel 50 százalékát. A növénytermesztésre berendezkedett családokban nem ritka, hogy egv százhektáros birtokot négyen vidáman megművelnek. Óhatatlanul is felvetődött a beszélgetés során az a kérdés, hogy Magyarországon mekkora farmon lehet a haszon reményében gazdálkodni. A megyei főállattenyésztő szerint úgy 40-50 hektáron. Ugyanis a nyugati országokban, sok évtizedes tapasztalat alapján, .egy családi vállalkozás számára az említett földterület megművelése a kifizetődő. Az persze megint más kérdés. hogy aztán adott-e mindehhez az anyagi háttér!? Ugyanis a jelenlegi költségráfordításokat figyelembe véve, hektáronként fél-egymillió forint mindenképpen szükséges a gazdálkodás indításához. Azonban nálunk a 30 százalékot meghaladó kamatterhek mind több földdel rendelkezőt riasztanak el a magángazdálkodástól. (gyócsi) tasa a regsók településeinek fejlődésére témakörben rendezett önkormányzati napot a Köztársasági Megbízotti Hivatal pénteken a gödöllői városházán. A Pest megyei önkormányzatok polgármesterei, illetve képviselői, továbbá vállalkozók, érdekképviseleti szervezetek vezetői tájékoztatást hallgattak meg az Expo előzményeiről, a világkiállításhoz kapcsolódó elő-, utó- és kiegészítő rendezvények pályáztatásáról, és választ kaptak kérdéseikre. A fórumot megnyitó Király B. Izabella országgyűlési képviselő kifejtette, hogy vidéken már nem politikai kérdés az Expo, ha- nek élni kívánnak a lehetőségeivel. Reméli, Budapesten is változni fog e program megítélése. Halász Csaba, az Expo Programiroda igazgatója általános tájékoztatójában összegezte az eddig történteket. Ismertette az Expo '96 helyszínét és témáját. Elmondta, hogy az 1996. május 11-én nyíló, és kapuit október 4-én záró világkiállításra 10-12 millió látogatót várnak, ami 15-18 millió látogatást feltételez. Véleménye szerint a látogatottság nagymértékben függ majd a közép-európai helyzettől. Ismertette, hogy a világ- kiállításról szóló törvény 17 milliárd forintot határozott meg állami költségvetésből az Expo céljaira. Ennek révén jobbára olyan beruházások valósulnak meg, amelyek évek óta hiányoznak a térségben. Amit pedig üzleti alapon kell. létrehozni, azt nem finanszírozza a költségvetés. Hamarosan megjelennek az első versenytárgyalási felhívások a kivitelezési munkálatokra. A főváros környéke ezzel a lehetőséggel élve is kapcsolódhat a világkiállításhoz. Ez azonban nem minden. Loydl Tamás, a Belügyminisztérium területfejlesztési főosztályvezetője elmondta: az említett törvény alapján a Világkiállítási Tanács mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy pályázat útján kapcsolódjon elő-, utó- és kiegészítő rendezvényekkel a budapesti szak-világkiállításhoz. A világkiállítás lehatárolt fővárosi területén kívül megrendezésre kerülő kapcsolódó rendezvényeknek meg kell felelniük a Világ- kiállítási Tanács által támasztott feltételeknek. A kapcsolódó rendezvénypályázat három fázisban valósul meg. Az elV/LÁGÍTSUNK NEKIK! A kommunizmus papmártírjai Erőt és lelket próbára tevő feladatra vállalkozott dr. Szántó Konrád ferences szerzetes, a szentendrei Ferences Gimnázium volt tanára, ma a rend hittudományi főiskolájának és a Hittudományi Akadémiának a proíesz- szbra, amikor kötelességének érezte, hogy összeállítsa a Martirologium hung.aricumot. A kommunizmus 1944— 1977 közötti magyar áldozatainak általa összegyűjtött névsora és mártírom- ságuk rövid története könyv alakban először egy éve jelent meg, s annak ellenére, hogy a szocioliberá- lis sajtó, rádió tüntetőén elhallgatta, napok alatt elfogyott. Hitemért és hazámért Az 165 nevet tartalmazott. A Meggyilkolt katolikus papok kálváriája című könyv második kiadása a közelmúltban látott napvilágot a Mécses Kiadónál, s ez már 191 egyházi személynek, túlnyomórészt felszentelt papnak állít kegyeletes emléket. Köztük olyanoknak, akik a megye, a főváros- környék településein éltek, működtek, s akik örök nyugalmáért talán meggyújtanak egy szál gyertyát ma az emberek. A könyv első fejezetei azt mutatják be — írja dr. Szántó Konrád —, mi mindent kellett a magyar papságnak a II. világháború végső szakaszában elszenvednie, vagy a bombázások, vagy az orosz katonai akciók miatt. Nyolcvanegy áldozatról tud a szerző, köztük Lengyel Rudolf (1914—1944) abonyi káplánról. Halotti jelentésében ez áll: „ellenséges terror- támadás alkalmával lelte halálát 1944. augusztus 28-án, életének 30., papságának 7. évében.” Bomba- támadás áldozata lehetett? Korától élhetne ma is. Golyótól — kiknek a golyójától! — találva hunyt el Szentmártonkátán Pethö János nyugalmazott plébános, 1944. november 14-én. Kilencvenéves volt, és 66 év kegyeletes szolgálatot tudhatott maga mögött. Mély istenessége és jámborsága mindenki előtt ismert volt. Hitemért és hazámért halok meg — ezt jegyezte fel utolsó szavaként a krónika. Valószínűleg Budakesziről hurcolták el az oroszok Kajái és Ijüskay jezsuita atyákat — véli a mai krónikás. — P. Kajdi Ferenc (1884—1945) német szakos tanár és P. Las- kay (Róth) Antal (1909— 1945) neves karakterológus a budapesti Manréza kolostorból mentek ki 1944 karácsonyán Budakeszire, kisegíteni. 1945 elején már az orosz csapatok tartották ellenőrzésük alatt a főváros környékét, s úgy gondolták, Budapestről a németek küldték ki kémkedni a papokat. Elfogták, és kivégezték, agyonlőtték őket. Ugyancsak kémkedés gyanújával fogták le és lőtték agyon az orosz katonák 1945. február 6-án Fr. Farszky Szalvátor (1912— 1945) váci ferencest. A váci rendházból a budai, Margit körúti rendházba ment, ahol oda beszállásolt oroszokat talált. Tudott szlovákul, szóba elegyedett velük. Ez lelt a tragédiája. Fr. Vass Talián (1922— 1945) szerzetest, szintén a váci rendház tagját Budapest ostroma közben érte, 1945. január 25-én a halál. Egy másik fejezetben — amely 16, valamilyen módon megölt pap sorsát mutatja be — bizonyítja a szerző, hogy a kommunista rendszer egészen 1961-ig a legkülönbözőbb eszközökkel igyekezett az egyházakat fizikailag is megsemmisíteni. Pdba Hugónak, a váci Hétkápolna lelkészének a története például lehetne regényes is, ha nem lenne nagyon-nagyon tragikus. A sokak emlékezetében ma is élő pap nemcsak a Hétkápolna, hanem egyben a váci börtön lelkésze is volt, s tévedésből az maradt akkor — 1952-ben — is, amikor a börtönt átvette az Államvédelmi Hatóság. Ez azonban csakhamar kiderült, és láthatatlan Ítélet született. Élete többször veszélybe került, míg végül — 1952 nyarán — halálra gázolta az utcán egv katonai teherautó ... A Leicával fényképezett Tornyos (Teplán) Gergelyt (1888—1951), Kemence község esperes-plébánosát a helybéliek szerint a tanácselnök vitette el. Sok „bűne” volt. A kötelező hitoktatás eltörlése — 1949. szeptember 5. — ellen az egész falu jelenlétében til- tazolt. Több se kellett! Alkalomra várt a hatalom, s ez a következő év júniusában elkövetkezett. A tanács vezetősége felszólította a papot, hogy az úgynevezett templomi földön lábon álló gabonáját arassa le. Nem tette, mert éretlen, még zöld volt a gabona. Ezért viszont a falu szégyentáb- lájára került. Ügy gondolta a plébános úr, ez nem akármilyen esemény, fogta hát a Leicáját és lefényképezte azt. A tanácselnök most már nagyot lépett, Budapestre, az Államvédelmi Hatóságra telefonált. Több teherautónyi ávós érkezett, részegen randalíroztak; de a falu népe kaszát, kapát fogott, ellenállt. Végül mégis sikerült elfogni és elhurcolni a papot, és a kántortanítót: Walcz Ferencet is. A plébános nyolc évet kapott, s valószínűleg a váci börtönben fejezte be az életét, 1957. november 27-én. Mártírhalált halt a kántortanító is. Ma Kemencén márványtábla idézi emléküket. A békepapi mozgalommal való szembenállása miatt kellett meghalnia Széli Kálmán (1888—1953) váci kanonoknak. 1950. augusztus elején rendezték meg a békepapok országos értekezletét. Darvas József kultuszminiszter lelkes támogatásával. A püspöki kar nem emelt kifogást ellene, egyedül Pétery József váci püspök tiltatta meg, hogy papjai elmenjenek. Hárman nem hallották meg a szavát, őket utána udvari papjai elé idéztette a püspök úr. Erre a kormány megtorlásul házkutatásokat rendelt, el a palotában, s letartóztatta, internálta az udvari papokat. Széli kanonok 1953. április 4-én a kistarcsai internálótáborban fejezte be tiszta életét. A forradalom utáni megtorlások nem kímélték a papokat sem. Az áldozatok között van P. Somogyvári Béla Hetény (1921—1961) ferences szerzetes, a híres író unokaöccse, a Szentendrei Gimnázium volt hittantanára. Izgatás és rendszerellenes tevékenység miatt már 1948-ban börtönbe, majd Kistarcsára került, 1956 után pedig az a bűne, hogy tehetségesebb diákjaival „behatóbban” foglalkozik. 1961-től szinte naponta rendelték be a Gyorskocsi utcába. Az állandó kihallgatások, zaklatások, verések, megaláztatások felőrölték az ideg- rendszerét, s egyes adatok szerint maga végzett önmagával 1961. július 13-án. Napjainkig tartja azonban magát az vélekedés, amely szerint politikai gyilkosság áldozata lett. Állítólag és valószínűleg Nem kevésbé gyanúsaié Szabó László (1934—1966) váci egyházmegyés pap halálának körülményei. A nagykőrösi származású lelkész felszentelése — 1957 — után Ócsán, Gödöllőn, Nagykőrösön, majd 1966- tól Vácott működött, és vélt jezsuita kapcsolatai miatt végig szemmel tartotta a politikai rendőrség. Nem volt ritka nála a házkutatás, a zaklatás, a rendőrségi kihallgatás. Váci lakásáról 1966. november 11-én vagy 12-én tűnt el, s holttestére 1967. január 6-án egy Felsőtárkány melletti barlangban akadtak rá — „állítólag” — úttörők. A rendőrség szerint „valószínűleg” öngyilkos lett. Szabó László buzgó, kötelességteljesítő pap volt — írja róla könyvében dr. Szántó Konrád —, akiről nem tételezhető fel, hogy elöljárói értesítése nélkül távozott volna állomáshelyéről. Az is kizártnak látszik, hogy ezért ment volna Felsőtárkányba, hogy az egyik közeli barlangban végezzen magával. Feltételezhető, hogy mint titkos jezsuitát, aki nem volt hajlandó vagy nem tudott az atyákról terhelő dolgokat mondani, agyonverték és, testét a messze fekvő barlangba dobták... Nyugodjanak békében. Deregán Gábor várva ső fázis a jelentkezés, a második a pályázatok részletes kidolgozása, benyújtása, értékelése és véleményezése, a harmadik az elfogadott rendezvények megvalósításának, működésének ellenőrzése. Jó volt látni a gödöllői fórumon, hogy többek kezében már ott volt az a füzet, amely tartalmazza a kiírást, az irányelveket, a bírálati szempontokat és a mellékleteket — és jó volt hallani, hogy senki sem késett még le semmiről sem. Fontos tudnivaló, hogy pályázatot csak az nyújthat be, aki a kiírást kivette. (Az anyag nem fővárosi rendezvény esetén a területileg illetékes Köztársasági Megbízotti Hivatalban, fővárosi rendezvény esetén a Fővárosi Expo Irodában vehető át.) A Világkiállítási Tanács által elfogadott rendezvények bekerülnek a világ- kiállítás — idegenforgalom szervezését is szolgáló — információs rendszerébe, és szervezőik alanyi jogon vehetik igénybe a programiroda azon információit, tájékoztatásait, amelyek rendezvényükkel kapcsolatosak. Mivel az Expóért a kormányzat a felelős, az elő-, utó- és kiegészítő rendezvények koordinálói a Köz- társasági Megbízotti Hivatalok lesznek. Miért van szükség a pályázati rendszerre? Loydl Tamás kifejtette, hogy a kapcsolódó rendezvényeket — megfelelő felelősségvállalással — össze kell hangolni; el kell érni a nemzetközi követelményeket; esélyegyenlőséget kell biztosítani, s végül, de nem utolsósorban, meg kell vizsgálni az elképzelések pénzügyi, gazdasági megalapozottságát. A fórumon számos kérdés, hozzászólás hangzott el, mintegy igazolva a fokozódó érdeklődést, de nem elhallgatva a nehézségeket. Urbán Imre, kar- tali polgármester például kijelentette, hogy az önkormányzatok elsősorban nem pénzre várnak, hanem kiváló törvények minél gyor- sább meghozatalára a parlamentben. Többek között a távközlési törvényre. Annak elfogadása után ugyanis a lakosság és az önkormányzatok áldozatvállalásával rövid időn belül minőségi javulás érhető el. Hamar megtalálják a befektetőket, és akkor a Gal- ga mente is gazdag, s mégsem költséges programokkal vonzhatja az idegenforgalmat, az Expo ’96 látogatóit. Mócsai János szigetmonostori polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy minél előbb rendezni kell azon területek tulajdonjogát, amelyek szóba jöhetnek a kapcsolódó rendezvények helyszíneként. Az elhangzottak alapján Fegyverneky Sándor, megyénk Expo-megbízottja leszűrte azt a tanulságot, hogy többször kellene találkozniuk kormányzati és önkormányzati vezetőknek; felajánlotta ugyanakkor a megyei önkormányzat segítségét. A megyei közgyűlés menedzselni kívánja a települések elképzeléseit a lehető legszélesebb skálán. Többen szóltak elégedetten arról, hogy a megyei önkormányzat csütörtökön tanácskozást hívott össze az Exnóról, és a Pest Megyei Hírlap mellékletét is informatívnak találták. B. G
