Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
HULLAHÁZÉ Nincs rend a temetők környékén A szokatlanul forró nyár az elhalálozási statisztikákat jelentősen növelté. Felvetődött a kérdés: van-e megfelelő halott-tárolási lehetőség a megyében, hol milyen nehézségek támadtak e téren? Elsőnek két agglomerációs településen tartottunk felmérést, s nem ok nélkül. Ezek infrastruktúráját az állandó lakosság számához méretezik, de mint tudjuk, ez a szám csalóka. A valóságban 20-25 százalékkal többen élnek „ideiglenes” státusban, esetenként hosszú évekig. S közben az infrastruktúra minden fajtáját igénybe veszik, esetenként a halottasházét is. A tízezer lakosú Péccl- nek ráadásul ott van a MÁV-kórház, valamint két szociális otthon is. Mint Jámbor Sándorné anya- könyvvezetőtől megtudtuk, a községben évente háromszáz körüli elhalálozást jegyeznek, de ebből mindössze ötven személy helyi. A tárolási kapacitás ennél többre is futja. A katolikus temető halottasházában két hűtőkamra üzemel, de emellett a MÁV-kórház- nak is van tetemhűtője. Ha tehát több az átlagelhalálozás — mint ebben az évben — vagy elromlik valamelyik berendezés —. a kórház mindenkor besegít. Az önkormányzat áttvál- lalta a halottasház hűtőjének villanyszámláját, s időről-időre ellenőrzik, hogy e szolgáltatás a higiénia és a kegyelet kívánalmainak megfeleljen. Sajnos nem ilyen megnyugtató a gyáli helyzetkép. Szeptember 1-jéig 231 gyáli lakos halálozott el az idén, ezek 90-95 százaléka helyben lett eltemetve. Ä községnek két temetője van, az ótemetőhöz egy, az újhoz négy hűtőkamra tartozik. Ezekre egy fő- és egy mellékállású gondnok ügyel fel. Az már az első beszélgetésből kiderül, hogy a fő gond a gondnokok körül van, viszont a nevét senki Csángó diákok patronálói Bevallom, mindmáig nem tudtam, hogy Budapesten egy kis csángó csoport tanul a különböző egyetemeken, főiskolákon, azt pedig még kevésbé, hogy ezeket a fiatalokat a nagykovácsiak segítik pénzzel, élelemmel, de nem utolsósorban jó szóval, barátsággal. De vajon kik is ezek a csángók, akiknek nagy többsége a Kárpátokon túl, Omoldovában él? A csángók véreink, magyarok, még pontosabban csángó magyarok, nevüket e csángói szóból eredeztetik, amelynek erdeti értelme: elcsatangol, elszéled, eljárkál. Az erdélyi Madéfalván ma is látható a Siculicidum nevet viselő emlékmű, mely azokra a székely határőrökre emlékszik, akiket Mária Terézia gyilkoltatott le engedetlenségért, pa- rancsmeglagadásért. A császárnő bosszúja elől menekülők „csángáltak” el — többek között — Moldová- ba, a Szeret folyó mentén és Bacau környékén találtak új hazára. Ezek — bár megőrizték ősi hitüket, kivétel nélkül római katolikusok —, a nyelv megőrzésében már nem ilyen egységesek. Találkoztam olyan csángóval, aki már törve sem tudott magyarul, mások viszont törték a szót, a románt és magyart egyaránt. Egyben közösek: valamennyi Igen barátságos és vendégszerető. Harmincöt évvel ezelőtt a moldovai hegyek közt szolgáltam, az ezredünktől nem messze egy csángó falu húzódott. A falu neve önmagáért beszélt: Valea Plingerü. Magvarul: Siralom Völgye. Néhánv ház, maximum száz lélek. És leírhatatlan szegénység. Itt, ebben a faluban többször is beinvitállak az egyik házba. Behívtak és asztalhoz ültettek. Volt úgy, hogy csupán dióbelet rágcsáltunk és bort ittunk mellé. Ez volt, ezt adták. De jó szívvel és szeretettel. Ma is hálával gondolok visz- sza a vendéglátókra. Mindez annak kapcsán jutott most eszembe, hogy olvastam egy levelet, azokat a sorokat, amiket a Magyarországon tanuló csángó diákok írtak a nagykovácsiaknak. Azoknak, akik adományaikkal patronálják e néhány diákot. Olvasom a levelet aláírók nevét: Cioban, Kabátos, Nistor. Nem magyálnevek, de ragyogó példái annak, az 1700-as években Balázsíalváról elindult nagyromán törekvések hogyan formálták át nevében is a román fennhatóság alatt élő magyarságot, s miként „olvad” a statisztika, csupán a nevek alapján. Nevében megváltozhatott, de szellemiségében már kevésbé. Különben mit keresnének nálunk az Ömold- vából érkezett Veronikák. Tinkák és Angélák, miért Pestre, s miért nem Jasiba mentek tanulni? A válasz egyértelmű: mert MAGYAROK. Magyarok maradtak Moldovában is. Nem valószínű, hogy a nagykovácsiak által istá- poltak közt volna olyan, aki a Siralom Völgyéből érkezett. Valami mégis arra késztet, a csángó gyerekekkel együtt én is köszönetét mondjak azoknak a nagykovácsi lakosoknak, akik adományaikkal és emberségükkel próbálják útját állni a határon túl élő véreink elmúlásának. Köszönet ezért önöknek kedves nagykovácsiak, ismeretlenül is barátaim. Magam és azok nevében, akik harmincöt évvel ezelőtt velem osztották meg a vacsorájukat Valea Plingerü- ben. —a. —r. nem óhajtja a nyilatkozathoz adni. Úgy tűnik, ez az egész halottasháztéma kényes az önkormányzatnál. Szemelvények a közelmúltból. A főgondnok napokra elvonult pecázni, a hűtőkamrák kulcsát a 11 éves gyerekénél hagyta. Közben agnoszkálni kellett egy tetemet. a helyszínre érkezett rokon és a hivatalos közeg előtt a gyerek nyitogatta ki a kamrákat. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a gondnok és családja ennek az épületnek a zuhanyozójába jár rendszeresen fürödni. Nyilván, mert a meleg víz költségeit az önkormányzat állja. Ízlés dolga. Az ominózus pecázás ideje alatt, az ótemető hűtője elromlott, az illetékes előadó csak megkésve értesült a dologról. A következmények részletezését a jó ízlés okán mellőzzük. Azt viszont megírjuk, hogy az előadó fegyelmi javaslatáról mélyen hallgatnak, döntés ez ügyben nem történt. A kérdésben igazán illetékesekkel nem tudtunk beszélni, maga a polgár- mester is házon kívül volt. Helyettese, Gogalák Balázs elmondta, a képviselő-testület tisztában van az áldatlan állapotokkal. — Egyetlen járható út van. Egy kézbe adni az ösz- szes temetővel és temetéssel kapcsolatos teendőt. Meghirdettük a pályázatot, két jelentkező van. A napokban kerül sor a meghallgatásra, majd ennek alapján dönt a testület. Talán a következő kánikuláig megoldódik ez a gond, következésképpen a nyári temetések is „mellék- zöngék” nélkül zajlanak majd Gyálon. (—matula—) Két év alatt egyszer találkoztak (I.) Ki kinek pitizzen Sóskáién? Aggasztó tünet ütötte fel a fejét az egészségügy berkeiben. Egyre több olyan esetről szerzünk tudomást, amelynek szenvedő alanyai a vidéki orvosok. Sok közülük évtizedekig praktizált egy ugyanazon községben, ám mindez nem érdem, ha szembehelyezkedik az önkormányzattal. Szeretném leszögezni, nem orvospártiként azonosulok az esetekhez. A pórul jártak is hibásak. Nem mérik fel az új erőviszonyokat. Nevezetesen azt, hogy az önkormányzati közigazgatási rendszerben megváltoztak az alá-, mellé- vagy fölérendeltségi viszonyok, s ezáltal a szerepkörök is. EL IS BOCSÁTHAT Az orvos első számú munkáltatója az önkormányzat, a szakfelügyeleti szervek csak érdekképviselőként léphetnek fel egy- egy vitás kérdésben. A nyugdíjaztatás, felelősségre vonás, szankcionálás vagy netán az elbocsátás joga a polgármestert illeti a képviselők hozzájárulásával. Ilyen esetre több példa is volt a megyében. Dabason, Nagykovácsiban, Bugyiban, s mint megtudtuk, Sóskú- ton sem a legidillibb a viszony a polgármester és az orvos közt az utóbbi időben Dr. Benkő Imre körzeti főorvos sem kívánt behódolni az önkormányzatnak, még kevésbé a polgármesternek. Ügy tesz. mint aki nem vesz tudomást a másikról, igaz. ez fordítottan is így van. Közel két év alatt a két ember egyszer találkozott. Egy ünnepély protokollján. Az igazi baj ott van, hogy nem akad senki a községben, aki ezt a két — különben jó szándékú, a maga szakterületén értékes — embert egymás felé terelje. Sőt. Egyeseknek jól jön, ha Benkő doktor az ellentábor számát gyarapítja, s ezáltal gyengül Kummer János pozíciója. KÉT ORVOS EGY HELYRE A kenyértörésre egy testületi döntés adta az okot. Alkalmaztak még egy orvost Sóskútra. Állítólag azért, hogy a lakosság élhessen a szabad orvosválasztás jogával. Benkő doktor a döntést nem fogadta kitörő lelkesedéssel. Részben megértem. Két doktornak nincs elég beteg a körzetben. A testületi döntés igazi háttere: megrendült a bizalom, panaszok merültek fel Benkő doktor munkájával kapcsolatban. Mint tudott, a lavina elindításához elég egy hógolyó. Esetünkben ez a golyó egy mondat volt, amelyet — állítólag — dr. Benkő mondott az egyik betegnek. A betegen — Mészáros Józsefné, a községben csak Taxis Mancinak hívják — 1990-ben egy igen súlyos érsebészeti műtétet hajtottak végre, amelyet szaknyelven nagy Y-műtétként jegyeznek. Mészárosné or- szágnak-világnak beszéli, a műtétre nem került volna sor, ha dr. Benkő időben felismeri az érszűkületet, s ennek ismeretében gyógyítja. Megfelelő gyógyszerrel. Megkerestem a panaszost, ami nem épp köny- nyen ment. Két házuk van a községben, egyik az al-, másik a felvégen, Mészárosné a két tanya közt száguldozik egy zöld színű Trabanttal. Ami viszont arra vall, hogy a műtétje nagyszerűen sikerült. — Na, csakhogy végre kézbe veszi valaki ezt az ügyet is — mondja felcsillanó szemekkel. — Eddig minden disznóságát elsumákolták odafenn. Nem tudom, az odafenn alatt mit vagy kit kell érteni, azt mindenesetre Sietek tisztázni, nem én vagyok Gábriel arkangyal, aki az igazság lángpallosával lesújt a doktorra. — Ügy informáltak, hogy ön kétségbe vonja Benkő főorvos tudását. — Teljes mértékben. Az az ember soha nem tudott diagnosztizálni, de amióta niég süket is, mindennel melléfog. Mondja meg nekem, hogyan lehet halló- készülékkel egy rossz szívzörejt felismerni? Sehogy! A gyógyszerek terén is járatlan, nekem 1990-ben egy 1972-es gyógyszer- könyvből nézte ki, hogy mi kell a bajomra. Itt az eredmény. (Minden további nélkül felemeli a ruháját, s mutatja a súlyos műtét nyomait.) MAGA ROTHAD BELÜL! — Mit mondott önnek szó szerint Benkő doktor, amikor a műtét után felül- visgálaton járt nála? — Szó szerint azt mondta: Mészárosné maga rothad belül. Képzelje el, hogy mit éreztem! Eluralkodott rajtam a halálfélelem. — És akkor rohant el az önkormányzathoz, hogy feljelentse? — Bánatomban odamentem. Jó szívvel meghallgattak, le is írták, amiket mondtam. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk.) MtlUÓS HIÁNYOK „Dolgozunk, mert gyógyítanunk kell” Amint az államkassza deficitjéből kiderül, nem valami fényesen sikerült elkészíteni az idei költségvetést. A népjóléti tárca költségvetéséből például „kifelejtették”, hogy a magyar kórházak állapota katasztrofális, egyikmásik betegellátó pavilon majdnem összedől, pénz. hiányában itt nagyon nehéz, amott lehetetlen a gyógyító műszerpark felújítása. Mi a helyzet megyénkben? Az érdeklődést Bobál Istvánnál, a ceglédi kórház gazdasági igazgatójánál kezdtük: — Boldogan elviselnénk, ha több pénzünk lenne, de nálunk így sem fenyeget katasztrófa, nem zárunk be osztályt, az év hátralévő részében sem fogadunk kevesebb beteget mint eddig. Természetesen mi is takarékoskodunk, s ez nem csak a nyáron jutott eszünkbe. Tavaly olyan átépítést végeztünk — szigetelések, elektromos vezetékek átszerelése, fűtés-korszerűsítés —. amelynek a hasznát most látjuk igazán. Bármennyire is „karcsúso- dunk” anyagiakban, ez nem mehet a gyógyítómunka rovására, sem szakdolgozót, sem orvost nem bocsátunk el. ★ Pest megye keleti részének ellátásából oroszlánrészt vállal a kerepestar- csai kórház, a megye „legifjabb”, nagy gyógyítóintézménye. A kórház gazdasági igazgatójától, Nagy Pétertől ugyancsak furcsa dolgokat lehetett hallani, amikor anyagi ellátottságuk iránt érdeklődtünk: — A kórházak költség- vetési intézmények, természetes tehát, hogy az állami költségvetésből kapják a működésükhöz szükséges pénzt. Mivel gyógyítómun- kát látunk el, a társadalombiztosítás is rendszeresen fizet nekünk az általunk elvégzett munkáért. Azaz — fizetnie kellene, de ezt nem teszi! Kórházunk hónapok óta nem kapott egyetlen fillért sem a társadalombiztosítástól annak fejében, hogy meglehetősen nagy területen rendelőintézetünk végzi a járóbeleg- ellátást. Tucatnyi alkalommal kértük, könyörögtünk, követelőztünk, hogy rendezzék számlájukat, de egyetlen forintot nem küldtek még, csak levelekkel és beadványokkal bombázzuk egymást. Meg kell jegyeznem, hogy amikor már szinte a fizetésképtelenség szélére sodródunk, a megyei önkormányzat mindig készségesen segít. ★ A váci kórház a városi önkormányzat kezelésében van, de ez nem valami igazságos állapot, mert a gyógyintézet nem csak a 43 ezer lakosú várost, hanem a környéken lakó mintegy 120-130 ezer embert is szolgálja, sőt elmeosztálya révén majd az egész megyét. — Ha most csinálnék kasszát, feltehetően az derülne ki, hogy az évre kiszabott ellátmányunk úgy december elejéig elég, Mikuláskor be kellene zárnunk a kórházat — mondja Gyarmati György gazdasági igazgató. — Valójában nem is a rossz anyagi ellátottságra panaszkodom, hanem arra. hogy a kórház, mint speciális intézmény, nem úgy részesedik a költségvetésből, nem olyan módszerekkel, mint ahogy kellene. Mondok egy példát: ha nagyobb tételben vásárolunk, kapunk némi árengedményt. Ez segítene sűrűsödő gondjainkon, viszont nem élhetünk a lehetőséggel, mert havonta kapjuk az ellátmányt és csak 5 százalékkal többet mint tavaly, nem tudunk készletezni, nem tudjuk kihasználni az árengedményeket, ki vagyunk téve a folyamatos áremelkedéseknek. Valamelyest hozzájárul fenntartásunkhoz az az alapítvány, amelyet mi kezdeményeztünk, s melynek neve „Önkormányzatok Szövetsége a Váci Kórházért”. Néhány önkormányzat lelkesen fizet, mások is beléptek ugyan, de jövőre ígérték anyagi hozzájárulásukat. Saját bevételünk roppant kevés van, véradó állomásunk készletéből adunk át néha vért más kórházaknak, illetve helyiséget adunk bérbe. — Nagyon kellemetlenül érint bennünket az, hogy a kórház műszereinek amortizációját nem számolják el nekünk. Ha a műszerek kopására számítható F5-20 százalékát azok értékének évente megkapnánk, sokkal kevesebb bajunk lenne. A közalkalmazotti törvény végrehajtása is minket sújt, mert fogalmam sincs róla, honnan adunk 13. havi fizetést, bért a betegszabadságra. Ügy vélem, nagyon megérett a helyzet egy valóban az egészségügyet és a gyógyítást szolgáló népjóléti költségvetési rendszer kidolgozására. H. Z.
