Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám

HALLATNI KELL SZAVUKAT Várják a jobb időket Az egykori lelkesedés csappant, ma már keveseb­ben vannak; akik viszont maradtak, tudják: a másfél évvel ezelőtt elhatározott célok ma is aktuálisak. A vállalkozók védelmére, ér­dekeik képviseletére nagy szükség van. — A közel félszáz jelent­kező közül csupán húszán tevékenykednek a vállal­kozók klubjában — mond­ja Székely László pátyi autóalkatrész-kereskedő, klubvezető —, én azonban hiszem, egy közösség erejét nem feltétlenül a taglét­szám határozza meg. Bebi­zonyosodott, hogy szükség van a munkára, sok min­dent tehetünk önmagun­kért. A pátyi vállalkozók első­sorban az önkormányzat­nál kívánják hallatni hang­jukat. de — mint nagyon helyesen meglátták —, nem ellenében, hanem vele együtt. S az együttműködés eredményre vezetett eddig is, sok ponton sikerült ér­vényt szerezni igényeiknek. Még olyan kérdésekben is dűlőre jutottak, amelyek látszólag messze esnek a vállalkozóktól, például az ő kardoskodásukra alakult meg az iskolaszék. Ami pe­dig saját dolgaikat illeti, megpróbáltak fellépni a hi­telrontó fusizókkal szem­ben, kiharcolták, hogy a helyi beruházások kivitele­zésekor a pátyi iparosok előnyt élvezzenek, s az ön- kormányzattal egy-egy rendezvény előkészítésében is együttműködnek. ■ —- Nagyon fontos, hogy partnerekként dolgozzunk együtt — folytatja a klub­vezető —, hiszen másként nem igen boldogulunk. Azt mi sem várhatjuk, hogy ki­találják kívánságainkat, hallatni kell szavunkat. mintegy menedzselni kell önmagunkat. Ha az adott kérés mögött közakarat hú­zódik meg, az nem pusztá­ba kiáltott szó — arra odafigyelnek. Ilyen szem­pontból megfelelő a vállal­kozók közérzete, ellenben tagadhatatlanul nagyok a terhek. Aki tisztességgel dolgozik és mindig becsü­letes utakon jár. annak száz forintjából tíz marad meg a közterhek befizetése után — ez pedig kevés. Községünkben a közép- és nagyobb súllyal a kisvállal­kozói réteg van jelen, ezek­nek az embereknek igen nagy szorgalommal és cse­kély haszonnal kell dolgoz­niuk. Ehhez igazodva terveik is szerények. Forgatható tőke híján jó ötletek ham­vadnak el. Székely László például benzinkutat szeret­ne építeni — igen nagy szükségét érzi a falu —, de nincs rá pénze. És rajta kí­vül sokan vannak így, akik kénytelenek elaltatni el­képzeléseiket. Egyelőre vár­nak — várják a jobb idő­ket. Vasvári Éva „Helyzet" van a húsfronton (Folytatás az 1. oldalról.) deményezésük is elvetélt. Egy dolog, hogy milyen az árszint költségoldala, és más, hogy mit fogad el a piac, a fogyasztó, s ez utób­bi a meghatározó. Ebből az is látszik: az áremelésnek nem az szab határt, hogy az állam akarja-e ezt vagy sem. A mögöttes gazdasági fo­lyamatokat taglalva a he­lyettes államtitkár hangoz­tatta : a termelői árak nőt­tek az utóbbi időben, ám ez része a gazdasági folya­matoknak. Tavaly eltérő tendencia érvényesült: ma­gas gabonaárak mellett alacsonyak voltak a sertés­árak. Ezeknek a mozgások­nak ki kell egyenlítődniük. Jelenleg a kereslet és a kí­nálat — a helyettes állam­titkár véleménye szerint — egyensúlyban van. A pilla­natnyilag 75-80-85 forintos felvásárlási árak egyensú­lyinak tekinthetők. Az en­nél magasabb árak nem reálisak, s ezért a feldolgo­zók várhatóan rövidesen visszakoznak majd. Az áremelés mértékéről Szerdahelyi Péternek az volt a véleménye, hogy az reálisan két számjegyen belül kell hogy maradjon E nagyságrendet azért sem lehet kifogásolni, mivél az első félévben a fogyasztói árindex 20 százalékot meg­haladó volt, óm az élelmi­szereké ez alatt maradt, s csupán mintegy 16 százalé­kot tett ki. A fogyasztónak és a termelőnek egyaránt meg kell talánia a piaci viszonyok között a számí­tás, és ez csak egyen­súly esetén történhet meg. KÍVÁNCSI A konfliktusok elkerülhetők Az aszály jól ráijesztett a földet visszaigénylőkre is, hi­szen a megyei kárpótlási és kárrendezési hivataltól szár­mazó legfrissebb értesülések szerint a 60 ezer bejelen­tőit kárpótlási igényjogosult közül 15 ezer ügyet már elbíráltak. Ezek közül alig felét te­szi ki a földre áhítozók száma. Ehhez a témához tartozik az is, hogy mind jobban aktivizálódnak a kárpótlási jegyeket felvá­sárlók, akik a valós érték 70-80 százalékát kínálják a kárpótlási jegyüket áru­ba bocsátóknak. S mivel a szükség nagy úr — sajnos, egyre szélesedik azoknak a száma, akik súlyos anyagi, megélhetési, szociális gon­dokkal küzdenek —, köny- nyen adnak túl kárpótlási jegyükön. Akadnak érthe­tően türelmetlenek is, akik nem bíznak az őket megil­lető aranykorona-értékű föld visszaszerzésében, s inkább megszabadulnak tu­lajdonuktól. A közelmúltban Pest me­gye három településén, Va­sadon, Áporkán és Majos- házán tartottak földárve­réseket, s ezeken a me­gyei kárpótlási és kárren­dezési hivatal munkatár­sai. köztük a hivatal ve­zetője. dr. Sztáray Mihály is ott voltak. Sztáray doktor szerint ezeket az árveréseket még az óvatosság, s a kellő ta­pasztalat hiánya jellemez­te. Eleddig 12 család jutott félezer hektárnyi földhöz. Különösen kiemelte a ma- josházi eseményt, ahol pél­dát adtak a jelenlevők tü­relemből, egymás iránti tiszteletből, s a megegye­zési készségből. Ezen a te­lepülésen hat család ösz- '.ze függő földterület birto­kosa lett 600 AK-értékben. A megyei kárpótlási hiva­tal vezetője elismerően szólt arról is, hogy a helyi földrendezési bizottságok nagyszerű munkát végez­nek, s mivel jól ismerik a helyi viszonyokat, így el­kerülhetők a kellemetlen konfliktusok, árverési köz­játékok. Ezt segítik azzal is, hogy eS.v-egy adott településen végrehajtandó árverés előtt úgynevezett tájékoztató he­lyi fórumokat tartanak. Ebben a hónapban Galga- györkön, Csemőn, Űjhar- tyánban, Újlengyelben, Kartalon és Bényén tarta­nak még árveréseket. A megye városaiban rendezett fórumokon is részt vesz­nek a hivatal szakembe­rei. Legutóbb Nagykőrösön volt ilyen, amelyen részt vett dr. Sepsey Tamás cím­zetes államtitkár, az Or­szágos Kárpótlási Hivatal elnöke. Nagy volt az ér­deklődés, még egv japán televíziós stáb is felvéte­leket készített az esemény­ről. Szeptember 8-9-10-én a megyei Teszöv szervezé­sében tartanak további elő­adásokat a kárpótlással, kárrendezéssel, árveré­sekkel kapcsolatban,-egye­bek között Kocsérón és Püspökhatvanban. A hivatalvezető végeze­tül elmondotta, hogy a me­gyében található 25 sváb község területén levő föl­dekhez nem nyúlnak, hi­szen azokat a német aj­kúak számára tartják fenn, akik a kárpótlási I—II-es törvény értelmében kap­nak kártalanítást. Ha ok­tóber közepéig beadják igé­nyeiket, azokat gyorsított eljárással bírálja el a hi­vatal. (gyócsi) A szakmunkásképzés új struktúrájának kialakítá­sáért, a korszerű vállalko­zói és teljesítincnyorientáll képzési formák meghonosí­tásáért az idén — országo­san — mintegy ötven szak­munkásképzőben indult az Iposz által kezdeménye­zett és a Német Kézműipa­ri Központi Szövetség által támogatott Iposz-osztály. Az ígéretes vállalkozás­ban a megye is érdekelt: van ahol már létezik, van ahol csak tervezik az ilyen osztályt. — Mi egyelőre csak ké­szülünk rá — mondja Mé­száros András igazgatóhe­lyettes, a ceglédi 203. Szá­mú Bem József Műszaki Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatásvezetője —, lévén nem látjuk bizto­sítottnak a feltételeket. Az iskola megtette ugyan a szükséges lépéseket — a kollégák továbbképzéseken, nyelvtanfolyamokon tanul­nak —, jelen pillanatban azonban nem rendelkezünk olyan felszereltséggel, pél­dául számítógépekkel, ame­lyek nélkül félsiker lenne belevágni a programba. Nem bőszéivé egy másik fontos tényezőről: a mainál valamivel jobban felkészült tanulókra is szükség volna, akikkel egyáltalán kipró­bálhatnánk az újat. A szigetszentmiklósi 208. Számú Csonga János Szak­munkásképző Intézetben az idén a második Iposz-osz­tály indul; tavaly az autó­szerelők nyitottak, most pe­dig a karosszéria-lakatosok is felzárkóztak. — Nálunk létszükséglet ez a forma — vélekedik Major László igazgatóhé- lvettes —, a környező nagy- vállalatok ugyanis, ame­lyekre alapoztunk, jószeri­vel bezártak. A gyakorlati képzésben így kifejezetten az iparosokra számítunk, akik jó partnerek a közös munkában. A környéken úgy kilencvenen vállalták a bekapcsolódást, s a gyere­kek is helytállnak, igaz. a jobbak kerülnek az Iposz- osztályba. A tanterv is be­vált: a német nyelv az au­tószakmában létfeltétel, hi­szen egy alkatrész-kataló­gus másképpen használha­tatlan. Az új osztály indítása Nagykátán is a jövő elkép­zelése marad. Mint a 223. Számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Terék Mihály elmondta: a homo­gén, tehát az azonos szak­mát tanító osztály létszáma nem jött össze az idén, ugyanakkor az iparosok helyzete is bizonytalan. Akiben felelősségtudat van, csak akkor vág bele a há­roméves programba, ha biztos a dolgában. Az in­tézmény ettől függetlenül megtette a szükséges lépé­seket, az oktatásban érin­tett tanárnő most vizsgázik németből. Azt azonban már most megteszi az iskola, hogy a vállalkozási ismeré­teket becsempészi a tan­anyagba. Va. É. umHWjAlfám O fojfíjS/íttT1 C?7 Cegléd, Ipartelepi u.t, I - * — , I Cegléd, körösi út 61. ^bony, Tiaclér r,n 1 xi. Abony.Ceglédiút 7"\ Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Szent Imre herceg u.17. Nagyhala, Petőfi S. u, II. Tápiószele, Juhász L. téri. Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiószecső, Dózsa (iy u. 25, 7ápiógyörgye, Ady E. u. 54. A bony, Ceglédi út 10, k armos, Jászberényi út (67. Jászkaraj enő, Néphadsereg u. 61. Tápiószenlmárton, Kossufh út 13. Aranygallér Rt. *“■>0 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6, Cegléd, Kossuth F. u. & Cegléd, Vadász u. 4. “ ------ 33. I FT.-rEmneKi-e^'fEeeK. ■ Aranygallér Van, ahol létszükséglet

Next

/
Oldalképek
Tartalom