Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
Robbanásveszély nincs, hatáskörtúllépés viszont van Augusztus 29-i számunkból értesülhettek arról olvasóink — bár ez az ott élőknek nem volt újság —, hogy három, úgynevezett konténeres üzemanyagtöltő állomás üzemel Ócsán. Munkatársunk figyelmét egy szemfüles autós hívta fel a tényre, ö természetesen utánajárt a dolognak. Kérdései között szerepelt az, ki adott ezek működétére engedélyt, s vajon nem túlzás-e egy ekkora községben négy töltőállomás léte. S ami a leginkább izgatta e témában, az az volt, vajon nem veszélyes-e egymás szomszédságában ezek üzemeltetése. Mivel nem mindegyik felvetésére kapott érdemi választ, tovább tudakozódtunk az ügyben. Elsőként a dabasi tűzoltóknál érdeklődtünk. mivel Öcs« hozzájuk tartozik. Krizsán József őrnagy, dabasi tűzoltó- parancsnok elmondása szerint az üzemanyagtöltő állomások a Honvédelmi Minisztérium készletéből származnak, megbízhatóak, nem veszélyesek a környezetre nézve. A működésükhöz ő járult hozzá, miután előzetesen megtekintette a helyszínt. Lakóház vagy öt- venméternyire áll. a szomszédságukban üfes telek húzódik. Ezek tehát nem voltak akadályai az üzemanyagtöltő állomások felállításának. A parancsnok azt is hozzáfűzte, hogy Ilyen konténerek az ország számos pontján — így Kecskeméten, Sopronban — is megtalálhatók. A honvédség is ezeket használja objektumaiban. Előnye ennek a megoldásnak, az, hogy mobil szerkezet, bárhol felállítható. A kútkezelők pedig tűzvédelmi szakvizsgával rendelkeznek. Erről egy ellenőrzés során meggyőződtek. Igaz, hogy erre már cikkünk megjelenése után került sor, de hát ez lehet véletlen is. Megkérdeztük az esetről dr. Sági Jánost, Pest megye tűzoltóparancsnokát. Szedlák József századossal — aki a napokban szintén megfordult a helyszínen — együtt elmondották, számukra a robbanásveszély mást jelent, mint másoknak. Ha ilyet tapasztaltak volna, azonal intézkednek. De erről szó sincs. A jogszabályokban előírt védőtávolságok megvannak. Ez a típusú berendezés engedélyezett, igaz, hogy a megyében ők csak a háztartási fűtő- és gázolaj árusításához járultak hozzá ezekben az építményekben. Az egyik ócsai állomáson benzint is forgalmaznak, a dabasi tűzoltóságra már továbbították azt a feladatot, hogy ezt meg kell szüntet- tetniük. A környezettanulmány eredménye az, hogy az előírtak szerinti anyagokat forgalmazhatják tovább. A konténerek, a tartályok kettős védelemmel ellátottak, leföldeltek, még villámlás ellen is biztosítottak. Közvetlen veszélyhelyzet tehát nincs. Van viszont egy kis jogi probléma, amire éppen lapunk írása hívta fel figyelmüket, s a tanulságokat a maguk részére már le is vonták az esetből. Az érvényben lévő jogszabályok előírása értelmében a tűzoltóság nem gyakorolhat szakhatósági jogkört. Erre a tűzoltóság székhelye szerinti jegyző hivatott, ebben az ügyben tehát a dabasi. Az ócsai jegyző pedig tudomásul veszi munkatársa tűzvédelmi szakhatósági hozzájárulását. Csakhogy, amikor az üzemeltetők megkérték az engedélyt, Dabason nem volt jegyző. Helyette — nem szabályszerűen — Krizsán József őrnagy, a dabasi tűzoltóparancsnok adta ki hozzájárulását. Ez olyan lépés, amellyel túllépte saját jogkörét, s az sem menti ez alól, hogy akkor éppen hiányzott a jegyző. Durva eljárási hiba történt. Ami orvosolható, ha az időközben már munkába álló dabasi jegyző hagyja jóvá a töltőállomások üzemeltetését. A megyei tűzoltóság vezetői örültek annak, hogy lapunk felhívta ezekre a tényekre figyelmüket, mivel így kiderültek bizonyos hiányosságok, s a jövőben igyekeznek majd elkerülni az ehhez hasonló eseteket. Lényegében mi is örömmel vehetjük tudomásul, sikerült valamit tisztáznunk. S megnyugtathatjuk az ócsaiakat, nem kell tartaniuk a konténeres üzemanyagtöltő állomások működésétől. Megbízhatóak, nem veszélyesek. S e kérdésben ennyi szakember nem tévedhet. Az pedig, hogy szükség van-e mind a négyre egy kileneezres lélekszámú településen, ettől független kérdéskör. A piac majd eldönti. Az marad meg, amelyikre valóban igény lesz. J. Sz. I. ROMAKONTRA VÖRÖSVÁRON fff.J Lyukas edénybe nem töltenek r Pilisvörösváron semmivel sem jobb, talán nem is rosszabb a cigányok helyzete, mint bárhol az országban. Csak éppen a kérdés itt is tartja magát konokul: ki karolja fel a romákat? Ezt kiáltotta a világba Bánfai József is, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége — továbbiakban MCDSZ — pilisvörösvári tagszervezetének elnöke. Ezzel, s az önkormányzathoz címzett felvetéseivel jelentkezem be Botzheim István polgár- mesterhez, hogy hallgattassák meg most a másik fél. „Csak" egyesület Találkozásunkat egy váratlan, ám jellemző közjáték előzte meg. Velem tartott a hivatalba Bánfai József, mondván, legalább első kézből kapja meg a válaszokat. Ugyanakkor befutott dr. Náday Gyula országos elnök, erősítendő helybéli emberét. Menjünk hát együtt: magam nem láttam ebben kivetnivalót, pró és kontra tisztázhatjuk az álláspontokat. Csakhogy Botzheim István elnézést kérve, udvariasan közölte a hozzám társultakkal: ő nem kerekasztalvitára készült, csak az újságíró kérdéseire kíván válaszolni. — ... nem ültek még asztalhoz tárgyalni? — De igen. Náday doktort is fogadtam már, s bármikor megteszem, ha kivitelezhető javaslatokkal jönnek. A panaszokat ismerem, noha nem mint sérelmeket, s egy csokorba összegyűjtve... Hogy ne ugyanoda lyukadjunk ki kérdésenként, előbb az alapproblémát mondom el. Mint máshol, itt Is gond: ki képviselje a cigányokat, kivel tárgyaljunk, oda- vissza kommunikáljunk? Kinek a nevében beszél az illető, kapott-e felhatalmazást? A korábbi „örökzöld” cigányvezető — Horváth Gyula — legitimációját meg kellett volna erősíteni a rendszerváltás után. Mondtuk: nem az egyesületesdi a lényeg. Hívják össze a pilisvörős- vári cigányokat, azok válasszák meg azt, akit elfogadnak, akire hallgatnak. Mi nem szólunk bele, de látni kívánjuk a fejleményeket. Négy alkalommal elmentem a meghirdetett eseményre: törzsi alapon hol az egyik csoport, hol a másik volt jelen, mindig csak a töredék • létszám. Ez a bökkenő: mi nem tudjuk Bánfai Gyulát az egész kisebbség vezetőjének elismerni .. . — A képviselő-testület üléseire ezért nem hívják? — Horváth Gyula idején ezt tisztáztuk: ott lehet Bánfai is. Nyitottak az ülések. Mi sajnáljuk legjobban, hogy a választásokkor a kisebbségi ágon nem cigány, hanem még ott is sváb képviselő lett a testület tagja. Az MCDSZ elnökét hívják a népjóléti bizottság üléseire, rendszeresen ott van, beleszólhat a segélyek elosztásába. Nincs garancia — Térjünk talán a konkrét panaszokra, amit Bánjai úr felsorolt. — Telket, anyagi támogatást kértek egy szolgáltatóház építésére. Igaz, pályázni a kar tali, de a mi garanciánkkal. Egyszerűen nem állt össze, kivel, mivel, hogyan akarják, s főleg: miből. Egy ilyen befektetés pedig nem lutri, ami vagy összejön, vagy nem. Jól menő cigánv vállalkozók élnek erre, finanszírozzák meg ők. Anyagi támogatás ügvében az egyesület benyújtott esv költségvelés- tervezetet, közel egymillió forintos kiadással. Meg sem fordult a fejünkben, hogy ennyit kérnek, hisz nyilván nem egyetlen anyagi forrásként számítanak az önkormányzatra! Mi pedig rangsoroltunk: melyek azok az egyesületek, amelyek hasznosak a település szempontjából ? Harmincezret kaptak. Ha jól tudom, a parlament Mozgalom, nem fantomszervezei Sasok a Duna-parfon Folyómenti növényzet, harapnivalóan friss nyárutói levegő, haragoszöld a nád, sárga színű vadvirágszigetek tarkítják a rep- kénnyel befutott törzsű lak környezetét. Nagyon értékes területen fekszik a gödi ifjúsági tábor. Ámbár az öreg. megkopott faházak, kidőlt lépcsőtámfalak arról is árulkodnak, hogy volna már mire költeni. Az ide érkező, csereüdülésben részt vevő külföldi csoportok tagjai szerint viszont nagyon jó így is. Az Ifjú Sasok Nemzetközi Szervezetének müncheni csoportiát Olaf Maria Hickens- keidt vezeti. — A szeptember első heteit is itt töltő bajor fiatalok csupán azt értik meg nehezen — mondja —. hogy nem hagyhatják szét a Duna-parton gondatlanul hálózsákjaikat, matracaikat, mert azok eltűnnek. Bajorok a táborban Amúgy jól érzi magát a fővárossal, a környékkel ismerkedő társaság, akikhez még történelemtanár is érkezik a táborba, hogy a magyar múlt tükrében érthessék meg a jelen viszonyait. A tábornak szerkesztősége, saját lapja van, videostúdiója, mert az szavazott meg pénzt a működésükhöz, ily módon ■költségtérítést, tiszteletdíjat az MCDSZ-től kérjen Bánfai úr ... Bóvli nem kell — Helyi adó, lakás, testvérvárosi küldöttség. Nem kellett volna jobban felkarolni őket? — Határozottan mondom: nem! Bóvlik utcai árusítására nincs szükség, vissza akarjuk szorítani, ezért a magas adó, ami minden itt kereskedő polgárt érint. Száznyolcvan önkormányzati lakással „gazdálkodunk”, harmincnegyvenen állnak a sorban, közöttük cigányok is persze. Ha Horváthék fedél nélkül maradnak, rendkívüli intézkedést hozunk az új helyzetben. Gröbenzellben — testvér- városunkban — 90 egyesület működik, egyik sem nemzetiségi, etnikai jellegű. A szóban forgó kiutazáskor minden küldöttséget ottani szervezet látott vendégül. Az MCDSZ-t — ráadásul az országos elnökkel — ki fogadta volna? De mehetünk tovább, s látható: lyukas ez az edény. Amíg az marad, minek töltsünk bele? Űjabb fogas kérdés, ami persze ugyanúgy önmaga körül forog, mint a többi. Töltögetni kéne előbb a lyukas edényt vagy befoltozni? Miéit a vagy-vagy? Nem lehetne együtt — a cigányok önerejéből, de a segítséget nem nélkülözve —. lépésenként előrehaladni? Csak sorjáztak a kérdések, amelyekre dr. Náday — megvárt a hivatal előtt — kapásból adta a válaszokat. Helyszűke miatt ezúttal azokat hagyjuk ki. Már csak azért is, mert akkor újabb kontra következne .., Tóth Ferenc otthon maradottaknak, a családnak képi beszámolót készítenek a magyarországi vakációról. — Mekkora helyet foglal el a német ifjúsági szervezetek között ez a mozgalom, az önök hazájában? —kérdezem az ifjúsági vezetőt, s nyomban csodálkoznom kell a válaszán. Szerinte ugyanis elég tarka náluk az ifjúsági mozgalom palettája, de a szervezetek nagyobb részét ők integrálják. Nemzetközi támogatás A hatvan évvel ezelőtt zászlót bontott mozgalomról Magyarországon a múlt év elejéig vajmi keveset tudhattunk. A, másik ember iránti tisztelet, a nemzeti és más népek értékeinek megbecsülésére, a szolidaritás elvére alapozott mozgalom hazai központja Göd, ahonnét elsősorban svéd közvetítéssel indult útjára. Az előző este kialudt tábortűz helyén, egv tisztáson beszélgetünk Bolyócki Jánossal, a Sasok hazai elnökével, aki hívott. Hadd tudjanak róluk a fiatalok. — Ez ma már nem fantomszervezet •— mondja. Ebben a Duna menti nagyközségben négyszáz tagjuk van. Az országban egy év alatt kétezerre gyarapodott a létszám. Pest medvében Vác, Dunakeszi, Gvömrő fiatal.iai körében hódítottak teret. Valamennyien jó kapcsolatban állnak a tatai, oroszlányi, pécsi, komlói. siklósi, mohácsi csoportokkal. — Az Ifjú Sasok Szövetsége keretében sokan utaztak az elmúlt tél esztendőben. Részint a külföldi szervezetek anyagi támogatásával. másrészt cserealapon, éppen a gödi ön- kormányzat jótékony határozata alapján. Döntésük szerint ez a tábor mindig a fiatalok céljait szolgálja majd. Ezzel jól lehet gazdálkodni. Bár kicsit nyugForfaiskola lapos tetejére építettek magasított tető- szerkezetet Tápiószecsőn, amely az évnyitóra készült eL Igazán nem nagy ügy — mondhatná bárki. Csakhogy többről van szó, mint holmi kalapról, amely a fejet díszíti, noha egy alapfokú oktatási intézménynél az sem utolsó szempont. A szecsői megoldás ugyanis érdekelhet néhány önkormányzatot, ahol szintén forfából épült valamilyen létesítmény. A 80-as évek elején amolyan megmentőként alkalmazták ezt az anyagot, elsősorban oktatási intézmények felhúzásához. Ám gyorsan kiderült: olcsó húsnak ezúttal tényleg híg a leve. A lapos tető megrepedezett a hőtágulás folytán, az épületek romtalanító, hogy vannak olyan hangok a testület szakbizottságaiban, hogy talán mégis el kellene adni a tábort. Nagy hiba lenne. A magyar sasok közül öten belgiumi továbbképzésen vettek részt, hárman Strasbourgban tanulmányozták, hogyan segíthetik a testi fogyatékos gyermekeket, Huszonegyen Norvégia vendégei voltak, tizenöten angliai családoknál időzhettek, ötvenen Bajorországban üdüllek, negyvenötén Becs mellett. A szervezet váci énekkara egy Barcelona melletti kisváros fesztiválján vett részt III. helyezést szerezte népdal kategóriában. — Miből él a mozgalom? — Tagdíjból. Az ifjúsági alapból 420 ezer forint támogatást kaptunk. Helyi csoportunknak Gödön 80 ezret szavazott meg idén a képviselő-testület. Támogat bennünket a svéd—magyar jószolgálati alapítvány. A kórus spanyolországi útját a műszaki egjmtem finanszírozta annak ellenében, hogy mi svéd segítséggel 140 képmagnót adtunk nekik oktatási célokra. Szponzorok, kritikusok — Nincs ok az aggodalomra — szögezte le Hantos László, Göd polgármestere. — A tábort nem adjuk, el, ám az is tény, hogy a lakosság keveset tud az ifjú sasokról, s egy kicsit tényleg utazási irodának tekinti. Néhányan fenntartással fogadják, hogy tehetős felnőttek is utaznak a fiatalok csoportjaival, s ennek az a látszata, mintha kihasználnák az olcsó lehetőséget. Bolyócki Jánossal beszélgetve szponzorokról is esett szó. Idős emberek segítéséről, betegápolásról s arról, hogy spanyol hozzájárulással egy csoport több napot tölthetett a sevillai világkiállításon, mások az olimpiai versenyeket nézhették. Kovács T. István lásnak indultak. Tápiószecsőn pedagógusok mesélték, hogyan fogták föl vödrökkel, más edényekkel a befolyó esővizet. Az ön- kormányzat — korábban a tanács — háromévenként volt kénytelen nagyjavítást végeztetni, legutóbb már kétmillió forint értékben. Ám az idő teltével egyre rosszabb állapotokra lehetett számítani. Nem nehéz belátni, hogy a most egy összegben kiadott közel 7 millió forint hamarosan megtérül. Különösen, ha beválik a kivitelező Káta Építőipari Kisszövetkezet szakmai jóslata, miszerint így 15 évig nem kell a tetőt javítani. Megjegyezték még: több iskola tönkremenetelét lehetett volna megakadályozni ezzel a megoldással. •—lie— Megtérül Tető a forfán
