Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-22 / 224. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1992. SZEPTEMBER 22., KEDD Napsugaras órák Szellemi és testi fogyatékos gyerekek üdülnek hétfőtől egy hétig ingyenesen Gárdonyban, a Társadalmi Egyesülések Szövetségének Oktatási Központjában, a Pro-Fitt Alapítvány támogatásával. A szociálisan hátrányos helyzetű családok és egyének, az egészségkárosodott, mozgássérült és korlátozottan fogyatékos emberek és közösségeik támogatására létrehozott alapítvány a mostani üdültetéssel a Vác és Nyíregyháza környéki fogyatékos gyerekeknek igyekezett örömet szerezni. Az ez alkalomból rendezett sajtótájékoztatón bejelentették, máris több szervezet, gazdálkodóegység csatlakozott az alapítvány karitatív tevékenységéhez. Az érdi Pára sportközpont például felajánlotta, hogy évente két hétig sporttáborban látja vendégül a nehéz sorsú családok gyermekeit, a Vidám Színpad gyermekpódiuma pedig nevéhez méltóan „napsugaras órákat", derűs perceket akar szerezni a fogyatékos gyerekek n ele Kevesebb füst, kisebb zaj Érd fellélegezhet Aki egyszer is végigaraszolt déli csúcsidőben Érd belvárosán, az aligha kérdőjelezi meg a helyiek sérelmét. Az intenzív forgalom a velejáróival — zajártalom és levegőszennyeződ és — hovatovább elviselhetetlen. A kialakult helyzet nem új, évtizedes a panasz. Amit csak tetézett az 19?IQ-ben elkészült MO-s autópálya, amely keleti irányból terelte a forgalmat Pécs és Velence felé Érden keresztül. Mindez a rendszerváltás küszöbén történt, az új kormány hivatalba lépésének elején. Az illetékes tárca meglehetős pénzszűkében volt, s az útalap költségeibe sem fért bele annak az 1,7 milliárd forintos útnak a megépítése, amely Érdet megkerülve bonyolíthatja a forgalmat a déli megyékbe, a 6-os és 70-es utakon keresztül. A szakminisztérium első Intézkedései közt az érdi út megépítése is szerepelt. Kölcsönök megszerzésével fogtak a munkához. A nagyberuházás megszervezését és koordinálását a Budapesti Közúti Igazgatóság bonyolítja, s mint arról Szilasi László építtetői osztályvezető tájékoztatott bennünket, a kikerülőút első szakasza az év végéig elkészül. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Pécs irányába tartó járművek januártól már nem Érden keresztül közlekednek, s így a jelenlegi forgalom 25-30 százalékkal csökken. (Ma még naponta 13 ezer kocsi halad át a városon.) Néhány adat a nagyberuházásról: a 6.5 kilométeres út megépítése során 230 ezer köbméter földet kell megmozgatni. A burkolt felület 80 ezer négyzetmétert tesz ki. Ezen a viszonylag rövid szakaszon öt műtárgyat kell beiktatni. Egy hidat, egy gyalogos-aluljárót, két közúti-és egy vasúti felüljárót, amelynek összfe- lülete több mint 1700 négyzetméter. A tervezők a biztonságos pálya megépítésén túl a környezetvédelemre is nagy súlyt fektettek. A csomópontoknál zajvédő falakat iktatnak be, a csapadékvizet pedig a központi ülepítő- íendszerbe gyűjtik, ahonnan megtisztítva folynak bele a körzet vízrendszerébe. A kikerülő út második szakaszát — Tárnok térségében csatlakozik vissza a 70-es úthoz — 1993 nyarán adják majd át. Ezzel a jelenlegi forgalom és a vele járó környezetártalom ösz- szességében 50-55 százalékkal csökken. Ami megmarad, azt motorizációs korunk velejárójának kell tekintenünk. Zárójelben hadd tegyük hozzá: van Pest megyének olyan települése, amely lélekszámút tekintve kisebb, mint Érd, a napi áthaladó forgalma viszont közel 30 ezer jármű. Mint sok mással, az ország úthálózatának fejlesztésével is elmaradtunk az utóbbi tíz évben. Ezért nem indokolt, ha a fejlődés üteméért a jelenlegi kormányt bíráljuk. A költség- vetés mértéke a gazdasági helyzet függvénye. Mindenesetre a zajjal, füsttel viaskodó Érd rövidesen fellélegezhet. —matula— Szocialista gigantománia niája már csak férges gyüA méreteivel tekintélyt parancsoló, magát kifelé mutogató gigantomániát a köztudat Sztálinnak tulajdonítja. Nem vitás, a himlőhelyes grúz legény mindent megtett annak érdekében, hogy elhitesse a világgal, a Szovjetunió nemcsak területi arányaival, de minden másban is az elsők között áll, ami egyrészt a kommunizmus, másrészt az ő zsenialitásának érdeme. Valójában a gigantománia egyidős a történelemmel, élt vele Karthágó, Bizánc és Róma, az ókorban épDÚgy találni rá példát, mint a közelmúlt históriájában. A „sokszínű”, de egyazon célt szolgáló törekvésekben egy közös vonás van: következményeit mindig , a kisembér viselte. ★ Közepes lélekszámú község • a megye északi csücskében. De éppúgy lehetne nyugaton, keleten vagy délen. öreg, tipikus sváb porta. Az utca felé keskeny, kétablakos, befelé hosszú. Roppant nagy telek tartozik hozzá, négyszáz négyszögöl. A vén almaiá-k agómolcsöket szül, az idős gazdának sem ereje, sem kedve újakat ültetni. — Minek, kinek? Négy gyereket neveltünk fel, de egyik sem él a községben. Egy külföldre vetődött, a többi is szanaszét, ki Somogy ban, ki meg- Biharban. Oda nősültek, a nősüléshez házat, telket kaptak. Pedig volt itt is hely az építkezéshez. Műhka szintén adódott. Csakhogy a tanács nem adott építkezési engedélyt, mert tervei voltak a telkemmel. Ma már nehéz volna kinyomozni, melyik kiskirály fejéből pattant ki az „isteni szikra”: a községben konzervgyárat csinálnak és hozzá korszerű lakótelepet. Ehhez nézték ki ama telket, s ezért nem adtak lei oda építkezési engedélyt. Ami viszont ma már tudott — a józanul gondolkodók akkor is tudták — a régió adottságai soha nem képeztek reális alapot egy konzervgyár megépítéséhez ebben a községben. A terv harminc évig vajúdott, bár az is lehet, csak a tilalmat felejtették el feloldani a tanácsnál. A helyi gigantománia széjjelszórt egy családot. De vajon hány ilyen gisan- tomániás terv született, s há ty család szóródott szét miattuk Magyarországon? Sose tudjuk meg. ★ A térkép szerint a község aljában kellene lennie a Jászkunsági-főcsatorna 2- nek. De nincs, hiába keresem. — Nem maga az első — legyint egy ember, akit a Itt, a pilisi ormok árnyékában a közelítő őszhöz méltó a csend és a nyugalom. A nagykovácsi puszta minden bizonnyal az ország legkisebb települései közé tartozik: a két házban három család lakik — eny- nyi az „össznépesség’’... Bubán István erdész, az egyik ház tulajdonosa mégsem unatkozik szabadidejében. A fenyőfa alatt pihenő téglarakás, a törmelék jelzi: bővül az erdészház. A segítővel, Rezsnyák András pilisszentkereszti kőművessel rakják a falakat, építik a garázst, a pincét, alakítják át a lakás belsejét. Koppan a véső a ter- méskövön, és pontosan akkora szikladarab válik le, amennyi szükséges. Aztán a helyére kerül a faragott kő, esinosodiik az erdészlak. Bubán Istvánnak amúgy sincs ideje unatkozni: a Pilisi Parkerdőgazdaság szentendrei erdészetének kerületvezetője, „munkahelye" 1100 hektár terület. Mint mondja, már túl vannak a munka dandárján, az idei évre tervezett fakitermelést befejezték. Munka persze mindig van az erdőben. S „pihenésképpen” lehet tovább építkezni, tenni- venni a baromfiudvarban, bíbelődni a méhessel. Mert a nagykovácsi puszta mégiscsak népes település: a fiatal erdész ugyanis huszonhat méhcsalád tulajdonosa. Tóth Sándor (Vimola Károly felvételei) Három család egy pusztán Kókai előrelátás fgjr re nem rendőr A jelenlegi „egyke” mellett a második rendőr szolgálatba állítását várják Kákán. Az önkormányzat maga tett határozott lépéseket az ügyben, s vállalta egy újabb körzeti megbízott működésének hosszú távú finanszírozását. Ígéret, egyezség már van, csak az illetékesek hivatalos hozzájárulása hiányzik. A falu számára rendkívül fontos hír közlésekor Papp János polgármester igyekezett többször is aláhúzni, hogy a képviselő- testület idevonatkozó döntése nem most született. Kár lenne hát közvetlen összefüggést keresni az utóbbi napok tragikus eseményei és e bejelentés között. Noha kétségtelen: a mostani fejlemények várhatóan meggyorsítják a folyamatot. Kókán ugyanis — mint sajnos szerte az országban — szaporodnak a békés állampolgárokat érő napi atrocitások, lopások, csökken a vagyonbiztonság. Sokszor apró bosszúságokról van szó: tyúkok, kerékpárok tűnnek el. Nem városi jelenség már az autólopás sem. Az éjszakai diszkós duhajkodás falun ugyancsak sokszor borzolja fel a kedélyeket. Az egyik településről a másikba autózgató ifjoncok hol itt tűnnek fel, hol ott. sokszor a közutakon veszélyeztetve önm agukon kívül másokat is. Mindezt a békés polgárok nehezen viselik, minden" falugyűlésen szóvá tették, — Régóta érett ez az elhatározás. Ha időben oltjuk a tüzet, akkor néhány vödör víz is elegendő az oltáshoz. Talán még meg tudjuk állítani ezt a tendenciát — bizakodik a polgármester. Persze jól tudják a kó- kaiak, hogy „egy rendőr nem rendőr”. Mert lépten- nvomon emlegetik a nyugati normákat, miszerint ezer lakosra ennyi vagy annyi rendőr kellene. Hiába, ha a polgárok nem segítenek. nem működnek közre. Kókán ezért az elsők között megalakították a faluvédő egyletet. Ám a kezdeti lelkesedés mintha nyeregből szólítok le információért. — Látja ott azt a jegenyét? A mögötte húzódó kukoricás helyén valamikor tó volt. Vadvíz, amiből öntöztünk, ivott belőle a jószág, lehetett benne pe- cázni. A legszárazabb nyárban sem apadt ki. Aztán valamikor a hatvanas évek elején lecsapolták. Azt mondták, úgyis a falu alatt megy majd el a csatorna, jut víz mindenre. Azóta is csinálják, a nyű egye meg a nyakukat! A lecsapolás- sal nyert néhány hold szántót a téesz. mi meg víz nélkül maradtunk. Nem épült meg, de berajzolták a térképre. De vajon miért? Megelőlegezett bizalomból, vagy nagyképű dicsekvésből? Elhitetni or- szággal-világgal: íme, mi mindenre képes a népi hatalom gazdasági ereje! A bizonygatások, dicsekvések korszaka végleg lezárult. Maradt a hamis térkép, amelyet 1988-ban adott ki a Kartográfiai Vállalat. A pártállami gigantománia dicsőségére! (—fjé—) leült volna, a közei száztagú önkéntes egység rendőr nélkül nem intézkedhet. Az újabb megbízott egyik fontos feladata tehát ez a kapcsolattartás, sőt, közös járőrözés lesz. — A finanszírozás nem jelent önkormányzati rendőrséget. De a nagykátai kapitánnyal egyeztetve, többször rendelkezünk vele, kérjük fel feladatok megoldására. A kiválasztásnál is jobban beleszólhatunk mint eddig. A szolgálati lakás sem lehet akadály. Papp János örömmel újságolta. hogy nemcsak a közös költségvetésből áldoznak a közbiztonság javítására. A faluvédők spóroltak, a helybéli vállalkozók és gazdálkodóegységek pedig önkéntesen adakoztak az elmúlt hónapokban. Az összegyűjtőit 180 ezer forintból épp most vásároltak egy jó állapotban levő négyéves Lada Niva típusú gépkocsit. A jármű a faluvédők tulajdona lesz, természetesen a rendőrökkel együtt használják majd. Kókán tehát elébe mennek az eseményeknek, s nem másoktól remélik a dolgok rendezését. Noha egyelőre várják az induláshoz nélkülözhetetlen papírokat. (tóth) Nekünk ez n hazánk... — Nekünk nincs őshazánk, nekünk ez az anyaországunk, nekünk itt kell élnünk, együtt Magyarország többi lakosával — mondotta Bogdán János, a magyarországi Roma Parlament alelnöke egyik napilapunk munkatársának annak a két túrái cigánynak a temetésén, akiket a helybéli vadőr lőtt le. Szép és igaz szavak ezek. De ne csak szavak maradjanak. Mindent el kell követni azért — mindkét részről —, hogy a. cigányság is otthon érezhesse magát a Kárpát-medencében. A két nép között nem lehet ellenségeskedés, hiszen éppúgy a magyar állam polgárai, mint a többi itt élő ember. Hibáik természetesen nekik is vannak. Beilleszkedésük azonban nem érhető el sörétes puskával! Támogatnunk kell őket mindenben, hogy a magyar társadalom szerves részeivé válhassanak, megőrizve kultúrájukat, hagyományaikat és jó tulajdonságaikat. Akik kétségbe vonják, hogy vannak erényeik, azok gondoljanak csak arra, mennyit öregbítette Magyarország jó hírnevét a világ előtt a száztagú cigányzenekar. Azt se felejtsük el, hogy két évvel ezelőtt, a marosvásárhelyi pogrom idején ők álltak mellénk: „ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!”. össze kell tehát fognunk, hogy bebizonyítsuk: hazudnak, akik a magyar népet cigányellenesnek bélyegzik. N. L.
