Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

Mű helyid toga tóba u Mészáros Dezsőnél Megalitszobrok az Aprily-udvaron A Szentendrén átutazó akarva-akaratlan esztéti­kai élvezetben részesül. A művészek városát átszelő főút valahol a helység kö­zepe táján szoborerdő mel­lett ereszkedik alá. . A Duna felőli oldalon, külö­nösképpen erős napfény­ben valósággal felizzanak a fehér kőkolosszusok és fi­nom vonalakat rejtő kőtör- zsek. Akárha valamelyik itáliai település útjai men­tén. A klasszikus szobrá­szati tradíciók szellemében született szoborcsoport Mé­száros Dezső munkája, öt kerestük fel visegrádi „műhelyében”, s faggattuk életéről, gondolatairól, mert hiszen a „faragott kő ma­ga helyett beszél, a kőfa­ragót viszont — jegyezte meg Fiilep Lajos — ele­gendő, ha meghallgatják”. Zenélő kő — Nincs nekem alkal­mam beszélni — mondja Mészáros Dezső, mihelyt tárlatnak is beillő udvarán ólmélkodva nézünk szét —, helyettem ők szövegelnek — mutat a néhány tonnás szobrok irányába. Aztán az udvar egykori gazdájára, Aprily Lajosra tereli a ízót, mintegy jelezvén, hogy az írással és beszéd­del megáldottak dolga az anyanyelv ilyetén való használata. — A szobrokat, illetve a követ én ugyan megszólal­tatom — folytatja —, de meghallgatnom nem énne­kem kell. Stílusosan a Hallójára­tok című munkáját mutat­ja, aztán a mellette lévő, hátára fektetett lótetemet fejtető kőszobrára üt. A meredek udvart távolról érkező zenei hangolc(!) fut­ják át, eddig sosem tapasz­talt kődobok üzeneteként. — Lám, akár zenélnek Is, ha úgy akarom — ma­gyarázza, miközben ha­talmas két tenyere óriás köröket vág a völgyet öve­ző, kristálytiszta levegőből, mintha láthatatlan szobro­kat mintázna —, pedig a szobor nem a fülnek, s nem is a 'szempillának a gyönyörködtetéséért van! A szobor a tér művészete, szinte terméke, őtőle függ, őmiatta létezik. Medgyessy óta tudom, hogy az a jó munka, és itt csakis szob­rokról beszélek, amelyik önmagától adódóan szorít­ja ki . a teret — a maga természetességével, nem pedig kierőszakolva azt. Műhely az ég alatt A műhellyé változott Áp- rilv-udvaron (igaz: annak előtte a költő műhelye a villa kis emeleti szobájá­ban volt — tudjuk meg a feleségtől, aki maga is Áp- rily-vér), a „galériámban”, ahogy mondja, szoborko- losszusok „töltik az időt”, óriás formák, mintegy óko­ri leletekként, mérhetetlen nyugalommal és biztonság­gal. Óceánia szigetvilágá­nak az ősfaragványaira em­lékeztetnek, melyeket bi­zony Brincusi is. és Henry Moore is megirigyelhetne. — Nemrég Cuman pro­fesszor járt itt Hollandiá­ból, ő a Holland Akadémia elnöke, igen-igen jólestek az elismerő szavai. Nagyon rácsodálkozott a szobraim­ra. Arról volt szó ugyanis, hogy az egyik világpáiyá- zatot (Művészet az embe­riségért címen hirdették meg) a hollandok nyerték meg, a professzor úr pe­dig munkákat verbuvált... Ezt a négy darabból álló sorozatot és a Szentendrén látható műveimet rendelte meg egy majdani, persze ottani szoborkertbe. És szóba kerül külföld kapcsán Mészáros Dezső olaszországi útja. Megtud­juk: 1969 novemberében gvűjteménves bemutatkozá­sa volt Rómában a Via Giulia 1. szám alatt — ott faragott munkáit állította ki. Mintha előadó lett vol­na örök életében, önmagá­ról szinte megfeledkezve magyarázza, miként ismer­kedett meg a modern olasz szobrászat mestereivel, Ma­rino Marival, majd Vot- rubával, Venturival. — Ven túrit nagyon meg­lepte, hogy a „párhuzamos aszimmetria” gondolata en­gem is foglalkoztat, és hogy ugyanazt csinálom, amit ők ebben a műfajban. Nem akartam elszomorítani a magam véleményével, amelv akár nagyképűség­nek is tűnhet, de ez az igazság: a magyar szobrá­szatban sokkal, de sokkal nehezebb messze mutató csapást vágni, mint a klasszikus itáliai és görög iskolán nevelkedett ola­szoknak ... Tudod, a ma­gyar, ha nem az örökkéva­lóságnak dolgozik, akkor minduntalan saját magá­val foglalkozik ..., ami nem baj, de akár az is le­het ... Veszélyes csapások Hazai „élményeiről” fag­gatva arcát veríték lepi el. — Nem tudom, hogy van-e még kolléga, akit Rákosi Mátyás öccse „fogadott vol­na” a főiskolán — kezdi. — Egy agyagszoborral (a szomszédasszonyt, Náci né­nit ábrázoló szobrocská­val) a zsákomban feljöt­tem Szegedről a fővárosba. Egy borotválkozó manus fogadott, s tanácsolt is el nyomban, ahogy meglátta Náci nénit, és megtudta, hogy osztályidegen va­gyok. Ha nincs ott még né­hány későbbi tanárom, mesterem, Szőnyi Pista, Koffán Károly, Kisfaludi Strobl és Pátzay. kisodród­tam volna a művészvilág­ból. Az indulatok csillapodá­sa után szerszámait, a ma­ga tervezte kalapácsokat, nagyverőiket mutogatja. íHrti filmtegyzet A vadak ura II. Egyszer már volt a vadak ura Bart, Zodhar király fia — természetesen a kiseb­bik, mert hogy a mesékben, legyenek bár népmesék vagy a mese klasszikusai által írtak, mindig a kiseb­bik fiú az igazi hős. Bart egy mesebeli ország, Arak királyának a fia volt, s ezt az országot fenyegette a gonosz fekete mágus, Árk­ion. Olyannyira, hogy megölette Zodhar trónörö­kös fiát, s maga lett a ki­rály, a saját vad hordái, a junnok erejére támaszkod­va. Árkion persze Bart életé­re is tört, de a vadak ura, aki ért az állatok nyelvért; parancsol nekik, s állandó kísérői a vadászmenyétek, Fürge és Nyurga, á sas, Sa­rak és Bruu, a tigris, nem hagyta magára. Miután pe­dig a rejtélyes boszorka, Lianna sem igazán kedveli Árkiont, Barinak segítsége is akad a szemrevaló bo­szorka személyében. Tőle tudja meg, hogy létezik 6 %y»rfqp egy Idökapu, amelyen át egy másik világba lehet jutni. Ez a másik világ pe­dig egy fantasztikus város, mely az Angyalok Városa nevet viseli. Nem nehéz ki­találni, hogy -az Időkapu a mesék országából, Arakból Los Angelesbe, s így a mai Amerikába vezet. A Sylvío Tabet rendezte film itt vált át egy másik szférába. Eddig csak olyas­mi volt, mint sok hasonló társa, a Conan, a barbár, A Hegyek XJra vagy, szélső példát említve, a Mad Max. Most belép a sci-fi be a nagyvárosi akciófilm. Ez is csupa séma persze, attól kezdve, hogy feltűnik egy dúsgazdag és enyhén ke­lekótya, sebes'ségmániás ti­nédzser lány, addig, hogy egy világot elpusztító ere­jű robbanószerkezet körül is megindulnak a nagy ve­rekedésekkel, lövöldözé­sekkel járó kergetőzések. Aki elég türelmes, és eléggé jártas mozinéző vagy videobarát, az jele­netről jelenetre kimutat­hatja, melyik ötlet honnan érkezett ebbe a filmbe, kik voltak a példaképek vagy egyszerűen csak a minták. Minden ismerős már vala­honnan, minden mozzanat­ra megindulhat a néző auto­matikus asszociációja, de közben maga sem tudja, mi és honnan olyan ismerős. Nos, az egész erre alapo­zott mert pontosan arról van szó, hogy — mint egy L,ego-játék estében — az ismert alkatrészeidből ösz- sze lehet szerelni valami új formát, amely újnak hat ugyan, de minden kis része ismert. A dologban azonban az a megejtő, hogy a nézőt min­dig be lehet húzni a csőbe. Amíg a film pereg, a gya­nútlan mozinéző nemigen gondolja végig az eredetét mindannak, amit lát. Le­nyűgöző technikai appará­tus dolgozza fel a fantasz­tikus jeleneteket. Trükkök garmadával ámítanak el bennünket. Még egy pará­nyi (nem túl szellemes) hu­mort is becsempésznek. Működtetik az állatszerep­lők iránti rokonszenvref- lexeinket. Egyáltalán: itt minden de minden a leg­apróbb részletig a hatás­elemzést, a nézőre hatás mechanikájának pompás kidolgozottságát mutatja. Még azt is észre veheti a gyakorlott néző, hogy már a televíziós vetítésre is gondoltak, mert legfeljebb hat-nyolc percenként van egy olyan pillanat, amely­ben bedobható lesz majd valami reklám. Takács István A művész a Hallójáratok című munkája mellett (Vimola Károly felvétele) — Németh Lajos — kezdi újra a magyarázatot — fil­met készített rólam, mun­ka közben, hogy a szob­rásznövendékek okulhassa­nak. Amikor lassítva visz- szaláttam az ütéseimet: le­merevedtem — pár milli­méterre húzott el a kala­pács a koponyám mel­lett ... El tudod képzelni, mit jelent az? Mit válaszolhattam vol­na? Hogy a művészet ve­szélyekkel is jár, és járt mindenkor, azt mindenki tudja; s a végtelennel és annak földi megtestesítőjé­vel, a kővel küszködő mű­vészembernek közhelyek­kel ne álljon elő senki. Bágyoni Szabó István A régi-új bábszínház Újakra készülnek Ez év május 1-jével ket­tévált az Andrássy úti Ál­lami Bábszínház. A pati­nás épületben és színház­teremben maradó részleg Budapest Bábszínház név­vel, új igazgatás alatt mű­ködik. (A Jókai téren Ko­libri Színházzá alakult az ottani bábszínházi játszási hely). A Budapest Bábszínház­ban az induló új évad előt­ti tájékoztatáson a színház vezetői, Villányi László igazgató és Koós Iván mű­vészeti igazgató elmond­ták: az új helyzet új fel­adatokat és lehetőségeket jelent a színház számára. Egyfelől meg akarják őriz­ni a bábszínjátszás klasszi­kusnak számító hagyomá­nyait, illetve azokat a pro­dukciókat, amelyek e ha­gyományok jegyében szü­lettek. Másfelől viszont te­ret kívánnak adni a báb­játszásban nálunk eddig csak kevéssé művelt, kü­lönleges stiláris törekvé­seknek. A több évre Szóló prog­ram egyik első pontja lesz az a szeptember 21-ére ter­vezett előadás, amelyre — a Transsylvania világnap al­kalmából — meghívják a hazánkban élő és tanuló erdélyi gyermekeket. Ez alkalommal Békés Pál új bábjátéka, A kétbalkezes varázsló lesz műsoron. Előt­te Tőkés László püspök emlékezik meg a világnap­ról. Még októberben elin­dul az a sorozat, amely a magyar meseirodalom báb­adaptációinak legszebb da­rabjait kívánja eljuttatni a határainkon túl élő ma gyarajkú gyermekekhez Az első turnéra Erdély el­dugott falvaiban játsszák majd a János vitéz báb­változatát. Terveik között szerepel még a népi hagyományo­kat felelevenítő, gyerme­kekhez — és felnőttekhez is — szóló produkciók lét­rehozása, a hagyományos vásári bábjátszás stílusá­ban fogant gyermekproduk­ciók kidolgozása, amelyben a gyermekek is aktívan részt vesznek, valamint olyan felnőtt előadások megszervezése, amelyekben a klasszikus zeneművek — például Muszorgszkij. Egy kiállítás képei — kapnának bábfantázia megeievení- tést. A Budapest Bábszínház a jövőben sokkal nagyobb súlyt kíván fektetni arra is, hogy kiépítse a színház ál­landó közönségbázisát, azoknak a korét, akik a bábszínjátszás iránt külö­nösen behatóan érdeklőd­nek. Az évad első bemuta­tói közt megemlítették a Békés Pál-bábjátékot. (A kétbalkezes varázsló), A dzsungel könyve és a Lu­das Matyi bábprodukciót, valamint a Gidaház az er­dőszélen és Az elvarázsolt egérkisasszony című me­sejátékokat. (takács) A népi építészetről tanácskoznak Fejes Teri köszöntése Fejes Teri színművésznő, a Vidám Színpad örökös tagja, szeptember 20-án lesz 90 esztendős. Ebből az alkalomból ünnepségen kö­szöntötték őt a Művelődési és Közoktatási Miniszté­rium és a Magyar Színész Kamara képviselői. Békésen a városháza dísztermében ma kezdődik a kétnapos 8. Országos né­pi építészeti tanácskozás. A kétévente, hagyományosan Békésen rendezett népi épí­tészeti szimpóziumot ezút­tal „Kölcsönhatások az Al­föld és a környező terüle­tek népi építészetében” címmel tartják meg. A ren­dezvényre erdélyi és vajda­sági tudósokat is várnak, s összesen 14 előadás hangzik el az építészek és néprajzo­sok összejövetelén. denki egyaránt kiveszi ré­szét a működésünkhöz szükséges pénz előteremté­sében. — Ami valószínűleg nem egyszerű dolog. — Ez így igaz. Nemcsak alkotók, de kereskedők is vagyunk. Magyarán: vásá­rozunk. Szeretnénk, ha né­hány cég felfigyelne mun­kánkra, és üzleti kapcso­latra lépne velünk. — Nézzük talán a dolog erkölcsi oldalát. — Ügy gondolom, hogy ez a csúnya szóval mon­dott munkaterápia a négy esztendő alatt meghozta a maga gyümölcsét. Volt olyan szellemi fogyatéko­sunk, aki még a cipőfűző­jét sem tudta önállóan meg­kötni. Ma már önálló alko­tó munkát végez. Sorolhat­nám tovább a példákat. Egy a lényeg: ez a fiatal ember, aki ide kerül, igen rövid idő alatt beilleszke­dik a közösségbe. Mervay Miklós és főállá­sú munkatársai sajátos missziót vállaltak. Nem ke­vés energiával végzik mun­kájukat. Becsületet és tisz­teletet érdemelnek érte. Tóth Sándor Szociális foglalkoztatottak alkotásai a biato-bágyi falu­házban (A szerző felvétele) Kiállítás a faluházban Sajátos misszió Hamutartók, vázák, ke­rámia dísztárgyak. Na és — kérdezheti a tájékozat­lan szemlélő —, láttunk már ilyesmit máshol is. Igen ám, de ezeket az iparmű­vészeti munkákat szellemi fogyatékosok készítették es állították ki a nemrégiben megnyitott biatorbágyi fi- luház egyik reprezentatív termében. Alkotóműhelyü­ket a község egyik családi házában rendezték be. Ve­zetőjükkel, Mervay Miklós­sal beszélgetünk. — Hogyan jött létre a közösség? — Összejöttünk néhá- nyan olyan emberek, akik korábbi foglalkozásukat hátrahagyva vállalták ezt a korántsem könnyű, de szép feladatot. Négy évvel ezelőtt, 1988-ban kaptuk meg a hozzájárulást a Nép­jóléti és a Pénzügyminisz­térium Rehabilitációs Alap­jától. Munkánkat segíti to­vábbá a Hit és Fény ke­resztény szervezet, mely egy kreatív jellegű nem­zetközi mozgalom. Meg kell még említeném a polgár­mesteri hivatal segítőkész- ségát, mely annak ellenére adta hozzájárulását mű­ködésünkhöz, hogy á kollé­gák más vidékről származ­nak. — ön most kollégákat említett... — Szándékosan. Mi itt nem ápoltakról beszélünk, hiszen szellemi fogyatéko­saink önálló alkotó mun­kát végeznek. Olyan kö­zösség a miénk, ahol min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom