Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-01 / 206. szám
Aranylagsi Sísskunlacházán Ünnepe volt ez a községnek is A szép kor isteni ajándék, mint ahogy az is, ha két ember szeretetben, egymást megbecsülve éri el a bűvös öt ikszet. Még csak a minap ünnepeltük a Pécelen élő Vilma nénit, aki betöltötte a száz évet. Most meg Kiskunlac- házáról kaptuk a hírt, ott aranylakodalmát ülte egy köztiszteletnek örvendő házaspár, Szécsényi István és felesége, Margitka. Ha arra kellene választ adjak, mi a nagyobb érdem. száz évet megélni vagy együtt elérni ötvenet, szívem szerint az utóbbi mellett voksolnék. Mert a kor egy állapot, amibe akaratunkon kívül kerülünk, az egyénnek legfeljebb annyi az érdeme, hogy nem ásta alá az egészségét káros szenvedélyekkel. Viszont egymás mellett leélni fél évszázadot, ez valóban érdem. Mindkét fél érdeme. Nem igaz az, hogy az ilyen hosszú házasságok hátterében az egyik fél — többnyire az asszony — tűrését. áldozatvállalását, olykor megalázottságát kell keresni, ez a dolog titka. A bölcs elnézés, megbocsátás nem jelent egyet a tűréssel. S ez akkor igazán igaz, ha kölcsönös. Pista bácsi és Margit néni örömében osztoztak a nyugdíjasklub tagjai is. mi több, ők rendezték az ünnepséget, melyen megjelent a polgármester. Kocsis Mihály is az anyakönyvvezető kíséretében, hogy hivatalosan is köszöntsék az idős házaspárt. Az ünneplés úgy az igazi, ha enni- és innivaló is kerül az asztalra. Volt is ott sok finom falat, birkapörkölt meg százféle sütemény. S mint hírlik, a nó- tázó kedvet nem csak a kóla ajzotta . .. Sok öröm és sok bánat belefér ötven évbe. De ki gondol a bánatra, ha ünnepel? Szécsényi István és párja egymás kezét fogva ültek az ünnepi asztalnál, ugyanúgy, mint ötven éven át a .szürke hétköznapok asztalánál. Egymásért, egymást szeretve. (—tula gye—) Sopron környéki élmények Nyugdíjas túrázók Múlik a nyár, mely ebben az évben kitett magáért, a harminc fok fölötti kánikula kivált az idősebbeket viselte meg. No de nemcsak hőség volt, hanem szép élmények is akadtak. Az Örkényi nyugdíjasklub tagjainak például gazdag és szép programokat szerveztek, melyek közül a soproni kirándulás a legemlékezetesebb. A kétnapos kirándulás első állomása Csorna volt, ahol jót hűsöltek a helyi termálstrandon. Folytatásként megtekintették Fertőd és Nagycenk nevezetességeit, köztük a híres fertőd! kastélyt. Kiderült, hogy az idős emberek többsége úgy élte le az életét, hogy soha nem járt ezen a vidéken. Sem pénzük. sem ideiük nem volt az ilyen kiruccanásokra. Sopronba a kései órákban érkeztek, ahol nagyszerű szállás és ízletes vacsora várta őket. Reggel korukat meghazudtoló fürgeséggel gyalogoltak fel a kilátóba, s onnan gyönyörködtek a páratlan panorámában Két napba sok minden belefér, hazafelé még Bükfürdőre is betértek. Nehéz volt eldönteni, melyik víz a jobbik: a csornai, avagy a büki. Az élményszerzés nem utolsósorban az önkormányzat érdeme, jelentős összeggel támogatták a kirándulást. Mindezt Hoksza Pálné, a klub vezetője, így fogalmazta meg egy köszönőlevélben : Sok idős ember lett élményben gazdagabb, olyanok is. akik talán soha nem jutottak volna el hazánk e gyönyörű tájaira. Köszönet érte a polgármesteri hivatalnak. (—gyé—) Himnuszrevízió A nemzeti himnuszt mindenütt csak radikális rendszerváltások fenyegették. Vagy még azok sem voltak képesek kikezdeni. Így volt ez a mi Himnuszunk esetében. De mi történik Európa egyik leghíresebb, a zsarnoksággal való szem beszállásra buzdító dalával, a franciák Mar- seillesével? A híres refrén túlságosan is vérengző, itt az ideje, hogy megváltoztassuk azt a szöveget, amely 200 év ót,a „rút szol- gavérrel” kívánja öntöz- tetni a határt — állítja az a csoport, amely azért jött létre, hogy a híres dal inkább a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét hirdesse a szövegében is, és ne a bosszút. Mintegy száz ismert személyiség csatlakozott már a szöveg megváltoztatását követelőkhöz, köztük Mitterrand elnök felesége, továbbá Charles Aznavour énekes, Haroun Tazieff vulkánkutató, Robert Hos- sein filmrendező, Bemard Tapie, a Marseille labdarúgócsapatának menedzsere és mások. Nem könnyű dologra vállalkoztak. A Marseilles ugyanis az alkotmány védelme alatt áll. s hogy ezen változtassanak. a parlament és a szenátus egyetértése kellene, vagy pedig népszavazás. Természetesen a himnusz védelmezői is hallatják a hangjukat. Jean Pierre Chevenement kategorikusan kijelentette: „A szövegen nem szabad változtatni, mert az a haza és a köztársaság szimbóluma — úgy, ahogy van. S ilyen vonatkozásban nélkülözhetetlen az állampolgári öntudat kialakításának. A volt miniszter nyomós érvet talált a szomszédban: „Ha Németország megtarthatta a Deutschland. Deutschland über alles szöveget, amit Hitler alatt is énekeltek, miért nem ió a franciáknak a Marseilles kétszáz esztendőt átvészelt szövegével ? 1 Francoise Ci- roud írónő ehhez még hozzátette: ..A szöveg csak- ugvan kiállta az idők próbáját, nagyobb baj, hogy senki sem tudja pontosan.” TÖRTÉNELMI EMLERIDEIO A tragédia előzményei Széni István napján volt ötven esztendeje annak, hogy Horthy István kormányzó helyettes, pilóta főhadnagy hősi halált halt a szovjet fronton. Az özvegy ebből az alkalomból adta közre Farkas György dokumentumértékű harci naplóját, a szemtanúk visszaemlékezéseit, valamint a saját írásba foglalt emlékeit. A most megjelent kötetből két részletet már közöltünk a tragédia körülményeiről. A továbbiakban ugyanebből a könyvből Horthy Istvánná írását közöljük az előzményekről. Az érdeklődők a kötetet a könyvesboltokban már megvásárolhatják. AHOGY közeledett férjem, Horthy István tragikus halálának ötvenedik évfordulója, egvre-másra je’entek meg cikkek, visz- szaem lékezések, egymással vitatkozó írások a végzetes repülőbalesetről. A kana- da' Magyar Szárnyak már 1978-ban közreadta az addigi kutatások összegyűjtött adatait, legutóbb pedig, 1989-ben, Bujtás László publikált Budapesten egy terjedelmes könyvet — Horthy István repülő főhadnagy és kora eltérő megközelítésben címmel —, amely sok egyéb méláéit ezzel a témával is foglalkozik. De említhetném Ortutay Tivadar Két világháború sodrában című emlékiratát is, amelyben a szerző — Horthy Istvánnak a keleti fronton segédtisztje és személyi tolmácsa — részletesen beszámol a tragikus eseményről. AMIKOR sokak által ismert személlyel történik valamilyen rendkívüli eset, szinte természetes, hogy se szeri, se száma a találgatásokra!?, az újabb és újabb verzióknak, amelyek egymást túllicitálva igyekeznek az eseményt „megmagyarázni”. Hadd utaljak itt röviden egy-két összefüggésre, amelyeket talán néni árt figyelembe venni, ha elfogulatlanul akarjuk mérlegelni a szerencsétlenség bekövetkeztének lehetséges okait. Amikor a férjemet 1942. február 19-én a magyar Országgyűlés közfelkiáltással kormányzóhelyettessé választotta, bel- és külföldről egyaránt özönlöttek a jókívánságok, az üdvözlő táviratok. „Szövetségeseink” közül csak egyetlen ország nem hallatta szavát: a német Harmadik Birodalom, Hitler náci Németországa. Ismeretes ellenben, hogy Goebbels propagandaügyi miniszter milyen gúnyos kitételekkel kísérte naplójában ezt az aktust. Apósom beszámol róla az emlékiratában. ARRÖL, hogy a vezető náci körök hogyan vélekedtek Horthy Istvánról, arról ékesen tanúskodik Dietrich von Jagow budapesti német követ 1942. február 23-án kelt terjedelmes jelentése, amely elsősorban szélsőjobboldali és nyilas forrásokból merítve a leggonoszabb személynek ábrázolja a férjemet, kiemelve angol barátságát, náciellenes'ségét, valamint különösen azt. hogy nem átall zsidó körökkel barátkozni. A terhére rótt vádak között szerepel az is, hogy amikor a MÁVAG vezérigazgató-helyettese volt, megakadályozta bizonyos német üzleti elképzelések megvalósulását. Németország tehát csak a legrosz- szabbat várhatja tőle a jövőben. MINT tudjuk, férjem a saját elhatározásából kiment a keleti frontra, hogy ott katonaként szolgálva — tartalékos repülő főhadnagy volt — megismerkedjék a valóságos hadi helyzettel. és tapasztalatait később hasznosíthassa a politikában. Tragikus halála előtt néhány nappal alkalmam volt találkozni vele Kijevben, ahol műtős nővérként szolgáltam a tábori kórházban. Meglepetésünkre Kitzinger tábornoknak, Ukrajna német katonai főparancsnokának elegáns kijevi villájában helyeztek el bennünket. A személyzeten kívül csak mi magunk laktunk ott, a Gyuri inassal. Háromnapos együttlétünk alatt a legteljesebb nyíltsággal beszéltünk mindenről. A bosszú távoliét után, érthető módon, sok volt a megtár- gyalnivalónk, és apósom is több mindent üzent velem a férjemnek, egyebek között azt is, hogy a legrövidebb időn belül haza kell térnie Magyarországra. MA SEM tudom megérteni, hogyan lehettünk olyan könnyelműek, vagy talán inkább gyanútlanok, hogy nem számoltunk idegen „fülek” jelenlétének a lehetőségével. (Később tudtam meg egy tábornoktól, hogy a lakás rejtett mikrofonokkal volt felszerelve.) A lényeg az. hogy a férjem az alatt a három nap alatt elmondott nekem mindent, amit apjával tu- dat-i akart, s amellett beavatott titkos tervébe is. A fronton tapasztaltak alapján még jobban megerősödött benne az a meggyőződés. hogy a németek elvesztették a háborút, és azt is világosan látta, hogy ő sem a fronton, sem odahaza nem tud az ország helyzetén változtatni. EZÉRT úgy döntött, hogy hazatérte után el fog mentp Angliába vagy az Egyesült Államokba, és megpróbál ott tenni valamit hazája javára. Nekünk azonban, a családnak — mint mondotta — nem szabad tudnunk erről. Ezért nem is fog a részletekbe beavatni bennünket, nehogy még jobban nehezítse apja helyzetét. Akár bélyegezzük is meg mint árulót, ha más megoldás nem kínálkoznék. Azt azonban nagyon határozottan leszögezte, hogy otthonról már nem lehet Magyarországon segíteni. Annál is kevésbé mert nagyon sokan vannak még, kivált a katonai vezetők között, akik hisznek a német győzelemben. (Folytatjuk) Koleszterinelvonás Az élelmiszeripar próbál a fogyasztók koleszterinszegény élelmiszerek iránti igényének megfelelni. Ausztrál kutatók most felfedezték, hogy a cik- locjextrin, a keményítőnek egyik formája képes megkötni a koleszterint. A tejhez adott ciklodextrin a hozzákötödött koleszterinnel együtt centri- f ugatással egyszerűen eltávolítható, 10 perc alatt a tejből és a tojásból a koleszterin 80- 90 százalékát el lehet így távolítani. A kutatók a legtöbb Ipari országban már szabadalmaztatták eljárásukat. HÁTA MÖGÖTT KÉT ÉVTIZED Arcképfilmszalagró \ A nő hétszer című filmben A név nem véletlen. Lévén, hogy a Feiső-Ola.szor- szágban 1922. szeptember 1-jén — ma hetven éve — Genovában született Vittorio Gassman apja osztrák, édesanyja pedig firenzei olasz nő voll, a fiú vezetékneve német, keresztneve tősgyökeres tálján. Mégis ha Gassman karakterét, habitusát, külső és belső jellegzetességeit veszem alaposabban szemügyre, német—osztrák karakterisztikus vonásokra nem lelek. Vagyis leegyszerűsítve és közönségesen így mondanám: mennyire ke- resztül-kasul olasz ez a német nevű színművész! Semmi kimértség, semmi precizitás, semmi „rend a lelke mindennek”, semmi „elvágólag” nem található benne, szóval semmi, amivel a németeket — sematikusan és avíllan — jellemezni szoktuk. Ezzel szemben csak úgy árad belőle az, amit olaszos temperamentumnak tartunk. Hangos és gyors beszédű, fel-alá járkálós és sűrűn szaladgálós, nagy gesztusokkal beszél, és látványos mimikával hallgat. Csupa eleven élet, csupa dallam, csupa humor, csupa érzékenység. Egy pillanat alatt képes halálosan megsértődni vagy mégha» ragudni, amikor elhisszük róla. hogy megölni is azonnal képes ellenfelét. S ugyanilyen gyorsan derül fel az arca, ömlik el rajta széles, baráti mosolya, már karonfogja a másikat, már átöleli, megcsókolja, már dalra fakad neki. A középiskolában csapata legjobb kosárlabda-játékosa volt, nem csoda, ilyen magas és mozgékony fiúknak kreálták ezt a sportot. Az érettségi után a jogra iratkozott be, ez nyilván a szülei kívánsága volt, de Vittorio nem sokáig bírta, érezte magában — s egész élete bizonyította — a színészi elhivatottságot. Egy vagy két szemeszternél tovább nem maradt jurátus, átiratkozott a színiakadémiára. A világ filmszínészként ismeri, sőt: jól ismeri, sőt: rendkívül szereti. Gassman eszközei mindenütt egy* formán hatnak, színészi személyisége bármelyik országban ellenállhatatlan. Csak érdekességként tegyük hozzá: nem dilettáns forgatója a tolinak sem, már 1947-ben irodalmi díjat nyert, miként színpadi színészként és rendezőként is kapott néhány vitrint díszítő kitüntetést. Itáliában Gassmant színházi emberként éppen olyan jelentősnek tartják, mint filmszínészként: a Peer Gynttől a Hamletig eljátszotta a legnagyobb színpadi álomszerepeket és a klasszikusok mellett természetesen egy sereg modernet is. Nem tudnám megmondani, hány Gassman-filmet láttam (olyan sokai), csak azt tudom, hogy így is töredékét csupán teljes munkásságának. Még nehezebb lenne megmondani, miben tetszett a legjobban, hiszen az igazság az, hogy mindegyik filmjében. Ha mégis választani kell, hadd említsem két munkáját, mindkettő még a hatvanas években készült. Az Előzés volt az egyik, amely, mellesleg, a már befutott Gassman mellett még egy színészi szenzációval szolgált: az akkor kiugró Jean-Louis Tringti- gnan.t szereplésével. A nagyhangú, nagyképű. gátlástalan. arrogáns, majd a katasztrófa után szinte törpévé süllyedő, lelkileg összeomló. nullává váló Gassman félelmetesen jó volt. A másikban, a Szörnyetegben a nemrég elhunyt másik nagy komédiással. Ugo Tognazzi- val együtt tucatnyi teljesen különböző karaktert formáltak egy-egy szkeccs- ben, felejthetetlenül. IÍ. T. firtat) *3
