Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

Továbbra is kompromisszumokra van szükség Az MDF érdekeit alá kell rendelni a nemzet szolgálatának Beszámoló a kormány két évéről Kct napra lekerült a la­kat a Magyar Szocialista Munkáspárt — egyébként lakatlan — hajdani ceglédi székhazának ajtajáról. Ala­pos szellőztetés után a hét végén ott tartotta ülését a Magyar Demokrata Fórum országos választmánya. Az eseményt a teljes puritaniz­mus jellemezte. A terem­ben csupán a párt tulipá­nos emblémáját és a nem­zetiszínű zászlót helyezték el. Semmiféle felirat, jelszó nem került a falra. Az MDF hatodik orszá­gos gyűlésére készülődő nyolcvannyolc tagú választ­mányát a házigazdák nevé­ben dr. Csáky András, a választmány ceglédi tagja — egyben ügyvezetője —, Mácz István polgármester és dr. Réti Miklós (MDF), Cegléd és környéke országi gyűlési képviselője köszön­tötte. A végig zártkörű tanács­kozás keretében szombaton a pénzügy- és a gazdaság- politikáról volt szó. Ekkor hangzott el dr. Pongrácz Tibor pénzügy-minisztériu­mi államtitkár, dr. Szabó Tamás tárca nélküli mi­niszter és dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi mi­niszter tájékoztatója. Dél­után kezdődött, és éjszaká­ba nyúlt az általános poli­tikai helyzetről szóló vita. Ennek keretében esett szó a nagy vihart kavart Csur- ka-tanulmányról. Vasárnap délelőtt a november végi országos gyűlést megelőzen­dő választási szabályzatot készítették elő. Tizenegy óra tájban megérkezett An­tali József miniszterelnök, az MDF elnöke, aki — fő­leg írásban hozzá eljutta­tott — kérdésekre válaszolt négy óra hosszán keresztül. Közben Csurka István is megjelent és újólag kifej­tette véleményét dolgozatá­nak fogadtatásával kapcso­latban. Az országos választmány nyilatkozatot adott ki Csur­ka István Néhány gondolat című, a Magyar Fórumban megjelent írásával kapcso­latban, amelyben a többi között leszögezi, hogy az írás megállapításainak nagy része jól hasznosítható az MDF új programjának ki­dolgozásában. A hozzá fű­ződő önkényes értelmezé­sek okozta zavar eloszlatá­sára ajánlja, hogy minden érdeklődő ismerje meg az eredeti szöveget. A választ­mány szükségesnek látja, hogy ismételten kinyilvá­nítsa elkötelezettségét a korszerű népnemzeti, ke­reszténydemokrata és nem­zeti szabadelvű törekvések, a parlamenti demokrácia, a csoi'bílhatatlan jogállami­ság, a másság iránti türe­lem, a szociális piacgazda­ság és a középpárt vállalá­sa mellett. Kinyilvánítja, hogy az MDF keretében a szellemi- világnézeti irányzatok to­vábbra is termékenyen mű­ködnek a párt és a mozga­lom gyakorlati politikai egységének folyamatos meg­újítása, a szakmai szint emelése javára. A választmány az orszá­gos elnökséghez csatlakoz­va kijelenti, hogy Antall Józsefet az MDF elnöke­ként és a Magyar Köztársa­ság miniszterelnökeként tö­retlen bizalommal támogat­ja. A vasárnap délutáni saj­tótájékoztatón a párt öt ügyvivője vázolta fel a két nap eseményéit. Székely­hídi Ágoston leszögezte, hogy Csurka István írásá­val lezárult egy korszak, amíg az őszinteséget és a tapintatosságot össze lehe­tett egyeztetni. A tapintat­lan őszinteséget is vállalni kell, hogy az MDF az Or­szággyűlésben és a kor­mányzatban egyre jobban elláthassa feladatát. Ahhoz, hogy a párt minél hitele­sebb önismeretre tegyen szert, őszintén felmérheti kisebb csoportjai, szemé­lyiségei véleményét, s annál jobban ellátja feladatát. „Nem mondanám, hogy az MDF megerősödött, de egy lépéssel többet tett saját cselekvőképessége fokozá­sára” — mondotta Székely­hídi Ágoston. A választmány Debrecze- ni József Népszabadság- beli írását mélységesen el- hibázottnak találta, hogy a nácizmust kapcsolatba hoz­ta Csurka Istvánnal. Nem biztos ugyanis, hogy Debre- czeni pontosan ismeri a nemzetiszocializmus esz­méjét. Salamon Konrád Antall József beszédével kapcso­latban elmondotta, hogy annak lényegét a Nyilatko­zat tartalmazza. A pártel­nök az MDF eddigi történe­té' tekintette át. Nem tar­totta helyesnek, hogy a bel­ső vitát külső lapokban he­lyezték el, s így üzengetnek egymásnak az MDF tagjai. Természetesen publikálhat­nak, de nem a legszeren­csésebb ezt ellenzéki lap­ban megtenni. Egészségi ál­lapotáról szólva megismé­telte, hogy egészséges poli­tikus lesz, orvosai szerint, és munkaképességét megőr­zi a további években is. Székelyhídi Ágoston mind­ehhez hozzátette, hogy Antall József a kompro­misszumok szükségességét hangsúlyozta. Az MDF-nek meg kell újítania képessé­geit, hogy építse a pártot, de a párt érdekeit képes le­gyen alárendelni a nemzet szolgálatának. Ha kormány­zati felelősséget vállal, ak­kor a koalíciós kormányzás, a nemzet szolgálatának ke­retében találjon kompro­misszumokat. (t. t.) (Folytatás az 1. oldalról.) líteni, hogy az Egyesült Ál­lamok az összes külföldi beruházás értékének mint­egy 50 százalékával a leg­nagyobb tőkebefektető. Kialakult és működik a panamentáris rendszer, a hatalmi ágazatok egymástól függetlenné váltak. A Belügyminisztérium rendőrminisztériumból a belügyi igazgatás polgári szerve lett. A csaknem 50 ezer fős korábbi belügyi apparátusból mintegy 10 ezer személy távozott, a ve­zető állományt szinte tel­jesen kicserélték. A kor­mány értékelése szerint si­került az önkormányzatok számára olyan költségvetési hátteret teremteni, amely biztosítja a működésükhöz, legfontosabb feladataik el­látásához szükséges pénz­ügyi fedezetet. 1990 óta több mint 70 ezer külföldi állampolgár keresett menedéket Ma­gyarországon. Közülük 3590-an kaptak menekült­státust, mert hazájukban politikai üldözésnek voltak kitéve. A dokumentum megfogalmazása szerint: „példát mutattunk az egyre elzárkózóbb európai orszá­goknak, hogy a genfi egyezményen túl is védel­met biztosítunk az erősza­kos cselekmények miatt el­me nekülőknek”. A kormány kiemelt bel­politikai kérdésként kezelte a hazai kisebbségek ügyét. Külön hivatalt hozott létre, amelyben a munkát java­részt a kisebbségekhez tar­tozó munkatársak végzik, így az ügyintézés anyanyel­ven történhet. Bár 1991-ben tovább romlott a bűnözési statisz­tika, sikerült fékezni ennek ütemét. A rendőrségi mun­ka teljesítőképessége né­mileg javult. A rendészeti szervek dcpolitizálása meg­történt, megszűnt az önkén­Ülésezett az Érdekegyeztető Tanács Választás és ragyonelosztás Tartalmát tekintve elfo­gadhatónak tartotta a kor­mány a szakszervezetek vagyonelosztásra vonatko­zó javaslatát az Érdek­egyeztető Tanács szombati plenáris ülésén. A javaslat, ha nem is egyezik meg, de elveiben közelít a kormány által előterjesztett törvény- tervezetnek a vagyonelosz- tásra vonatkozó egyik vál­tozatához. A szakszervezetek azt Indítványozzák, hogy a volt SZOT, valamint az ágazati vagyont, a szak- szervezeti konföderációk közötti választás alapján, de megkülönböztetett eljá­rás keretében osszák el. A vagyonelosztási a konföde­rációk és az egyes szak- szervezetek kényszertár­gyalásai alapján valósíta­nák meg. Ennek módszerét a törvénytől függetlenül viszont a szakszervezetek dolgoznák ki. A szakszervezetek ra­gaszkodtak ahhoz, hogy egyszeri szavazás legyen, a kormány viszont az idein kívül 3-3 évente még két újabb szavazást tart szük­ségesnek. A vagyont ezek alapján részleteiben oszta­nák meg. Ebből a kor- mánj^zat nem volt hajlan­dó engedni, szerinte a munkavállalói érdekképvi­seletek köre még változik. Késznek mutatkozott a kox'mányzat viszont figye­lembe venni azt a szak- szervezeti javaslatot, hogy a jelenlegi VIKSZ-et alko­tó nyolc konföderáció in­duljon a választáson, azon­ban a konföderációknál feltüntetnék a szavazóla­pon az adott munkahelyen tevékenykedő egyes helyi szakszervezetek nevét is. Ezzel a megoldással a Munkástanácsok Országos Szövetsége nem értett egyet. A szakszervezetek elfo­gadták — az MSZOSZ ki­vételével —, azt a kor­mányjavaslatot, hogy az ál­talános választásra jogo­sultak kapjanak szavazati jogot ezen a választáson. Ez technikailag könnyíte­né meg a választás előké­szítését, lebonyolítását. A kormány az ülésre előter­jesztett tervezetében már szerepeltette, hogy az 500 szavazni szándékozó je­lentkező munkavállaló ese­tén ne a lakóhelyen, hanem az adott munkahelyen tart­sák meg a szavazást. A szakszervezetek ezt nem tartották elégségesnek, és valamennyi 15 munkavál­lalónál többet foglalkoztató gazdasági egységnél mun­kahelyi szavazást tartottak szükségesnek. A kormány ennek telje­sítése elől elzárkózott, in­dokolva, hogy a 11 ezer la­kóhelyi szavazókörön felül igen sok munkahelyi sza­vazókört kellene így elő­készíteni, s időigényessége miatt nem tenné lehetővé a választások idei megtar­tását, tovább növelné a költségeket is. A kormány­oldal hangsúlyozta: a szak- szervezetek közötti válasz­tás nem helyi jellegű ese­mény helyi felelősséggel. Ez országos választás, or­szágos garanciákkal. Megegyezés mutatkozott abban, hogy a választást munkanapon tartsák meg. A kormányzat elfogadta azt a szakszervezeti javas­latot, hogy a választás eredménye szerint határoz­zák meg az ÉT-képviselét jogosultságát. A kormány­zat azt is kinyilvánította: több szakminiszter egyet­ért azzal, hogy a társada­lombiztosítási önkormány­zatok helyeit ne külön vá­lasztás, hanem a szakszer­vezetek közötti választás alapján delegálás szerint töltsék be a munkaválla­lók. Nem volt viszont meg­egyezés a választások fi­nanszírozását tekintve. A munkavállalói oldal szerint a teljes költségeket az ál­lam viselje. Ettől eltérő költségmegosztást csak ak­kor tudnának elfogadni, ha az állami tulajdonban, de szakszervezeti kezelésben levő ingatlanokat szakszer­vezeti tulajdonba adnák. A vita során azt is leszögez­ték: az előterjesztett ter­vezetet összességében nem tartják parlamenti vitára alkalmasnak. A munkaadói oldal a munkavállalókhoz hason­lóan hangsúlyozta a vá­lasztások munkahelyi meg­tartásának fontosságát. A munkaadók érdeke, hogy a valóságos támogatottsággal rendelkezők a szakszerve­zetekkel kössenek szerző­déseket a munkahelyeken. A kormányzat a jövő héten — a törvénytervezet vég­legesítése előtt — további írásos javaslatokat vár még tárgyalópartnereitől. Eze­ket az indítványokat lehe­tőség szerint figyelembe veszik. A tanácskozáson a kormányzati oldal rámuta­tott: az érdekegyeztető fe­leknek lehetőségük van ar­ra is, hogy parlamenti kép­viselőkön keresztül javas­lataikat módosító indít­ványként is beadják a tör­vénytervezethez, mely az elképzelések szerint a jö­vő héten kerül a kormány elé. A parlamentnek ugyanis igen gyorsan tör­vényt kellene alkotni ah­hoz, hogy a minimum két hónappal előbbi kitűzési határidőt teljesítve, még idén meg lehessen tartani a szakszervezetek közötti választást. tes rendőrség, korszerűbbé vált a terrorelhárító külön­leges szolgálat. Az ország történelmében először tavaly készült tézis- szerűen, írásos formában összefoglalt dokumentum a honvédelem alapelveiről és követelményeiről. A védel­mi jellegű koncepció széles szakmai vita és egyeztetés után került a parlament honvédelmi bizottsága elé. Az elmúlt években meg­szilárdultak a privatizáció Intézményi és jogi keretei, szélesedett a kínálat, bővült a privatizációs eljárások köre, a pénzügyi eszköztár. A tulajdonlási és privati­zációs stratégia megvalósí­tása során az e körbe von­ható csaknem 1900 állami vállalat mintegy felét (a va­gyonértéket tekintve 35-40 százalékát) érintette vala­milyen formában a privati­záció. Fontos volt az egy­kori tulajdonosok kárpót­lását szabályozó törvény megalkotása, és az, hogy megkezdték működésüket a kárpótlási hivatalok. A tu­lajdonviszonyok rendezését szolgálta a kárpótlási tör­vény mellett a szövetkezeti és az átalakulási törvény, valamint a földről szóló jogszabály. Mindezek ered­ményeként az év végéig a termőföld mintegy 80 szá­zaléka magántulajdonba kerül Magyarországon. A dokumentum részletesen szól a különböző ipari ága­zatokról, a gazdasági szer­kezet változásának irányai­ról, a foglalkoztatáspoliti­káról, az érdekegyeztetés­ről, az egészségügy, a tár­sadalombiztosítás, a szociá­lis gondozás, a művelődé« és oktatás helyzetéről fel­adatairól. Az utolsó fejezet­ben a következő két év céljait, teendőit foglalja össze. Lényegében megis­métli a kormányprogram a már korábban nyilvános­ságra hozott stratégiai el­képzelések főbb elemeit. Érdemes kiemelni, hogy aa 1991 közepe óta tartó lassú tendencia miatt a kor­mány megalapozottnak tartja, hogy az infláció mértékét az idei év egészé­ben 10-15 százalékponttal mérsékelni lehet. Egyértel­mű törekvés, hogy 1993— 94-ben az infláció mérték« normalizálódjon, s végül av áremelkedés egyszámjegyü- vé váljon. Riasztó képet rajzol azon­ban a beszámoló & munka­nélküliséggel kapcsolatban. Eszerint a prognózisok alapján a munkanélküliek száma 1993-ban éri el a csúcspontot, arányuk ekkor mintegy 17-20 százalék lesz, s ezt követően a gaz­daság élénkülésével kez- ződik meg a folyamaté* csökkenés. A szakszervezetek levele a miniszterelnökhöz A szakszervezeti válasz­tásokról folytatott tárgyalá­sok aktuális kérdéseivel, az Érdekegyeztető Tanács munkájában jelentkező problémákkal és belső szer­vezeti ügyekkel foglalkozott a Liga pénteki választmá­nyi ülése, amelyről szomba­ton sajtótájékoztató kereté­ben számolt be Horn Gábor elnök. A Liga nem érdekelt az ÉT-n folyó tárgyalások megalakításában. Ehhez azonban elengedhetetlen Antall József miniszterel­nök személyes intézkedése, hogy a kormány képviselői érdemi vitára és kölcsönös kompromisszumokra kész magatartást tanúsítsanak. Ezt a Liga kezdeményezé­sére levélben kérték az ÉT-ben képviselt szakszer­vezetek a miniszterelnök­től. A Liga véleménye sze­rint amennyiben a levelü­ket komolyan veszik, akkor a minimális reagálás az ab­ban felvetett problémákra csak az lehet, hogy a kor­mány delegációjának veze­tését ezentúl ne Scham- schula György államtitkár lássa el. A váltást nem csak és nem elsősorban az ál­lamtitkár tárgyalásokon ta­núsított megengedhetetlen stílusa miatt szorgalmazza a Liga, hanem azért, mert a kormány delegációjának vezetője tudatosan az ÉT munkájának szétzilálását eredményező magatartást tanúsít — mondta Horn Gábor. A Liga országos választ­mánya meghatározta azo­kat a sarokpontokat, ame­lyekből nem engedhetnek a szakszervezeti választá­sokról folytatott tárgyaláso­kon. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a hét szakszervezeti konföderációra, illetve a konföderációkhoz nem tar­tozó szakszervezeteknek a VlKSZ-ben létrejött képvi­seletére lehessen szavazni a választásokon. Hajlandók elfogadni, hogy az ország­gyűlési szavazásokra ké­szült választási listákon sze­replő állampolgárok sza­vazhassanak. Szintén elfo­gadhatónak tartják, hogy a munkahelyeken és a lakó­helyeken is lehessen sza­vazni, azonban az elsőren­dű szerepet a munkahelyek­nek kell játszaniuk. Egy többfordulós szavazás a Liga szerint nem lenne cél­ravezető, javaslatuk szerint a választások után a szak- szervezeteknek meg kellene álalpodniuk a vagyon fel­osztásáról, s amennyiben a megállapodás nem .vezet eredményre, úgy a vitás vagyonrész továbbra is a VIKSZ kezelésében marad­na. Megegyezés hiányában három év múlva kerülne sor újabb szavazásra. A fi­nanszírozás kérdésében szintén hajlandóak némi kompromisszumra. Ennek feltétele, hogy a szakszer­vezetek kezelésében, de ál­lami tulajdonban lévő va­gyonrészek kerüljenek szakszervezeti tulajdonba, és hogy a kormány, vala­mint a parlament tegyen meg mindent a VIKSZ mű­ködőképességének biztosítá­sára. A választmány szorgal­mazza, hogy a szociális tör­vény jövő év január 1-jétől lépjen hatályba. Egyben határozottan kiállt a mini­málbérek kötelező betartása és emelése mellett. A Liga kezdeményezte a közalkal­mazotti törvény módosítá­sát, mert véleményük sze­rint az kevesebb jogot biz­tosít érdekeik védelmére a közalkalmazottaknak, mint amennyivel a piaci szférá­ban dolgozó munkavállalók rendelkeznek. A választmá­nyi ülés döntött arról is, hogy a Liga következő kongresszusát 1993 február­jában rendezik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom