Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29 / 204. szám

A malomban fiatalok tevékenykednek A kánikulában becsülettel t tették a dolgukat CEGLÉDI A ceglédi malomban jú­niusban elvégezték a szo­kásos műszaki karbantar­tás munkálatait. Nagy Zol­tán üzemvezetőtől megtud­tuk, hogy egy teljes hóna­pot szántak a felújítási teendőkre. Hatvan-hétven esztendős gépmatuzsálc- meik is vannak, ezek meg­javítása egyáltalán nem volt könnyű feladat. Főleg a vezérmasinákat szerelték szét, kicserélték a csap­ágyakat, a meghibásodott alkatrészeket. A helybéli és a központi tmk-műhely munkatársai igyekeztek mindent meg­tenni, hogy egy évig zök­kenőmentesen bírják a ko­moly erőpróbát a berende­zések. Utóbbiak közűi — amelyek alaposan kiöre­gedtek — már tavaly ki- szuperáltak néhányat. Természetesen az elkö­vetkező években sem mondhatnak le a további korszerűsítésről. Elkezdő­dött és folyamatban van a vállalat részvénytársasággá alakulása. Ám napjaink­ban úiighá lehet megjósol­ni, hogy a cég anyagi kons­tellációja miféle fejlesz­tést tesz majd lehetővé a későbbiekben. Az üzemvezető szerint a múlt esztendőben a gabo­napiacon jelentős túlkíná­lat volt. Az idén — a gyen­gébb termés miatt — egé­szen más kép alakult ki. A malomüzemnek csupán egy padozatos silója van, amely húsz vagon búza be­fogadására alkalmas. Az aratás idején közvet­lenül vásároltak — egy-egy állami gazdaságtól, téesztől — naponta új gabonát, amelyet aztán az óbúzával kevertek. Egyébként mivel raktárukban készárukész­letet kell tartani — hely híján —, minden nap hét vagon terményt szállítanak át a tárház nagy betonsi­lóiból. Nagy Zoltán akként vé­lekedett, az eddigi tapasz­talatok sajnos azt mutat­ják, hogy a termés minő­sége gyengébb a tavalyihoz képest. Persze — mivel je­lentős mennyiségű búzát kell még vásárolni — vég­leges konzekvenciát nem lehet levonni. Hiszen me­gyénként változik a szín­vonal. Sok múlik azon, hogy honnan tudják besze­rezni a szükséges készletet. Az üzem a ceglédi és környező kenyérgyárakon kívül számos maszek péket ellát. A Vállalat elvárása — ha másként nem, a jobb és gyengébb minőségű bú­zából kihozva egy elfogad­ható átlagot —, a beltar- talmi és sütőipari érték olyan legyen, hogy a liszt­ből jó termék készülhes­sen. Már nincs meghatározva, hogy egy-egy vállalat me­lyik megyében vásárolhat. Elkezdődött egyfajta ár- és minőségi verseny. Minden cég igyekszik minél jobb gabonát beszerezni. Ter­mészetesen ezt az eladók próbálják kihasználni. Bár a térségben akad egy-két saját malom, de ezek telje­sítménye meglehetősen szerény. Ezért vajmi ke­XXXVI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT Tanácskozás a természeti értékekről Divatba jött vidékünk (Apáti-Tóth Sándor felvétele) vés konkurenciát jelente­nek a ceglédieknek. Akiket ez mégsem tesz kényelmes­sé és elbizakodottá. A ter­mékskálájuk nem változott — ahogy a fogyasztói szo­kások sem. Áruik nemcsak minőségben, árban is áll­ják a piacon a megmére­tést. Az üzem molnárai több­nyire kiöregedtek A ré­giek közül már csak egy maradt, ő is egy-két éven belül nyugdíjba megy. Sze­rencsére a cég idejében gondoskodott az utánpót­lásról. Az elmúlt eszten­dőkben elég sok tanulót beiskoláztak. Ezért a ma­lomban elsősorban fiatal szakmunkások tevékeny­kednek. Egyiküknek sem kell aggódni — biztos a kenyerük. Egyébként az elmúlt hetek kánikulája el­lenére is becsülettel tették a dolgukat. Holott az üzem­nek van olyan munkaterü­lete — például a szitapad —, ahol bizőny nem ritka az ötven Celsius-fokos hő­ség. Mindenesetre a terme­lésben semmiféle kiesés nem fordult elő. Végezetül Nagy Zoltán elmondotta, ebben az esz­tendőben tizenhatezer­nyolcszáz tonna búza meg- őrlését tervezték. Bízik ab­ban, hogy ez az elképzelé­sük megvalósul. Ehhez persze még elegendő mennyiségű és minőségű gabonát kell beszerezni. F. F. A Magyar Biológiai Társa­ság XX. vándorgyűlését az idén Kecskeméten rende­zik; a hazai szakemberek elsősorban a biológiai ku­tatás szerepét és jelentősé­gét tekintik át a fajok vé­delmében és a védett te­rületek kezelésinek a stra­tégiájában. Több mint fél­száz előadáson ismertetik meg a biológusok a leg­újabb kutatási eredmé­nyeiket. majd a Kiskunsági Nemzeti Park területét jár­ják be a szakemberek, mó­dót keresve a problémák helyszíni megvitatására. Dél-Pest megye jelentő­sége megnőtt az elmúlt másfél évtizedben, hisz számos unikáiis faj előfor­dulását jelentették be, s olt, ahol alig hihetően szinte mindent vélni tud­tak — meglepetések sora várt a kutatókra. Divatba jött e vidék, holott csak annyit kellett volna tud­ni róla, amennyit Kitaibel Pál, a nagy magyar bota­nikus feltételezett; a vi­dék kedvez bizonyos nö­vényfajoknak, mert több­féle szempontból is át­meneti jellegű a Dél-Pest megyei táj. NEM ELÉGSZER Igaz ez a geológiai, ta­lajtani és domborzati szem­pontok alapján, de leg­alább ennyire a biogeográ­fiai sajátosságok szerint is. A ceglédi orchideás ré­tekről már többször írtunk a Ceglédi Hírlapban, de talán még mindig nem elégszer, mert a szándékos vagy oktalan pusztítás mi­nősített esetei még mindig előfordulnak. Diákcsínynek vélik sokan azt is, amikor felelőtlenül meggyújtják az avart, az árokparti gyomot, vagy éppen terepjárónak vélik a járművüket. A gyapjúsás, a pókbangó, a szibériai nőszirom, vagy a gyilkos csomorika viszont „nem tudja méltányolni" a barbár tetteket. A termé­szetükből következően az állományuk megszűnik, alacsonyabb egyedszámra visszaesik, vagy a populá­ció elszegényedik, amely a genetikai változatosságot bizony nagyban leszűkíti. EMBERI NORMÁK Ezek sajnos nem tudo­mányos tételek, hanem igenis gyakorlatias követ­kezményekkel járó tények, ezért nem mindegy, hogy valaki egy szép mocsári kosboros réten gyönyörkö­dik és virágzáskor kaszál is, vagy csak átgázol raj­ta. A következménye sem ugyanaz. A nemrég nyomdába ke­rült ÉDEN A DUNA—TI- SZA-KÖZI PEST MEGYÉ­BEN c. kötet épp azt veszi számba, hogy mennyiféle természeti érték, mondhat­ni nemzeti érték van a környezetünkben, amelyet nem ismerünk, vagy rém akarunk ismerni. Igaza van a természetvédőknek világ­szerte, hogy mindig a vé­delem stratégiájáról be­szélnek, de alig esik szó viszont ennek a humán vo­ceglEoi hírlap Cegléd, Kossuth tér 1, • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. O Munkatár­sak: Tibay Agnes és Kó­bor Ervin. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: 53 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763. V agy ahogyan ej tűk: dézsá vü". E francia ki­fejezés jelentése: olyan emlékezeti csalódás, ami­kor azt hisszük, hogy már egyszer átéltünk valamit, ami valójában nem tör­tént meg. Egyszerűbben; a már látott(nak vélt) dolog. Mindannyiónkban átfutott már ez az eszmélő, sejtő, felismerő nyilalás; mintha már történt volna velünk ilyesmi..., valami isme­rős. Mindez nem a borotvál­kozás filozofikus perceiben jutott eszembe, hanem az elmúlt szombat reggelén, a ceglédi Kossuth téren. Na­pilapokat vásároltam. El­felé mentemben lapozgat­tam őket, szemezgettem belőlük. Hirtelen megrez­zent a papír a kezemben: mintha ... Te jó ég, ezt én már tudom! Meg azt is! Is­métlődik a történelem? Vagy jövőbe látó vagyok? Amit olvasok, már egy he­te ismerős. Szaladjak e ké­pesség birtokában totót, lottót venni? Jósdát nyis­sak? Csapjak fel nemzet­mentő politikusnak, gazda­sági szakembernek vagy házassági tanácsadónak? Ha mindent olyan ponto­san előre látok, hogy azt friss hírként hét nap múl­va szó szerint ugyanúgy ír­ja meg az újság, akkor én ...! Fantáziám verdeső szár­nyai egyre magasabbra emeltek, amikor letekint­vén a földre, megpillantot­tam a napilap dátumát. Mint a vadkacsa, melyet a vadász sörétje talál bö- gyön, úgy zuhantam alá. Augusztus 15. jelent meg ugyanis a szemem előtt augusztus 22-én. Ebből ki­derült; rám sózták (a töb­delő előtt vagy a kórházi folyosón: ahogyan múlik az idő, egyre kisebbnek, ki- szolgáltatottabbnak érzi magát az ember. Ügy roggyan össze kintről ho­zott önbizalma, tartása, bá­torsága, mint a vízbe esett vasalt nadrág. Tíz óra. Kopogjak? Oda­lépjek. felemeljem a ke­zem és... ? Nem merem. bi lap közé csúsztatva) a múlt heti számot. Bánat ide, pénz oda — hinni kezdtem a „dézsá vü’-ben. Mindjárt vaku­zott az emlékezetem. Talán öt évvel ezelőtt volt valami dolgom a hi­vatalban. Fél tízre jegyez­ték elő a bebocsátást. A titkárnő majd kiszól. Ahogy illik, tíz perccel korábban érkeztem. Az iz­galom szorongatott az elő­szoba sarkában, hiszen nemsokára maga elé ren­del a Nagy Vezető. Jár­káltam, álldogáltam, egyik lábamról a másikra billeg­tem. Mint az orvosi ren­Fél tizenegy. A gyáva nyúl is, ha sarokba zárják, egy­szer csak dobbant. Az első kopogás még határozott volt, a másodikban már ki­fejeződött az elillant „láza­dás” megtörtsége: bocsá­nat, hogy megtettem, hogy itt vagyok, s hogy vagyok egyáltalán! Valami benti neszezést hallván, benyitottam. Elre- begtem, mint izgulós diák a feleletet, hogy engem tu­lajdonképpen iderendeltek, s ezért bátorkodtam másfél óra elteltével... — X. elvtárs házon kí­vül van. De ha visszajönne délután kettőre. Bejegy- zem. A minap is. Ugyanaz a hivatal. Hasonló a helyzet. Csak akik odabent ülnek, mások. Másak is? — Y. úr házon kívül van. De ha ... Déjá vu. Csodálkoztunk jó tíz éve, hogy — név szerint — Teliszájú Üresfej hogyan kerülhetett a rangos helyi cég egyik osztályának élé­re. — Tudjátok, elvtársam- tagtársam alapon — hang­zott a válasz. S az utód, a mai névro­kon? — Tudjátok, uram-bá- tyám alapon ... Déjá vu. Amikor — sok éve — először belénk eresztették az áremelés géppuskasoro­zatát, így szólt a magyará­zat: (Magyarázat? E csodá­latosan kifejező szó meg­alázása volt. hiszen benne van a magyar!) — Nekünk kiváló gaz­dasági vezetésünk van, de a világpiaci helyzet... ! A z áremelés manapság is oly záporozó, mint a Rákóczi úti galambok po- tyogtatása. Indoklásul ezt nyilatkozza az illetékes: — Nekünk kiváló ..., de a világpiaci... Déjá vu. Sietek a mai újságokért. Talán friss, jó hírt hozó lapot is kapok. Költői Adám natkozásáról. a társadalmi feltételeiről. Nem ma* ez» mint a fajok diverzifásá­nak megőrzéséhez szüksé­ges emberi normákra ne­velés szükségessége. Önma­gában egyetlen jogszabály sem oldhat meg semmit, ha nincs mögötte emberi, s társadalmi elszántság. Ezért éri a természetvé­dőket gyakorta kudarc, á lelkesedés nem oldhat meg mindent, főleg nem kere­tek nélkül: pl. a megfelelő nevelés, az erkölcsi képes­ség, a szokásostól eltérő tudás — mind együttesen adhat elegendő segítséget a társadalomnak, hogy egy világkonferencia valóban sikeres lehessen. A Délkelet-Pest megyei vidék úgymond fehér folt volt, de mint. kiderült, mégsem az, mert van kü­lönleges madárvilága, rit­ka emlősállatai, különleges rovarfajai és nagyon veszé­lyeztetett növényei és sok­sok öreg fája, cserjéjé. Ter­mészetesen könnyű a hely­zet errefelé, hisz olyan elő­dök nyomán „ lehet járni, mint az erdőszögleteket is­merő Magyar Pál. Zólyomi Bálint vagy Boros Adím, aki a mohák világát tudós precizitással dolgozta fel térségünkben. Illően kell majd Hargitai Zoltán bota­nikus emlékét is Idézni, aki egy felesleges és Vriá- si véráldozatot követelő vi­lágégésben veszett el, meg­akasztva ezzel Nagykörű* flórakutatását. FÁK, CSERJÉK Ha a kíváncsi laikus fel­üti Magyarország Nemzeti Atlasza című könyvet, ezért nem lepődik meg, hogy már vannak jelek e vidék­ről is: öreg fák. cserjék Cegléden, Álbertirsán é* Nagykőrösön, vagy a Do­lina és más helvek értékei arra utalnak, hogy tényleg eredményes volt a taxonó­miai és ökológiai kutató­munka. Szakdolgozatok, tu­dományos és népszerűsítő írások sora adja közre az eddigi eredményeket, ame­lyek a nemzeti alaptanterv­be már annak elfogadása előtt is behelyezhetőek. A tantárgy neve: környezet- ismeret; hátha egyszer még azt is meg lehet érni hosv a régi épületek, s a táj vé­delme is beletartozik. Surányi Dezső Mozi A Szabadság filmszín­házban augusztus 29-én, 30-án, szombaton, vasár­nap délután 6 órakor: Bat­man visszatér (amerikai sci-fi). Este 8 órakor: Há- zinyúlra nem lövünk (ame­rikai bűnügyi vígjáték). Az autósmoziban augusz­tus 29-én, 30-án, szomba­ton, vasárnap: Batman visszatér. Az előadások es­te 9 órakor kezdődnek. cMírlnn 7 7y. oLJeja vu

Next

/
Oldalképek
Tartalom