Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
MOhlQRI Levelesládánkból Patikára gyógyír? XXXIV. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT BÚCSÚ A VAKÁCIÓTÓL Megláthatják, ment Hétfőn annak rendje és módja szerint utolsó búcsút inthetnek a diákok az idei vakációnak. A tanévnyitókon elhangzó ünnepélyes szavak már a munkáról szóinak, amelyben persze helytállást várnak minden nebulótól. A nyári „helytállás’’ viszont az önkormányzatok és az iparosok* dolga volt, akik igyekeztek úgy rendbe tenni a tanintézményeket, hogy azok megfeleljenek a feltételeknek. A mo- nori József Attila Gimnáziumban például a teljes elektromos vezetékrendszer cseréjére, s az ezt követő elkerülhetetlen festés-mázolásra vonultak fel a mesterek. s mondták is augusztus elején, amikor ott jártunk: meg lehet írni, hogy a monori iparosok milyen munkát végeztek! Az üllői általános iskolában ugyan nemcsak helybeliek szorgoskodtak, de az ott elvégzett munka sem akármilyen. Üj épületrészt avathatnak hétfőn 17 órakor, ünnepélyes külsőségek közölt. A meghívó „helytörténeti visszapillantást” is tartalmaz. 1976. augusztus 21-én helyezték el az üllői Iskola alapkövét — s az 1977— 78-as tanévet már az új 16 tantermes épületben kezdhették. A következő ősszel üzemelt a konyha, az ebédlő, a tornaterem is. A bővítésre nem volt mód, pedig a napközis foglalkoztatótermek már akkor nagyon hiányoztak. 1983—84-ben ezer fölé emelkedett a tanulólétszám, amely a* következő években valamelyest csökkent ugyan, de a teremhiány így is égető volt, s az öregnek még igazán Rendőrségi krónika Halott a lakásban Ügy tűnik — ezt nem a rendőrség, hanem a hírlapíró állítja —, hogy azért a jóérzésnek és a tiszteletnek minimális szikrája mégiscsak él a bűnözőkben az ünnepekkel kapcsolatban. Augusztus 20-án ugyanis az idén rém volt gondjuk bűncselekménnyel ezen a napon a rendőröknek Monor térségében. Sajnos viszont annál durvább, tragikusabb és erőszakos esetek adlak munkát más napokon. Augusztus 18-án holtan találták Vecsés, Bercsényi utcai lakásán Sz. Lajost. Az eddigi adatok szerint a valamilyen éles tárggyal okozott több sérülés az áldozat nagyobbik fiától származik, akit ezért szándékos emberöléssel gyanúsítanak. Az ügyben a Pest megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a nyomozást. Italozás közben ugyancsak Vecsésen augusztus 21-én H. A.-né 39 éves könyvkötő konyhakéssel combon szúrta a férjét, akit erősen kivérzett sokkos állapotban szállítottak kórházba. A szúrkáló könyvkötőnő ellen életveszélyt okozó súlyos testi sértés miatt folyik a nyomozás. Rablótámadás történt augusztus 23-án, hajnali 4 óra körül Gyomron, a Dózsa György út és az Akácfa utca sarkán. Három, eddig ismeretlen férfi szállt ki egy kék 1500-as Lada személygépkocsiból, nekiestek az arra haladó T. Z. 17 éves mezőőrsi lakosnak, akit megvertek, és elrabolták a nála levő ruhaneműket és iratokat tartalmazó MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A »«rkcsztőséE vetető je: Veresjki Janót. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lenca Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2*01. Telefon: 1ST. • Fosadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől- péntekig I-IM U-lg. 8 ^Mírinn táskáját, 13 ezer forint kárt okozva neki. A bűncselekmény elkövetői a rendelkezésre álló adatok szerint a DG 95-50 forgalmi rendszámú kék színű Ladával távoztak a helyszínről. A rendőrség kéri, hogy aki a bűncselekményről. vagy a személy- gépkocsiról bármiféle információval rendelkezik, az értesítse a monori rendőrkapitányságot, ahol a bűnös trió ellen csoportos rablás alapos gyanúja miatt nyomoznak. Sokan hallották a rádióban, vagy látták a televízióban az augusztus 26-i sülysápi erdőtűzről szóló tudósításokat. Ezekben a keletkezett kár értékére és a tűz okára vonatkozóan többféle feltételezés hangzott el. A monori rendőrkapitányságon megtudtuk, hogy a 15 éves fenyveserdő eloltását követően szakértők bevonásával azonnal megkezdődött a vizsgálat, de eddig szándékos gyújtogatásra utaló körülményt nem fedeztek fel. Az ORFK szakértője szerint a keletkezett kár lényegesen kisebb a korábban közölteknél, körülbelül másfél millió forintra te hető. A televízióban bemu tatott felvételeken látható volt egy kiégett személy- gépkocsi is, ami azonban csak annyiban hozható ösz- szefüggésbe a tűzesettel, hogy azt már tulajdonosa, egy közelben tanyázó méhész nem tudta megmenteni. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsga latot. — ki nem nevezhető iskolaépü let tetőzete rendszeresen beázott, folyton renoválni kellett. 1991-ben már elkerülhetetlen volt a tetőfelújítás, de ezzef együtt felmerült az ötlet: mi lenne, ha egyszersmind beépítenék a tetőteret, jelentős többlétterületet nyerve? Tavasszal az önkormány zat elfogadta a tervvé bő vült ötletet, s indult is a munka szinte azonnal. Határidőre el. is készült — s most felavathatják. Széchenyi István szavait választották mottóul: „Némely embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmi újat nem próbál. És minden próbatételről már előre mindig azt jövendöli: „E bizony meglássák, nem fog menni”. E bizony most — megláthatják — ment. Pedig az építkezés a tanítás alatt is folyt, szülőt, nevelőt, tanulót egyaránt próbára téve. De most már majd jobban lehet férni, lélegezni, tanítani és tanulni. A tágasabb iskola még gyors- és gépíró szakiskolával és önálló zeneiskolával is gazdagodott. K. Zs. Néh? egy szerkesztőség is érezheti úgy, hogy elért valamit, Persze legjobban azt szereljük, ha eredményt, gyors, pontos tájékoztatással, hiteles elemezéssel sikerül produkálni. Ám úgy tűnik, néha a kisebb pontatlanság, félreértés is ugyanilyen végeredménnyel jár. Történt, hogy a Monori Hírlap augusztus 11-i számában a vasadi Vas-Lap című helyi orgánumra hivatkozva szóvá tettük, hogy a helyiéi: kívánsága ellenére még mindig nincsen a kis településen fiókgyógyszertár. Munkatársunk követendő módszerként a péteri példára hivatkozott. A pársoros írás megjelenését követően először Blidár Mária a monori 16. számú kispatika vezetője tiltakozott, majd hasonló indulattal tollat ragadott Magda Gyula vasadi polgármester is. Mindketten közölték, hogy a vasadi fiókpatika a helyi lap megjelenését követően július 28-án megnyílt. Munkatársunk ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alaphír pontatlan és téves volt. Erre viszont most Galambos Pál a Vas- Lap egyik szerkesztője reagált. „Szomorúan olvastuk a Monori Hírlapnak az augusztus 17-én megjelent a Vas-Lapot a fiókpatika ügyében elmarasztaló meg nem érdemelt kritikáját. Egy hivatásos újságtól is elvárható, hogy ha egy hírt minősít, előbb utánanézzen hátterének. Július 28-án már több napja az olvasók kezében volt a legfrissebb Vas-Lap. A Monori Hírlap első tudósítása az ügyről hírünk nyomán augusztus elején jelent meg. Dr. Honti János július elején vázolta a patika áldatlan helyzetét, az interjúban szó sem eshetett (? — A szerk.) a július 28-i nyitásról. Július 13-tól augusztus 3-ig szabadságon voltunk, ezután értesültünk — szájból fülbe — nem hivatalosan a nyitásról. Az élet és az információ eltitkolásának és önkényes áramoltatásának mételyes divatja túllépett rajtunk, a hivatal gyorsan cselekedett. Az állítólagos vihart tehát nem mi kavartuk. Az újságírói etika szellemében elvárjuk, hogy a szerkesztőség megkövesse lapunkat.” Szívesen-tennénk eleget Galambos Pál- „elvárásának” és megkövetnénk lapjukat: ha lenne miért. Mi valóban átvettünk és kommentáltunk egy náluk megjelent információt. Ügy gondoltunk joggal feltételezzük azt, hogy helyi kollégáink ismerik legjobban, legalaposabban a helyi körülményeket és elképzeléseket. Ebben valóban tévedtünk. Ügy hisszük, az viszont nem bűn, hogy nyitott kapukat döngettünk, amikor a péteri példára hivatkoztunk. Abban pedig végképp nem tisztünk és szándékunk állást foglalni, hogy milyen a helyi lap és a hivatal kapcsolata. Ha vihar volt, annak hullámai remélhetőleg még egy pohárban is elcsitulnak. De az egésznek azért egyetlen eredménye biztosan volt, mind a vasadiak, mind a környékbeliek többször is olvashatták, hogy lám igenis van Vasadon fiókpati- 'ka. Csak a helyi tájékoztatás ügye jár még — úgy tűnik — gyerek-, stüsze- rűbben fiólcacipőben. Visszaforgó a Forrásban Kapitalizmusra várva Pillanatkép Hózik Amikor olyan meleg van, hogy a szilva meg- aszalódik a fán, az ember már igazán alig tud mit kezdeni magával. Úgy érzi, kiszolgáltatott és tehetetlen. Ha viszont tizenéves, akkor merőben más a helyzet. Mert míg jómagam fáradtan és csapzottan poroszkálok az aszfalton, jön velem szemben egy kis csapat ifjú, és énekel. Frissen, dacosan. És mit énekel, mit tetszenek gondolni? Azt, hogy: „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik!” Lehet vagy liarminc-egy- néhány fok meleg. Tanulság: ha akarjuk, hull a hó és hózik. Csak azért is. — ez — Szalad az idő. Az ember el se hinné, hogy már majdnem egy évtizede szolgálja ki a monoriakat a Forrás Aruház. Csak já- rank-kelünk benne, és nem gondolunk rá, hogy már ennek a létesítménynek is kora van. Ellenben mindenféléket észreveszünk. Például azt, hogy az emeleten kegyetlen meleg van. A ferdén szabott ablakok gyűjtik és okádják befelé a hőséget, s a vevő a maga naivitásában felteszi a kérdést: — Miért nincs itt klímaberendezés? Hogyne lenne, legyintenek tikkadtan az eladók. \Sm. Kilenc éve. És pontosan azóta nem működik. De viszont van egy falba épített ventilátor is, az aztán úgy forog, mint á parancsolat.' Csak éppen kifelé. Mivelhogy annak idején a mesterek fordítva szerelték fel, aztán úgy is maradt. Azért, ha meggondolja az ember, nemigen lehet ránkfogni, hogy mohók és türelmetlenek lennénk. Az áruház dolgozói például a . jelek szerint zokszó nélkül kivárják a kapitalizmust. Mert a kapitalizmusban állítólag nem fordulhat elő következmények nélkül az ártatlan dolgozó ilyetén, kínzása. A vevő ideális áruházi körülmények által való becsábítása és megtartása se úgy szokott történni, hogy nyaranta fuldokolni hagy-, ják. Mondom: állítólag. No, majd meglátjuk! Monori közlemények Augusztus 23-én 16 óra körül a monorierdei Katalin-csárda parkolójában feltörték tehergépkocsimat és eltulajdonították a benne levő diplomatatáskát hivatalos iratokkal, bélyegzőkkel. Az utóbbiak használat* ettől az időponttól érvénytelen. A nyomravezetőnek, az okmányokat, személyes Iratokat visszaszolgáltatónak jutalmat ajánlok. Belánczky László fa- esztergályos, Esztergom, Szent- jánoskútl út 15. Telefon: 33-11- 286. (122 753/1K) XTangok. Nap mint nap. Ratatatata! Viiúúúúú! Bumm! Csönd... Rata ta! Piff-puff! Rata tata! Meghaltál! Ez nemér! Viiúúúúú — bumm-bumm! Lassan már kezdtem hozzászokni a szomszéd telken tomboló csatazajokhoz. Nyári szünidő lévén, különböző szabadcsapatok vívtak egymással elkeseredett harcot. A frontvonal változó. Hol a kiszáradt diófa, hol a kerekeskút, hol pedig a garázs környékén húzódik. Tegnap kilőttek egy járművet: a bokrok sűrűjéből támadó, ismeretlen ki- létű gerillák (a tízéves Ferike és a nyolcéves Lackó) leeresztették a szomszéddal beszélgető Pista bácsi biciklijének kerekeit. Reggeltől estig a kertben dolgoztam. Valamiféle ismeretlen ürességet éreztem egész nap. Este jöttem rá: nem hallok fegyverropogást. Csak nem tűzszünetet kötöttek? Esetleg elmentek nyaralni a harcosok? Ennek utánajárok! Elpakoltam szerszámaimat, megitattam kutyáimat és kimentem az utcára. Ott voltak! Igaz, hogy sok súlycsoportját. Birkózószőnyeg híján egy épülőfélben levő családi ház előtt leöntött hornokrakás volt a küzdőtér. A két „birkózó” felállt egymással szemben. mimimimimiiiiHmimmiiimmiiiimimmiiiiiimiiiimiiimifiiiiiuriiiimmiiiimimimmi ^dtéli iiriiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiitiiiiiiiiiiiiFiiiiiiiiiimiiiiiiii A kövesút aszfaltjára krétával vonalat húztak, né- gven-öten mögé álltak és felharsant az óvodás Tamás kiáltása: — Jajt! Nekiiramodtak. Elszaladtak a buszmegállóig, ott megkerülték a táblát, és irány vissza. Értetlenül ráncoltam homlokom: mi van itt? Rövidesen rájöttem^ a gyerekek olimpiát játszanak. Leültem a füves árokT partra és rágyújtottam. Közben célba értek a „nyolcvanméteres” távfutás résztvevői. Némi vita, hogy ki csait és ki nem, majd következett a második versenyszám, a birkózás. Két nyolc év körüli fiúcska képviselte a húsz kilogrammoElőször csak méregették egymást, majd a lelkes szurkolók hajrá, hajrá kiáltásaitól kísérve összeakaszkodtak. Rövid volt a küzdelem. Az alacsonyabbik fiú, ellenfele, elsöprő erőfölénye miatt kénytelen volt feladni a versenyt. A harmadik próbatétel a távolugrás lett volna, csak közbeszólt valaki. Mégpedig az egyik édesanya személyében: Tomika, gyere haza! Kihűl a vacsora! Der- medten néztek össze a gyerekek. A kisfiú könyörgőre fogta: — De, „aja”, hát nem látod, hogy olimpiát játszunk? Legalább az éjmeket hagy osszuk ki! Édesanyja elmosolyodott: Jó. azt még megvárom... A gyerekek boldogan dugták össze fejüket. Az egyik kislány bebújt a bokor alá és egy papírdobozt húzott elő. Különböző, rajzlapból kivágott érmék voltak benne. Volt arany-, ezüst- és bronzszínű. Felsorakoztak a helyezést elért „sportolók”, és a kislány nyakukba akasztotta az érmeket. Kinek-kinek elért eredménye szerint. Mindenki boldog volt. Bár .. Mintha a birkózásban alulmaradt gyermek szemében könnyeket láttam volna. Nem! Nem sírt. Mindenki sportszerűtlennek tartotta volna, ha elpityergi magát. M egegyeztek, hogy más- 1 nap majd folytatják a versenyeket. Elköszöntek egymástól és vacsorázni mentek. Én is felcihelődtem. Rágyújtottam utolsó szál cigarettámra és hazaballagtam. Kimondhatatlan öröm öntött el: Végre a mi gyerekeink' nemcsak a háborúsdit ismerik már. Köszönjük neked, Barcelona! G. Gy. nem hallottam bombák sü- vítését, nem reccsentek ösz- sze a fakardok, nem volt sebesült, aki lehorzsolta lábát egy faágon, de ott voltak.
