Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-28 / 177. szám
Hangok a pusztaság csendjében Együtt a természet titkaival Szárnyasok a vizs&áiáaszialom Meggyűrűzött madárcsapatok A gyáli ház nagyszobáját eredetileg halinak szánták, ma tele van különböző szoba- és trópusi növényekkel meg két hatalmas akváriummal. Csakhogy ezekben nem díszhalakat, hanem csukának, süllőnek szánt kárászokat nevel a gazda, Ligeti Ferenc. Nem gyerekként kezdett el horgászni, mint a legtöbb sporthorgász. Egyéni tragédiája vezette el a vízpartra. Valamikor autószerelő volt, főleg nagy munkagépek és teherkocsik javítására specializálódott. A sok cipeléstől elmozdultak a csigolyái, részben megrokkant. Az ő szavaival •élve: idő előtt kiszámolták a ringből. A hosszú kórházi kezelés, majd a leszázalékolás eredményeként magának- való lett, kerülte az embereket. Aztán egy hétvégi, víz közeli kiránduláson egy nádszálra kötött primitív készséggel fogott néhány sovány kis keszeget. Ez adta a lökést, amelyet a felesége, Ágnes asszony is pártolt. Mindketten felcsaptak horgásznak. Ez nem tegnap volt. Ligetiék azóta „nagymenők” lettek, bejárták kocsival az ország vizeit, de a legotthonosabban a Bugyi és Dabas közti csatornavilágban mozognak, meg a kunsági nagy csatorna nádasai közt. — Szeretek úgy horgászni, hogy közel és távol ne lássak embert. Nem, mert Vali a rokonom, bár ez a rokonság olyan távoli és olyan bonyolult, hogy többszöri nekirugaszkodás után sem tudtuik tisztázni. Van viszont egy másfajta kapcsolat, ami erősebb a vérséginél is: földiek vagyunk. .Valamikor ő is a Sánc utcai iskola padjait koptatta. Vali egy rossz házasságból szaladt világgá, hogy itt, Magyarországon egy még rosszabban kössön ki. Abból ráadásul egy lánya is született, akit — már megint férj nélkül — egyedül felnevelt, kiiskoláztatott. Mire mindezzel végzett, ő maga is kész lett. Az utolsó nagy nekirugaszkodása az volt, amikor kiperkálta az esküvői vacsora cechjét — hatvanezer forintot — és fizette a beugrót — nászajándékként — egy társas- házba. A vő képzőművészetit Végzett, a diploma alapján rajztanár. Félévet húzott ki egy Pest környéki község iskolájában, aztán leköszönt. Irritálta a krétapor, idegesítették a gyerekek. Viszont a képei nem fogytak, amiből Vali arra következtetett, hogy Ricsi nem Goya, nem is Munkácsy. Eme véleményét ki is nyilvánította, aminek viszont az lett a következménye, hogy az ő pénzén befizetett lakásból Ricsi kitiltotta. Az események felgyorsultak. Előbb a kerepestar- csai kórház, aztán a Kékgolyó utcai intézet. Az osztályos orvos — maga is erdélyi — igazán mindent embergyűlölő vagyok vagy haléhes, de a horgászat mellett hallgatózom is. Kilesem a természet titkait. Ehhez viszont tökéletes csendre van szükség. A sás közti zörejek, a kis és nagy csobbanások, a békakoncert hirtelen elhallgatása számomra mind mond valamit. A természet tartózkodó, gyanakvó, ha túl népes a vízpart, nem tárulkozik ki az embernek. — Ügy hallottam, nemcsak horgászik, de ki is preparálja a trófeának szánt halakat. Kitől tanulta? — Senkitől. Az első kísérletem valamikor a hetvenes évek közepén volt. Nem lévén tapasztalatom, saját káromon tanultam ki a módját. Különben csak csukafejeket preparálok, ez megtett Valiért, de a rák ellen a jószándék nem elég. Nekem megmondta, Valinak nincsen semmi esélye. Furcsa véletlen, nem sokkal ezelőtt meghalt a Vali második férje, a Kisvai i apja. Banális közúti baleset. A Kisvali örökölt, illetve kapott kétszázezer forintot a rokonoktól, ingatlanrész-megváltás fejében. Ebből a pénzből — a Ricsi ösztönzésére — befizetett egy olaszországi körútra. — Most ne utazzatok. Halásszátok el más időpontra — mondtam a fiatalasz- szonynak. — Anyád a halálán van, már csak hetei vannak. Ilyenkor úgy illik, hogy vele légy. Kisvali nem mondott sem igent, sem nemet. Az anyja egy június végi nap hajnalán halt meg, az erdélyi orvos megtelefonálta, én pedig rohantam szólni. Az ajló zárva, hosszas csengetésre a szomszédasszony jött ki. — Már több mint egy hete, hogy elutaztak. Olaszországba. Onnan meg a francia tengerpartra. Bretagne-ba. Cím? Azt nem hagytak. Vali rokon volt. Távoli unokanővérem. De túl ezen a földim is, ő is abból a krumpliköves kis utcából indult el az életbe, ahol én is járni tanultam. És számomra ez épp elég. hogy elrendezzem a temetést, elkísérjem az utolsó útjára. Zuhogó esőben temettük,' a sírnál összesen hárpián álltunk. A pap, a feleségem és én. Én tartottam az ernyőt a pap fölé. Ricsi és Kisvali talán pont akkor a sixtusi kápolna freskóit csodálták, vagy Michelangelo Dávidját, Valiról aligha esett szó. (—gyé—) a specialitásom. Szellős, száraz helyen addig szikkasztom, szárítom őket, amíg a nedvek elpárolognak, s a lágy részek is csontkeményre száradnak. Még a szemek is. Az üvegszem csökkenti a trófea értékét, ront a hatáson. Ligeti Ferenc be is mutat néhány trófeát, a legemlékezetesebb az a csuka, amelyet keszegezés közben fogott meg. A kukoricára rákapott egy termetes keszeg, s ahogy vezette ki a partra, nekiugrott egy falánk csuka. — Másoknak is preparál? — Csak a barátaimnak, és csak barátságból. Nekem ez szórakozás, nem munka, akkor miért fogadnék el Július a nyári táborozások csúcsidőszaka. Érdemtelenül keveset tudunk arról, hogy Pest megye más- félszázezerné) is több 6—18 esztendős fiatalja mivel tölti a vakációt, milyenek az esélyei, hogy kellemes, ugyanakkor emberformáló élményekhez jusson. Bonyolultabb ma erre válaszolni, mint korábban. Részben az átalakulás, átmenetiség miatt, másrészt már eleve sokszínű; ösz- szetettebb ez a terület. Tán az sem túlzás, ha beismerjük: egyelőre inkább az áttekinthetetlenség a jellemző. A korábbi KISZ- és úttörőtáborok kilenctizedé ma az önkormányzatok tulajdona : a hét-nyolcnapos turnusokban két és fél-háromezer gyerek fér el egyszerre. Nyolc-kilenc váltást számolva ez 20-25 ezer fiatalt jelent. Több mint háromezren vándorláboroznak, a négy-ötezernyi cserkésznek legalább fele, de inkább többen, sokfelé eljutnak. Mindezt Nemoda Istvántól, a Pest Megyei önkormányzat főmunkatársától, az előbb említett alapítvány titkárától tudtuk meg. Azt is, hogy Zamardiba és Kismarosra az idén jóval többen jelentkeztek, mint tavaly. A zamárdi tábor faházaiban 130-an férnek el. A februári felhívásra sokan beadták az igényüket, a kuratóriumnak nem volt szíve senkit elutasítani. Húsz gyerek részére sátrakat állítottak hát fel a Tápiószecsön működő katonai-polgári szakközépiskola közreműködésével. A napi térítési díjat 360 forintban állapították meg, ami az 5-700 forintos árakhoz képest méltányosnak tűnik. Igaz, csak az alapítvány 100 forintos Aranyágon ül a sármány — e sorral kezdődik Weöres Sándor egyik kedves gyermekverse. Vajon hány, jelenleg szünidős diák tudna helyesen válaszolni arra a kérdésre, hogyan fest ez a kismadár. Bizonyára kevesen, bár akadnak olyan helyek, ahol, ilyen érdekes, s még ennél is vonzóbb tudást gyűjthetnek össze kicsik és nagyok. Ócsa tájvédelmi körzetének bejáratánál sátrak, nagy sürgés-forgás fogadja az arra járót. Olasz, német, angol szavak vegyülnek a magyarral. Ahogy Szűcs Lászlótól megtudjuk, éppen Svájcból érkezett vendégeket kívánt a madárvártához kísérni. Egyik munkatársa vállalja el a feladatot, s mi arról beszélgettünk, mi vonzotta ide a nyugati ország huszonkét lakóját, mi a célja munkájuknak? A Nílus felé — Olasz-Svájcból érkeztek a Természeti Világalap szervezésében szakemberek és fiatalok, azzal az elképzeléssel, hogy megismerkedjenek a természetvédelemmel, az ornitológiával. A főváros és a Dunakanyar lesz a további úticéljuk. Emellett persze érígy a dolog. A harminchat éve megnyílt táborban jelenleg a TIT által szervezett angol—német gyermektanfolyam zajlik, augusztusban szlovák nemzetiségű gyerekek veszik át a terepet. Pest megyéből húsz település valamilyen szervezete élt az alkalommal, a budaörsiek például sporttábort hoznak itt össze. A kismarosi objektumot osztálylétszámra méretezték, egyszerre negyven gyerek fér el a kőházban. Megyei támogatással emeletet akarnak ráépíteni az idény befejezése után, hogy komfortosabb, kényelmesebb legyen a nyaralás. Itt mindössze 150 forint a napi térítési díj, de önellátós, azaz a táborozok maguknak főznek az épület konyhájában vagy a szabadtéri főzőhelyen. Hogy az ilyen jellegű — és főleg olcsó — helyre mennyire van igény, azt jól mutatja, hogy már az őszre is sokan jelentkeztek. — A korábbiakhoz képest tálán 5-8 százalékkal eshetett vissza a megyénkben táborozok száma. Ám ez sem biztos, lehet kevesebb, hiszen egyre több civil szervezetről hallani, akik szintén foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor sajnálatos módon sokan mindenből kimaradnak, esélyük sincs arra, hogy valahová beférjenek. Vagy mert pénze nincs a családnak, vagy mert egyszerűen elvesznek a szervezetek között — mondta Nemoda István. A Pest Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány titkára azt is hozzátette még: jó dolog, hogy a megyében, a megyei közgyűlésben, szervezetekben kialakulódekli őket a magyar életmód, hagyomány, és gondolkodásmód. A már említett világszervezet központja Svájcban van, a keleteurópai iroda pedig nálunk található meg. Bár ennek elsődleges célja a környezetvédelem, míg a mi teendőink jó része az oktatásra épül. Svájc és Ócsa Megtudjuk, hogy Szűcs László az Óbudai Természetvédelmi Egyesület és az Ócsai Madárvárta Egyesület titkára, foglalkozására nézve hidrobiológus. Lassan tíz esztendeje folyik a madárvonulás kutatása. Megfogják, gyűrűzik, védik a madarakat. Százhetven faj közel százezer példányát regisztrálták eddig. Tematikájuk szerint működik egy hálózat, mely végigkíséri a madarak útját. A Svédország melletti Aland .szigettől a Fekete-tenger partvidékéig vannak megfigyelő- helyek, ahol számon tartják a szárnyasok haladását, irányát, egyedszámát. Hazánk madarai a Nílus felé haladva teszik meg az utat téli szálláshelyük felé. A Szahara szélesedik, s ez egyre több, megoldhatatlannak tűnő problémát vet föl. ban a tényleg jó értelemben vett „ifjúsági lobbi”. Nekik is köszönhető, hogy ténylegesen ifjúsági célokra talán még soha nem adtak ennyi pénzt, mint az idén. A 10 millió forintból sokan kaptak: a „Szünidő "92” pályázatra a cserkészek figyeltek fel leginkább. (tóth) Bugyi községben már vége felé tart a vízvezetékek lefektetése. A kivitelező a helyi kommunális üzem CVimola Károly felvétele) Visszakanyarodva az ócsai tájvédelmi körzethez, s a svájci vendégekhez, Szűcs László megemlíti, hogy közösen tartják most a befogásokat. Néhány segítő munkatársával igyekeznek beavatni az itt nyaraló magyar gyerekeket is ennek fortélyaiba. Jelenleg óbudai kisdiákok a tábor lakói, hetente váltják egymást a csoportok. Ócsai gyerekek már némi ismerettel felvértezve, a munkákba kapcsolódnak be. A svájciak július 19-én érkeztek, és augusztus elején indulnak haza. Sármány a zsákban Szó esik arról a tervről, mely Ócsa és a két egyesület vezetősége között született. A község területén szeretnének egy tábort létrehozni, ahol kedvezőbb körülmények fogadnák azokat, akiket vonz az ornitológia, a természet. A madarászat továbbra is a tájvédelmi körzetben maradna. Ez csak annyit jelentene, hogy többen ismernék meg a vidéket. Közben megérkezik az a csoport, mely befogta a madarakat. Apró vászonzacskókban vergődnek ijedten. Máris kezdődik a gyűrűzés, a megfigyelések rögzítése. Nádi sármány kerül elő a zsákocskából elsőként. Apró, barnás tollazatú, Szűcs László kezében, s ő nem is tűnik rémültnek. Az adatokat kislány rögzíti egy füzetbe. Milyen a tollazata, szárnyának hossza, és így tovább. Megméri súlyát, majd elengedi a sármányt. Röpte kezdetén még lassúbb a szárnyalása, mert érzi a gyűrű súlyát. Hamarosan eltűnik a szemünk elől. Munka pedig akad, hiszen nyolc zsák rejt még parányi szárnyasokat. A gyerekek, felnőttek, magyarok, svájciak vegyesen a vizsgálóasztal mellett figyelik a műveleteket. A vendégek fotóznak. Bugyi községben eddig az is nagy eredménynek számított, hogy az összes köz- intézményt sikerült ellátni egészséges ivóvízzel. Most viszont minden belterületi ingatlan előtt vezeték halad majd. A kivitelező várhatóan még a nyáron befejezi a munkálatokat, utána kezdődhet a rákötés. Valószínűleg sokan fogják ebben az évben bevezettetni a vizet a községben. mert indokolt esetben az önkormányzat hozzájárul a bekötésekhez, ami az idén 12 ezer forintba kerül. Emellett a lakosságnak keli kiásni és betemetni az árkot, valamint az aknát az ingatlanon belül megépíteni. A környezet megóvása érdekében a legjobb megoldás természetesen az elvezető hálózat kiépítése lenne, mert sok emésztő nem felel meg az előírásoknak. Valószínűleg még az idén elkészítik azokat a terveket, amelyek alapján megállapítható. hogyan lehetne a leggazdaságosabban megoldani ezt a községfejlesztési feladatot. H. Cs. érte bármit? (—matula—) Hét és fél kilós volt a megboldogult, mondja Ligeti Ferenc gyáli otthonában (A szerző felvétele) NYÁRI TÁBOROK, KISDIÁKOK Mindenből kimaradnak... támogatásával alakulhatott 3. Szabó Irén Ahány ház, annyi főcsap Fektetik a csöveket ToHk arcok Gyermeki „szeretet”
