Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
ÉVFORDULÓ A GYALI LAKÁSBAN Álmok a régi ház kertjében Vizek, partok, táborhelyek Kis ha fával a nagy folyón Ez a vakáció is úgy kezdődött. mint a többi. Hajnalban keltek, az este bepakolt bőröndöket Béla kicipelte a kocsihoz, ő ezalatt felrakta a bútorokra a fehér védőhuzatot, áramtalaní- tott, és elzárta a gáz főcsapját. — A fikuszokat meglocsoltad? — kérdezte Krisztinát. — Hát persze — szólt fel a kislány az udvarról. — Ne aggódj, két hétig kibírják. Két hét valóban nem idő. Ki gondolta akkor, hogy ez a két hét sokszor két hét lesz. A Lada keresztülvágott a hajnali utcákon, az alvó Ungváron, aztán rátért a sztrádára. Az út mentén hatalmas napraforgótáblák húzódlak, a nyár sárga szoknyás lánykái ak- 'kor horgolták a csipkét a szoknyaszegélyre. A Latorca vidáman sietett a medrében, találkozója volt a Bodroggal. A Simon család is vidám volt, teli várakozással, az óra point hatot mutatott. amikor átgördültek a csapi határátkelőnél. Pont most egy éve. Július 19-én. Nyaralni jöttek — Simon Béláné. Natália. Tessék leülni! Nem tudom, miért, félénk a kézfogásunk. Ö is, én is félszegen fürkésszük egymást. Talán ha más körülmények közt találkozunk, minden másként alakul. Számomra nem cseng idegenül a szláv név meg az á-nak ejtett a hang, s ő sem lenne tartózkodó — sőt gyanakvó —, amikor a múltjáról faggatom. — Mindig így mutatkozik be? — Ezt hogy érti? — A doktor szót elhagyta. — A jelen helyzetben nincs jelentősége. Simon Béláné nemcsak doktor, inginer docens tudományos fokozata van, az ungvári műszaki egyetemen a rádióelektronika karon rendes tanárként tanított. Karcsú, nyúlánk asszony, merengő, lágy tekintetével sokkal inkább hasonlít egy turgenyevi regényhősre, semmint egy indexbe beíró, diákot vizsgáztató profesz- szorra. — A férjétől tanult meg ilyen jól magyarul? Ne értsen félre, ön valóban tökéletesen beszéli a nyelvet, csak az akcentusán érzem ... — A lánykori nevem Dankó — vág közbe csöppnyi éllel. — A nagyapám huszárkapitány volt az osztrák—magyar közös hadseregben. Az apám is, az anyám is középiskolai tanárként vonultak nyugdíjba. Igaz, anyám ukrán irodalmat tanított, de apám pont azéft cserélte fel az eredeti tantárgyát a tornára, mert így kevésbé került konfliktusba önmagával. Az ő korosztálya kényszerű megélője a kisebbségi sorsnak. Megélték, de meg nem békültek soha a tudattal, hogy Ungvár hetven év alatt annyiszor cserélt gazdát! — Ezek szerint odahaza csak magyarul beszéltek? — Csak! A szülői házban is. majd később a férjemmel és a két kislánnyal is. Viszont napközben, az óvodáskortól végigkísért az orosz nyelv, a kétnyelvűség az oka, hogy a szokottnál lágyakban ejtem a magyar szavakat. Magyar élettérben — A férje is mérnök? — Együtt végeztük az egyetemet 1980-ban. Ö a diplomájával egy időben a katonai behívóját is megkapta. Meg egy továbbtanulási lehetőséget. Választhatott Afganisztán és a rendőrtiszti főiskola közt. Mi sem természetesebb, hogy az utóbbit választotta, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy az afganisztáni kaland miként végződik. Beült tehát továbbtanulni. Kriminológiát. Kiváló eredménnyel végzett, és nagyon rövid idő alatt szép karriert futott be. Az ungvári körzeti rendőrség bűnügyi osztályvezetője volt őrnagyi rangban. — Pénzben ez mit jelent? — Amikor eljöttünk, a kettőnk havi jövedelme 7000 rubel volt. Egy évvel ezelőtt ez igen magas jövedelemnek számított. Anyagi gondjaink nem voltak. Egy szép, kertes saját házat hagytunk ott mindennel berendezve. Simonék vakációzni in(Folytatás az 1. oldalról.) tusra, amely 1986-ban a hévízgyörki egészségügyi intézményben jelentkezett, és arra, hogyan hatalmasodott a falu határát is kinövő problémává, amely nem „orvosügy” volt, hanem a csoportok „Ki kit győz le?” harca. 1990-ben kedvezően alakult a Fercsik-féle csoport közéleti pozíciója, hiszen a — harmadik nekifutásra — megválasztott tanácselnöknek és nagyközségi párltit- kárnak sikerült elnyerni a polgármesteri tisztséget. Ekkor dr. Bazán kiszorult a közéletből, s mint iskola- igazgató, nyugdíjazás előtt állt. Fercsik Mihály továbbra is informális vezetőként ténykedik, és a háttérből irányítja a közéletet. A polgármester tanácsadójaként több évtizedes gyűlöletét ontotta dr. Bazánra. Volt alkalmam meggyőződni arról, hogy ezek az emberek sem ideológiai szempontból, sem eszközeik és módszereik tekintetében semmivel sem különbek Bazánnál. (Levelének ezen részében Deme Viktória 1987-ben. 1988-ban történt olyan bagi, hévízgyörki ügyeket említ, amelyek felbolygatták a két község életét, s amelyek nem voltak mentesek a korrupciótól sem.) Miközben voltak, akiket az ügynél alaposan megrángattak, a hévízgyörki születésű Fercsik Mihály, a Pest Megyei Hírlap hasábjain rendkívül megható cikkeket írt, úgy általában, a társadalmi tulajdon védelméről, az emberi tisztességről, a becsületről és a fák rügyezéséről. Miközben idegen írók és újságírók írtak az itteni kemény diktatúráról, ő írt úgy általánosan nagy-nagy közösségi megmozdulásokról. De írtak ők a polgármesterrel közösen papról is, csupán saját életútjukat még ez ideig nem írták meg. Ezek az emberek Hévízegy gyáll ismerős család meghívására. S amikor Natália felhúzta a védőhuzatokat a bútorra, aligha gondolta, hogy soha, vagy legalábbis nagyon sokáig nem látja viszont sem a bútorait, sem a házukat, s még kevésbé Ungvári. — A beosztásukból következtetve nem voltak politikailag zaklatva. Viszonylag jól éltek. Akkor miért maradtak Magyarországon? — Az egész eddigi életünket valami kettősség határozta meg, amit csak az érthet, aki benne élt. Napközben orosz vagy, oroszul beszélsz, sőt egy adott pillanatban arra döbbensz rá, hogy már oroszul is gondolkodok Aki boldogulni akar, rá van kényszerítve erre a szerepre. Ehhez jön pluszba, hogy az ember féken kell tartsa a nyelvét, kétszer is meggondolja, mielőtt kimond valamit. Igaz, olt is sokat változtak a dolgok az utóbbi időben. Ennek ellenére szinte hihetetlen volt, hogy egy olyan élettérbe csöppentünk, ahol csak magyarul beszélnek körülöttünk, s ahol először tapasztalhattuk, hogy milyen a szó szerint vett demokrácia. Csodálkozva bámultuk a kirakatokat, órákig válogattunk a könyvesgyörkön a rendszerváltozás legfőbb letéteményesének kiáltják ki magukat! A gyűlölködésüknek tudható be, hogy a polgármester az iskola igazgatójával szemben nem „egy pert”, hanem hármat veszített el, a falu viszont több százezer forintot. A polgármester törvényességi jelzéseimet figyelmen kívül hagyta, és a nyugdíjkorhatárt elérő igazgatónak másfél hónappal megbízatása lejárta előtt — képviselő-testületi határozat nélkül — felmondott. A hatalom megszállottjait azonban hidegen hagynak mindenféle szakmai szempontok. Látván azt, hogy elhatárolom magamat az effajta csoportoktól, alkalmatlanságot és összeférhetetlenséget hirdettek. A hévízgyörkiek azonban látják azt is, hogy ki az, aki annyi embert (orvost, pedagógust, intézményvezetőket) alkalmatlannak minősített. A hévízgyörki emberek tisztán látják, hogy Hévíz- györkön kik az összeférhetetlenek, és a korábbi években kik miatt távoztak rendkívül tehetséges szakemberek. Fercsik Mihály és Tóth Tibor rendkívül sok időt és energiát fordított a polgármesteri szék állandó védelmezésére, s amikor Bazán István a polgármesteri hivatalban, ügyféli minőségben megjelent, már a „visszarendeződés veszélyét” látták. De miféle visszarendeződés lehet ott, ahol a rendholtokban. Aztán, amikor letelt a vakáció, és pakolni kellett, egyöntetűen döntött a család: maradunk, nem megyünk vissza Ung- várra. A férjem is, én is azt mondtuk, ha eleinte nehéz is lesz, de a két- kislánynak, Krisztinának és Gabriellának nem kell megélniük a nagyszülők és a szüleik kisebbségi sorsát. Remény és mosoly [ Simon Béláné három tudományos fokozattal pedagógus a gyáli Bartók Béla Általános Iskolában. A napközis gyerekekre ügyel fel. A havi bére rámegy az albérletbe. Simon Béla elektromérnök és bűnügyi szakértő, egy műanyagipari kft.- ben dolgozik mint segédmunkás. Három műszakban. Hogy meddig? E sorok írójának másfél évig húzódott a diplomahonosítása. A Simon házaspár is erre vár. Na és persze az állampolgárság rendezésére. — Nem bánta meg? — kérdem az őszülő hajú fiatalasszonytól. — Kissé elhamarkodtuk. Előbb pénzzé kellett volna tegyük a házat, meg mindent. S csak aztán jönni. Ezt megbántuk. De hogy eljöttünk, azt nem. — Nincs honvágya? — Álmomban gyakran járok Ungváron, a házunk kertjében vagy a szobákban. De egyszer majd ez is elmúlik. Az új élmények feledtetik a régit. Elmúlik. Mint a kezdeti feszültség, amivel leültünk beszélgetni. Búcsúzáskor Natália már mosolygott. — Szeretném, ha majd újra találkoznánk. De már a saját házunkban. Hogy Gyá- lon, vagy máshol? Az mindegy. Csak itt legyen Magyarországon. Matula Gy. Oszkár szerváltozás még be sem következett! Végképp olajat öntöttem a tűzre, amikor voltam bátor — belső ellenőrzésem során — megállapítani, hogy a polgár- mester olyan személytől „vásárolt” földterületet, aki a szerződés kelte előtt már több éve halott volt. A földterületért a pénzösszeget viszont az általa megadott névre és címre elutaltatta. Az egész többi dolog csupán porhintés, a csoport hajszájának elleplezésére, a lényeg elfedésére irányul. Biztos vagyok abban, hogy a mi hévízgyörki újságírónk ezen írásomat olvasva rögtön írógéphez ül, válaszcikkeket fogalmaz meg, amelynek aláírásához talál még egy-két balekot. De közlöm, ez volt az utolsó, hogy a Pest Megyei Hírlapban reagáltam mocs- kolódásukra. A rám szórt rágalmakért bíróság előtt kell felelni az elkövetőknek. Deme Viktória jegyző ★ — Polgármester Úr! A Deme Viktória jegyző asz- szony által említettek akár súlyos vádakként is felfoghatók. Menjünk végig sorra rajtuk. Hogy is volt azzal a teleküggyel? — A szóban forgó telket az önkormányzat vette, arra szükség volt, a vásárlást a képviselő-testület megszavazta. Valóban, tulajdonjogilag tisztázatlan helyzetű telekről van szó, de az az állampolgár — Álom, álom, édes álom. Mondhatjuk, légy inthetünk sokféle évtizedes vágyainkra. Nem minden sikerül az életben. Az sem feltétlenül, hogy a vizek hátán ringassa magát az ember, egy jóféle motorcsónakkal. Turóczi Lajos nemrég a Magyar Természetbarát Szövetség képviseletében látogatott el a Közép-Du- navidéki Intéző Bizottság testületi ülésére, ahol a dunai vízi turizmus helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről adott tájékoztatást, E sportág híveinek reményeivel kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy általában sincs még kimunkálva nálunk a szabadidősport és a rekreáció, vagyis az energiánkat újratermelő pihenés pénzügyi támogatásának teljes rendszere, A széles víztükör azonban csalogat. Folyóparti településeinken elképzelhetetlen, hogy ne szálljanak hajóra hol többen, hol kevesebben. Bár a gyengülő életszínvonal következménye, hogy sokan az olcsóbb sportokat űzik szívesebben, a vízi túrázás iránt is nő az érdeklődés. Arra tippelnek, hogy a közelgő világkiállítás, valamint a Duna—Rajna—Majna-csator- na megnyitása fellendíti ezt a sportágat. Különösen a jacht- és motorcsónak-forgalom élénkül majd meg. rokoni viszonyban áll a tényleg évekkel ezelőtt elhunyt eredeti tulajdonossal —, aki a vételárat felvette, rendelkezik egy érvényes adásvételi szerződéssel. Tény, hogy ez az ügylet támadható, a telek viszont olyan helyen van, hogy amennyiben nem tudjuk megvenni, nem tudunk parcellázni. Lehet, hogy a törvény betűje szerint megszegtük az érvényes szabályokat, de ez nem „ügy”, akkor lesz a&zá, ha valaki feljelent bennünket. — Az idézett levél önt úgy emlegeti, mint aki maga is közreműködik a helyi közvélemény megosztásában. — Lassan évtizede minden hévízgyörki ügy mögött az egykori iskolaigazgató, dr. Bazán István áll. Magam akkor sem tartoztam a holdudvarához, amikor párttitkárként élet-halál ura volt az aszódi járásban, most sem tartozom oda. Fercsik Mihály köztiszteletben álló ember, sosem tapasztaltam, hogy ártani akart volna a falunak, a közösségnek. — A jegyző asszony bizonyos perek elvesztését említi Bazán István nyugdíjazásával kapcsolatban. Valóban olyan súlyos veszteség érte a községet? — Ma is állítom, a pervesztéseknek Deme Viktória az oka, neki kellett volna figyelmeztetni a hivatalnokokat. engem, a szabályok, rendeletek szigorú betartására. Nem ért olyan nagyon súlyos kár bennünErre számítva, ki is dolgozták azt a javaslatot, amit a KDIB elnöksége is magáévá tett. Ezek szerint, a nemzetközi vízi turizmus fejlődésének egyik követelménye, hogy a magyar szakaszra érkező kishajósoknak ne kelljen kiszállniuk például Dunakiliti térségében, hanem vízen történjenek meg a hivatalos formaságok. Egyéb intézkedések sorában több kulturált táborhelyet kell létesíteni. A folyó Pest megyei szakaszán ezek között Zebegény- nél a Kis-szigetet, Viseg- rádnál a szentgyörgypusz- tai autóspihenőt, továbbá a tahi híd környékét, Szentendrén az ötös és kilences folyami kilométer tájékát, Vácnál a Pokol csárdát, Surány, Horány és Göd térségét, a ráckevei Duna-ág- ban a Kvassay-zsilip környékét javasolják. Ez utóbbi helyen kajakos, evezős versenypálya kialakításával. Az indítvány szerint a Duna-parti kempingekbe a vízről is bejárót kellene kiépíteni. Halaszthatatlan a kisoroszi kemping komfortossá tétele. A jachtkikötők melleit egyébként szokás szerint kiépítik a szervizállomásokat, a benzintöltő helyeket. Egyelőre persze, még csak külföldön. K. T. I. két. már csak azért sem, mert az önkormányzatok pénzügyi rendje ma is elég szigorú, az intézmények dolgozóinak bérkeretét — mondjuk — járdaépítésre nem használhatjuk. — Lapunk arról is hírt kapott, hogy ön a közelmúltban karhatalommal eltávolíttatott egy kerítést, amivel — állítólag — birtokháborítást követett el az önkormányzat égisze alatt. — Ezt a dolgot vállalom! Az úgynevezett Kisközről van szó, hetven éven át azon keresztül közelítették meg a hévízgyörkiek azokat a kertjeiket, amelyek közvetlenül a település mellett vannak. Februárban ott az egyik állampolgár kerítést épített, megszegve ezzel a már szinte törvénnyé kövült erős szokásokat. Lényegében a község lakói által természetesnek tartott jogrendet állítottuk vissza. — Levelének végén a jegyző asszony bírósági eljárást emleget. — Állunk elébe! Újra kell szerveznünk a magyar falvak közéletét, s ez nem megy súrlódások nélkül, Az se.m biztos, hogy az ön- kormányzati törvénynek minden sora jó, alkalmazható. Bizonyos értelemben kísérleti ez a négy év. Lehet, hogy itt-ott hibázunk, s ezeknek bírósági eljárás a vége — ám legyen. Egy községnek egy emberrel szemben manapság már lehet igaza. (Lapunk ezzel lezárta az újabb hévízgyörki ügyet. Mivel Deme Viktória engem személy szerint is említ levelében, minden személyeskedést elkerülve, a következőkkel kell kommentálnom a levél reám vonatkozó részét: amint elkezdtem foglalkozni az üggyel, szinte azonnal táviratot küldtem a jegyző asszonynak, dátummal, órával jelezve az időpontot, amikor beszélni szeretnék vele. Házába nem tudtam bejutni. H. Z.) Hegyes Zolíán dúltak Magyarországra, Utoljára Hévízgyörkről- Ellen vélemény és válasz -
