Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
NEM MEGOLDHATATLAN Mást és jobbat akarnak A szétválás és újrakezdés mindig nehéz. Hogy sokan mégis szívesen vállalják a többletterheket, annak oka az immár jogosan megszerezhető önállóság csáberejének tudható be. A Dózsa Ipari Szövetkezetből július elején kiváló 197 tag is tudta, lerobbant alapokról kell majd indulniuk, ellenben a maguk urai: új típusú szövetkezetüket a saját képükre építhetik. Belevágtak tehát, s megalakították a Dömsödi Ipari Szövetkezetét. FELÉLTE VAGYONÁT A szétválás nem ment könnyen. Mint Barnaji László, az új szövetkezet igazgató-elnöke mondja, nagy ellenállásba ütközött a terv, hiszen a volt vezetők érdekeit sértette. Nem látszott azonban más kivezető út, a régi felállásban nemhogy csökkentek volna, de növekedtek a veszteségek, a tavalyi évben például hetvenmillió forintra rúgtak. Nem sikerült megvalósítani az 19í!9-ben elhatározott terveket, pedig azt remélték, hogy a mezőgazdasági téesztől különváló, csak ipari tevékenységgel foglalkozó szövetkezet könnyen „ledolgozhatja” az eddig képződött veszteségeket. Nem így történt. A belső, adminisztrátori apparátus leépítése nem volt eléggé radikális, holott mindenki tudta: fenntartásához legalább félmilliárd termelési érték kellett volna. Nem hozott pozitív változást a kft.-k megalakítása sem, sőt. A szövetkezet olyan előnytelen szerződéseket kötött a társaságokkal, s olyan magas bérleti díjakat kért eszközei használatáért, amivel formálisan más telephelyre üldözte a kft.-ket. Szép lassan a szövetkezet felélte saját vagyonát, a 490 millió forintos, könyv szerinti vagyonértéknek mindössze húsz-huszonöt százaléka működött, a többi holt tőke volt. A nagytanyai épület- együttes, a Kossuth Lajos utcai irodaépület kihasználatlanul vitte el a forintokat, s még csak remény sem látszott az eredményes működtetésre. Mindezek a jelek már előrevetítették az elkerülhetetlen csődhelyzetet, mely be is következett. A százhúszmilliós kintlévőséggel szemben 150 milliós adósságot halmozott fel a szövetkezetnek, ami még önmagában nem tragédia, ha lett volna program a kilábalásra. Ennek híján azonban bekövetkezett a kenyértörés. PIACOT IS HOZNA A közel kétszáz kiváló tag a nagytanyán kezd új életet, amelynek százmilliós vagyonértékét fedezi a tagok vagyonrészeiből összeadódó mintegy 110-120 millió forint. Három kft. és a visszatelepített régi üzemek indulnak újra: részletesen kidolgozott üzleti terv szerint. Első lépésként új munkahelyek teremtésére pályáztak, illetve a tartós munkanélküliek foglalkoztatásával — lévén az ő munkabérük nyolcvan százalékát egy évig a megyei munkaügyi központ fedezi — jelentős önköltség- csökkentésre számítanak. Mindenképpen az a törekvés, hogy Dömsödön és környékén valamelyest enyhítsék a már-már katasztrofális foglalkoztatási gondokat. A mai piaci kilátásokat felmérve, több profilt indít a szövetkezet; elsősorban a gázkészülékek és a hegesztőpisztolyok javítására, az öntászetre, a forgácsolásra s a varrodára helyezik a súlyt; a műanyag- és a szerszámüzem jövője még kérdéses. Azonban azt már a tervek készítésekor is látták, tőkeerős partner nélkül illúzió a talpon maradás. Ezért határoztak egy vegyes vállalat létrehozása mellett — nyugati befektetővel. Az öntödére alapozva jönne létre az együttműködés, s a partner nemcsak gépeket, eszközöket és munkát adna, de piacot is biztosítana. A munka már megkezdődött, ellenben a szövetkezeti adósságból átvállalt rész kiegyenlítése még hátravan. Most tárgyalnak az adósokkal, s hitelezőikkel — ez érthetően keserves része a folyamatnak. A közel hu- szonnyolcmillió forintos adóssághányad mintegy hetven százalékának visszafizetését garantálják jövő év végéig, erre az értékesíthető eszközök jelentenek fedezetet. A TAGOK ÉRDEKE Az új szövetkezet vezetője szerint, még ha hegyekként tornyosulnak is a gondok, nem megoldhatatla- nok. Ha értelmes a koncepció és megvalósítható az üzleti terv, akkor az emberek mindent elkövetnek. Remélhetően rendeződnek a régi és az új szövetkezet között fennálló vitás kérdések, s a sok személyeskedés és gáncsoskodó ellenségeskedés után végre tárgyalhatnak. A szövetkezet tagjainak kívánja ezt az érdeke, akik kiválásukkal is jelzik: mást és jobbat akarnak. S akik egyben azt is remélik, a majdani új munkaalkalmakkal a térség helyzete is javulhat. — vasvári — ÚJ KONZERVGYÁR NAGYKŐRÖSÖN Franciákkal új piacokra (Folytatás az 1. oldalról.) Tömpe István, a Daiwa— MKB elnöke elsőként cége tevékenységéről szólt. „A Daiwa a második legnagyobb értékpapír-forgalmazó társaság Japánban, ők és a Magyar Külkereskedelmi Bank a két fő alapítónk, de szerényebb kötelezettségvállalással ott találjuk a Magyar Nemzeti Bankot is. Az ok világos: a magyar tőkemozgás jelentős része a távol-keleti szigetországhoz kapcsolódik. Cégünk tevékenységének egy része az értékpapír-forgalmazáshoz, másik a privatizációhoz kapcsolódik. Ott vagyunk a tőzsdén, kincstár- jegyet, államkötvényeket, más kötvényeket forgalmazunk — a csak ezzel foglalkozó cégek között az első helyek egyikén. De foglalkozunk új termékekkel, tehát szervezett kötvénykibocsátásokkal is, hiteleket szervezünk, sőt újabban városi kötvények kibocsátását is elvégezzük — természetesen megbízás alapján. A privatizációval is foglalkozunk, itt az a célunk, hogy a cégnek megfelelő stratégiát dolgozzunk ki. A Nagykőrösi Konzervgyár privatizációjával kapcsolatos tevékenységünk nekünk is nagyon fontos. Eddig ugyanis szinte csak a már teljesen leromlott kondíciójú vállalatok kerültek privatizációra, s a körösi kivétel. A vezetés tudatos munkájának eredményeként mindenképpen a mértéktartó vállalkozások közé tartozik. Ezt piaccal is sikerült elismertetni. A Bon- duelle céggel folytatott tárgyalások alkalmával felmértük, megismertük a franciák üzleti' gondolkodását, filozófiáját. Ezt kellett összehangolni a nagykőrösi potenciállal, ráadásul márkavédelmi problémákat is meg kellett oldani. Ez sikerült, sőt a maradék gyárrész nincs elvágva a további privatizációtól. A Daiwa—MKB éppen ebben érdekelt, hiszen díjazásunk is ennek megfelelő: alapdíj- és sikerdíjrészekből áll. Számítunk tehát a további egy ü t tműködésre.” Az aláírási ceremónia után Jean-Yves Livet urat, a Bonduelle cég képviselőjét terveikről kérdeztük. „Termelőcégként most jelenünk meg először Ke- let-Közép-Európában azzal a határozott szándékkal, hogy komoly beruházásokat vigyünk véghez. Az itt gyártott termékeket egyfelől Magyarországon, másfelől a kelet-európai piacon szeretnénk értékesíteni. Kereskedelmi képviseleteink máris jelen vannak Lengyelországban, Csehszlovákiában, de tervezzük a skandináv piac meghódítását is. Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik — mezőgazdaságát, élelmiszer- iparát tekintve is —, a Nagykőrösi Konzervgyárnak igen egészséges a pénzügyi háttere is. Magyarországon stabil a politikai rendszer, gazdasági téren pedig a térség legnyitottabb országa abban az értelemben is, hogy a leginkább képesek a nyugati munka- módszerek elsajátítására és befogadására. Ebben az évben viszonylag szerény termelési programmal kezdünk, ennek időbeli indokai vannak, de az elkövetkező Jó jelek a holnapra A HELYIEKET IS ÖSZTÖNZIK Itt az idegenforgalomnak hagyománya van. Ha megkapják a pénzt, ebből a vál- -• -- lalkozókat segítik (Vimola Károly felvétele) A türelemmel társuló kitartás jutalma általában nem marad el — jól jár, aki erre a lapra tesz. A „nagykorúvá” vált Apaj- puszta önállósága második évében legalábbis önmérséklettel értékeli dolgait: hiszi, ha ma nehéz is, holnap talán jobb lesz. — Egyelőre súlyos gondokkal küszködünk — magyarázza Hubay Ádám polgármester —, a falu közel hétszáz munkaképes korú lakójából százan állástalanok, s ezzel bizony a hátrányos helyzetű települések közé kerültünk. Itt helyben a Kiskunsági Állami Gazdaság adott az embereknek kenyeret, ma azonban inkább elbocsátás van, mint felvétel. Hasonló a helyzet a környéken is: Dömsödön a szövetkezetek sorra leépítik a létszámot. Budapestről pedig jobb nem is beszélni: az a dolgozó, akinek utazási hozzájárulást kell fizetni, szinte biztosan az elbocsátandók sorába kerül. Ugyanakkor nincs igazi bázisa az egyéni gazdálkodói réteg kialakulásának sem. Itt a régi világban cselédek éltek, ma legfeljebb a gazdaság alkalmazotévekben szeretnénk megháromszorozni a termelést. A jelenlegi körülmények között kénytelenek vagyunk a szezonális foglalkoztatáshoz visszatérni, de meg vagyunk arról győződve, hogy a termelés későbbi felfuttatásával. pz állandó jelleggel foglalkoztatottak száma is növekedhet. A vezetésbe nyugati menedzsment módszereket vezetünk be Ahhoz ragaszkodunk, hogy a vállalatot magyarok irányítsák. A négy legfontosabb vezető — a vezérigazgató, a pénzügyi igazgató, a termeltetési igazgató és a műszaki igazgató — helybeli.” (Dr. Ábrahám Tibor, Szokonya István, Gáspár József és Bencsik Géza a négy poszt betöltője.) A Bonduelle-csoport filozófiájának a lényege az is, hogy célkitűzése a vezetéssel közösen történik, de a megvalósításban a leányvállalatok teljes önállóságot élveznek. Érezhető megkönnyebbülés mutatkozott Görbe Ferenc arcán is. A vezérigazgató az elmúlt hónapokat szinte a gyárban töltötte, ki tudja, hány órát dolgozott azon a megoldáson, amely úgy a dolgozóknak, mint a gyárnak a lehető legjobb rövid és hosszú távon egyaránt. Most csak annyit mondott, készül a következő feladatra — hiszen várják a fémcsomagoló-gyártás privatizációs ajánlatát is. Ballai Ottó tai jogosultak húsz aranykorona értékű földre, ráadásul a házakhoz tartozó telkek is kicsik, kertvárosi jellegűek — farmergazdaságok létrehozására alkalmatlanok. Egyedül a turizmusban és az idegenforgalomban van jövő. Ezt az üzletágat azonban nemcsak érdemes, szükséges is fejleszteni. A falu most pályázott a hátrányos településeknek adható maximum félmillió forintos támogatásra: ha ezt megkapnák, ebből a vállalkozókat kívánják segíteni. Kifejezetten a vendéglátás feltételeit szeretnék javítani: a lovasprogramokra évente általában húszezer vendég látogatott Apajra, itt az idegenforgalomnak van hagyománya. Most már csak az szükségeltetik, hogy az itt élők is — képletesen és jelképesen — kinyissák kapuikat. Eddig nem voltak részesei a turizmus előnyeinek, igaz, gondjainak sem. Mostantól más a képlet, a megélhetési gondok kényszerként hatnak, s közreműködést kívánnak. Nagy baj viszont, hogy az átlagembernek nincs befektethető pénze, így sokan *- bár szeretnének — nem vállalkoznak. Ennek ellenére Apajon viszonylag jól strukturálódott a magánszféra: a közértestől a zöldségesig és a cipőboltostól a kőművesen át a víz- és gázszerelőig különféle szolgáltatások működnek a faluban. Most mindenki a bank-' házi reptér megnyitásában bízik — erről szeptemberben születik döntés —, ez óriási lehetőség a munka- alkalmak bővítésére. Hasonlóképpen az állami gazdaság privatizációja is jő jel; egy angol befektetőcsoport lesz a vevő, s ígérete szerint a mezőgazdásági termelést fejleszti. A repülőtér megnyitásának hírére a telekárak máris megugrottak, jóllehet Apajon ipartelepítési célra is akarnak majd területet értékesíteni. Természetesen nemcsalc idegen vállalkozókat várnak, de a helybélieket is ösztönzik termelő magánvállalkozások létrehozására. S ha ma nehéznek is tűnik a kezdet, csatlakozva az úttörő idegenekhez, talán a helybéliek is megtalálják helyüket. És biztos kenyerüket. Va. fi. RT.-K, KFT.-K ALAKULNAK, VÁLLALATOK - MEGSZŰNNEK Az idén az év első felében továbbra is dinamikusan emelkedett a gazdasági szervezetek száma. A Központi Statisztikai Hivatal ebben az időszakban 10 223 jogi személyiségű cég alapítását jegyezte be, ezek közül több mint 9300 új alapítású volt. Ugyanebben az időszakban 685 gazdasági szervezet szűnt meg, ezek 2 százalékát felszámolták, 31 százalékuk úgy döntött, hogy semmilyen más formában nem folytatja tovább a tevékenységét, 67 százalékuk más gazdálkodási formában működik tovább. Az új cégek közt változatlanul a legtöbb a korlátolt felelősségű társaság, az első félévben 9630 kft. alakult. Ezenkívül számottevő növekedés tapasztalható a részvénytársaságok körében, míg a szövetkezetek és vállalatok alakulása csökkenő tendenciát mutat. A megszűnt cégek többsége vállalat. A vizsgált időszakban a megszűnt gazdasági szervezet 43 százaléka vállalati formában működött. A változások eredményeként a jogi személyiségű gazdasági szervezetek száma június végére több mint, 62 ezret tett ki, ami másfélszerese az előző év azonos időszaki adatainak. A cégek 84 százaléka gaz- dsági társaság, ezen belül a legnagyobb részarányt a kft.-k teszik ki. A szövetkezetek száma és részaránya összességében stagnál, s tovább apad az úgynevezett hagyományos formában működő vállalatok köre, részarányuk a gazdaságban ma már mindösz- sze 3,2 százalékot tesz ki. A statisztikai kimutatás szerint júniusban tovább emelkedett a csődeljárások száma, a hónap végére meghaladta az 1300-at. A csődeljárás alá vont cégek közül a legtöbb az 51—300 főt foglalkoztató vállalkozás, de viszonylag magas a 20-nál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégek aránya is ebben a körben. SMdsB.5
