Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
Évközi tizenhetedik vasárnap TEMPLOMEP1TO AMERIKAI FIATALOK A kérő imádság Megismerés és szolgálat Családpasztoráció Mindenki fontos Magyarországon az elmúlt negyven évben, a papok és hívők között fal emelkedett — mondotta Ács István segédpüspök, a Magyar Katolikus Konferencia családpasztorációs megbízottja, aki a közelmúltban a müncheni Széchenyi kör meghívására tartott előadást a helyi magyar katolikus misszióban. A segédpüspök alapvető különbséget vélt felfedezni az egyház és az 1945 utáni rendszer emberfelfogásában, mondván: ... a kommunista rendszerben az elhasznált embereket eldobják, pedig Isten számára mindenki fontos, senki sem selejt. Egyházi vonalon úgy lehet eredményt elérni, minden embert meggyőzünk fontosságáról és arról, hogy valahová tartozik. Arra kell törekedni, hogy az egyházközösségek egyetlen családdá váljanak, ahol mindenki fontosnak és értékesnek érzi magát — közölte Ács István. Elmondta: Magyarországon a katolikus egyház nyolc éve végez családpasztorációs munkát, de gond a magyarországi paphiány. Felvetette, hogy a család- pasztorációba teológiai vég zettségű laikusokat is von janak be. . Sokan panaszkodnak, mert kérő imáik nem nyernek meghallgatást. A mai kis példabeszéd (Lk 11,1-13) és az azt követő tanítás eligazítást nyújt életünknek erre a sokszor érthetetlen, kínzó kérdésére. Figyel-e reánk Isten, hallja-e kérő szavunkat? Látja-e betegségeinket, testi-lelki nyomorúságunkat, az éhezőket, hajléktalanokat, kisemmizetteket ... ? A példabeszédben szereplő barát nem jóságból, nem szeretetből ad kenyeret a zörgetőnek, hanem egyszerűen azért, mert megunta a folytonos zaklatást. „Gonosz” létünkre is igyekszünk jól ellátni szeretteinket (kő-kenyér, hal-kígyó hasonlat erre utal). Sokszor tapasztaljuk, hogy a legrafináltabb, legmegrög- zöttebb bűnözők is menynyire ragaszkodnak családjukhoz ... Ha tehát a bűnös ember sem feledkezik meg gyermekeiről, menynyivel inkább gondol ránk a Mennyei Atya, aki a legnagyobb ajándékot adja, a Szentleiket. És itt gondolkodjunk el egy pillanatra. Miért pont a Szentlélekről szól Jézus mindennapi gondjaink említése után? Éppen azért, mert azt szeretné, hogy életünket, problémáinkat új megvilágításban tudjuk szemlélni. Ha a legnagyobb jót kérjük — és ezáltal mintegy „megfordítjuk” imádságunk rendjét —, akkor az ű világosságában másképp, tisztán látjuk kéréseinket, szükségleteinket. Sok minden letisztul, sok minden eltűnik, sok min dent másképp kérünk majd. Lehet, hogy nem is volt szükségem arra, amit kértem. Az is lehet, hogy embertársam számára káros lenne a kérésem teljesülé se. Nem veszi el a Mennyei Atya tőlem ezt, vagy azt a terhet? Lehet, hogy ebből majd valami nagyobb jó származik ... És a legfontosabb: a Lélek által megtisztított imádságomban megpillanthatom a lehetőséget: én hogyan enyhíthetek a fájdalmakon, a magányosságon, mindenfajta szenvedésen. Soha nem feledhetjük: minden imának a Miatyánk szellemében kell megszületnie. Legyen meg a te akaratod! Molnár Béla lelkész Máriabesnyő Zarándoklat A váci egyházmegye szokásos Kalász zarándoklatát ma, július 25-én, szombaton tartják Máriabesnyőn Délelőtt 10 órakor Keszthelyi Ferenc megyés pünpöik szentmisét mutat be, majd a körmenetet vezeti. Déli 1 órakor nagygyűlést tartanak. Az előzetesen bejelentett kislányok köszöntik a Szűzariyát, az édesanyákat és a nagymamákat. A dunavarsányi református templom előtt, s kertjében ottjártunkkor nagy volt a sürgés-forgás. Kerítést festettek néhá- nyan, mások az épület ereszcsatornáit vonták be új színnel. A szorgoskodók csaknem mind fiatalok. A beszélgetéskor magyar szavak angollal keveredtek. Dr. Bóna Zoltántól, a délegyházi református lelkipásztortól tudtuk meg az előzményeket, azt, hogy az amerikai tizen- és huszonévesek hogyan kerültek id.', miért vettek részt a felújítás munkálataiban. — A Református Világ- szövetség — mondta a tisz- teletes — vagy öt-hat esztendeje kezdeményezte azt, hogy világméretekben alakuljanak ki testvérkapcsolatok az egyházközösségek között. Mindez amolyan adminisztratív dolognak indult, amit az idő, a kapcsolatok lassan lélekkel töltöttek meg. Mi kaptunk egy címet New Yersey-ből, a wickoffi református gyülekezettől. Megírták, szívesen ellátogatnak hozliában, s most eljött Magyarországra. *— Miért vállalja mindezt, s mi motiválja utazásait? — tettük fel a kérdést. — Számomra ez szolgálat, — válaszolt — és egy : ismeretlen kultúrával való megismerkedés lehetőségét rejti magában az. utazás és a munka. Ügy érzem, mi óvóhelyen élünk, s ebből szeretnénk kijönni, több mindent megismerni. — Milyen benyomásai vannak hazánkról? — Nyugodt, békés, pasz- ■ torális — hangzott a feleiét. — Az emberek kedvesek, barátságosak, nagylelkű vendéglátók. Azután folytatták a munkát, * jókedvűen. Bizonyára sok új élménnyel gazdagabban tértek vissza otthonukba. A két magyar településen pedig megőrzik ittjártuk kedves emlékét mindazok, akik találkoztak velük. S persze, az általuk lefestett kerítés, vagy a fa’ is rájuk emlékeztet majd, meg az összefogásra, a segítőkészségre, ök pe- üig mennek tovább, újabb országba, más egyházköMártírokra emlékeztek Cegléden Emelkedett lélekkel Festékkel felszerelve munkába indulnak a lányok (Vimola Károly felvételei) Az Erdélyi Gyülekezet megnyitotta a Reménység Szigetén az erdélyi betegek és kísérőik részére betegszállását. A volt katonai tábor a szeretet kikötőjévé változott. Csíkszeredáról súlyos beteg kislány érkezik, ölben hozzák be a szülei. Reménykedve kérdik: ugye ittmaradhatunk, amíg leányunk sorsa eldől? A kislányt már megoperálták. Nyolcórás műtéttel. Á szülőknek legalább három hétig itt kell maradniuk, ám most már boldogan csillog a szemük: a magyar orvosok megmentették lányuk életét. Kemény munkásembert támogat be társa Kovász- náról. . — Cukorbeteg szegény, a múlt héten hirtelen elvesztette a szeme világát. Siettem vele idáig, hátha segítenek rajta. A vizsgálat már másnap megkezdődik, a kísérő itt marad pár napig, hátha hazaviheti egészségesen a barátját. Ahogy telnek a napok, égy fogy el a pénzük, s az otthonról hozott élelem. Ezért fontos, hogy legalább naponta egyszer meleg ételt adjunk betegeinknek és kísérőiknek. Arra kérjük az emberséges, jóindulatú honfitársainkat, hogy tartós élelmiszerrel (zsírral, liszttel, cukorral, szalonnával, tésztával, lekvárral, vágni való eleven háziállattal), segítsék a telep élelmezését. Gondnokaink azt mondják, hogy 10-15 juhot is el tudnának tartani a négyhektá- ros területen. Pénzadomány, vagy nem romló élelmiszer csomagban az Erdélyi Gyülekezet címére küldhető: 1146 Budapest, Thököly u. 44. Ha egy-egy szomszéd, rokon összefog, gépkocsival közvetlenül a telepre küldhetik adományukat. (Az Örs vezér teréről Kőbánya- Éles sarok felé haladva, az Áfor-benzinkút után balra az első úton mintegy 800 méter után megtalálják a Reménység Szigetét). Több- gyermekes gondnokaink egész héten állandó szolgálatban bármikor fogadják az adományozó látogatókat. Németh Géza lelkipásztor A katolikus népi vallásosság tárgyai Tiszaörsön és környékén címmel álló egyházi múzeumi kiállítást nyitottak meg a tisza- örsi Kanizsay-’kápojnában. Az 1854-ben épült felújított kápolna falai között a katolikus népi vallásosság szokásait idéző múzeumi dokumentumok és kegytárgyak láthatók, amelyeket a megye múzeumi munkatársai és az egyház papjai közösen gyűjtöttek össze a 700 éves Tiszaörsön és a környező településeken. Az értékes gyűjteA régi zsinagógához képest a mostani szerény gyülekezeti ház Cegléden, a Damjanich utcában. Lakóházból átalakított hely, ahol az összegyűltek emlékeztek. A tóraszekrény két oldalán a mártírünnepen dr. Raj Tamás főrabbi és Fekete László főkántor állt őrt. A szemem két néven akad meg: Ádler Endre és Winkler Edit; igen, a falon látható mártírok névsorában az első és az utolsó, aki innen indult, helyesebben menybe a vallásos családi események — születés, keresztelés, bérmálás, házasságkötés, temetés —, egyházi szertartásainak megannyi kelléke került. A múzeummal egy időben avatják fel a kápolnához vezető stációk tizenkét állomását, amelyet Pogány Gábor szobrászművész restaurált. A tiszaörsi katolikus múzeumot, követően a református egyház nyitotta meg a Tisza-tó térségének második vallástörténeti múzeumát Tiszainokán. lésbe. Több mint hatszáz név, valamint az a több mint háromszáz felnőtt és gyermek, akinek az útja hasonló volt. Megrendült ember szólt az összegvűltekhez Weisz Jenő személyében, aki szomorúan utalt arra, hogy a híveik csak egyre fogyatkoznak; hol nagyon is várható; hol váratlan halálozások ritkítják a hívők sorait. Raj főrabbi beszédében a Mózes-könyv 17. fejezetének epizódját idézte, amikor a csapás idején Áron a nép közé vegyült. „Megfüstölte és feloldozta a népet. S amint' olt állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott...” — Áronokra lett volna szükség — mondta —. akik az élők-és a holtak közé állva, tették volna dolgukat, épp az elveszítés éveiben. De ez már néni történhet meg, csak a hagyomány lángja tehet valamit az elhunylak emlékéért. Bizonyára onnan fentről.ők is csak azt akarhatják, gazdagodjanak a hívek, hogy az emlékezés lángja mindörökké loboghasson! A főkántor siratóéneke után emelkedett szívvel Zendült a káddis, amely több mint kilencszáz környékbeli és ceglédi emlékére, s nyugodt túlvilág! létére fakadt. S. D. zánk héhányan és segítenek délegyházi templomunk építésében. Tízen érkeztek július 12-én, és ma, 25-én utaznak haza. Fiatalok, egy középkorú tanárnő a vezetőjük. Mivel a dunavarsányi templom renoválása is most volt soron, ebbe a munkába is bekapcsolódtak. öt családnál szállásoltuk el őket, mindkét te- leoülésen. Idejük egy részében itt, másikban ott dolgoztak, persze maradt elegendő arra is, hogy megismerkedjenek a magyar helyzettel, szokásokkal, kultúrával Ilyen irányú programokat is szerveztünk számukra. Más, helyi családokat is bevontunk a vendéglátásba, ahol a vacsorát költ- hették el. Tettük ezt abból a megfontolásból, hogy minél több emberrel ismerkedhessenek meg,. s nyerjenek bepillantást az otthonokba, a családok életmódját-'. Az utazásuk célja ugyanis elsősorban az, hogy ezekkel a - találkozásokkal, kulturális élményekkel gazdagítsák a fiatalokat. Természetesen helybéliek is bekapcsolódtak a tennivalókba. Az amerikai fiúk egyike, Matthew Boultaen elmesélte, rendszeresen eljár nyaranként más egyház- közösségekhez is. Volt már a Dominikai Köztársaság- ban, Porto Ricóban, Angzösségbe, további találkozókra. J. Szabó Irén Megszépül az esőcsatorna A cím alatti képen: néhány perces eszmecsere a munka szünetében Bóna tisztcletes és Matthew Boultaen között robogott a megsemmisüÁllandó kiállítás a kápolnában Népi vallásosság A SZÜRETET KIKÖTŐJE A REMÉNYSÉG SZIGETÉN „Éhes voltam — ennem adtatok”
