Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

Megszépült az öreg hajlék A Körösi út legelején álló ház díszes homlokzatát mintaszerűen tatarozták. Érdemes gyönyörködni benne, ajánljuk figyelmükbe! (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ferenc a homlokára csap, hinnye, a cölöp, az meg ott maradt a fészer­ben. Márpedig cölöp nél­kül sehol semmi. Ica hátraballag, hozza is a vastüskét, ez a lényeg, a többi csak smafu. Me­gyünk nyaralót nézni, mert Ferenc meg Ica meghívtak a nyaralójuk­ba. ami pár kilométerre van a várostól. Átvágunk Cegléden. El a téglagyár mellett, el a horgásztavak mellett, az­tán egyszer csak ott a nyaraló. Beállunk a Sko­dával, Ica főzni kezd — Ica mindig főzni kezd, ha vendég érkezik a nyaralóba —, Ferenc pe­dig a hóna alá csapja a cölöpöt, aztán indu­lunk körülnézni. Ferenc a konyhát mutatja elő­ször — tudja, hogy kü­lönös vonzalommal va­gyok a főzedelmes helyi­ségek iránt —, baromi nagy, azt mondja, baro­mi nagy ez a konyha, még az anyósom is be­férne, hehehe. Na de hát ez ugye csak humor, mondja Ferenc a kony­hában, és a vascölöppel húz egyet. Tessék, ez a folyosó, rövid valami, de nem komálom a hosszú folyosókat, mi a franc­nak, nem igaz?! Hát, Fe­renc, mondom erre, a fő, hogy van — ugye a fo­lyosó. az folyosó. Na, mondja Ferenc, és a vas­cölöppel húz egyet. A fürdőszobát hagyjuk, közli Ferenc, ilyet bár­hol láthatsz, semmi kü­lönös. már megbocsáss, de a nagyszobába előre­megyek. És húz egyet a vascölöppel. Hát, a nagy­szoba tényleg óriási szo­ba. Itten az ablakok, ot­tan az ajtók, meg aztán két izé, és itt a sarokban a mifene a gyerekeknek, na most, a fűtés, vala­mint a tapéta ... Meg­állj, Ferenc, mondom erre, tökhülye vagyok a nagyszobákhoz, ellenben kedvem támadt levegőz­ni. Kérlek, mondja Fe­renc — és húz egyet a vascölöppel —, ha téged nem érdekel a nya­ralónk. akkor fogalmam sincs, minek jöttél ide. Állunk az udvaron Fe­renccel és nézünk ma­gunk elé. A porban ölet vonalak, egy konyha, egy folyosó, egy fürdő­szoba meg egy bonyo­lult nagyszoba alaprajza Amit Ferenc húzott az imént a vascölöp pel. Odébb Ica főz. V. S. RÉGI LAPOK A JÁTÉKOKRÓL A dicsőség fokai Á barcelonai olimpiai játékok megnyitása idején bizonyára sokakat érdekel, mikor jelent meg az első olimpiai híradás a ceglédi helyi lapokban, mikor is­merkedett meg a város ez­zel a görög múltból öröklött szóval. 1896-ban rendezték meg az első újkori olimpiai já­tékot Athénban. Mi, magya­rok már az elsőn is ott vol­tunk, sőt Hajós Alfréd ré­vén úszásban két aranyér­met is szereztünk. Első he­lyi lapunk, a „Czegléd” er­ről még semmi hírt nem közöl, jóllehet, 1884 óta már működött a városban a Korcsolyázó Egylet, sőt 1896-ban Tornászó Egylet is alakult, vagyis már le­hetett elődeinknek némi fo­galmuk a modern polgári sportmozgalomról. Az ez­redéves évforduló országos ünnepségei mellett azonban maga a hivatalos államha­talom is alig vett tudomást a sport történetében annyi­ra jelentős athéni játékok­ról, nálunk akikor mindenki a millennium lázában égett. 1900-ban lezajlott a máso­dik olimpia is Párizsban. A franciák azonban össze­kapcsolták ezt a világver­senyt az ugyanott rendezett világkiállítással, mely mel­lett az olimpia gondolata teljesen háttérbe szorult. Cegléden sem tettek emlí­tést róla. jóllehet, a világ­kiállításról háromszor is ír­nak, sőt beszámolnak arról, hogy a világkiállításon ceg­lédi ember is kinn járt. Ró­nay János bádogosmester, a Ceglédi I partes tület ké­sőbbi elnöke, aki a „világ- kiállítás megtekintésére, s egyúttal a szakmájába vágó ipar tanulmányozására ki­utazott Párisba”. Csak természetes ezek után, hogy az 1904-es és 1908-as olimpiákról sem tet­tek említést helyi lapjaink. De 1912-ben ez már nagyon feltűnő tájékozatlanságról tanúskodik, hiszen az 1912- es stockholmi játékok ide­jén a „Czegléd”-nek már külön sportrovata van! He­lyi riportereink már látják, hogy „ha akarjuk, hogy vá­rosunk a művelt vidéki vá­rosok közé soroztassék, keli, hogy kultúrintézményeink mellett sportéletünk is le­gyen”. Felismerték tehát az egyetemes sportmozgalom jelentőségét, de azon belül az olimpiai mozgalomét még nem. 1916-ban az I. világhábo­rú miatt nem rendezték meg az olimpiát, 1920-ban pedig mint „háborús bű­nöst”, Magyarországot nem hívták meg a játékokra. 1924-ben jelent meg első ízben a bűvös szó. „olim­pia” a ceglédi sajtóban. De még most sem a város hi­vatalos lapjában, hanem a MOVE SE külön sportlap­jában, a Ceglédi Élet-ben. Itt emlékeznek meg Tasná- dy József birkózóról, aki 1924-ben, Párizsban V. he­lyen végzett súlycsoportjá­ban: „Ö az első ceglédi at­léta, aki a magyar színek dicsőségéért részt vett az olimpiai küzdelemben.” 1928-ban pedig már ve­zércikk foglalkozik az olim­piai játékokkal. Üjváry Fe­renc, a Kossuth Gimnázium tanára írta „Amsterdam” címen: „Nemes vetélkedés­re kél minden negyedik év­ben a világ minden számot­tevő nemzete, hogy testi kultúráján át nemzetének hírnevét, becsületét öreg­bítse. A nemzeti testneve­lést. nem lehet ma már mint egy könnyű fajsúlyú sport- kérdést kezelnünk, kihatá­sa nagyobb lehet, mint hin­nénk”. CEGLÉDI rttm XXXVI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1993. JÚLIUS 25., SZOMBAT Mindenki eladni akar Expóval jön a szeptember Nyilván sokak emlékeze­tében frissen él még az a tavalyi árubemutató és vá­sár, amelyet a Ceglédi ősz keretében rendezett a Ceg­lédi Dekor Stúdió BT. a vá­rosi sportcsarnokban. Az ipar, a szolgáltatók és a kisebb vállalkozók egy­aránt felvonultak, magukra irányították a figyelmet. A színes kavalkád jó alkal­mat kínált, hogy a vásárló- közönség lássa, ki hol tart, és kitől mit lehet vásárolni. Vásári hagyomány Most, a nyár kellős köze­pén terjedelmes hirdetés jelent meg a reklámújság­ban, amely hírül adja, hogy szeptember elején négy napon át Mini Expo ’92 Cegléd címmel ismét bemutatkozási alkalmat kí­nál a Ceglédi Dekor Stú­dió Betéti Társaság. — Talán menjünk vissza egy kicsit messzebb az idő­ben. hiszen a dekoratőrök­nek a korábbi őszi progra­mok is sok munkát adtak — kértem beszélgetőtársa­mat, Kármán Sándort, a bt. vezetőjét. — Valóban — több-ke­vesebb kihagyással — rendszeresek voltak a Ceg­lédi ősz kétévenkénti ese­ményei. Olyankor mi sok feladatot kaptunk, ám ak­koriban meglehetősen kézi vezérléses módszerrel szer­veződtek a dolgok. Tavaly volt az első alkalom, ami­kor sokkal szabadabban, természetesebben álltak össze a dolgok. Jellemző, Az 1932. évi Los Angeles-i olimpiáról szűkszavúan em­lékeznek meg helyi lap­jaink, de 1936-ban Berlin nagy sikereiről már bőven beszámolnak. Különösen Nagy Ferenc nehézsúlyú ökölvívónk küzdelmeit kö- veti-k figyelemmel, hiszen „Nagy Ferike" a ceglédiek kedvence volt: a BVSC-ben mint ökölvívó lett váloga­tott, de idehaza a MOVE színeiben továbbra is birkó­zott, két sportágban is ki­emelkedő teljesítményre volt képes. A berlini olim­piai játékokról így írt Sár­kány József tanár: „Az olimpiai győzők felemelték a magyar nemzetet a vi­lághír és a dicsőség ma el­érhető legmagasabb fokára, s visszaadták a nemzetnek jogos önérzetét”. Azóta is elmondhatjuk, hogy a sport egyike azon területeknek, ahol népünk bebizonyította tehetségét az egész világ, előtt. Ma a tele­vízió korában már minden gyerek előtt ismert fogalom az „olimpia”, s változott kö­rülményeink között is szív­ügye államnak és társada­lomnak az olimpiai játéko­kon való sikeres szereplés. Tudom, két héten át mind­annyian ott fogunk ülni a televízió képernyője előtt, mert megszoktuk, hogy az olimpiai játékok idején „jó magyarnak lenni”. Erre most is megvan minden esélyünk. Kürti Béla hogy kevesebb nagyvállalat és több kisvállalkozó volt jelen. Igaz, ilyen körben több utánjárással jár a szervezés, hiszen egy sport- csarnok méretű kiállítás megtöltése nem csekély feladat. — Milyennek ítéli az ak­kori erkölcsi és anyagi si­kert? — Elismerésben nem volt hiány. Anyagilag azért nem tudtunk kellően ered­ményesek lenni, mert a betéti társaság saját befek­tetéseként vásároltuk meg az installációhoz szükséges valamennyi kelléket, és ezt többször fel kell építeni, bérbe kell adni ahhoz, hogy megtérüljön a belefektetett pénz. Mindent megmutatnak — Most tehát ezzel a hirdetéssel dördült el a startpisztoly? — Nem egészen. Az a módszerünk, hogy a jelen­tősebb cégeket személyesen végigjárjuk, máshova — például vidékre — tájékoz­tatót küldünk az ajánla­tunkról. Elmondjuk, hogy a csarnokban nyolcszáz négy­zetméter fedett területet, előtte kétszáz négyzetmé­ter aszfaltozott, és ötszáz négyzetméter füves részt tudunk felajánlani. ízléses graboplastsátrak helyezhe­tők el. A dekoráció, a fel­iratozás, az áruelrendezés éppúgy benne van a tari­fában, mfnt a plakátokon és a kábeltévében való hir­detés. Arra az időpontra megjelentetünk egy rek­lámújságot is, amelyben a kiállítók szerény díjazás fejében hirdethetnek. — Milyen újdonságra számíthat a közönség a ta­valyi körülményekhez ké­pest? — Benn, a csarnokban felállítunk egy színpadot, ahol minden délelőtt és délután műsor szórakoztat­ja a közönséget. Lesznek a kiállítók termékeihez köt&J dő programok is. Aki mo­delleket állít ki, az például autómodell-bemutatót tart.’ A testkultúrával foglalkozó bérlő aerobicshow-t ren­dez, a kerékpárárus a BMX-bieiíkliket mozgatja meg. Az illatszer-keresked® a kozmetikumait vonultat-- ja fel. Lesz olyan fodrász,' aki a helyszínen fog haj- szobrászkodni. — A BNV-n azon szók-» tak lelombozódni a látoga-; tők, hogy sokféle, általában sehol sem kapható holmi# tesznek a kirakatba. Ea meglehetősen lerontja a si­kert. Éppen ezért itt a ki­állítók súlyt helyeznek az eladásra is. Általános ta­pasztalat, hogy ahol nagy, tömeg van, ott hamarabb megnyílnak a pénztárcák." Éppen ezért nem csupán kiállító, hanem vásár jelle­get próbálunk kölcsönözni a szeptember 3-tól 6-ig tartó miniexpónak. — Említette, hogy a költ­ségeik lassan térülnek meg. Nem volna célsze­rűbb más környező telepü­léseken is rendezni hasonló bemutatót és árusítást? Akár máshol is — Nagy munka fekszik egy-egy ilyen megmozdu­lásban. Több tonna anya­got kell megmozgatni, le-; festeni, feldíszíteni. Ez je-; lentős teherpróba a szá­munkra, hiszen a bt.-nefc csupán négy tagja van. At­tól függetlenül évente több alkalommal is rendezhet­nénk ilyesfajta sokadal-; mat, ha igényelnék a gyár­tók és a kereskedők. Itthon persze egyszerűbb a hely­zet, hiszen valamilyen for­mában majdnem minden­kivel kapcsolatban állunk,’ Könnyebben megy a szer­vezés, amit — mint a mos­tani eset bizonyítja — nem lehet elég korán elkezdeni. . T. T. Kisiskolásoknak Vöröskeresztes tábor Ä Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Vezetősége nyári tábort szervez 1992. augusztus 18-tól augusztus 28-ig Máramaros megyébe, az erdélyi Visó községbe. A 8 és 14 év közötti gyere­kek jelentkezését várják. A részvételi díj hatezer forint személyenként. Ez az összeg tartalmazza az utazás költ­ségeit, a szállást, valamint fedezi a teljes ellátást. A kirándulókat kollégiumban fogadják majd. ahol tisztál­kodási, sportolási lehetőség­re lesz mód. A tíz nap alatt a Pest megyei fiatalok meg­ismerkedhetnek Máramaros megye nevezetességeivel, bebarangolhatják a környék páratlan szépségű tájait. Az oda- és visszautazás autóbusszal történik, amely­ről a megyei Vöröskereszt vezetősége gondoskodik: A táborozásra 1992. július 31-ig lehet írásban, szemé­lyesen vagy telefonon je-' lentkezni a Magyar Vörös- kereszt Pest Megyei Veze­tőségénél, az alábbi címen: 1054 Budapest, Steindl Imre u. 12. Telefon: 06-11-121403, 06-11-128286. CEGLfiDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatár­sak: Tibay Agnes és Kó­bor Ervin» • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: 53 11-400. 9 Telex: 22-6353. # Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763. íjuaraló

Next

/
Oldalképek
Tartalom