Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

SZEMÉTZÚZÓK HARCA Kié legyen a Doppstadt? Hosszas előkészítés után július 8-án megtartották a Pest megye önkormányza­tának tulajdonában levő Doppstadt hulladékfeldol­gozó gépek első bemutató­ját Heves városában. . A megyei önkormányzati hivatal műszaki osztályá­nak vezetőjét, Meleg Zol­tánt kérdeztük meg, mi­lyen előnyökkel és hátrá­nyokkal jár az üzemelte­tésük. — Európában már rég használják ezeket a gépe­iket. Ha mi valóban Európa felé megyünk, akkor azt hiszem, ugyanazokat a normákat kellene betarta­nunk, mint a többi álla­moknak, beleértve az elfo­gadott környezetvédelmi normákat is. Ezek után nem értem, hogy lehet, hogy a február 19-én beho­zott gépeknek még ma is csak ideiglenes működési engedélyük van. Elsősor­ban kellene egy szervezet, amely irányítaná az egész gépezet működését. Ennek a szervezetnek kell egy komplett adatsor, amely­nek alapján terveket dol­gozhat ki. Pillanatnyilag nem tudjuk megállapítani, milyen költségekkel járna egy köbméter szilárd hulla­dék feldolgozása, de ezt nem is tudhatjuk meg ad­dig, amíg legalább egy hó­napig nem dolgoznak. # Mi a lényege a gép­sornak? — Gyakorlatilag szelek­tív feldolgozást végez, egy­részt majdnem kész kom- posztot állít elő, amit azon­nal szétteríthetünk, és még a fák is gyökeret fognak benne. Egy másik gép szét­forgácsolja a fémhulladé­kot, de a tervek szerint Doppstadt úr ingyen a ren­delkezésünkre bocsátana egy faforgácsolót, egy kőtö- rőt és egy olyan berendezést is. amelynek a segítségével környezetbarát módon tün­tethetnék el a gumiab­roncshegyeket. # Mi az akadálya gnnak, hogy valóban beindulhas­son mindez? — Nem tudom. Mi 37 millió forintot fektettünk be, és Doppstadt úr ígére­tet tett további 50 millió forint értékű gépsor beho­zatalára, amennyiben a megyei közgyűlés képvise- lő-testülete megszavazza az együttműködési szerződés létrejöttét. A legutóbbi közgyűlésen is tárgyalták már,, mivel egyesek sérel­mezték, hogy csak a gép­sor felét vásároltuk meg. Nem volt többre pénz, és ha a tulajdonos hajlandó 50 százalékos részesedés fejében átadni nekünk a hiányzó részeket, nem ér­tem, miért kell tétováz­nunk. Ezekre a hulladék­feldolgozó gépekre szüksé­günk van, és szeptember 15-ig dönteni is kell. $ Mi van. ha nem szü­letik döntés? — Majdnem hároméves várakozás után Doppstadt úr kilátásba helyezte, hogy esetleg partnert vált. Szóval az óriási masina áll és várakozik, pedig na­gyon jó lenne, ha falánk torkún minél hamarabb le­csúsznának a szeméttele­pek rakományai. P. A. Hónapok óla nem unatkozik Pest megye közgyűlésének gazdasági bizottsága. Bizonyítékokat, papírokat gyűj­tenek, kivizsgálásokat folytatnak egy olyan ügyben, amely egyesekben felháborodást, másokban kétkedést ébreszt. Majdnem egy év telt el azóta, hogy a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítési Vállalat élére kinevezték Varga Istvánt, A cégnek már akkor is voltak kisebb anyagi gondjai. De a hely­zet közben annyira súlyos­bodott, hogy idén április­ban csődbe jutott. A kez­deti 18 milliós hiány idő­közben föltornázta magát bruttó 165 millió forintra. A hitelezők szorításában a megyei közgyűlés elnöke hozzájárulását adta az ön­csőd bejelentéséhez. Varga Istvánt felfüg­gesztették ugyan, de nem a régi munka törvénykönyv alapján, hanem a vállalati törvény szerint. Fizetését nem vonták meg. Az elárvult cég élére a megyei közgyűlés egyhan­gúlag dr. Szűcs Andrást, az önkormányzati hivatal közgazdasági irodavezető­jét rendelte ki. Vállalati biztosként feladata volt mindazokat a tényeket fel­tárni, amelyeknek alapján a gazdasági bizottság a leg­utóbbi közgyűlésen kezde­ményezhette a felfüggesz­tett igazgatóval szembeni fegyelmi eljárás elindítását és beosztásából való fel­mentését. A képviselők ha­tározatot hoztak, hogy első lépésben a jogi és ügyrendi bizottság hatáskörébe ren­delik a vizsgálat lefolyta­tását. Legújabb fejlemény, hogy a július 1-jén hatály­ba lépett új munka tör­vénykönyv nem ismeri a fegyelmi eljárást. Ezért a közgyűlés úgy döntött, hogy a gazdasági bizottság által az ügyrendi bizottság elé juttatott tényismertetés ott folytatódjék, hogy a „hallgattassók meg a másik fél is” elvének alapján hívják be Varga Istvánt. Július 15-én összeült a két bizottság, és megjelent az érintett fél is. Lehetősé­get kapott arra, hogy meg­ismerkedhessen a feltárt bizonyítékokkal alátámasz­tott tények tömkelegével, és védekezhessen. Az iratok áttanulmányo­zása után Varga István el­ső szavaival megpróbálta megcáfolni mindegyik tényt, kifogásolva, hogy nem kapta meg előzetesen az anyagot, amelyben —• véleménye szerint — ren­geteg olyan dolog van, ami nem fedi a valóságot. Bemutatott egy üzletpo­litikai tervet, amely 1-3-5 évre szólt, ami azonban nem szerepelt a felfüggesz­tésekor készített jegyző­könyvben, és annak mel­lékleteiben sem. Hivatko­zott arra az azonnali intéz.- kedési tervre is, amely magában foglalta a piacfel­mérés eredményeit és a maketingtevékenység bein­dítását. Azt, hogy áttértek a vonal haj ózásra, azzal magyarázta, hogy az na­gyobb profitot hoz a kony­hára. Mintegy 40 millió forintos bevételre számí­tolt, ami mögött viszont egyetlen írásos bizonyíték sincs. Tagadta, hogy egyéves kölcsönöket vett volna fel. A tavaly augusztusban ka­pott összeg visszafizetési határideje idén szeptem­berben jár le. Folyamato­san emlékeztetett arra, hogy amikor átvette a vál­lalatot, tudomása szerint csak 13 millió forintos adósságállomány terhelte — ezt a tényt a gazdasági bi­zottság elnöke azonnal ja­vította 18 millióra. A későbbiekben a bizott­ság kimutatta, hogy a kez­deti adósságként bemon­dott 28 millió forintos alap­ba Varga István három­szor számította bele a cég bérhátralékát, a több tíz­ezer óra kifizetetlen mun­kaidőt. Ugyancsak érvként hozta föl, hogy beiktatása utón azonnal, egy héten belül, tízmillió forint kamatot kellett kifizetnie. Felszólalt és utalt arra, hogy ha ak­kor lett volha csődtörvény, abban a pillanatban csődbe ment volna a vállalat. Megmentéséért kényszerül­tek felvenni egy 30 milliós hitelt, amely azonnal 40 milliós adósságot jelentett kamataival együtt. Nem kapott választ a megyei önkormányzattól arra a kérdésre, hogy a vállalat részesüljön kedvezményes hitelben. A megyei önkor­mányzat nem pénzügyi cég, és nem adhat hiteleket. Ké­sőbb javított, és beszélt a 8,5 millió forintról, amit az önkormányzat kiutalt neki. Jelentései szerint ezt az összeget fejlesztésre és újításokra költötte. A kö­vetkező 26 milliót vissz- lízingbe vette föl három­éves lejáratra. Arra a megállapításra. miszerint a vállalat vezető­ségét olyan döntések meg­hozatalára bátorította, amelyek a megye számára jelentős veszteségeket je­lentettek, személyi ügyek boncolgatásával válaszolt, amit a bizottsági tagok visszautasítottak. A feltárt tények szerint a vállalat veszteségesen gazdálkodott. Ezt a felfüg­gesztett igazgató azzal ma­gyarázta, hogy a tél holt szezon, nem lehet bevétel­re számítani, de a tervei szerint mintegy 60 száza­lékos haszonkulccsal mű­ködtek volna a nyár folya­mán, Ugyancsak felemlí­tette az átépített és felújí­tott révátkelőkre költött pénzt és a bevezetett szigo­rításokat, amelyekkel napi több ezer forintot mentett meg. A horányi hajójavító üzem privatizálásáról folyó tárgyalások során szóba került az ő neve is, mint potenciális vállalkozóé. Az általa megbízott cég 50 millióra értékelte föl azt a vállalatot, amelynek ér­tékéről a meghallgatáson Varga úr azt nyilatkozta, hogy 300 milliót ér. A privatizálás mellett a PRHV keretein belül mű­ködő Atlantisz Toursról Varga István kijelentette, hogy a név csupán üzleti fogás, a kft. nem létezett, nem voltak tagjai, a PRHV pénzén nem készí­tett ingyen reklámokat sa­ját magának, és hajókat sem vásárolt a kft.-nek. Minden a PRHV nevén szerepelt, a kft.-tagok nem rendelkeztek semmilyen tu­lajdonjoggal, hiszen a kft. még nem is volt bejegyez­ve. (Gazdasági bizottság megjegyzése: egy kft. ak­kor létezik, ha pénzforgal­mat bonyolít, különben is kinyomtatott prospektusok hirdették az Atlantisz Tours létezéséi.) Egyszóval, érvek hang­zottak el pró és kontra. A döntés várat magára. A cég pedig küszködik a 130 millió forintos adóssággal, l’app Antonclla Önkormányzati akadémia Tisztségviselők egymás között Az önkormányzatok tiszt­ségviselői: a polgármester, az alpolgármester(ek) és a jegyző. Ha egymáshoz va­ló viszonyukat elemezzük, akkor alapvetően két szem­pont lehet a meghatározó: tisztségbe kerülésük mód­ja és emberi tulajdonsá­gaik. Nem nehéz belátni, hogy más a vezetők kapcsolata ott, ahol a polgármestert közvetlenül a lakosság vá­lasztotta, s más a kapcso­lat, ahol tiszteletdíjas, s más, ahol főállású a pol­gármester. Tovább színesí­ti a képet, ha a polgármes­ter tiszteletdíjas, s az al­polgármester főállásban látja el hivatalát. Végül még egy variációt emlí­tünk, nevezetesen azt, ha több alpolgármester van. Mint látjuk, a gyakorlat­ban több megoldás lehet­séges, s ez azt is jelenti, hogy egymás közötti kap­csolatuk íratlan szabályai is változatos képet mutathat­nak. A jegyzőt, mint a veze­tői ..hármas” egyik rész­vevőjét, a képviselő-testü­let nevezi ki határozatlan időre. A törvény kimondja, hogy az önkormányzat első szá­mú vezetője a polgármes­ter, s azt is, hogy a jegy­ző útján irányítja ^ hiva­talt, s a jegyző vezeti, szer­vezi a hivatal munkáját. A másik említett ténye­zőről csak annyit, hogy há­rom — vagy több alpol­gármester esetén, akár öt — ember együttmunkálko- dása lehet zökkenőmentes, és lehet buktatókkal, konf­liktusokkal teli. Ez függ valamennyiük habitusától, szakmai és politikai felké­szültségétől kapcsolatte­remtő készségétől, stílusá­tól, emberi, erkölcsi nor­máitól, és sorolhatnánk még hosszan. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy van, ahol a kapcsolat csak hetek, hónapok múlva rom­lott meg, s vannak önkor­mányzatok, ahol a kezdeti egymástól való idegenke­dés nehezen alakította ki a későbbi korrekt együtt­működést, sőt jó emberi, szakmai kapcsolatokat. Ez utóbbihoz nagy segítséget nyújtott a vállalt felelős­ség teljes mélységének fel­ismerése mellett a telepü­lés érdekeinek minden más szempont elé kerülé­se. ■ Mint korábban már a feladatoknál szó volt ró­la, a polgármester felelős­sége átfogó, hiszen ő felel az önkormányzat egészé­nek működéséért. Ez utób­biba természetesen bele­értendő a testület, a bizott­ságok, a hivatal működé­séért való felelősség. A képviselő-testület al­polgármestert azért választ, mert a polgármester a reá háruló feladatokat teljes egészében, a megkívánt színvonalon és alaposság­gal nem tudja ellátni. Az alpolgármester tisztének lényege a helyettesítésben., a polgármester munkájá­nak segítésében és egyes önkormányzati feladatok ellátásában határozhatók mag. Az alpolgármester jogál­lását tekintve a polgár- mester helyettese, s mint ilyen, a polgármester dön­tése, irányítása alapján végzi munkáját. Ez azt is jelenti, hogy meghatároz­za, az alpolgármester mi­ben, mikor, hol és milyen mértékű nyilatkozattételi (jogok szerzése, kötele­zettségek vállalása!) jogo­sultsággal rendelkezhet, (Természetesen a legfonto­sabb kérdéseket a szerve­zeti és működési szabály­zat is tartalmazhatja.) A kettőjük közötti mun­kamegosztást általában a szakmai felkészültség de­terminálja. Ennek alapján történhet például annak eldöntése, hogy mely bi­zottság munkájában vesz részt a polgármester és melyikben az alpolgármes­ter. A törvény meghatároz­za azokat a hatásköröket, amelyeket a polgármester gyakorolhat (például a képviselő-testület össze­hívása). Az alpolgármes­ter csak a polgármester tartós akadályoztatása ese­tén gyakorolhatja a pol­gármester minden hatás­körét. A polgármester egyes ál­lamigazgatási hatásköröket átadhat az alpolgármester­nek. A képviselő-testület ugyancsak átruházhat e körbe tartozó egyes testü­leti hatásköröket az alpol­gármesterre. Mint említettük, a hiva­talt a polgármester a jegy­ző útján irányítja. Ezt az irányító feladatot nem oszt­hatja meg az alpolgármes­terrel, mert a többcsator­nás irányítás komoly za­varokat okozna a hivatal munkájában. Számos fél­reértés és rosszízű konf­liktus megelőzhető, ha a törvény alapján a polgár- mester nem ad utasítást vagy irányítást a hivatal dolgozóinak, csak a jegy­zőn keresztül. A tisztségviselők jó mun­kamódszerének kialakítá­sát szolgálja két elterjedt gyakorlat. Az egyik, hogy hetente egy alkalommal együttesen áttekintik fel­adataikat, összehangolva a munkavégzést, a másik, mikor az aktuális felada­tokat napi fél órában be­szélik meg. A tisztviselők, egymás között. Dr. Klenicnl Tamás Évforduló Tájház és tanfolyam Egyéves a kiskunlacházai olyan speciális szakiskola tájház, mely egy 200 éves beindítása, melyben kivesző öreg épületben kapott he- kézművesszakmákat, -mes- lyet, a Művelődési és Köz- térségekét tanulhatnának a oktatási Minisztériumtól pályakezdő fiatalok és se- pedig tetemes summát az gítenék az átképzésben a eszközállomány gyarapítá- munka nélkül maradt kun- sára. lacházaiakat is. Egy év nem nagy idő, ám A nyári programba illesz- jószándékkal és hozzáértés- kedik az erdélyi Kisbacon sei tartalmassá lehet tenni, diákjainak meghívása. Be-' A tájház vezetői elsősor- nedek Elek szülőfaluja hi­bán a kézművesség külön- res a népművészetről és böző fajtáit elevenítik fel, kézművességről, például a terveik közt szerepel egy fazekasságról. . ___.____A RÉ VHAJÓZÁSBAN NINCS DÖNTÉS Gondok vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom