Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-22 / 146. szám

S ok a tornaterem nélküli általános iskola az országban. Most azon fáradoznak a kormány és az illetékes minisztériumok, hogy változtassa­nak ezen az áldatlan helyzeten. Meghirdették az országos tornaterem-építési akciót, amelyhez je­lentős céltámogatásokat ajánlottak fel. Gyomron három iskola működik, amelyekben ezerkétszáznál is több alsó és felső tagozatos ta­nuló koptatta a padokat a napokban lezárult tan­évben. Igazi tornaterem (csarnok) azonban csak egy van, az 1. számú iskola mellett, amely községi feladatokat is betölt. Tavaly felmerült az ötlet, épüljön egy tornate­rem a falusi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolá­ban is. Ez az oktatási intézmény az elmúlt évti­zedekben a legmostohább körülmények közölt mű­ködött. Kedvező változások csal? az utolsó pár év­ben történtek. A nagy ugrás azonban a tornate­rem építése lenne. Pár hónappal ezelőtt lemaradtak a pályázati tá­mogatásról a benyújtási határidő félreértelmezése miatt. Az idén — úgy tűnt — sínen van a torna­terem ügye. Kijelölték a helyét is, az öregfalu köz­pontjában. Am megint elkövetett egy (nagy) hibát a helyi polgármesteri hivatal műszaki csoportja. Nem néztek utána, kié az üres telek. Utólag de­rült csak ki. hogy a helyi református egyházé, amely igényt is tart rá. tegyük hozzá mindjárt: jo­gosan. A presbitérium a napokban úgy határozott: nem gátolja meg a tornaterem építését az ő telkükön, de cserébe egy húzás ingatlant kérnek a hivataltól. Szívük joga, milyen feltételeket szabnak, hiszen a tornaterem leendő helye az övék. De emiatt kár lenne, ha meghiúsulna felépítése. Most folynak az egyeztető tárgyalások, s van remény arra, hogy megszületik az egyezség. De ez sem homályosít- hatja el a polgármesteri hivatal műszaki csoport­jának hibáját, mert nem nézték utána a telek tu­lajdonjogának. Ilyen hibákat nem szabad megengedni ott, ahol mérnök asszony, mérnökember dolgozik — tisztes­séges fizetésért. A község terhére tévedni hiba. A gyerekeket megfosztani — felnőtthiba miatt — va­lamitől. ez esetben a tornateremtől, egyszerűen fe­lehetőség. 3 ó lenne, ha elgondolkoznának ezen az illeté­kesek is, s legközelebb nem fordulnának elő ilyen malőrök. Mert ezek csak arra jók, hogy le­járassák a hivatal tekintélyét, s ez árt mindenki­nek. Az ott dolgozóknak, egy kicsit a helyi önkor­mányzatnak is, de legfőképp a községnek. G. J. Betörésnek indult a do­log — aztán rablás lett belőle. Monoron történt, fé­nyes nappal, a Bánffy De­zső utcában. Az eddig még ismeretlen tettes — akiről viszont jó személyleírás van, s lapunk rövidesen közli fantomké­pét is — minden bizonnyal megfigyelte, hogy az egyik házból távozik a fiatalasz- szon.y, aki egyébként or­voshoz ment. Csakhogy a betörő rosszul időzített, mert mire bejutott a ház­ba, az asszony már hazaér­kezett, így aztán bent, a lakásban szembetalálkoz­tak. Döbbenetes találkozás lehetett, aminek következő mozzanata már az volt, hogy dulakodni kezdtek. A férfi pénzt követelt, az asszony nyakát szorongatta, kilátásba helyezve azt is, hogy megöli, de a hölgynek még volt annyi lelkiereje, hogy segítségért kiáltozva kiszaladjon az épületből: A tettes elmenekült — de immár nem betörésért, ha­nem rablásért nyomoz utána a rendőrség. Tudják róla. hogy 25-30 év körüli, közepes testalkatú, világos bőrű, haja hátrafésült, fül- középig érő, kissé hullá­mos. Tettének elkövetése­kor farmernadrágot és far­merdzsekit viselt. A rendőrség kérése: aki az említett környéken, jú­nius 17-én, szerdán délelőtt gyanús személyeket, esetleg ismeretlen gépkocsit, látott, illetve a keresett, férfival kapcsolatban tud felvilágo­sítást adni, tegye meg a Monori Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának nyo­mozói alosztályán. MOhlQRI XXXIV. ÉVFOLYAM, H6. SZÁM 1992. JÚNIUS 22., IIÉTFÖ EgypaIgát' és a rendörök A nyugodt álmokért Rendőrük nemigen szoktak segítségért kiabálni. Mos­tanság se kiabálnak, de a segítség nagyon rájuk tér. Igaz, az is közvetett, mivel a nekik nyújtott segítséggel tulajdonképpen saját magunkat — biztonságunkat, köz­rendünket — támogatjuk. Ezért van például Monoron most már két alapítvány is, amely a városi kapitányság anyagi erejét próbálja kicsit stabilabbá tenni. Az egyik ezek közül a Lakóhelyünk biztonságáért elnevezésű, amely — mint már hírül adtuk — mindenki számára nyitott. nak a rendőreinknek, s a saját helyzetünket ten­nénk nyugodíabbá és .biz­tonságosabbá ! Számla van Hát ez az. Ezt lenne jó megérteni és megértetni mindazokkal, akiknek nél­külözhető száz forintjuk, száz forintjaik vannak. Hi­szen a nyitott alapítvány már létezik. Mindössze annyit kellene tennünk, hogy bemegyünk a postára, kérünk egy befizetési csek­ket, s ráírjuk: a Lakóhe­lyünk biztonságáért ala­pítvány 384—41 225 számú számlájára szánjuk a pénzt. Vagy bemegyünk a bank­ba. amelynek pénztárában azonnal tudni fogják, miről van szó. Arról van szó, hogy ma­gunkon segítünk. Ha segí­tünk. K. Zs. PÖSTAFHMÍ 51 Kirándulás A monori-erdei iskola diákönkormányzata juta­lomkirándulást szervezett a Mátrába. A kiránduláson azok a tanulók vettek részt, akik az elmúlt tanévben sikeresen képviselték az is­kolát a körzeti, illetve vá­rosi, megyei, országos sport- és kulturális vetélkedőkön, tantárgyi versenyeken. A busz reggel 7 órakor indult az iskola elől. Első állomásunk a pa- rádsasvári üveggyár volt. Óriási élményt nyújtott a diákoknak és a tanároknak egyaránt az üvegfúvó huta megtekintése. Érdekes lát­vány, ahogy a folyékony üvegből kecses pohár lesz a munkások keze alatt’ Az üveggyár mintaboltjából a diákönkormányzat minden résztvevőnek egy kis aján­dékkal kedveskedett. Fél 12-kor továbbindul­tunk Parádfürdőre, ahol megnéztük a Cigra-istállót és a Kocsimúzeumot, majd megmártóztunk a strand hűs vizében. Azután a si- roki vár következett. Nem ■kis fáradság árán meg- másztuk a várhegyet, de megérte. Azt hiszem, vala­mennyiünk nevében mond­hatom, hogy a vár „bevéte­le”, a környék szépsége örökké emlékezetes ma­rad. Ezúton szeretnénk meg­köszönni a diákönkormány­zatnak, a kísérő tanárok­nak és sofőrünknek, Balázs Györgynek ezt a tartalmas és élményekben gazdag na­pot. Szolnoki György Monori-erdő Ttioioborzó o A természet barátai A helyi művelődési köz­pontban megalakult a Mo­nori Természetbarát Egye­sület. Az alakuló közgyűlé­sen részt vett dr. Török. Gá­bor képviselő, az Ország- gyűlés környezetvédelmi bi­zottságának tagja és dr. Marton Aurél, Monor pol­gármestere. Első összejöve­telünk „szűk, baráti kör­ben” zajlott, így félő volt. hogy a törvényben előírt számot nem érjük el, és MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth U. 71. <t A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. \ » Munka­társak: Gér Jozse f és Köb­len ez Zsuzsa. # Postaeim : Monor. Pf. 51. 220J. Tele­fon: 157. Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőit»! ■ péntekig «-tói IX-lg. 2 SiVtrt ^ Jf <zrcíiittn Falukupa Sülysápon Mindig a bíró... Ragyogó napsütés, idilli környezet, a hangszóróból diszkózene szól. . . Mezek színes kavalkádja tarkítja az üdén zöld játékteret, ahol egyszerre három .kis­pályán a Falukupa focitor­na eseményei zajlanak Sülysápon, a községi sport­telepen. — Az idén harmadszor kerül megrendezésre a tor­na, s igazán jó érzéssel tölt el mindannyiunkat, hogy minden korábbinál több csapat nevezett be. Olyannyira sok, hogy a tornát kát fordulóban kell lebonyolítanunk. — így Ve­res László, a sülysápi nagy­csapat tehetséges játékosa, a mostani focitorna egyik lelkes szervezője. — Végül is hány csapat indult a Falukupáért? — Tizenhét, s ez meg­közelítően kétszáz focit, játékos versengést kedvelő fiatal, és kevésbé fiatal résztvevőt jelent. A nagy­pályát három részre osztva alig kétszer 15 perces já­tékidővel folyt, folyik a já­ték megszakítás nélkül. Körmérkőzéseket játszva egymással a legjobb kilenc csapat maradt talpon má­ra, "ők versengenek a do­bogós helyekért... László Ferenc a sülysápi KSK labdarúgócsapatának edzője a Falukupa segítő­jeként, s a torna egyik csa­patának játékosaként mondja: — Külön öröm számunk­ra, hogy a nehéz gazdasá­gi helyzetben is sikerült szponzorokat, találnunk, he­lyi cégek, vendéglősök, vál­lalkozók személyében. Igen szép és értékes díjakat osz­tunk ki, amelyek között ott lesz a tápiósülyi egyház- község és a polgármesteri hivatal ajándéka is ... És kezdetét veszi a nagy derbi.. Hangos buzdítással biztatják kedvenceiket jó játékra, győzelemre a szur­kolók. Egymást követik a mérkőzések, a rendes já­tékidő végén az esetleges döntetleneket hetesrúgá­sokkal kell dűlőre vinni/ Egy-egy mérkőzés után örömtől sugárzó-ölelkező boldog csapat, meg vesztes­ként lógó orrú. „letört” já­tékosok hagyják el a pá­lyát. Spéth József a Metropol nevet viselő, fővárosi fia­talok alkotta csapat játé­kos „szóvivője” kesereg: — ... ellenünk van a já­tékvezetés, a csapat jobb annál, amit pillanatnyi he­lyezése mutat. A játékos vélt, vagy va­lós igazát sem vitatni, sem megerősíteni nem tudjuk, de tény. a ki tudja, hány körmérkőzését lejátszva vé­gül is a negyedik helyen végzett a Metropol, s ez ugye mégiscsak szép siker­nek számít a 17 csapatos mezőnyben ... Éppenséggel kesereghet­ne a tavalyi kupagyőztes Focipresszó csapata is, mi­vel ők már az első körben „elvéreztek”. Fernen József a Foci­presszó egykori sikercsapa­tának „fontos embere” mondja: — Gyengére sikeredett a mostani csapatválögalás, hiányoztak a jó játéko­saink. De, majd jövőre eredményesebbek leszünk, állíthatom!... A csalódást említve azért volt kellemesnek mondható meglepetés is; az ÉMÁSZ helyi kirendeltségének csa­patáról van szó. Ök elő­ször indultak a kupán, ma­gabiztosan menetelve a „küszöbön” botlottak meg csupán — igaz, súlyos 7-0-s kiütéses vereséget szenved­ve a Gomba- Művektől, de így is dobogósok lettek. — örülünk, örülünk, de a dobogó magasabb fokán azért mégiscsak jobb lett volna helyet foglalnunk. A versenykiírás „különös sze­szélye” folytán rrégy mér­kőzést kellett egymás után zsinórban lejátszanunk, hát csoda, hogy a végére elfá­radtunk, kipukkadtunk?! — magyarázza a bizonyítványt a pályáról levonuló csapat egyik játékosa. S ha már a végered­ményről szóltunk, legyen teljes a kép. Nos, az 1992. évi sülysápi Falukupa győz­tes csapata a Gomba Mű­vek lett, míg második he­lyen az Old Boys, illetve a harmadik helyen a már említett ÉMÁSZ helyi ki- rendeltségének csapata vég­zett. A torna legjobb játé­kosa címet Motolai József érdemelte .ki, . a' gólkirály Tóth Levente lett, a leg­jobb kapus címmel Kákái János dicsekedhet. Díjat kaptak persze sokan mások is, amely ajándékokat, ok­leveleket Kecser István, Sülysáp polgármestere nyúj­totta át a legjobbaknak. Jandó István kénytelenek leszünk elha­lasztani az egyesület meg­alapítását. Szerencsére, akik eljöttek, szinte kivétel nél­kül egyetértettek kitűzött céljainkkal, így a két és fél órás gyűlés végeztével ti­zennégy felnőtt, öt ifjúsági és egy pártoló taggal meg­alakultunk. Mik is ezek a célok? Ha csupán a leg­fontosabbakat soroljuk, re­méljük, már ezek között is lesznek Monor és vidéke polgárai számára vonzó programok. Igyekszünk olyan helyek rendbetételében részt ven­ni, amelyek a környéken élők kulturált szabadidő el­töltéséhez teret adhatnak. A többi között a Forrás, a Kis-tó, a Maggyár-Kert rendbetétele szerepel ter­veink között. Egyesületünk a jövőben természetjáró szakosztályként is műkö­dik. Célként tűztük ki a környék, a megye és az or­szág természeti környezeté­nek jobb megismerését. Na­gyon fontosnak érezzük, hogy gondolataink terjed­jenek, ezert szeretnénk, ha minél többen jönnének el közénk, hallgatnák meg előadásainkat., vennének reszt túráinkon, és lépné­nek tagjaink közé. Hogyan képzeljük egyesületünk jö­vőjét? Sokan, és egyre töb­ben vagyunk. A felhívá­sainkra számosán jönnek gereblyét és lapátot fogni. így lesz? Ez rajtunk és Önökön is múlik! Várjuk jelentkezésüket a Monori Művelődési Köz­pontban. A Monori Természetbarát Egyesület vezetősége KÖZLEMÉNY Monor központi részén há­romszáz öles telken háromszo­bás családi ház, áron alul, sür­gősen eladó. Érd.: Gyömrő, Szegfű 10., Takács. (114 541/1K) Kellemetlen sorok Hivatali hiba Csakhogy — eddig leg­alábbis úgy tűnt — a város lakói nem eléggé nyitottak, ha e témáról van szó. A pénztárcájuk mindenesetre zárva maradt a csöndes és visszafogott kérés hallatán. Azoké is (főleg azoké), akiknek az anyagi javakat illetően bőven van mit fél­teni egyre romló közbizton­ságunk közepette. Becses papír Dr. Matiz Jván, a városi rendőrkapitány talán ép­pen ezért tartja olyan nagy becsben azt a papírlapot, amire az első rnonori pol­gár nevét írta fel, aki sze­mélyesen kopogott be hoz­zá. s kérdezte meg: hogyan tudna segíteni? Az a pénz pedig, amelyet R. István ajánlott fel az alapítvány­ba, dr. Matiz Iván szerint szívüknek a legkedvesebb hozzájárulás. Pedig nem nagy összegről van szó. De ez esetben ném is ez a lényeg, hanem in­kább az, amit It. István mond. — Az utóbbi időben többször beszéltünk már erről a dologról a felesé­gemmel. Nálunk ugyan még nem jártak se tolvajok, se betörők, és egyikünknek sem volt találkozása zsivá- nyokkal, de azért az ember látja, hallja, mi van körü­lötte,' és elgondolkodik. A közvetlen szomszédunk­ban például két ház is meg­üresedett, kihaltak belőlük a lakók, őrizetlenül vannak a porták. A hívatlan láto­gatóknak hozzánk is szabad bejárásuk lehetne, ha nem lenne két farkaskutyánk. Már amennyiben két ház­őrző az igazán elszánt bű­nözőknek akadályt jelent — gondolom. De hát tudja ezt R. István is, mert azzal folytatja: Ila mindenki — Esténként, ha a tv elé ülök, épp kilátok az abla­kon az utcára. Néha erre jön egy réndőrkocsi. Ko­molyan mondom: meg­nyugtató érzés, ha látom a kék lámpáját. Tudom, hogy még a benzinnel is_ spórol­niuk kell, alig van kocsijuk, nem rajtuk múlik, hogy sű­rűbben cirkáljanak. Hát ezért gondoltam, hogy ha kevéssel is. de megpróbá­lok segíteni. S ha Monoron mindenki ezt tenné... Gondolja el: ha mindenki csak száz forintot adna, az már szép pénz, azzal már komoly támogatást adná­Betörésböl rablás Készül a fantomkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom