Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
Jöjjetek én hozzám imndnyájiui, akik meyfániátiitok. (M.ué II, 2H> Évközi tizenharmadik vasárnap A két család Első hallásra úgy tűnik, mintha Jézus szét akarná tördelni a családi kapcsolatokat, meg akarná tiltani a legelemibb végtisztesség gyakorlását követőinek. VaSzállóigék az evangéliumból A próféta becsülete Az evangéliumban akadnak mondatok, amelyek ön- mag ihbau is niepcinck, s nem is kapcsolódnak szorosan ahho. a szövegkörnyezethez, amelyben találhatók. Né- melyíknca nincs végleges helye: hol itt, hol olt bukkannak föl, jeléül annak, hogy az evangélium szerzője saját szerkesztő szám'él a szerint illeszti majd egyik, majd másik kapcso atba. Ezek a mondatok rendszerint egy hallásra 1« megjogyezhetők, valami nyelvi játék, sajátos ellentmondásosság teszi felejthetetlenné és titokzatossá őket. Bizonyara van köztük olyan, amelyet készen talált Jézus — afféle közmondásként —, fölemelte, és újszerű tartalommal töltötte meg. Mások meg tőle származhatnak- de a köztudatban szerző nélkül élnek, az emberiség közkincseként. „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, saját házában nincs becsülete.” (Mk C, 4; Mt 13, 57; Lk 4, 24; Jn 4, 44.) Hasonló szólásmondást a hellénista világból ismerünk; Minden filozófusnak nehéz az élete a maga hazájában, írja például Dió Chrysostomus. Az ember otthont keres magának, s az nemcsak arra való, hogy a természet viszontagságaitól megóvja, hanem arra is, hogy szellemi környezetét jelentsen számára. Olyan vonatkozási rendszert, amelyben könnyen, s egyértelműen ki tudja fejezni önmagát. Ahol félszavakból is megértik szándékait, ahol nem kell idegenkedéssel megküzdenie, hanem számíthat a környezet jóindulatára, előlegezett bizalmára, nagylelkűségére is. Az otthon nevelő hatásai nélkül nehezen fejlődhet ki egészséges emberi egyéniség. De ebben a megváltásra szoruló emberi létben az otthon a fejlődés korlátjává is válhat. Épp az értékei fordulhatnak visszájuk- ra akkor, ha valakiben valóban átlagon fölüli tehetség, elhivatottság lakik. Az effélét mindig könnyebb idegenben megmutatni, mint odahaza. Jézus sokféle emberi örömről lemondott, amikor a világba lépett, de gyermekkorában nem akart otthontalanul nevelkedni. A názáreti házat otthonának ismerte. Máriát, Józsefet anvja-apjaként tisztel- te-szerette, beilleszkedett a rokonság körébe, és szűNAGYKOROSON Konferencia Keresztyének a társadalomban címmel július 1-2-án kétnapos konferenciát szervez Nagykörösön a Hollandiában működő Református Politikai Szövetség, a nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskola, valamint a város önkormányzata. Előadásokat tartanak a Hollandiából érkezett vendégprofesszorok, valamint a főiskola tanárai. A konferenciát Siklós Csaba miniszter nyitja meg, s előadást tart dr. Kulin Sándor országgyűlési képviselő, valamint Kiss Jár.os, Nagykőrös polgármestere is. kebb hazájaként ismerte- becsülte Galileát. Amikor azonban fölnőtt, vállalta a közmondásos prófétasorsot. Elhagyta Mária házát, szembekerült a rokonaival, a názáretiek — akiknek addig talán házát-padlását építgette — kiutasították maguk közül, hazájában nem talált elegendő hitre. Ez is hozzátartozott ahhoz az áldozathoz, amelyet értünk magára vállalt. Vállalt pedig azért, hogy mi is megtaláljuk otthonunkat, azt a kapcsolatot, amely Istennek legjobban tetszik, és éljen bennünk annak az otthonnak vágya-szeretete. amelyet ő készít nekünk az Atyánál. (Jeleníts István: Betű és lélek című kötetéből.) lójában azonban egy pré- dikálási módszerről van szó. A hallgatóság figyelmének felkeltésére — prófétákhoz hasonlóan — gyakran alkalmazott felrázó, „sokkoló” képeket, néha cselekedeteket. Elég, ha a tevére és tű fokára gondolunk, vagy a szálkára és a gerendára. (Mt. 19,24 és Mt 7,4). A cselekedetek között ilyen a lábmosás és a kufárok kiűzése. (Jn. 13, 1—15 és Mt 21,12—13). így is mondhatnánk; Figyelem! egy nagyon fontos dolog következik. Nincs szó lel- ketlenségről, szívtelenségről. A ma olvasott felszólítások lényegét, így lehetne összefoglalni: Két család van: Az egyik a természetes, amelyben élünk a teremtés által. Szüléink, testvéreink, házastársunk, gyermekeink. A másik család Jézusé, az ő közösségének családja. A természetes család soha nem gátolhat meg senkit abban, hogy elfogadja az evangéliumot és csatlakozzék az Ür családjához. Ezt a gondolatot láthatjuk ezekben az éle? megfogalmazásokban, de ugyanezt érezzük akkor is, amikor saját édesanyjáról és testvéreiről szól Jézus. (Mt 13,48). Az ideális az, ha a természetes család együtt van velem Jézus családjában. Ezt jelzik Jézusnak a kereszten mondott szavai Máriához és Jánoshoz. (Jn 19,25—27). És nagyon szépen teljesedik be a gondolat a Szentleiket váró közösségben: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1,14.) Molnár Béla lelkész A falakon innen és till Nyíri Tamás professzor az egyházakról (részletek) Kommunizmus helyett konzumizmus? Az egyház elnyomása helyett restauráció? A bekövetkezett politkai változások hatására sok keresztény felteszi magának ezeket a kérdéseket Magyarországon és alighanem az egykori keleti tömb más országaiban is. E változások azonban nemcsak a politikai és ezzel együtt a szellemi és kulturális dimenziót érintik, hanem még inkább a hit dimenzióját és az egyház struktúráját is. Hiszen olyan rendszer omlik össze, amely négy évtizeden át földi paradicsomot Ígért, aminek ára azonban a szabadság volt: az egyes ember szabadsága az emberi élet minden síkján, s nem utolsósorban épp a vallás szabadsága. NEM SOKKAL az elvesztett II. világháború után Magyarországon már csak egyetlen ideológia volt hatalmon: a marxizmus. Ez magán viselte a merevség, az oi'todoxia, a dogma és az ideológia valamennyi jegyét. Ez a dogmatikus marxizmus elvileg kevés helyet hagyott a vallás számára. így került sor az egyház és az állam szétválasztására. Az egyház nemcsak régebbi kiváltságait veszítette el, hanem összes érdemekben gazdag oktatási és karitatív intézményét is. Egyidejűleg heves támadást indítottak a vallás és minden vallásos világfelfogás ellen, amiket a tudomány előtti gondolkodás maradványának, hamis tudatnak, veszedelmes illúziónak, klerikális reakciónak és más efféléknek neveztek. A vallás és az egyház legfeljebb harmincéves türelmi időt kapott, s kihalásra ítéltetett. A VALLÁS elhalását — a marxista valláselmélet szerint — erőteljesen támogatták ún. adminisztratív intézkedésekkel. Így például Magyarországon feloszlattak minden vallásos egyesületet. Az államosítások során az egvház- tól elvettek több mint 3000 iskolát (az összes iskola 60 százalékát), mintegy száz középiskolát és gimnáziumot, az összes tanítóképzőt és diákotthont, vala6 <JíÍrírnt Nem párttitkár Luther-kabátban Jó pásztora nyájának Donálh László evangélikus lelkész a rendszerváltás hónapjaiban gyakran szerepeit a rádióban és a televízióban. Logikus érvelésével kiemelkedő szerepet játszott a vallás iránti érdeklődés felkeltésében. Azután, ahogy az úttörőknek „dukál”, öt is kezdték elfelejteni. Egy januári rádióinterjújában már azt mondta; Nem akarok párttitkár lenni Luther-kabátban! — s ebből értsen, aki akar. Ö megmaradt lelkésznek, aki Istent és a híveket szolgálja. Különös keresztelő A csillaghegyi egyházközség élére 1988-ban került, de hozza tartozik a pilisi falvak nagy része is. Pest megyében három helyen tartott istentiszteleteket, Ürömön, Pilisvörösváron és Piliscsabán. A csabai hívek olyan intenzív vallási életet kezdtek élni, hogy önállósulásuk is szóba, került. Az 50 éve ott fennálló gyermekotthont két éve alakították át — a gyerekeket most Pesthidegkúton gondozzák —, s azóta konferenciaközpontként . működik. A másik rendkívüli kezdeményezés dr. Gadó György nevéhez fűződik, aki svéd modell alapján Kötetlen gyónás szervez kommunát fogyatékos emberek számára, ürömben is rendelkezésükre áll egy ingatlan, melyet az egyik hívő adományozott az egyházközségnek, de még nem dőlt el, mivé alakítják. Donáth Lászlót egy vasárnapi csillaghegyi istentisztelet után kerestem meg, ahol éppen különös kerekasztal zajlott. A 15 éves Szilárd először egy részt olvasott fel a Bibliából, melynek alapján kérdéseket tett fel a lelkésznek. majd rövid szertartás keretében részesült a ke- resztségben. Szülei katolikusok. de eddig nem keresztel tették meg, a gyerek pedig Donáth Lászlót választotta. Önszántából járt hozzá hittanra a város túlsó végéből és ő maga kérte az evangélikus kereszt- séget. — Miben különbözik az evangélikus hitvallás a többi keresztény felekezetétöl? — kérdeztem Donáth Lászlótól rövid idővel később Pilisvörösváron, ahol a következő istentisztelethez készülődött. — Ezek a különbségek dogmatikaiak. Nyelvi, szó- használati. esztétikai eltérések vannak, például puritánabb a templomunk berendezése. Mi az egyes ember hitét tartjuk fontosnak. Ezért nem is vezetek statisztikát a hívők számáról, mert csak Isten tudja, ki tartozik valójában az egyházhoz, ki nem. Ha számokban kezdenék gondolkozni, nem Isten szándékát venném figyelembe. — Milyenek a gyónási szokások? Milyen időközönként kell bűnt vallani? — Itt semmi nem kötelező, tehát a gyónás sem. Nálunk négyfajta gyónási lehetőség közül lehet választani — hangsúlyozom, hogy lehetőség. Közvetlenül Istennek, a lelkésznek, bármelyik felebarátunknak vagy a közösségnek nyilvánosan. — A hitoktatás is ilyen liberális? Nincs feleltetés, nincs számonkérés? — Nincs, de a legkülönbözőbb módszerekkel tudom visszakérdezni a tanultakat. A feleségemmel — aki drámapedagógiát tanult — és a többi hittanoktatóval együtt mindenféle módot felhasználunk, amit a modern pedagógia és pszichológia jónak tart, legyen az bibliodráma, teszt vagy memoriter. — Mintha az evangélikusok szabadabbak, önállóbbak, ugyanakkor magányosabbak lennének, mint — mondjuk — a katolikusok, akiknek az életét minden oldalról szabályozzák a vallási előírások. Ezzel azonban egyfajta fogódzót is kapnak. Hit adta szabadság- — Szerintem mindegy', hogy a történelmi keresz- tyénségen belül ki hol. melyik íelekezetben gyakorolja a vallását. Lelkialkata, szellemisége függvénye, melyik megközelítést érzi magáénak. Ha valaki például azt igényli, hogy neki külső vezetője legyen, aki bünteti és feloldozza, katolikus beállítottságú akkor is, ha reformátusnak keresztelték meg. Luther a következő dialektikus ellentétpárral fogalmazta meg a keresztény élet lényegét: a keresztény ember mindenkitől szabad a hite által, és mindenkinek alá van vetve, mindenkinek szolgál a szereíete által! (pachncr) mint körülbelül húsz nyomdát és a legtöbb egyházi kiadót. Államosították a plébániákhoz tartozó összes kultúrházat, a kórházakat, a szociális otthonokat stb. Bevezették a fakultatív hittanoktatást 1948-ban, s nem sokkal később kiszorították az iskolákból. Feloszlatták az összes szerzetesrendet, ami mintegy 200 kolostort és 400 zárdát, körülbelül 1200 szerzetes papot, 800 szerzetes tértvért és 8000 szerzetes nővért érintett. MINDSZENTY (1892— 1975) bíborost 1948. december 2G-án letartóztatták és. 1949. február 8-án kira- katperben — miután szabad akaratát kínzással és más fizikai eszközökkel megtörték — életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Mindszenty bíboros letartóztatásával megtörték a püspöki kar ellenállását: annak a — részben be is váltott — fenyegetésnek a hatására, hogy a szerzeteseket deportálni fogják, a püspöki kar 1950 nyarán aláírt egy megállapodást a kormánnyal, amelyben az egyház nemcsak tudomásul vette az összes ellene hozott kényszerintézkedést, hanem ezenkívül a püspökök kötelezték magukat arra, hogy egyházfegyelmi eljárást indítanak azon klerikusok ellen, akik „a szocialista társadalmi rendet veszélyeztetik”. Így az egyház teljesen az állam ellenőrzése alá került. Mindszenty bíborosnak 1956-ban a forradalom leverése után sikerült az amerikai követségre menekülnie, ahol hosszú éveket töltött. Később egyre inkább akadálya lett a magyar egyház és a kommunista rendszer közti viszony rendezésének, sőt tehertétellé vált a világegyház és a pápa számára is. Végül is Mindszenty — keserűen és azzal az érzéssel, hogy „ejtették” — engedett ugyan a pápa kívánságának, de nem mondott le. A pápa 1974-ben „lelkipásztori megfontolásokból” felmentette Mindszentyt mint prímást és esztergomi érseket. ÁLDOZATA lett Mindszenty a kommunistáknak — de a feudális magyar egyháznak és az amerikai politikának is. A kommunistáknak nem lett volna oly könnyű lejáratni Mindszentyt és a vádat — látszólag — rábizonyítani, ha nem lett volna sokak szemében és saját önfelfogása szerint is a feudális rendszer híve, a magyar királyság első zászlósura. Ám a bíboros az amerikai politika áldozata is: az ő szemében, akárcsak ma a kur- dok szemében, az amerikaiak voltak a nagy ígérgetők, akik Mindszentyt abban a hitben ringatták, hogy majd jönnek és meg- döntik a kommunista rendszert. így lett Mindszenty egyszersmind a hidegháború szimbóluma is. A két háború közti időszak prófétai alakja, Prohászka Ottokár hiába intette a feudális struktúráktól, nehogy a történelem kerekei alá kerüljön. Mindszenty és a püspöki kar — a legjobb szándéktól vezéreltetve — ragaszkodtak pozícióikhoz és kiváltságaikhoz, amelyeket 1945 után vettek el tőlük. Mindszenty bíboros azonban továbbra is úgy érezte, politikailag is felelős az országért. A JELENLEGI prímás, Paskai László bíboros hivatalba lépése előtt kemény szavakkal illette Mindszenty magatartását. Első pillantásra úgy látszik, hogy a Mindszenty- dráma egykori és mai szereplői közül a történelem egyedül csak a halott kardinálist rehabilitálta, sőt fényesen igazolta. És Mindszenty - nemcsak nagyobb bátorságról, hanem nagyobb történelmi előrelátásról is tanúságot tett azzal, hogy felismerte a kommunizmus ingatag voltát, nem jósolt annak hosszú életet, hanem összeomlására számított. Már a hatvanas évek elején bekövetezett mindkét részről bizonyos fokú kijózanodás. Ezekben az években szertefoszlottak a háború utáni évek illúziói: egyrészt a marxisták a vallás közeli elhalásával kapcsolatos illúziója, másrészt az egyháznak az az illúziója, hogy az átmeneti jellegű kommunista uralom után nemsokára az egyház visszakapja régebbi jogait és kiváltságait. A Vatikán 1964-ben részleges megállapodást kötött a magyar kormánnyal, 1976-ban pedig Lékai Lászlót kinevezte esztergomi érseknek. Néhány hónap múlva Lékai bíboros lett. ö kezdte el a magyar egyházban a kis lépések politikájút. EKKOK még senki sem számolt a rendszer összeomlásával, de egyre több repedés támadt a rendszer monolitikus építményén. A marxizmus—lenin izmus mindinkább veszített meggyőző erejéből, az egyház pedig azt remélte, hogy feltűnés nélkül, de kitartó politikával egyre több engedményt és könnyítést tud a rendszertől kicsikarni. Az állami szervek viszont gátlástalanul kihasználták az egyházon belüli ellentétet. Céljuk a bizalmatlanság szítása és az egyházi csoportok közti gyanakvás légkörének kialakítása, a személyes gyengeségek kihasználása, a bomlasztás, a zavarkeltés, a célzatos in- diszkréció és rágalmazás volt. Az államj szervek mesterkedéseinek következménye az egyház teljes atomizálódása lett. A kis lépések politikájának sikereként könyvelhette cl viszont az egyház a lelkipásztori tevékenység viszonylagos függetlenségét, beleértve a hitoktatást is, néhány új intézmény létrehozását és a négy engedélyezett szerzetesrend csaknem zavartalan működését. NEM KÖNNYŰ megítélni a Vatikán keleti politikáját és az azzal elvileg összefüggő magyar egyházpolitikát, a kis lépések politikáját. Mindenesetre sok hozzáértő egyházi személyiség, köztük König bíboros is, úgy véli, hogy a kommunizmus viszonyai között a Vatikán keményebb magatartással sem ért volna el többet az egyház számára. A hatóságok csak még jobban gúzsba kötötték volna az egyházat, így viszont már 1980- ban elkezdődhetett a kisközösségeken és a levelező teológiai képzésen alapuló vallási újjáépítés.
