Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

A rendszerváltást követően a magyar társadalom jog­gal hitte, eljött az idő, amikor véleményt lehet mon­dani. Minősítési jogosítványt kapott, amely kiterjeszt­hető bárkire, mindenekelőtt azokra, akiknek volt némi részük a pártállam idején végbement történésekben. Sokan éltek is eme vélt jogukkal, köztük az 1990-ben megválasztott önkormányzatok első emberei, a polgár- mesterek. Szóban és írásban tárták fel a térségükben végbement visszásságokat, nevén nevezve a vétkeseket, akik közül még ma is sokan ülnek a piramis esúesán, ahová a Kádár-rezsim juttatta őket, lojalitásuk jutal­mául. Aztán jöttek a megdöb­bentő tapasztalások, a ke­serű szájízzel kézhez vett verdiktek. Ma már hovato­vább országos jelenséggé vált, hogy a pártállam ha­szonélvezőinek bírálóit, a gazdasági manipulációk fel- fedőit a bíróságok rendre elmarasztalták. Tévedés ne essék, én nem a bírákat akarom bírálni. A bíró a paragrafusok mér­legelésével hozza a dönté­sét. Nem vesz tudomást ar­ról, hogy a becsületsértés, rágalmazás, személyiségi jogok megsértése címén in­dított perek mögött kemény politikai csatározás húzó­dik, a múlt és jelen viasko- dása. Máshol van a baj. Neve­zetesen ott, hogy a jobbítás jóhiszemű szándékával pástra lépő bírálók kellő jogismeret híján, önmaguk nyakát dugják a jog szorító hurkába. Ez történt Kummer Já­nos, Sóskút polgármestere esetében is, aki elkövette azt a hibát, hogy túl nagy vehemenciával támadt dr. Mihalik Lászlóra, a Sasad Tsz elnökére a Hírforrás című helyi lap hasábjain. Tette ezt két cikkében is, melyekben valóban olyan kifejezéseket használt, ame­lyek a btk. értelmezése sze­rint kimerítik a becsület- sértés és rágalmazás fogal­mát. Pedig — szerintünk is — elég lett volna a ténye­ket ismertetni. Azok önma­gukért beszélnek. Mihalik úr válasza nem váratott magára. Bemérte Kummer írásainak achillesi sarkait és visszalőtt. így kezdődött el a Mihalik kontra sóskúti önkormány­zat pere még 1991 elején, amelyre a napokban lett pontot — első fokon — a Budakörnyéki Bíróság. Röviden: a sóskútiak vesztesként távoztak, dr. Kovács Ákos tanácsa őket marasztalta el, kötelezve Kummeréket, hogy nagy nyilvánosság előtt, sajtó út­ján adjanak elégtételt a sértettnek, A bíróság csak abból in­dult ki, hogy a Mihalik ál­tal kifogásolt írások olyan állításokat sugalltak, me­lyek hitelrontóak a felpe­resre nézve. Nem igazolha­tó viszont az, hogy Mihalik az utóbbi egy-két évben je­lentős vagyont gyűjtött a Sasadnál. Nem, mert ez a vagyon nem került a nevé­re. Ezzel kapcsolatban írta Kummer: Mihalik hatásva­dász módon nyilatkozik .anyagi felelősségéről, te­heti, hisz a vagyonát rá­íratta a családtagokra. Ezt mindenki tudja, be­széli, de bizonyítani nem lehet. Márpedig a bíróság tárgyi • bizonyítékok alap­ján hozza meg a döntését. Nem lehet söpörni az utcát Csőszerelvényt markolt a gép Söprik a pápai utcát — mondja a nóta. Egy kétség- beesett szigethalmi olva­sónk viszont azt közli tele­fonon, hogy ő is igen sze­retne sepregetni a Rákóczi utcában^úm hetek óta nem tud. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a vízmű társu­lat emberei felásták a kör­nyéket. „Néhány” napra, amíg a csöveket lefektetik. A néhány napból hetek let­tek, a kiásott árok és a föld­kupacok akadályozzák a közlekedést, zavarják az ut­ca lakóit. Az információ szerint a V. T. emberei nem hajlandók nyilatkozni, amiért a lakosság aláírás- gyűjtést tervez. A problémával a legille­tékesebbet, a V. T. elnökét kerestük meg. Németh Gá­bor készségesen válaszolt. — Egy rosszul beírt adat állította meg a munkát. A honvédségtől megkapott to­pográfiai térkép szerint az ő szennyvízcső-hálózatuk 1,8 méter mélyen halad a Rákóczi utca alatt. A mi árokásó gépünk ennek tu­datában haladt a kijelölt úton, aztán egy adott pilla­natban föld helyett egy esőszerelvényt markolt. A valóságban a szennyvízhá­lózat 1,2 méterre van a fel­színtől. Emiatt új beméré­seket kellett végezni, és módosítani a terveket. No és persze rendbe tenni a megrongált hálózatot. — Kit lehet felelősségre vonni ilyen esetben? — A térkép egykori elké­szítőjét. Lehet, már nem is él. Az utánajárás helyett sokkal hasznosabb a hiba- elhárításra fordítani az energiánkat. — Végül is, mikorra vár­ható a Rákóczi utcai álla­potok normalizálódása? — Maximum egy héten belül rendezzük. Jelen beszélgetésünk jú­nius 17-én zajlott. Kérjük kedves olvasóinkat, ha a megadott határidőre még­sem tudnak sepregetni a Rákóczi utcában, panaszu kát jelezzék Németh Gá bornál. (—matula—) Magabiztos csirkefogók Június 22-én, hétfőn este 18 órakor a községháza nagytermében a tápiósá- giak is megalakítják a fa­luvédő egyesületet. A kez­deményezést és szervezést a község önkormányzata vállalta magára, miután legutóbbi ülésén aggasztó­nak találta a település köz- biztonságának jelenlegi ál­lapotát. Egyre több kerék­párt, autót, sőt újabban tyúkokat is lopnak a több­nyire másfelől ideszorult „csirkefogók”. Különösen az éjszakai órákban veszik könnyen a bátorságot. Épp ezért remélik a képvise­lők, hogy a faluvédők megtörik majd ezt az ön­bizalmat, s helyébe az ál­lampolgárok. nyerik vissza megszokott nyugalmukat. Mindez szuverén joga a bírónak, a verdiktjét csak egy felsőbb jogi fórum bí­rálhatja felül. Erre sor is fog kerülni, mert Kumme- rék fellebbeznek. Kummer János és kis cso­portja keserű szájízzel tá­vozott a tárgyalóteremből. Kummer főleg azért, mert mély meggyőződése, helye­sen cselekedett, amikor a falu érdekében szembeszállt a Sasad mindenható urá­val. Amiért nem elismerést, hanem elmarasztalást ka­pott. (Vagy mint valaki csendben megjegyezte: el­húzták a polgármester nó­táját. Mert legyünk őszin­ték, ez a per nem Mihalik, kontra Sóskút, hanem Mi­halik kontra Kummer, kö­vetkezésképp Kummer a vesztes.) Kummer János jelenség­nek tekinti a vereséget. S testtartásából, ahogy kilé­pett a tárgyalóteremből, az is kiérzett: anyám, én nem ilyen lovat akartam. Matula Gy. Oszkár Bába Mariska néni. Így szólítják Farmoson Malatinszky Gyulánét. Nem egyetlen a sikertelen vállalkozók közül, akiket a megélhetés kényszere, vagy némi haszon re­ménye sarkallt belevágni valamibe. Aligha volt, ma sincs erre szüksége: „mindössze” azt vette fejébe, hogy születéstől mindhalálig emberekről gondoskodik. Két évtizeden át a Tápió környéki falu bábájaként sok száz újszülött világra- jötténél segédkezett, má­sik húsz évig ápolta őket bajaikban. Maga is öreged­vén — nem látszik rajta nem titkolt kora —, tavaly még a férjével együtt meg­álmodott és két kezükkel formálgalott privát szere­tetotthonba várta eleset- tebb, magányosabb korlár- sait. Az otthon készen állt a megnyitóra. Ám a „csa­ládszentelés”, azóta is elma­radt ... Borsó, bridzs — Én egy falusias, meg­hitt, tízszemélyes, csak asz­Oda-vissza alapon Nagykátai cserkészélet Az idei nyáron hazai tá­jakon táboroznak a nagy- kátai cserkészek. Gulyás Imre cserkészvezetőtől tudjuk, hogy július 19-től néhány napon át francia gyerekeket látnak vendé­gül nagykátai otthonuk­ban, a cserkészházban. A franciák Párizs külvárosá­ból érkeznek: tavalyelőtt a kátaiak jártak náluk. A közös táborozás mellett persze elviszik a vendége­ket sokfelé az országban. Terveznek kirándulást a fővárosba, Hortobágyra és a szomszédos Jászberénybe is. A nagykátai cserkészek július végétől Ecsegen — Hatvantól mintegy 30 kilo­méterre található — verik fel a sátrakat 2 hétre. Itt német gyerekeket fogad­nak: velük tavaly kezdő­dött a kapcsolat. Hiába, a világ több országába eljut­ni csakis ily módon — azaz oda-vissza alapon — lehet. szonyokat ellátó szeretet- házra, de nean ám idős ko­rúak szociális otthonára gondoltam! Mariska néni megemelte hangját, majd nem keve­sebb indulattal folytatta történetét. — Másfél millióért vet­tem a házat, nem többszo­bás katélyt, ahogy később okoskodtak a Köjálnál. Ennyire futotta megspórolt pénzecskénkből: van hozzá nagy melléképület, kert gyümölcsfákkal. Megter­veztettem az átalakítást, persze a saját fejem után. A munkát leginkább hű pá­rommal, két kezünkkel vé­geztük. A két szobába 5-5 ágyat tettünk, a fürdőszo­bába 120 literes bojlert. Hűtőládák, szekrények kel­lettek, konyha, mosogató meg egy angolvécé. — Egy? rökönyödtek meg a hivatal­nokok. — Ide figyeljenek! — mondtam. — Ezeknek az öregeknek ez a módi is nagy előrelépés, hiszen klozet- hoz szoktak, nem angolvé- céhez. Nálam olyan környe­zetben élhetünk együtt, ami az otthonukra emlékezteti őket. Itt nem a kis szalon- nácskáját kell rágcsálnia, mert nincs, aki elmenjen a boltba parizerért! De hát a paragrafusok ezt írják elő, meg amazt: ahol ablak van, oda ajtó kell, ahol ajtó, oda ablak. Szórnia a tyúkoktól? A szabály az minden intézményben szabály: a maximális előírásoknak kötelező megfelelni! Mert mondjuk, mi lesz, ha Mari néni bridzselm óhajt?! De hát, Mari néni szívesebben fejti a kertben szedett bor­sót, s közben beszélget a többivel. Sok a tíz személy Szünidei szénagyűjtés Bizony manapság sem könnyű hasznos elfoglaltságot találni a nyári vakációjukat töltő kis- és nagydiákoknak. Persze az igazi az lenne, ha minden gyerek gondtalanul pi­henhetné ki az iskolai év fáradalmait. Sajnos az szinte lehetetlen, hogy mond­juk a csemete egész nyáron át a Balatonban lubickoljon. Így aztán sokan naphosz- szat az utcákon csellengenek, csavarognak. Nem így tljhartyánban a két Tunner fiú, akik közli! az idősebb. Tamás most járja ki a nyolcadikat, míg öccse, Balázs a hatodikból lép eggyel följebb. Bizony nekik bőven akad munkájuk, segítenek gaz­dálkodó szüleiknek. Egyszer az eke előtt vezetik a lovakat, máskor otthon, a jószág körül akad tennivaló. A mező sem hagyja sokáig pihenni őket, hiszen, mint képünk a tanúság rá, tegnap például szénát gyűjtöttek a falu alatti kaszálón. De azért majd nekik is jut idő a pihenésre, mennek majd nyaralni a jól végzett munka érzésével (Hancsovszki János felvétele) is. Zsúfoltan lennénk, négy­tagú szakképzett személy­zetre van szükség — sorol­hatnám tovább a Köjál ki­fogásait. Mert a tűzoltóság, a polgármesteri hivatal meg a többi nem emelt ki­fogást, sőt segítettek. □ Jelentkező is akadt a faluban, Mariska néni?! — Személyesen végig­jártam a kiszemelt csalá­dokat, s elmondtam, miről van szó. A kisnyugdíjaso­kat kerestem, a járóképes öregeket. Aki hétvégén vagy hétközben is haza tud gyalogolni, netán a kiskert­jét képes bogarászni. Sze­mély szerint ők örültek a lehetőségnek. A család vi­szont néhány helyen ódzko­dott, különösen pedig ami­kor emelték a nyugdíjakat. Az elhanyagolt kisöreg egy­szerre csak „aranycsim- bók” lett... Pedig az 5 ezer 500 forint havidíj szemé­lyenként teljes ellátás fejé­ben már tavaly sem volt sok. Nem gazdagodtam vol­na meg rajtuk. Nyolc je­lentkezőm jött össze, a tíz­hez képest már ez is 11 ezer forint mínusz havonta. Az adóval sem biztattak: a költségeket leírhatom, mondták az APEH-osok. — Idefigyeljenek! Tojnak a tyúkjaim, tán tőlük kér­jek számlát? Manipuláljak egyfolytában, mert ez a tör­vény, holott itt olyan egy­szerű lenne minden! Farmosi patthelyzet □ Nyilván kért segítsé­get. — Kértem, s kaptam jó emberektől. A Máltai Sze­retetszolgálattól, egyház­tól, téesztől, a polgármes­teri hivataltól, egy festő­művésztől, mesteremberek­től. Sorolhatnám. A környe­zetem megértette, mit aka­rok, támogattak. Tavaly nyáron az engedély hiánya miatt kihasználatlan épü­letben orvosoknak adtam szállást. Érdeklődésükre elmondtam a kudarcomat: írtak az akkor már nagy- beteg Déri Jánosnak a tv Ablak műsorához, segítsé­gét kérve. Ö már nem tu­dott az ügyemmel foglal­kozni, de levelük nyomán kijöttek a megyei közegész- ségügyeiek. Ismét sorolták a feltételeket, de mond­tam, hogy már nincs pén­zünk rá. Összesen több mint 2 milliót öltünk bele. Keressek akkor szponzoro­kat, hajtsak ki állami tá­mogatást. Azt már nem! Hogy mindenki újabb fel­tételeket szabjon, hol az SZTK embere, hogy az APEH, hol a szponzor lóg­jon a nyakamon, én meg kávét főzzek, őket szolgál­jam a kisöregjeim helyett? □ Akkor most hogyan tovább, Mariska néni? Fel­adja? — A nyolc tavalyi jelent­kezőből hárman azóta a szentmártoni szociális ott­honba kerültek ~ el innen Farmosról. Az árak is emel­kedtek. Tanácstalan va­gyok. Pedig a két disznó ott, a fagyasztóban, a be­főttek, a tüzelő, minden. Megoldást keresve végig-( jártam a területileg illeté­kes városi tisztiorvosi szol­gálat, majd a megyei szerv irodáit. A megkérdezettek karjukat széttárva kapásból sorolták, mi az, amiből nem engedhetnek. Hivatkoztak Úri község példájára, ahol már működik egy magán szociális otthon. Az intéz­mények működésének en­gedélyezése egyébként is a köztársasági megbízott ha­táskörébe tartozik ... Le­het, hogy tényleg bezárult a kör? Tóth Ferenc Jövőre ugyanis a nagy ká­taiak utaznak majd Hol­landiába és Németország­ba. A Hunyadi János cser­készcsapatnak jelenleg 57 kisdiák tagja van. Nem törekednek feltétlenül lét­szám-gyarapításra: első­sorban a cserkészfegyelmet megtanulni akaró, betarta­ni tudó gyerekekre számí­tanak. Mert bizony az em­lített táborozások koránt­sem összkomfortos üdülést jelentenek. Mindenről a résztvevők gondoskodnak legtöbbször a természet kellős közepén, távol a vá­rosok zajától. Ide pedig erő kell, kitartás és fegye­lem. A nem mindennapi élményeknek ez az ára. Ugyanakkor a belépőktől nem követelik meg a fel­tétlen vallásosságot. A környéken jelenleg Kákán szerveznek hasonló cserkészcsapatot. — he — Bár aiihon és szövetei Paragrafusok az ajtózárban fihásiák a §pai&ármesfer né fáiéi A tények magokért beszélnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom